Mohácsi Hirlap, 1937 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1937-01-03 / 1. szám

2 Rendeletek és a gyakorlati élet. Kaptuk a következő levelet: Mint ismeretes, egy fennálló rendelet értelmében minden ház­tulajdonos, akár csak saját maga lakik a házában, akár bérbe van adva, november havában tarto­zik házbérbevallást tenni a ház­béradó kivetéséhez. A rendeletnek bizonyosan az a célja, hogy az évközi esetleges változások így az illetékes ható­ságok tudomására jussanak és ennek megfelelőn vessék ki a hátbéradót. így ez elméletben rendben is van, azonban nézzük csak meg a gyakorlati oldalát A ház tulajdonosa maga lakja a házát, saját belátása szerint felbecsüli a házbérértéket s azt írja be a bevallás egyébként igen komplikált rubrikáinak egyi­kébe. Egészen biztosan tíz kö­zül kilenc rosszul állítja ki, tehát az adókivető hatóságnak ezzel külön munk­át okoz. És egész biztosan nem becsüli fel arra az értékre, amelyet akkor kapna, ha kiadná. Ezért a mohácsi városi adóhivatal kataszterbe állította be a mohácsi házakat s azok fekvése és a lakás értéke szerint veti ki az adót. Kérdezem, hogy akkor mért van szükség bevallásra. Csak azért hogy minden novemberben fél­jünk attól, hogy elfelejtjük a be­vallást beadni s aztán megbün­tetnek ? Nem lenne helyesebb és a gyakorlati életnek megfele­lőbb, ha ezt az adót is rögzítenék, mint a kereseti adót és csak akkor kellene új bevallást készí­­teni, ha tényleg változás történt? Mennyivel kevesebb vesződsége lenne a háztulajdonosoknak s mennyivel kevesebb munkája az adóhivatalnak? Ugyanez az eset akkor is, ha évszámra ugyanabban a lakás­ban maradnak s esetleg ugyan­annyi bért is fizetnek, miért kell akkor is vallomást tenni, ha vál­tozás nem történt ? Mindkét esetben megfelelne egy olyan rendelkezés, amely a jelenlegi büntető rendelkezések­kel azt követelné meg a tulaj­donostól, hogy minden egyes a lakás értékében, a lakbérben, vagy a lakóban történt változást je­lentse be. Ez felelne meg a gya­korlati élet kívánalmainak. Mert nézzük csak meg, hogy miképen is történik az ily be­vallás kiállítása. Először is min­den tulajdonosnak fel kell menni, vagy küldeni a városházára, hogy a szükséges nyomtatványt meg­vegye. Ez aztán a távolságnak megfelelően jelent fél órától 1 óráig tartó időveszteséget. Abba kell hagyni rendes munkánkat s meg kell csinálni a bevallást. Ebben a nyomtatványban aztán van egy csomó rubrika, amelyet m­i szegény laikusok egyszerűen nem értünk, nem tudjuk kiis­merni magunkat benne s ötlet­szerűen írunk bele valamit s bosszankodhat aztán eleget a feldolgozó tisztviselő. Mi azonban mégis csak bele­írunk valamit s úgy ahogyan ki­áll­juk, de aki még ezt sem tudja. El­kezd vele kilincselni üzletről üzletre, irodáról irodára Mohács város képviselőtestü­lete hétfőn délután szépen láto­gatott rendkívüli közgyűlést tar­tott dr. Margitay Lajos polgár­­­­mester elnökletével. A közgyű­­­­lés megnyitása után a polgár­mester kegyeletes szavakkal bú­­­csúztatta el Mihálffy Vilmost, a mohácsi kerület volt országgyű­lési képviselőjét. Dr. Fischer Ernő a polgárság­­ nevében búcsúzik Mihálffy Vil­mostól. Tetőtől talpig gerinces, t­úri magyar egyéniség volt. Nem­­ volt közügy s nem volt magán­­­­ügy, amelyért ne szívesen, oda­adással dolgozott volna. Harag nem volt szivében soha senki ellen, mindenkit szeretettel és szívesen fogadott. Iparkodott mindenkin segíteni s mindezt mindenkor érdek nélkül tette Mohács város számtalan intéz­ménye, sok sok ember hálával gondol rá s emlékét alkotásai fogják hirdetni. Ilyen a selyem­gyár üzembeállítása, a belvárosi elemi iskola segélye, a gimná­zium ügye, vidéken pedig nép­házak, leventeházak hirdetik azt az időt, amikor Mohács városát képviselte az országgyűlésen. Indítványozza, hogy a mostani Városház utcát nevezzék el Mihálfy Vil­mos utcának. A közgyű­lés az indítványt a legközelebbi közgyűlés tárgy­­­sorozatába állította be. A tárgysorozat második pontja dr. Gyarmaty Imre fegyelmi ügye volt. Ismertették az alis­pán véghatározatát, amelyhez dr. Schmidt Miklós szólt hozzá. Megnyugvással veszi a határoza­tot, mert a városban különféle kósza hírek keringenek. Hálá­val fogadja az alispán szigorú határozatát, amely az ügy igaz­ságos kivizsgálását jelenti. A felolvasott véghatározat megcá­folja a keringő híreket — véle­ménye szerint nem súlyos az ügy — s kérdi a polgármestert, hogy ismeri e ezeket? Az ügy gyors kivizsgálását kéri. Dr. Margitay Lajos polgár­­mester bejelenti, hogy a fegyelmi vizsgálat csak a határozatban ismertetett ügyben folyik s más­ról nincs szó. ígéri a vizsgálat mielőbbi befejezését. Dr. Vas Jenő városi tiszti fő­orvos ismertette ezután a kórház új tüdőbetegosztályának költsé­geihez való l«...im­it i­f \ . Hangsúlyozta az uj osztály nagy jelentőségét és fontosságát a legsúlyosabb népbetegség elleni küzdelemben. Az uj osztály igyekszik behatolni az életbe s megkeresni a betegeket. Egész­ségi vizsgálatokat fognak tartani a nép között, a gyógykezelésre szorulókat beviszik a kórházba, az arra szoruló szegény betege­ket teljesen ingyen kezelik majd így a tüdőbeteg dispansaire fentartása feltétlenül közérdek s megérdemli a hozzájárulást. En­nek az osztálynak a fentartása évi 5000 pengőbe kerül s a város 1500 pengős ajánlott hozzájárulása csak egy része a költségeknek. Tihanyi János plébános, pápai kamarás, szólott hozzá, hang­súlyozva, hogy mint pap nagyon jól tudja, hogy mily súlyos nép­betegség a tüdővész. A szegény emberek meleg szeretettel üdvöz­­lik ennek az új kórházi osztály­nak a felállítását, a maga részé­ről pedig szívesen és örömmel látja, hogy a hatóságok ismerik a szociális tennivalókat és ebben az irányban dolgoznak. Kéri, hogy először az iskolákat vizs­gálják meg. A közgyűlés a előadó és a bizottság javaslatát elfogadva évi 1500 pengőt szavazott meg a tüdődispansaire költségeihez hozzájárulásképen. A következőkben a választás alá nem eső virilisták névjegyzé­két fogadta el a közgyűlés amely a következő: Virág Ferenc megyéspüspök, Dr. Sauerborn Károly, Dr. Beck Alajos, Dr. Róna Dezső, özv. Wolf Zsigmondné, özv.­­ Né­meth Lipótné, Hainess Elemér, Dr. Csauscher Jakab, Weiler Zoltán, Gatti Mihály, Rosenthal Lajos, id. Léhmann Lajos, Ró­heim Jenő, Dr. Fischer Ernő, Schweissguth Pál, Káldor Osz­kár, Schmidt Károly, Jahoda Jó­zsef, Sziebert Ferenc, Tihanyi János, Dr. Schwartz Béla, Dr. Krausz Győző, Halász László, Fazekas András, Freund Imre, Varga Pál, Rosenthal Tivadar, özv. Alt Gyuláné, Dr. Miskolczi Gyula, özv. Armuth Ferencné, póttagok : Dr.­­ Németh Kál­mán, Trebitscher Imre, Ehren­feld Antal, Breuer Pál, Popper Sándor, Dr. Schmidt Miklós, Zeitvogel Ferenc, Dr. Berger J.­­ László, özv. Auber Istvánná,­­ Vattay Albert, s hogy állítsák ki. Akik aztán­­ lehet mindenkor félretenni, abban a szerencsés helyzetben Mindezek után írásomnak az vagyunk, hogy a városháza kö­z lenne a célja, hogy az illetékes felében lakunk, egyes napokon hatóság mindezeket jelentse to­­akár 20 ilyen nyomtatványt is­­­vább a még illetékesebbnek s kiállíthatunk — ha vállaljuk, változtassák meg a rendeletet Ugyanis eleinte vállaltuk, de­­ úgy, ahogyan a gyakorlati élet már kezdjük megunni Más el megköveteli. Ne a rendelet, ha­­foglaltságunk is lenne, a saját nem az élet parancsoljon. Tisz­­munkánk s bizony ezt még sem í­télettel Aláírás. Mohács város közgyűlése búcsúja Mihálffy Vilmostól. A kó­rház tüdőbetegosztályai részére 1300 pengőt szavazott meg 3» közgyűlés« MOHÁCSI HÍRLAP 1937. január 3. C03­­^i7);&O3CO3CO3CO1CO1CO5C7»C03CO3CO5CO5C^i^­C^CO5C^CO2CO1«jf)C0000S(-//5 ijOC03C03C0'-&OJ Rétfalvi Lajos városi gyep­­mestert további hat évre meg­választották, majd tudomásul­vették a pénztárvizsgálatot s ezzel a közgyűlés véget ért. Mit kell tudni a kötelező mester­vizsgákról. Az új ipartörvény novella az összes képesítéshez kötött ipar­ban, kivéve ez építőiparokat, a a képesítés megszerzését, illetőleg igazolását, mestervizsga tételéhez kötötte. Az eddigi gyakorlattól való eltérés a kötelező vizsga bevezetésével csak annyi, hogy az önállósulás az új ipartörvény novella életbeléptetése előtti fel­tételein kívül, még a mestervizsga letétele is kötelező Mestervizsga letételére jelentkezhetik minden önálló iparos is, aki a mesteri címet meg akarja szerezni. Aki mestervizsgálatot kíván tenni, a mestervizsgáló bizottsághoz inté­zett, sajátkezűleg írt beadványban köteles kérni a mestervizsgálatra bocsájtását és a beadványt an­nak a kereskedelmi és iparkama­rának tartozik megküldeni, amely­nek területén alakított mester­­vizsgáló bizottság a vizsgálat megtartására illetékes. A beadványhoz csatolni kell a vizsgálatra bocsájtás előfeltételeit igazoló okmányokat. A kérelem benyújtásával, illetőleg beküldé­sével egyidejűleg a jelölt a vizs­gálat és a mesterlevél kiállítása díjául tizenöt pengőt köteles a kereskedelmi és iparkamara pénz­tárába befizetni illetve b­ekü­l­­deni. Ha a mestervizsgáló bizottság a folyamatot nem találja a mes­­tervizsgálatra bocsáthatónak és erről a jelöltet értesíti, az értesí­tés átvételétől számított 15 nap alatt felebbezésnek van helye, az elsőfokú iparhatósághoz. Az első­fokú iparhatóság határozata ellen fokozatos felebbvitelnek van he­lye. A mestervizsgálatokat lehe­tőleg hétköznapokon kell tartani. A vizsgázó a műhelyi felszerelés és munkaszerszámok használatra való átengedéséért lehetőleg nem terhelendő meg, ha az nem lenne elérhető, úgy legfeljebb négy pengő megfizetésére lehet egy vizsgázót kötelezni. A vizsgálat során feldolgozandó nyersanya­got vizsgázó szolgáltatja, illetőleg annak az anyagnak a beszerzési költségei, melyek tíz pengőt csak a vizsgázó kérelmére haladhat­ják meg, a vizsgázót terhelik. A vizs­gálat során feldolgozott nyers­anyag a vizsgázó tu­lajdona. A mestervizsgálat három részből áll: 1. Valamely szakba vágó rajznak, tervnek és költ­ségvetésnek önálló elkészítéséből, 2. A rajzban feltüntetett munka nagyobb jártasságot és magasabb fokú szakmabeli készséget igénylő részének elvégzéséből . A vizs­gázó általános szakismeretének megállapításából. A 3. rész keretében kell meg­győződést szerezni arról is, kellő képen ismeri-e a vizsgázó az ipartörvényeknek és az illető szakmára kiterjedő m­ás törvé­nyeknek és rendeleteknek az ipar­­gyakorlására és a segédszemély-

Next