Mohácsi Hirlap, 1941 (30. évfolyam, 1-52. szám)

1941-01-05 / 1. szám

Tek Városi Szakkönyvtár Mohács, 1941. január 5. Vasárnap. MOHÁCSI HÍRLAP POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP Előfizetési ára: Negyedévre 1 pengő 60 fillér Száma s SS fillér. Szerkesztőségi 88, kiadóhivatali telefon sz. 67. XL évfolyam 1. szám. i győz? halljuk oly sokszor társaság­ban, a vendéglői és kávéházi diplomaták és stratégák kö­rében. Ki győz? A német megújhodás, az olasz élni­­akarás, vagy az angol biro­dalom világuralmi gondolata, amely eddig a fél világot tar­totta birtokában. Szinte élveznénk a csa­pongó fantáziákat, ha közben nem jutna eszünkbe, hogy ugyanakkor, amikor mi a fehér asztalnál hadseregeket indítunk útra és egymásnak eresztjük őket gondolatban, a valóságban emberek száz­ezreinek életéről van szó, akiknek mindegyikét édes­•yntrin n rr Alpi»*« a f* e\ »-*-» r\ Jt* *■' iLt ViVU« vvV l­víni M halálra szülte. Milyen könnyű harcról, csatákról beszélni egy pohár bor, zamatos fe­ketekávé mellett, a meleg kályha mellett. Ki gondol akkor arra, hogy csikorgó fagyban, dermesztő hidegben mennek ezek a katonák út­­talan hómezőkön, vizen, jé­gen keresztül és a pokol minden ördöge leselkedik rá­juk, halálos ölelésre kitárt karokkal ? Ki győz? Ebben a háborúban, amint a Szentatya mondotta a sze­retetnek, a bizalomnak kell győzni, amelynek bömbölő ágyuk torkából kirohanó ha­­lálözönben kell — úgy látszik — megszületnie, hogy elhozza az ezen alapuló új és tartó­­sabb békét! A világháború nem hozta meg a békét, mert a béke­­szerződések diktálóit nem hatotta át a szeretet és a bizalom. A gyűlölet ült a szívekben és az esztelen düh diktálta a feltételeket. A gonoszságból, a gyűlölet­ből nem származhat új világ, abból nem szülhet más csak rossz. Nem akarjuk a háborút, de hangoztatjuk, hogy ez a háború addig nem fejeződhet be, amíg mindazok, akik okozói voltak, akiknek hibá­jából indult el ez a borzat- s más öldöklés, a szívükben meg nem változnak és át nem hatja őket az új és olyan béke akarása, amely minden embernek megengedi az emberi életet és az em­beribb életkörülményeket a réginél. A szegénység harca ez a gazdagság ellen s ne­m a szegénységnek, az elszegé­nyedésnek, a nyomornak, de nem is a bústálkodó gazdag­ságnak, hanem a kiegyenlí­tődésnek kell megszületnie. Az utóbbi évek nagy kérdé­seinek egyike a faji kérdés. A nagy német nemzet indult el elsőnek ezen az úton s célja a fajiság erőteljes ke­resztülvitelével homogén nemzeti tömböt alkotni, amely minden részben, viharban egy emberként álljon az ország céljai­nak szolgálatára. Folytatták ezt az olaszok, de máshol is látunk ily megmoz­dulásokat. A magyar nemzetnek, vagy mondjuk Magyarország lakos­­ságának igen nehéz a helyzete ebben a kérdésben, mert mint a Nyugat bástyája igen sokszor elvérzett és szüksége volt idegen fa­­jvak betelepítésére, hogy az ország földjei meg­művelésre kerüljenek,hogy az élet meg ne álljon. Ebből következik, hogy ná­lunk, bár föltétlenül lehet be­szélni még mindig teljes tiszta­ságában megmaradt magyar faj­ról, ugyanakkor azonban millió és millió azoknak a magyaroknak a száma, akik idegenből származ­tak, de már teljesen be­olvadtak és minden te­kintetben egyenrangú ma­gyaroknak számítanak az őslakossággal. Nincs szükség egy újabb szörnyszülöttnek eljövetelére. Az igazi békét várjuk, az emberiség, az Isten békéjét, amelyre annyi idő óta vágya­kozik a ma sokat szenvedett emberisége. Ennek a háborúnak meg kell ezt hoznia, mert ha nem hozná, az emberiség pusztulása következne a gyű­löletnek abból az áramlásá­ból, amely ma befonja az emberiséget. Hanyagság, nemtörődömség és mindezek felett rossz nemzeti politika, hogy ezeket a beolvadt, munkás, szorgalmas és értékes egyedeket még mindig idegen név választja el, bár ugyanakkor a nevüknek megfelelő nemzeti­ség nyelvét sem beszélik a leg­több esetben. Ha elődeink hibáit orvosolni akarjuk, ma a legutolsó óra ütött. Ha más nemzetiségek szervezkednek, akkor a magyarságnak és an­nak a rétegnek, amely a magyarságba teljesen beolvadottnak érzi magát, ma kötelessége a ma­gyarság védelme s az idegen nevüeknek ezt az­zal kell kifejezésre jut­tatni, hogy magyar ne­vet vesznek fel El kell indítani útjára a ma­gyar fajiság gondolatát, de magyar és pedig szentistváni gondolat értelmében, hogy mindenki magyar, aki annak vallja magát és aki eddigi életével és munkásságával megmu­tatta ezt. Ugyanakkor, amikor ezt hirdet­jük, a legnagyobb hangsúllyal valljuk azt is, hogy egy pillanatra sem gondolunk erőszakos magyarosításra. Nem akarunk senkit sem kény­szeríteni, hogy idegen nevét magyarra cserélje fel, hanem szeretettel figyelmeztetjük azokat, akik magyarok­nak vallják magukat, hogy mutassák meg ezt azzal, hogy nevüket is megmag­yarosítják. A Mohácsi Hírlap már egy ízben indított ily akciót, amely­nek eredménye több száz magya­rosított név volt. Amikor most ismét ennek a gondolatnak szán­juk munkásságunkat az új esz­tendőben, akkor azt szeretnénk látni, hogy a gondolatot felkapják a város társadalmi egye­sületei, intézményei és a legszélesebb körű propa­gandái indítják meg tagjaik névmagyarosítása érdekében. Úgyszólván versenyt szeret­nénk látni az egyesületek az intézmények között, hogy ki tesz többet a magyar cél érde­kében. A névmagyarosítási akcióhoz még egyet szeretnénk hozzá­fűzni: Magyar neveket kérünk felvenni. A magyar név általában kifejez valamit, így például nem magyar név az Erényi, Bánkai, Csánkei, stb. mert ezekben nincs semmi sem kifejezve. Meg akar­juk könnyíteni azok gondját, akik magyar nevet keresnek s alább néhány gyönyörű magyar nevet sorolunk fel. Ezek egyike sincs védve, bátran lehet válasz­tani belőle s akik névmagyaro­sítási szándékkal foglalkoznak és ezekből választanak, nagyon szép magyaros, jó hangzású ne­vek kerülnek hamarosan a név­sorokba. Íme néhány név, amelyből vissza tudunk emlékezni őseink romlatlan magyarságára: Hallgató, Bujdosó, Búvó, Vető, Vető, Látó, Feltő, Tagadó, Valló, Mentő, Lengő, Rántó, Rontó, Hivó, Gyújtó, Csetlő, Buzgó, Rántó, Néző, Nevelő, Figyelő, Halászó, Nyergelő, Élő, Éltő, Osztó, Búsuló, Festő, Hitelező. Hogy elfeledkeztünk rólatok a nagy »magyarosításban«! Vagy a szin­tén népies -s­épézésű nevek: Botos, Cseresznyés,­ Forintos, Süveges, Szeredás, Ölyves, Lel­kes, Ostoros, Neves, Deres, Ekés, Falvas, Hites, Híres, Tüzes, Éles, Epres, Szedres, Fésős, Figyelmes, Fogadós, Fonatos, Gerendás, Futós, Hives, stb. Vagy a tár­gyak, foglalkozások nevei (ős­magyar elnevező szokás a halászt pld. Hálónak, a vadászt Nyílnak, Erdőnek, Őznek hívni): Eke, Borona, Sólyom, Telek, Rákászi kezdjük az ujesztendőt névmagyarosítás! propagandával. Ac­istivé egyesületék ok­uiltááiiintis ok­ottjai kebelfikllétl H10r­dítsák elő a névmagyarosítást — Ki akar szép magyar nevet?

Next