Mohácsi Hirlap, 1939 (28. évfolyam, 1-54. szám)

1939-01-01 / 1. szám

. t o Városi Múzeum Pecs POLITIKAI ÉS TáBSADALMI HETILAP Előfizetési Ara: Negyedévre 1 pengő 60 fillér Ssáma i 16 fillér. Szerkesztőségi 88, kiadóhivatali telefon sz. 67. É JFÉ Szilveszter éjjelén az óra­mutató ne n áll meg. A má­sik pillanatban továbbindul, mert az idő sem áll meg. Az időnek nincs pihenése, csak roh nása. Az idő szá­guld. Vala nikor vágtató pa­ripakon, ma stratoszféra ma­gasságában az őrületig foko zott híjrában suh m tovább. ÉifélKor eg/ pillanatban múlttá le-z a jelen és az elmúlt 1938 as év beáll a sokmillió év sorába, amelyek ezen a száguldó, forgó föld galyóbison annyi mindent látták. Sorukban ott van az ember, a fold és Isten min­den teremtményének története Attól a pillanattól kezdve, amikor az Úr elindította sorsára az emberiséget. És r&kódmk egymás mellé az évek milliói, soraik alatt az eltemetett sorssal. Minden évnek megvolt a maga sorsa. Minden év ho­zott jót és hozott rosszat. Minden évben születtek és meghaltak az emberek s minden évben elindultak és befejeződtek életek és rendel­tetések. Amikor most búcsúzunk az elmúlt 1938. évtől, a szi­vünk hálával telve, könnyes szemekkel küldi be a vég­telen sorba. Ez az év, amely elé nem sok reménnyel te­kintettünk, a magyar remé­nyek egy részét hozta. Ott rejtegette magában már szü­letése pillanatában, hiszen az Úr által kijelölt utón minden előre elrendelteti. Takargatta, aztán hirtelen kitette, mint édesanyja a gyermekeinek szánt édességet, vagy játékot. Odatette annyi év óta bal­sorsban küdő magyarság elé a Felvidéket, millió testvéré­vel. Karácsonyi ajándékot hozott a magyar nemzetnek, amely oly régen az advent várakozásával tekint a homá­lyos jövőbe és várja a ma­LKOR gvar sors újjászületését. Magyar Karácsonyt hozott nekünk és a Felvidék ma­gyarjaink. Testvéri összsölel- kezést, örömök sorozatát. Hogy maradtak még vágya­ink, kívánságaink? Igaz, dele- gyünk türelemmel, hiszen most születik az éjfél pilla­natában az uj év, az 1939. Éppoly rejtelmes, éppoly ti­toktartó s mi reméljük, hogy méhében hordja a magyar ígéret teljes megvalósítását, úgy a határokon kivül, mint belül. Mert nemcsak vissza­várjuk az összes elszakított megvár területeket, nemcsak minden magyar testvért akar­juk ismét ittlátni az isten­alkotta és ember által meg nem változtatható, természe tes határok között, hanem azt is akarjuk, hogy idebenn is újjászülessen a magyar élet. Ez az uj élet már fakadó­ban van. Elindült azon a keresztény alapon, amely Krisztus tanítását, annak minden igazságát és szépsé­gét akarja az emberek sor­sába átvinni. Elindult és el kell jönni annak az időnek, hogy amig az egyiknek ka­lács jutott a másiknak is legalább a becsületes meg szolgált és gondtalan kenyere legyen. Kell jönnie az uj időknek, amelyben nem ezer­nyi egyesületen át kapnak az elesettek pillanatnyi segít­séget, percnyi örömet szer­vezve, hanem egyszer min­denkinek meg lesz a meleg ruhája, a napi tisztességes falatja. Egy uj, keresztény és szo­ciális országot várunk, amely elsősorban a népet, a dolgo­zók millióit szolgálja minden törvényével és annak minden betűjével. A munkáért nem alamizsnát, hanem bért kell adni, amely megadja az ala­pot a megélhetéshez. És munkát tetteket várunk a most fakadó uj esztendőben Nemcsak azoktól, akik oda­fenn az ország sorsát inté zik, hanem becsü'etes rész- vállalást a nemzet minden tagjától. A dolgozók milliói­nak állama csak a dolgozóké lesz, ahol a here nem élhet meg Mindenki a maga he­December 7 én reggel hűvös, de napsütéses időben három hatalmas gázfűtéses teherautóval elindultunk Barkasszóra ahol több község felsorakozott ifjú sága várt bennünket, nemzeti lobogók alatt Az előző nap szorongó érzése most izgatott várakozásban éltek lelkűnkben. A község határában levő vásár­téren nagy négyszögben várt az ifjúság és a község vezetősége Mi zeneszóval vonultunk a térre, majd a század diszoszlop vonal­ban felállott, amikor is az volt a benyomásunk, hogy itt bár tar tózkodó, de reményekkel teljes magyar ifjúsággal állunk szemben, akiknek a szivéhez vezető utat kell csak megtalálnunk. A vezetőség rövid tanácsko zása után zenekarunk a Himnust játszotta, majd Fóris Endre ref. lelkész, a község lelki vezére, és utána Lakatos Ferenc fő jegyző a község nevében kö­szöntött bennünket, szeretetteljes szavakkal üdvözölve századunkat, majd Nedőczy Gyula őrnagy magyaros szeretettel részletesen ismertette nagy érdeklődés mel­lett, a leventeintézmény célkitű­zéseit. A továbbiakban Bállá Ká­roly a leventék nevében igen hatásos köszöntőt mondott az ottani ifjúsághoz, végül pedig Szász Árpád főoktató az áliala ismert rutinos előadói készség gél elszavalta vitéz Somogy vári Gyulának „Nyergesetek ... c, költeményét. Ezután a század szakaszgyakoilatatokat mutatott, ez azonban nem nagyon érde­kelte a fiukat, ezért a zenekar térzenét adott nagy sikerrel, a századot pedig oszoitattuk, hogy ismerkedjenek meg az ottani ifjúsággal és kicserélhessék ta­pasztalataikat. lyén, ereje teljes latbavetésé- vel kell, hogy szolgálja az* uj időket, amelyek csak így hozzák el azt az uj magyar életet, amelynek valóraválá- sát várjuk s amelyet keser­ves^ időnkben megálmodtunk. És eljön . . . hozza az 1939!.. . Az ünnepély alatt már érez­tük, hogy fokozatosan közele­dünk egymáshoz, anrkor pedig a kölcsönös ismerkedés után örülhettünk a várva-várt viszont­látás örömének, úgy éreztük, hogy megtaláltuk azt, amiért 650 km. távolságból e'jüttünk, mert vére­inkre találtunk, akik szívben és lélekben magyarok maradtak, ruszin testvéreikkel együtt. Le­kötelezőén szivesek voltak mind, akik kijöttek hozzánk, a tantes­tület Nagy Gáspár ig. tanitó vezetésével, közöttük az á'Ian- dóan mosolygó tanítónőkkel, akik közül az egyik — általános öröm mellett — jelenlétünkben kapta meg a katonai parancs­nokságtól Barkasszó községbe való áthelyezését és állásában való megerősilését. A jóságos lelkű főjegyző és lelkész megelégedett tekintetéből a lelki megnyugvást és a rég­óta várt elégtétel érzését láttuk kisugározni. A községi bíró, a nemzeti párt elnöke mind, mind a magyar testvéri szeretet élő szimbólumai voltak. Egy rövid félórai beszélgetés után testvéri barátság fejlődött ki a falu népe és közöttünk Ezután közkiván- ságra zeneszóval végig vonul­tunk virágesőben a község fő­utcáján és megközelítettük a wieni »béke mű« bölcs demar­kációs vonalát, amely kettésza­kította a község közigazgatási határát és megtörte Munkács felé vezető egyetlen vasútvona­lunkat, csak azért, hogy a ma­gyarság testében egy újabb tüs­két tudjanak elhelyezni és ezzel b ztosithassák egy »idegen hata­lom« távoli stratégiai érdekeit. Aki egyébként a magyarság ér­dekeinek semmibevételét a gya- I korlatban is látni akarja az Mohácsi leventék a Felvidéken. in.

Next

/
Thumbnails
Contents