Mohácsi Napló, 1978 (9. évfolyam, 1-51. szám)

1978-01-07 / 1. szám

1978. január 7., szombat NAGYVILÁGBAN Nemzetközi sajtó­­értekezlet Hanoiban Hanoiban pénteken nemzet­közi saj­tértekezleten adták közre azokat a dokumentumo­kat, amelyek a VSZK területe ellen elkövetett súlyos­­kam­bodzsai akciókat mutatják be. Ngo Dien, a Vietnami­­ Kül­ügyminisztérium sajtóosztályá­nak vezetője nyomatékosan hangsúlyozta, hogy a határel­lentét katonai vagy békés úton történő megoldása közül Viet­nam az utóbbi mellett száll újra síkra. „Mi testvéri ország­gal szemben nem követjük a problémák megoldásának fegy­veres útját” — mondotta Ngo Dien, hozzáfűzve: Vietnam, mint Pham Van Dong minisz­terelnök nyilatkozatából kitűnt, kész bármilyen szinten az azonnali tárgyalásokra, ha azonban Kambodzsa továbbra is a gyűlöletkeltés, s a Viet­nammal szembeni háborús hisztéria politikáját alkalmaz­za, akkor vállalnia kell a teljes felelősséget". Ngo Dien kijelentette: hang­súlyozzuk, hogy nem akartuk és nem is akarjuk Kambodzsa földjének egyetlen darabját sem elvenni. A vietnami politikus utalt azokra „az imperialista és reakciós erőkre", amelyek a viszály magvát akarják elhin­teni a két nemzet között. Vé­gezetül felhívta Vietnam és Kambodzsa barátait, hogy épí­tően járuljanak hozzá a konf­liktus békés megoldásához. A sajtóértekezleten közzétet­ték a Vietnami Szocialista Köztársaság Külügyminisztériu­mának kilenc pontból álló do­kumentumgyűjteményét. Ez egy­felől rögzíti a Kambodzsa ál­tal elkövetett provokációkat, területsértő akciókat, másfelől összefoglalja a vietnami fél nagy erőfeszítéseit a békés megoldás érdekében. A dokumentumgyűjtemény kifejti, hogy miként oldható meg korrekt módon a két or­szág határproblémája. ♦ DAMASZKUSZ: Hafez Asz­­szad szíriai elnök pénteken Damaszkuszban fogadta az Egyesült Államok kongresszusá­nak küldöttségét, amely Cle­ment Zablockinak, a képviselő­ház külügyi bizottsága elnöké­nek vezetésével szerda óta a szíriai fővárosban tesz látoga­tást. ♦ MANAMA: Huari Bumedi­­en algériai elnök pénteken Szaúd-Arábiából Bahreinbe, közel-keleti körútjának harma­dik állomására érkezett. A kö­zel-keleti helyzetről és a két­oldalú kapcsolatokról tárgyalt Isza Bin Szalman al-Khalifa sejkkel, Bahrein emirjével. ■4 PRÁGA: Jegyzőkönyv alá­írásával pénteken befejezte munkáját Prágában a KGST- országok környezetvédelmi ta­nácsának 11. ülése. A tanács­kozáson Bulgária, Csehszlová­kia, Lengyelország, Magyaror­szág, Mongólia, az NDK, Ro­mánia és a Szovjetunió küldött­sége vett részt, valamint jelen voltak Jugoszlávia képviselői is. 4 BÉCS: A JAT jugoszláv lé­gitársaság Zágrábból Amszter­damba tartó menetrendszerű utasszállító repülőgépe csü­törtökön kényszerleszállást haj­tott végre a bécs-schwechati repülőtéren. Röviddel a felszál­lás után az egyik légikisérő gyanús, meghatározatlan tartal­mú csomagra bukkant a gép mosdójában. A pilóta - bom­bamerénylettől tartva - leszál­lási engedélyt kért Bécstől. Mi­után az összes utast kiszállí­tották a gépből, az osztrák tűz­szerészek alaposan megvizsgál­ták a csomagot, amely mint kiderült egészségügyi felszere­lést tartalmazott. Carter elnök Brüsszelben Brüsszel Carter elnök és felesége pénteken délelőtt Brüsszelbe ér­kezett. Az elnököt és feleségét Baudouin belga király és Fa­biola királyné üdvözölte. A belga király hangoztatta: reméli, hogy a gazdasági vál­ság ellenére megtalálják a ki­vezető utat a protekcionizmus további burjánzása nélkül. Válaszában Carter, az Egye­sült Államok és a nyugat-euró­pai országok szövetségének fontosságát emelte ki. ♦ + PÁRIZS: Pénteken délelőtt összeült a Francia Kommunista Párt Központi Bizottsága. A na­pirenden a párt szombaton és vasárnap sorra kerülő, a válasz­tási stratégiáról döntő országos értekezletének végső előkészü­letei szerepelnek. ♦ BUKAREST: Nicolae Ceau­­sescu köztársasági elnök és Manea Manescu miniszterelnök meghívására pénteken hivata­los látogatásra Bukarestbe ér­kezett Helmut Schmidt, a Né­met Szövetségi Köztársaság kancellárja. Az otopeni repülő­téren a vendéget Manea Ma­nescu és más magasrangú hi­vatalos személyiségek fogad­ták. Ezt így láttam akkor, így is nyilatkoztam, amikor kér­deztek, s így látom ma is.. . Az egyesítés előzményeiről egyik fél sem beszélt szívesen, ez is az igazsághoz tartozik. Mindkét oldalon nagy volt az érzékenység, ami emberileg érthető is. István-akna, mely az 1950-es években több száz millió forintot kapott, s nagy­szabású rekonstrukciót valósí­tott meg, óriási erőfeszítései ellenére sem volt képes előre­haladni ... A 3000 tonnás na­pi kihozatalra épített aknapár­ban óraszám állt a has: 1800 —1900 tonna ha volt a napi termelés ... De nem volt gond­talan Széchenyi-akna sem, bár 1971 év eleje óta Élüzemcsil­­lag díszítette az üzemépület homlokzatát. A termeléssel nem volt baj, elfogadható volt az önköltség is, a szénminőség azonban annál gyengébb ... A munkásvándorlás megállt, a feltáró csapatok rekordot re­kord után értek el, mindez azonban nem feledtethette, hogy a piac egyetlen intésére mindennek vége lehet . . . Mert ugye ekkor 1971-et írtunk, s mindenki a szénválságról szó­nokolt . . . — Az egyesülés nagy hul­lámokat kavart, pedig az üzemösszevonás ténye önma­gában nem volt ritka jelenség a Mecsek történetében . . . — így van. A mi fúziónk tu­lajdonképpen régóta tartó fo­lyamat záróakkordja volt eb­ben a térségben. Szabolcs­­bánya annak idején Rücker-, György- és Ferenc József-ak­­nák összevonásával jött létre, mint ahogy a pécsbányai Szé­­chenyi-akna is megette a kö­zelében levő kisebb halakat. . . András-akna, Gyula-akna és Lámpásvölgyi-bánya is az új nagyüzem része lett, s bár abban az időben ezek a fú­ziók is fájtak, ma mindenki számára természetesek . . . — Az egyesülés tehát ön­magában helyes volt. — István-aknának segítség kellett emberben, teherelosz­tásban, Széchenyi-aknának pe­dig jó szén. A tétel tehát vi­lágos volt s megfelelt a tisz­tességes üzleti szabályoknak. Még nem volt egységes nagy­üzem , együttműködés máris volt, mert ránk kényszerítette az élet. 1971 elején egy Szé­­chenyi-aknai feltárócsapat át­költözött István-aknára, s nem sokkal később egy István-aknai fejtési csapat költözött Pécs­­bányára: nem volt számukra otthon munkahely .. . Három­száz tonna szenet termelt na­ponta Széchenyin ez a csapat — körülbelül annyit, amennyi­vel István-akna az elmúlt idő­szakban folyamatosan adós maradt . . . — Milyenek voltak az erő­viszonyok az egyesülés pilla­natában? Szokola Ferenc fáradt arcán kesernyés mosoly fut át: — Látja, maga is erőviszo­nyokról beszél . . . — A létszámadatokra gon­doltam, természetesen . . . — István-aknán 1600 fizikai állományú dolgozó volt akkor, Pécsbányán­­közel 800. (Folytatjuk) 45. Dunántúli naplók Nemzeti ereklyéink véglegesen hazakerültek Apró Antal beszéde a korona és a koronázási ékszerek átvétele alkalmából (Folytatás az 1. oldalról) A beszédére Apró Antal, az országgyűlés elnöke válaszolt és átvette a nemzeti ereklyét.­­Beszédében a következőket mondotta: Tisztelt Külügyminiszter Úr! Tisztelt Szenátor és Képvise­lő Urak! Kedves Vendégeink! Hölgyeim­ és Uraim! Tisztelettel köszöntöm Cyrus Vance külügyminiszter urat, mint James Carter elnök úr személyes képviselőjét, a koro­nát és a koronázási ékszere­ket hazánkba elkísérő küldött­ség vezetőjét. Tisztelettel kö­szöntöm a szenátor és képvi­selő urakat, az Egyesült Álla­mok népét képviselő küldött­ség minden tagját. Tisztelettel és szeretettel kö­szöntöm egész népünk képvi­seletében­­ megjelent honfitár­saimat, államunk vezető testü­leteinek tagjait, a társadalmi szervezetek küldötteit, a ma­gyarországi egyházak vezetőit, a magyar munkások, parasz­tok, alkotó értelmiségiek jeles képviselőit, ünnepségünk min­den részvevőjét. Nagy megtiszteltetés szá­momra, hogy a magyar nép, a Magyar Népköztársaság or­szággyűlése és más vezető testületei nevében átvehetem Szent István koronáját és a ko­ronázási ékszereket, népünk e felbecsülhetetlen értékű nem­zeti ereklyéit. Jelenlévő honfi­társaim bizonyára egyetértenek velem, amikor azt mondom, hogy a magyar nép régi kí­vánsága teljesül ebben az ün­nepélyes pillanatban. Az államforma, a társadalmi rendszer gyökeres megváltozá­sa nem csökkentette népünk tiszteletét és megbecsülését ál­lamiságunk ezen ezeréves jel­képei iránt. Hazánk lakossága örömmel és megelégedéssel fogadta a hírt, hogy a korona és a koronázási ékszerek vég­érvényesen visszakerülnek Ma­gyarországra. Engedje meg, tisztelt kül­ügyminiszter úr, hogy ezen ün­nepélyes alkalomból kifejez­zem nagyrabecsülésemet James Carter úrnak, az Amerikai Egyesült Államok elnökének, s az önök kormányának azért a döntésükért, hogy visszaszol­gáltatják Magyarországnak a koronát és a koronázási ék­szereket. Ugyancsak nagyra­becsülésemet fejezem ki az Egyesült Államok népének, a szenátus és a képviselőház tagjainak, s mindazoknak a személyiségeknek, akik állás­­foglalásaikkal, tanácsaikkal elősegítették, hogy sor kerül­hetett erre az ünnepélyes ese­ményre. Amint ön is utalt rá beszé­dében, külügyminiszter úr, a magyar nép történelme bővel­kedik dicső fejezetekben és nehéz megpróbáltatásokban. Harminchárom évvel ezelőtt egy tönkretett, ezer sebből vérző ország siratta hatszázezer ha­lottját. Az antifasiszta koalíció győzelme a II. világháborúban, Magyarország felszabadítása az elnyomás alól új lehetősé­geket nyitott meg népünk előtt. Nem feledjük, soha nem fe­ledhetjük, hogy honnan indul­tunk, és ezért jogosan vagyunk büszkék az azóta megtett útra. A Magyar Népköztársaság­nak megbecsült helye van a világban, külpolitikáját a nem­zetközi együttműködés szélesí­tésére irányuló őszinte törek­vés vezérli. Népünk a még boldogabb holnapért, a még tartalmasabb emberi életért dolgozik, s azért, ami ehhez elengedhetetlen: a béke és az enyhülés megszilárdításáért, a népek közeledéséért. A meg­értésnek az a szelleme, amely mai ünnepségünket övezi, ta­lálkozik népünk törekvéseivel és megerősít bennünket ab­ban a meggyőződésünkben, hogy a különböző társadalmi rendszerű országok gyümölcsö­ző együttműködésének politi­kája az egyetlen járható út, a világ népei számára egye­düli elfogadható politika. Tisztelt Külügyminiszter Úr! Nagyon köszönöm az ön méltató szavait a magyar és az amerikai nép két évszázados barátságáról. A magyar nép tiszteli a szorgalmas amerikai népet, ismeri és becsüli kiemel­kedő eredményeit, s értékeli mindazokat a becses hagyomá­nyokat, amelyek a két nép kö­zötti baráti kapcsolatok fej­lesztését, az emberi haladás és a béke ügyét szolgálják. Ismeri és értékeli az amerikai ma­gyarság hozzájárulását új ha­zájuk eredményeihez. Népünk az óhaza nyelvén megbecsü­léssel szól ahhoz a több száz­ezer amerikai magyarhoz, aki­ket a történelem viszontagsá­gai vándorútra kényszerítettek, akik az Egyesült Államok pol­gáraivá lettek, de az óhaza irázi tiszteletet és ragaszkodást mindig megőrizték. Egyetértek önnel, hogy a ko­rona és a koronázási ékszerek visszaadása hozzájárul a jobb egyetértéshez, népeink és kor­mányaink kapcsolatainak erő­sítéséhez, és megfelel a helsin­ki záróokmány szellemének. Meggyőződésünk, hogy amikor kapcsolataink fejlesztésének meggyorsításán munkálkodunk, egyaránt szolgáljuk Magyaror­szág és az Amerikai Egyesült Államok népének érdekeit, va­lamint a béke és a nemzetközi együttműködés egyetemes ügyét. Kérem, hogy az Egyesült Ál­lamokba visszatérve adják át üdvözletünket és jókívánságain­kat az Egyesült Államok elnö­kének és népének. Tisztelt Külügyminiszter Úr! Egész népünk nevében, e gondolatok jegyében veszem át öntől, az Egyesült Államok elnökének megbízottjától, az amerikai küldöttség vezetőjétől, az Amerikai Egyesült Államok­­ népének képviselőitől becses nemzeti ereklyéinket, első ki­rályunk koronáját és a koroná­zási ékszereket. Az Egyesült Államok részéről ott volt az ünnepélyes átadá­son Cyrus Vance amerikai kül­ügyminiszter és felesége, Philip M. Kaiser, az Egyesült Álla­mok magyarországi nagykövete és felesége, Adtai E. Stevenson szenátor, Lee H. Hamilton, Fortney H. Stark és Theodore S. Weiss képviselők, Matthew C. Nimetz, a külügyminiszté­rium tanácsosa, Peter Geno Ba­­roni lakás- és városfejlesztési mi­niszterhelyettes, Albert W. She­­rer nagykövet, William H. Lyers, a külügyminisztérium csoportfő­nöke, Richard R. Allen építési vállalkozó, Edward Elson, az Atlanta hírügynökség elnöke, George G. Higgins lelkész, az amerikai katolikus konferencia képviselője, Jessie M. Rattley, a Newport News című lap el­nökhelyettese, Arthur Schneier rabbi, Szent-Györgyi Albert, Nobel-díjas tudós, valamint az amerikai társadalom és a ma­gyar származású amerikaiak több képviselője, az elnöki hi­vatal és az amerikai külügymi­nisztérium vezető beosztású munkatársai. Magyar részről jelen voltak: Lázár György, a Minisztertanács elnöke, Aczél György, a Mi­nisztertanács elnökhelyettese, Trautmann Rezső, az Elnöki Ta­nács helyettes elnöke, Péter János, Inokai János és Raffai Sarolta, az országgyűlés alel­­nökei, Kállai Gyula, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának elnöke, Pója Frigyes külügymi­niszter, az országgyűlés, az El­nöki Tanács és a Minisztertanács több tagja, Szépvölgyi Zoltán, a Fővárosi Tanács elnöke, Szentágothai János, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke, Földvári Aladár, a Szakszerve­zetek Országos Tanácsának el­nöke, Erdei Lászlóné, a Ma­gyar Nők Országos Tanácsának elnöke, Lékai László bíboros­érsek és Bartha Tibor refor­mátus püspök, a Hazafias Nép­front Országos Tanácsa elnök­ségének tagjai, D. Káldy Zoltán evangélikus püspök, országgyű­lési képviselő, a Hazafias Nép­front Országos Tanácsának tag­ja, Héber Imre, a magyar iz­raeliták országos képviseleté­nek elnöke, valamint a magyar­­országi egyházak több más ve­zetője és képviselője, Illyés Gyula író, Mizik László, a Cse­pel Vas és Fémművek lakato­sa, Noszlopi Péter állattenyész­tési brigádvezető. Részt vett az ünnepségen a Hazafias Népfront Országos Tanácsa, a Szakszervezetek Or­szágos Tanácsa, a nő- és az ifjúsági mozgalom, a tábornoki kar több képviselője, a ma­gyarországi nemzetiségi szövet­ségek és a Magyarok Világ­­szövetsége vezetői, a termelő­­munka élenjáró dolgozói, a po­litikai, a társadalmi, a kulturá­lis és a tudományos élet ki­emelkedő személyiségei, vala­mint a magyar és külföldi saj­tó képviselői. A korona átadásának ünnep­sége bensőséges légkörben zaj­lott le. A parlamenti ünnepség után a koronát és a koronázási ék­szereket az Országházból a Nemzeti Múzeumba szállították. Megtekintését — a szükséges feltételek megteremtése után — az érdeklődők számára lehe­tővé teszik. Ennek időpontjáról a sajtóban közlemény jelenik meg. Losonczi Pál fogadta Cyrus Vance-t és a delegáció tagjait Losonczi Pál, a Népköztár­saság Elnöki Tanácsának elnö­ke pénteken, a korona és a koronázási ékszerek hivatalos átadását követően az Ország­házban fogadta Cyrus Vance-t, az Amerikai Egyesült Államok elnökének személyes képviselő­jét, külügyminisztert, az átadá­si ünnepségre Budapestre ér­kezett amerikai küldöttség ve­zetőjét, s a delegáció tagjait. A találkozón jelen volt Pu­ja Frigyes külügyminiszter, va­lamint Esztergályos Ferenc, a Magyar Népköztársaság washingtoni nagykövete és Philip M. Kaiser, az Amerikai Egyesült Államok budapesti nagykövete. A találkozón Cyrus Vance átadta Losonczi Pálnak James Carternek, az Amerikai Egye­sült Államok elnökének leve­lét. Ebben az Egyesült Államok elnöke méltatja a korona és a koronázási ékszerek vissza­adásának jelentőségét, s a két ország kapcsolatairól szólva megállapítja: őszintén remé­lem, hogy ezeket a kapcsola­tokat — népeink kölcsönös előnyére — a jövőben is épí­teni fogjuk. Mindketten érde­keltek vagyunk az európai biz­tonsági és együttműködési ér­tekezlet záróokmányában lefek­tetett célok teljes megvalósí­tásában. Bízom benne, hogy kétoldalú kapcsolataink erősí­tése és az országaink közötti együttműködés területeinek a szélesítése hozzájárul a béké­hez és népeink jólétéhez. Losonczi Pál megköszönte és viszonozta az Egyesült Álla­mok elnökének jókívánságait. Kifejezte, hogy a Magyar Nép­köztársaság a jövőben is a nemzetközi együttműködés erő­sítésén, a magyar—amerikai kapcsolatok fejlesztésén kíván munkálkodni. Vacsora az amerikai küldöttség tiszteletére Apró Antal, az országgyűlés elnöke és felesége pénteken vacsorát adott a korona és a koronázási ékszerek átadására Budapestre érkezett amerikai küldöttség tiszteletére az Or­szágházban. A vacsorán részt vett Cyrus Vance külügyminiszter, az Ame­rikai Egyesült Államok elnöké­nek személyes képviselője, a küldöttség vezetője és felesé­ge, valamint a küldöttség tag­jai. Részt vett a vacsorán Péter János, az országgyűlés alelnö­­ke, Kállai Gyula, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának elnöke, Pója Frigyes külügymi­niszter és a Minisztertanács több tagja, valamint a ma­gyarországi egyházak képvise­lői, a politikai, a társadalmi és a kulturális élet vezető sze­mélyiségei. A szívélyes légkörben lezaj­lott vacsorán Apró Antal és Cyrus Vance pohárköszöntőt mondott.

Next