Mohácsi Napló, 1981 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1981-01-10 / 1. szám

1981. január 10., szombat Dunántúli napló A tizedik pécsi Illyés-bemutató előtt Olvasópróbán a Sorsválasztók A szerző köszöntötte a társulat tagjait A Tiszták 1970. évi ősbemu­tatója óta immár a tizedik Il­­­lyés-bemutatóra készül a Pécsi Nemzeti Színház, ahol tegnap délután a szerző jelenlétében zajlott le Illyés Gyula Sorsvá­lasztók című új drámájának ol­vasópróbája. Az az esemény­­ kicsit már bemutató amikor szereplők és meghívottak elő­ször találkoznak a művel, a szerző pedig a gondolatait megjelenítő színészekkel, a díszlet, a jelmez terveivel. A színház színpadán zajlott az olvasópróba, ott helyezke­dett el, most háttal a nézőtér­nek a szerző, a színház igazga­tója, Nógrádi Róbert, Illyés da­rabjainak dramaturgja, Czimer József, a darabot színpadra ál­lító Sík Ferenc főrendező, s ol­dalt a szereplők. A színpadot zsúfolásig megtöltötték a meg­hívottak, a társulat tagjai, Pécs város és Baranya megye párt­os állami életének képviselői, valamint pécsi írók, tudósok, művészek. Nógrádi Róbert igaz­gató köszöntötte a megjelente­ket, elsősorban Illyés Gyulát, majd Czimer József dramaturg beszélt erről a szerény keretek között zajló, mégis oly fontos jubileumról. A tizedik Illyés-pre­­mier, s ezeken belül a nyolca­dik ősbemutató nemcsak a Pé­csi Nemzeti Színház, hanem Pécs városa számára is igen becses dolog. Illyés Gyula szer­zői jelenléte értékeket demonst­rált a pécsi színpadon az elmúlt évtizedben, amikor is mindig a kor fontos, ha nem a legfonto­sabb kérdéseit tette fel drámái­ban. Illyés Gyula, aki hallani sem akart semmiféle jubileumi ün­nepségről, az olvasópróba meg­kezdése előtt pár szóval köszön­tötte a jelenlevőket, a színház társulatát, vezetőit, és elmond­ta, hogy mint mindig, most is nagy örömmel jött Pécsre, a pécsi színházhoz. Új darabjának, a Sorsválasz­tóknak ötlete, alapgondolata a Válasz című­ folyóirat 1948-as számaiban, egy cikk nyomán bukkant fel először. Illyés Gyula új darabja a faji, nemzeti, val­lási megkülönböztetés, a gyű­lölet, a türelmetlenség ellen szól. Az antiszemitizmus kérdé­sét érinti, amely századunk nagy meglepetésére újra és új­ra felizzik ma is, világszerte. A zsidókérdést azonban tulajdon­képpen csak érinti a darab egy fiatal művész, a színpadon sze­repeket játszó színész sorsában, sorsválasztásában. Illyés szép­­írói feladatául vállalja, hogy szóljon, idejekorán a nevén ne­vezze a bajt, amely zavarba hozza, a szembenézés helyett megtorpanásra készteti nem­egyszer a társadalomtudóst is. És szól erről ma, amikor val­lási, nyelvi, faji, származás sze­rinti megkülönböztetés zár get­tókba, bélyegez meg, tesz üldö­zöttekké népeket. Formálhatjuk, választhatjuk-e sorsunkat? Ezt kérdezi és erre válaszol igennel az új Illyés-da­­rab, melynek fő szerepeiben Csíkos Gábort, Gyöngyössy Ka­talint, Leviczky Klárát, Hart­mann Terézt, Bregyán Pétert és Vallai Pétert láthatjuk a feb­ruár 14-i premieren. Gállos Orsolya A 26. sz Állami Építőipari Vállalat 6. sz. főépítésvezetősége felvesz vasbetonszerelő . s szakmunkásokat Jelentkezni lehet: Pécs, Nagyhídi u. 16., vagy a 12-186-os telefonon. I. 636/80 Tüzelőellátás Mecseki durvaszén helyett iszapszén és brikett Több tűzifa is elkelne R­ égi igazság: tüzelőanyagot nem a szezonban kell besze­rezni. Az előrelátó, gondos lakó még nyáron megvette és betárolta a télire való szenet és fát. Igen, de a mostani tél keresztülhúzta a számításokat, hideget és havat is gyakran hozott. Ilyen időben jobb étvágyúak a kályhák, még inkább vá­gyunk a meleg szobába. A kérdésre, meglepőek a vá­laszok. Pécs, Megyeri út: me­cseki durvaszén és koksz nincs, brikett, és iszapszén van, fűré­szelt tűzifa még akad. Sziget­vár: szén, brikett és koksz nincs, viszont bőven van iszap­szén és tűzifa. Sellye: mecseki szén nincs, a brikett péntekért fogyott el, a többiből van bő­ven. Beremend: a szén és koksz kivételével minden kapható a telepen. — Vajon a többi 17 telepen is hasonló a helyzet? — Sajnos ... A mecseki mo­gyoró- és diószén mindenütt hiánycikk — mondja Fuksz Gyula, a Dél-dunántúli TÜZÉP Vállalat tüzelőanyag osztályá­nak vezetője. A tél első igazi kopogtatá­sára november elején ezrek ro­hanták meg a rendelőirodá­kat, telepeket. Jó, mondjuk ők a feledékenyek­re ... — Miért kevés a szén? — Baranyát szénnel a Me­cseki Szénbányák Vállalat látja el. Tavaly augusztusban a Bel­kereskedelmi Minisztériumnak megküldtük az 1981-es tüzelő­igényünket. Szénből, iszap­szénből és brikettből 405 000, kokszból 16 400, tűzifából 86 000 tonnát kértünk, ezzel szemben a keretszámunk így alakult: 379 000, 13 000 és 74 000 ton­na. Tavaly mecseki durva szén­ből tízezer tonnával kaptunk ke­vesebbet a keretnél, idén sem kapjuk meg az igényelt meny­­nyiséget. Dunaújváros a kieső import szenet mecseki szénből pótolja augusztustól. A Szén­bányák viszont , hogy tud­junk tüzelni —­ iszapszénből és brikettből is 10—10 000 tonná­val többet adott a tervezettnél, tehát, ha minőségi szenet nem is, más tüzelőanyagot mindenki korlátlan mennyiségben haza­szállíthat a telepekről. A ta­valyi jól sikerült utalványos tü­zelőakció leapasztotta szénkész­leteinket, azóta ha kapunk, na­pok alatt elfogy. Utoljára 1969-ben akadozott ennyire a szénellátás Pedig ak­kor még a fűtőolaj kezdett egyenuralkodóvá válni. Azóta ismét a szilárd tüzelőanyagé a jelen és a jövő. Számos intéz­mény nemrég dobatta ki az olajkályháit, mert a széntüze­lés olcsóbb. Sok háztartásban — a tüzelőanyagárak emelése óta — a viszonylag olcsó tűzi­fát részesítik előnyben. Míg 1976-ban 60 000 tonna elég volt, tavaly a forgalomba ho­zott 75 500 tonna tűzifa is ke­vésnek bizonyult. Pécsett a fű­részelt tűzifa a legkeresettebb. Nem győzik a Megyeri úti te­lep fűrészgépei (a régi, elavult gépek helyett belföldi piacon nem kapható új), így a 26—30 napos kiszállítási határidő sem ritkaság. M.­L Van-e elegendő tüzelőnk? Otthoni készleteink a koráb­biaknál jobban fogynak, sürgő­sen pótolni kell a hiányzót, mert ki tudja meddig tartja magát a tél. Van-e elegendő tűzre­­való Baranyában a Dél-dunán­túli TÜZÉP Vállalat kilenc, és az áfészek tizenkét telepén? Egy délelőtt az IBUSZ-irodán... fi nyári útitervek Biztosra veszem, hogy napja­inkban országszerte nagy a tu­multus az utazási irodáknál, s bárhova mehetnék, azonos kép fogadna, mint az IBUSZ Bara­nya megyei kirendeltségénél. Szinte félpercenként adják-ve­­szik a kilincset az utazni vá­gyók, a nyárról álmodok. Ma még csak január 8-át írunk, de Bíró Györgyné, a kirendelt­ség igazgató-helyettese már arról számol be, hogy jó né­hány társas út „betelt", s eset­leges pótkereteket szeretnének a budapesti központtól kérni.. . Kóródi Istvánné, forgalmi ügyintéző: — Az egyénileg utazók is most jönnek útlevélkérő, valuta­igénylő lapokért. Minél előbb, annál jobb­ jeligével. Mint említi: 3500 forint ér­tékű valutaigénylő lap fogyott e néhány napban. (Egy ára 3 forint.) A sietség egyéb okai körülbelül 4—5 hét a valuta­igénylés átfutási ideje, 3—4 hét, mire az útlevél elkészül, s további több hét a vízumok be­szerzési ideje. Jószerivel az utazni vágyók számára így a kényelmes, ha mindent az iroda intéz .. . Egy idős asszony áll az ab­laknál kék útlevéllel a kezé­ben. — Ön hova utazik? — A lányomhoz az unokákat pesztrálni. München mellé ment férjhez. — Mikor indul? — Áprilisban mennék, láto­gatóval. Két hónapra. Az iktatás és fizetés után dr. Rostás Józsefnét kérdezem: Milyenek az ügyfelek? Mosolyog. — A vidékiek udvariasak, csendesek, ráérősek. A pécsiek rohannak, idegesek, agresszí­vebbek. Látszik némelyiken: a munkahelyről „lógtak" el. Mondja: magánúton sokfelé mennének az emberek. Akadt, aki Afrikát szemelte ki . .. Ugyanis, ahova MALÉV-járat megy, vagy ahova a szocialista országok gépei eljutnak, oda forintért is­ lehet menetjegyet venni, oda lehet útlevelet is kérni. Néhány idei újdonságról ér­demes beszámolni. Úgynevezett „vidékiek Budapesten” akciót szervez az idén elő- és utó­idényben az iroda. Lehet egy hétre menni, lehet „hétvége” utat kérni. Csak jellemzéskép­pen: a Vörös Csillag Szállodá­ban például 6 éjszakáért 775 forintot kell fizetni. A hét végi pesti programokban színház, múzeum­, hangverseny, kiállí­tás látogatás is beiktatható, s főleg a szocialista brigádok­nak ajánlják ezt a relációt. Az IBUSZ központi társasút­­jai mellett, közvetlen Pécsről induló utak is akadnak, így el lehet jutni Riminibe, Velencé­be, Istanbulba, Prágába, Bécs­­be — többek között — a megyei hivatal szervezésében. Több­kevesebb napra.­­ Melyek a legkedveltebb utak? — Főleg azok iránt nagy az igény — tájékoztat Bíró György­né — melyek rövid, két napnál nem hosszabb „nyugati" lehe­tőséggel kombináltak. Ezek az egyéni valutakeretet nem érin­tik. Egy kis előrejelzés a hazai tájak, városok kedvelőinek: több, főleg kétnapos túrát szervez az idén az iroda, így a hortobágyi lovasnapokra, a szegedi játékokra, az Őrség­be, Duna-kanyarba, kedvelt me­legvizes fürdőkbe, Gemencre, Pannonhalmára . . . Egy kétna­pos Keszthely—Hévíz program például személyenként 535 fo­rint csupán. Legegzotikusabb út a koreai. A 19 nap Távol-Kelet teljes ellá­tással 15 000 forint. Persze, aki tehetősebb, elmehet Peruba, Mexikóba, potom 80 000-ért. .. K. F. t . 5 FILMJEGYZET Vámmentes házasság A középszer dicséretével van tele a magyar filmkritika, az amely nemrég még a különös pocskondiázásával volt elfog­lalva — dehát e rovat a filmek jegyzete, s nem a filmkritikáké. Mert Zsombolyai János Vám­mentes házassága középszerű film — a megállapítás külön­ben kollégáimé. A megállapítás minősége nem tisztázott azon­ban eléggé, pontosabban az, hogy milyen közegben átlagos az első finn—magyar koproduk­ció. Mert ha a film művészeté­ben foglalna el átlagos helyet, még érteném a lelkesedést, hi­szen az már művészi rangot is jelentene. (Feltételezve, hogy a művészin belül osztályozhatunk egyáltalán). Dehát lehet e esz­tétikai, művészeti vonatkozáso­kat számon kérni egy olyan művön, amely szájbarágósan mindent megmagyaráz a néző­nek, s amely megvalósításában is nélkülöz minden eredetisé­get. Aligha. Marad tehát a középszer mi­nőségének vizsgálatára a film­­gyártási folyamat terméke, amely valamely szükséglet ki­elégítésére készült. Ez a szük­séglet pedig a szórakoztatás. Pontosabban a szórakoztatás­nak egy alfaja, amely azonban kisajátítani igyekszik — nem ke­vés eredménnyel — az általá­nosabb fogalmat is. E szóra­kozási- szórakoztatási alfaj nem más, szint az időeltöltés, ami pedig az unatkozó­­ ember lát­szatelfoglaltsága — elfoglalta­­tása. E jegyzetben ne bonyo­lódjunk abba bele, hogy sza­bad-e látszatelfoglaltságukban megerősíteni az embereket bár­mikor is, különösen pedig ak­kor, amikor különben éppen ak­tivitásukra, cselekvésükre, gon­­dolkodásukra számítunk. Vé­leményem szerint nem. Maradjunk csak megint a filmgyártási terméknél, amit fo­gyasztásra készítettek. A Vám­mentes házasság ilyen. Film­­gy­ári áru, aminek értéke a pi­acon realizálódik. Hála az utóbbi éveknek, közgazdasági ismereteink gyarapodtak, így már mindenki tudja, hogy az átlagos árunak a piaci ára is alacsonyabb, mint a befektetett munka értéke Értékén, vagy ér­tékén felül csak olyan áru ad­ható el, ami nem átlagos, ha­nem kiváló minőségű és kivite­lű. Közgazdasági szemlélettel csak ez az áru dicsérhető. A filmgyártás legkelendőbb áruja a mozgóképekkel illuszt­rált történet, amely elég egy­szerű ahhoz, hogy a néző nyo­mon tudja követni de amely il­lusztrációi által el tudja hitet­ni, hogy a néző agyára is szá­mot tart, nemcsak néhány ér­zékszervére. Magam is félek attól, hogy a kritikák feletti bosszankodá­­som hangulatában alulértéke­lem az új magyar—finn filmet, s jelentőségét nem lelem pél­dául abban, hogy első a két testvérnép filmgyártásában. Pe­dig ezen a tájon némi értéket is találni — igaz csak ötlet szinten—, de túlbeszélve, mily furcsa, érdekes, nevetséges és szomorú, hogy az egy nyelvcsa­ládba tartozó magyar és finn az angol nyelven érti meg egy­mást. Sajnos, az angolszász film­­gyártási módszerekben is. Bodó László Az Objektív Stúdió legújabb produkciói Boldog születésnapot, Mari­lyn címmel január végén kerül a mozikba a MAFILM Objektív Stúdiójának új játékfilmje. Szö­rény Rezső rendező alkotásá­nak középpontjában egy vidéki színésznő áll. A főhőst - aki­nek fiatalkori ideálja Marilyn Monroe volt - egy budapesti filmforgatás eseményei kény­szerítik a felismerésre: az ün­nepelt sztárok élete utáni hiá­bavaló vágyódás helyett saját mindennapjaiban kellett volna harmóniát teremteni, egyénisé­gét kibontakoztatnia. A film főszerepét Esztergályos Cecília játssza, Andor Tamás kamerája előtt. Nádasy László Történetek a magyar filmről címmel jelentős rendező-egyéniségek portréját vázolja fel sorozatában. A több részre tervezett produkció első két darabja már elkészült, ezek Fábri Zoltán, illetve Ranódy László életművével ismertetik meg a nézőket.

Next