Mohácsi Hirlap, 1940 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1940-01-07 / 1. szám

+ T. P. Városi Múzeum Rákóczi ut Pécs i[ti , itl'UU«., •• w UWM*^1^1«• Előfizetési ára: Negyedévre I pengő 60 fillér Dunánk sűrűn zajló jéggel van tele. A jégtáblák sisteregve, zö­rögve, zúgva siklanak tovább. Néhol összeverődnek s a hatalmas erő egymás hegyé­re, hátára tolja. Recsegés, ropogás hallható, amint bir­kóznak, küzdenek egymással. És az egyik partól elindul egy csónak. Könnyű deszká­ból összeácsolt alkotmány. Három markos legény viszi. Két utast szállít a három ember. Máskor az egész csak Úgy repülne a három ember megfeszülő izmainak erejétő1, most azonban csak néha lódul neki, amikor egy kis rést talál a zajló jégtáblák között. 'Utána aztán elkezdődik a küzdelem, hogy néha félmé­ternyi résen átlökjék a csó­nakot. A jégtáblák erejével harcolnak az emberek. Eve­zővel, himbálássa1, csáklyá- val s néha puszta kézzel is tolják át a csónakot a jég­résen. Partról látható az eről­ködés szülte pára, amely messziről mutatja, micsoda erőkifejtés kell ehhez a mun­kához. De sietni kell, mert a ré­sen túl néhány méternyi üres hely van s ezt el kell érni, mig össze nem futnak a jégtáblák. Sietni kell, mert ha lekésik, akkor a még tá­volabb látható szabadabb vizmező is eltűnik s ki tudja hot és mikor vergődnek partra. Ráérő emberek, a vízpart sétálói, sokáig figyelik a ne­héz küzdelmet s amikor végre, valahol, mégis áttörte magát az emberek hajtotta csónak, nagyobbat fohász­kodnak mint azok, akik minden percben az életükkel játszva harcoltak a zajló Dunával. A téli zajló Duna egy napjának életéből ez csak tgf jelenet, amilyen naponta nagyon sok is akad. Hiszen át kell jönni a városba. Le­járt a váltó, fizetni kell az adót, tárgyalásra hívja az embert a bíróság, meg még­annyi fontos ok parancsol, hogy át kell menni a vesze­delmes zajláson. Néha egyszerre több pon­ton is küzdenek a rozoga csónakok a jéggel. Nyolc- tiz ember emberfeletti mun­kát végez s ugyanakkor a bennülők, férfiak, asszonyok reménykedve figyelik a mun­kát és nézik a túlsó partot átérnek-e életben oda? Nem lehet csodálni a mo­hácsiak örök álmának, a híd­nak soha el nem szunnyadó vágyát. Nem azt hívjuk ta­núnak, hogy mennyire jogos ennek a vágynak örök aktu- álitása, akik ott benn ülnek a csónakban, hanem csak azokat, akik érdeklődve és mégis remegve, félve figyelik j a partról a küzdelmet. Meg- 1 irtuk már egyszer, de meg kell ismételnünk — és még sokszor megtesszük — azo­kat, akiknek módjukban len­ne segíteni, kellene egyszer idehivni, — nem beülni a csónakba — csak végignézni. Idehivni, amikor napokén, heteken ét zajlik a Duna, amikor összeáll s nem bír ösz- szefagyni, amikor a jég is­mét korhadni kezd. Nézzék végig ezt a hátborzongató küzdelmet, ezt az élethalál- ! harcot és nyújtsanak segítő kezet ennek fejlődni, élni akaró városnak, hogy végre a hid ne a képviselők örök Ígérete, ne a vágyak vágya, hanem valóság legyen 1 és kereskedelmi kamarai főtitkár levelét, amelyben hangsúlyozza, hogy nem Hangya ellenes, ellen­ben ott, ahol a kereskedelem megfelel a követelményeknek, nem látja helyesnek a felállítást. A köznek szüksége van erős egyedekre és nem mamuth vál­lalatokra, mert kisemberek anya­gi erősödését gátolják. Már pedig sok önálló egzisztenciát kell te­remtenünk. ez a cél! Vorisek Lajos ismertette az alapszabályokat, majd a tisztuji- tás következett, amelynek során közfelkiáltással a következő tiszt­ikart választották meg: Elnök: Pap József, ügyvezető elnök: Stranczinger Sándor, al- elnökök; Bauer Károly és Pán* csits Márk, ügyész: dr. Schmidt Miklós, titkár: Vorisek Lajos, pénztáros: Mohai János, ellen­őrök: Vitéz Tóth Sándor és Pacsay László, választmány: Zzuzsits István, Illés Sándor, Jákfalvi Sándor, Schleich Ferenc, Balogh Pál, Poszt János, Tóbl József, Petrin Imre, Miholek Jó­zsef, Fridrich Oszkár, Rubint József, Schleicher János, Ritter Jenő, Szalai Balázs, Czigler Béla és Stollár Ferenc. Stranczinger Sándor köszönte meg a bizalmat. — Arra törekszünk — mon­dotta — hogy a bizalmat meg­érdemeljük. A munkához azon­ban szükségünk van mindenki támogatására. Mindenkinek az első helyen kell kötelességét tel* jesiteni, hogy a szövetség méltó helyét foglalja el. összetartást várunk mindenkitől, mert arra nagy szükségünk lesz. Bejelentette a továbbiakban, hogy a szövetség a közeljövőben tartja meg rendes közgyűlésé^ amelyre úgy készülnek fel, hogy annak nívója megfeleljen a Ba­ross Szövetség céljainak és j lentőségének. i Balogh Pál felszólalása után Pap József elnök köszönte meg a megjelenést és bezárta az ala­kuló közgyűlést. — Emléktábla a pécsi nagy­ságokról. Pécs városa igen ér­dekes ötletet valósit meg Arról van szó, hogy azokban az utcák­ban, amelyeket helyi nagyságok­ról neveztek el, emléktáblát he­lyeznek el Mohács városa most már a második utcát kereszteli, a város életében érdemeket szer­zett férfiakról. Nagyon szép lenne, ha a pécsi ötlettel kiegészítené s ezekben az utcákban, megfelelő helyen emléktáblát helyezne el, hogy mivel is érdemelte ki az illető neve megörökítését? Megalakult a Baross Szövetség mohácsi fiókja. Lelkes hangulat uralkodott az alakuló közgyűlésen. Vasárnap délután 3 órakor, a Mohácsi Iparosok Olvasókörének helyiségében, lelkes hangulatban és példás összefogásban, egy táborba tömörült a mohácsi ke­resztény kereskedelem és ipar, hogy érdekeiket fokozatosan megvédje. A Baross Szövetség mohácsi fiókja tartotta alakuló közgyűlé­sét, amelyet Pap József keres­kedő nyitott meg s üdvözölve a megjelenteket, örömének adott kifejezést, hogy ily szép szám­ban jöttek el. Majd Stranczinger Sándor szólott a megjelentekhez. — Mai összejövetelünknek — mondotta — az ad értéket, hogy végre egymásra találtunk Váll­vetett munkával, törhetetlen aka­raterővel kell előretörnünk, ha azt akarjuk, hogy megbecsülés­ben legyen részünk. A keresz­tény gondolatnak győzni kell és győzni is fog. — Ne legyen azonban csak szalmaláng a mai elindulásunk. Legyen szilárd alap, mert sok munka vár ránk. Támogassuk egymást, segítsük a gyengébbe­ket, nyúljunk a hónuk alá. Meg kell győznünk városunk lakós- ságát létjogosultságunkról, be kell bizonyítani, hogy a keres­kedelmi pályákra rátermettek va­gyunk s helytáliunk a mai mo­dern időkben minden követel­ménnyel szemben. — Sokszor hallottuk azt, hogy i a keresztény kereskedőkben sok a hiba, kevesebb a tudás. Nem tudunk a vevőkkel bánni, nem vagyunk leleményesek. Lehet, hogy vannak ily hibák, de mi rajta leszünk, hogy kiküszöböl­jük ezeket és erős, minden próbát kiálló kereskedelmet ad­junk a városnak. — Lankadatlanul dolgozunk együtt iparos társainkkal s min­dent megteszünk, hogy szövet­ségünket a nagyközönség meg­ismerje» megszeresse és értékelje nemcsak egyéni, hanem hazánk boldogulására. Adjunk talajt a jövő gene­rációnak, hogy nemcsak a hiva­tali pályákon keresse boldogu­lást, hanem szabadpályákon is. Egymásban nemes versenytársat lássunk, akik egy nagy család tagjai vagyunk s nem egymás ellen, hanem egymás mellett küz­dünk a közös célért. —* A most meginduló nagy munkára felhívjuk a keresztény társadalom figyelmét. Csatlakoz­zon eszmeileg mozgalmunkhoz, támogassa becsületes harcunkat, hogy a városnak erős, haladó kereskedő és iparostársadalma legyen s hassa át az a mondás, amit nemrégiben egy magasrangu tisztviselőtől halottam, hogy „csak az a város erős, amelyben erős a kereskedő társadalom“! A nagy tetszéssel fogadott felszólalás után röviden rátért a Hangya ügyére, amelyre vonat- , kozólag felolvasta dr. Vétek ipar- I

Next

/
Thumbnails
Contents