Mohácsi Napló, 1983 (14. évfolyam, 1-52. szám)
1983-01-05 / 1. szám
Köszöntő írta: Borsos János, az MSZMP Mohács városi Bizottságának első titkára Ismét túl vagyunk egy munkás esztendőn, zártuk az évet és köszöntjük az új esztendőt. A város családjai, dolgozói, vállalatai, szövetkezetei is számvetést készítettek. A máért és a jövőért érzett felelősséggel állapították meg, hogy miként zártuk az 1982-es évet, és mit teszünk a jövő biztosításáért, a holnapért, az 1983-as feladataink teljesítéséért. Biztos vagyok abban, hogy ebben az szellemben történt meg mindenütt az értékelés és az erőt ad valamennyiünknek a megújulásra, az új és újabb feladatokra, hogy még felkészültebben végezhessük munkánkat. Városunkban a nehezedő körülmények közepette is összességében előrehaladás, helytállás van a társadalmi élet minden területén. A nehezebbé váló feltételek ellenére bizalom, nyugalom, megértés van közéletünkben. Érzékelhető ez a bizalom a párt és a kormány politikája iránt és bizalom van a párt részéről az emberek és dolgozók iránt, hiszen csakis velük együtt tudjuk nehézségeinket leküzdeni és feladatainkat végrehajtani. Természetes, hogy van aggodalom, féltés, türelmetlenség is e kérdésekben, hogy képesek vagyunke megtartani eredményeinket, nem lesz-e visszaesés, teljesül-e az, hogy „csak rosszabb ne legyen”. Ehhez az is szükséges, hogy legyen béke a világon, hogy csökkenjen a fegyverkezés, újra térjen vissza az enyhülés. Az 1982-es esztendő a VI. ötéves terv második éve számunkra, a nemzetközi gazdasági feltételek tekintetében a számítottnál is kedvezőtlenebbül alakult, de munkánk hatékonysága sem a kívánt mértékű. Ezért is kellett az év közepén újabb kiigazításokat tenni, a közgazdasági szabályozókon és a fogyasztói árszínvonalban. A gazdaság, városfejlesztés, életszínvonal-politika végrehajtása számos nehézség, bizonytalanság, ellentmondása mellett a tervben meghatározottaknak megfelelően alakult, mégpedig úgy, hogy a népgazdasági hatások egyre jobban megjelennek a vállalatok, szövetkezetek, intézmények gazdálkodásában. E rövid áttekintés is azt bizonyítja, hogy városunk dolgozói eredményes évet zártak. Ezúton is szeretném megköszönni a város minden dolgozójának az 1982-es esztendőben végzett szorgalmas, lelkiismeretes munkáját, helytállását. Az ünneplések után azonban következnek a dolgos hétköznapok, alkotás, a munka hétköznapjai. Az 1983-as esztendő sem lesz számunkra könnyebb. Soron lévő feladataink a Központi Bizottság decemberi ülése, az Országgyűlés legutóbbi tanácskozása után mindenki számára ismertté váltak. Bízom abban, hogy városunk dolgozói megértik és tesznek is azért, hogy gazdasági, társadalmi élet minden területén előbbre jussunk és gondjainkat megoldjuk. Ehhez együttes cselekvésre van szükség. Mégpedig értelmes, alkotó, gondolkodó cselekvésre. Azt várjuk és kérjük, hogy a város és környékének minden munkása, mezőgazdasági és értelmiségi dolgozója vesse latba erejét, energiáját, képességét, hogy az 1983-ban kitűzött feladatokat teljesítsük. Bízzanak a párt bevált politikájában, az az igazság, hogy a megváltozott, szigorúbbá vált feltételekhez rugalmasabban igazodva, eredeti céljaink a szocialista társadalom erősítését, a munkások, dolgozók érdekeit szolgálják. A város párt-, állami, tömegszervezetei nevében köszöntöm a párttagokat, pártonkívülieket és a város minden dolgozójának eredményekben gazdag, boldog új esztendőt kívánok. motincsi napló XIV. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM Panel-örömök ■■ » ■■■' ■ ... A tömbházak és lakónegyedek hallatán mindenki többnyire kockaépületek és szalagházak jellegtelen látványát idézi fel magában; olyan fiókszerű elrendezést, amelynek rekeszeiben emberek élnek. Ezt képes, vagy legalábbis sokáig úgy gondoltuk, csak ezt tudja biztosítani a panel, mint előregyártott építőelem. Tekintsünk azonban most el a csak puszta látványra alapozó véleményektől, és kíséreljük megközelíteni a tömeglakás fogalmát az egyén, illetve az egyéni közösség kapcsolatának szemszögéből. Annál is inkább, mert ma Mohácson még mindig nagyon sokan várnak lakásra, és akik közül hatvanan az elmúlt év végén juthattak kétszobás, tanácsi értékesítésű bérlakáshoz a Felszabadulási lakótelepen. ———————— * ' ■ ■■ Ünnepek között vagyunk. A szűk lépcsőházban a lakásból mosógép veszett zúgása hallik. Hiába nyomjuk a kilincs feletti fekete gombot, a csengő végig néma marad. A motozás zaja azonban valahogy mégis eljut a lakásban tüsténkedőkhöz. A felnyíló ajtóban munkagondja közepén — fürdőszobában búgó mosógép zenéje mellett — az előszobában halmozott mosásra váró ruhanemű piramisán állt Balogh Mária, invitálva bennünket a lakásba, mert — amint elmondta — a távfűtés nem a legigazibb, narancs- és citromligetek telepítéséről nem lehet szó ... — Felejtsék is el mindazt nyomban, amit az előbb mondtam, mert még hálátlansággal és elégedetlenséggel vádolnának bennünket... Miért? Nézze, annak idején, vagy öt évvel ezelőtt adtuk be az igényt szövetkezeti lakásra. No, nem mondhatja senki, hogy addig sem tettünk semmit. Odahaza a Gorál utcában építettünk magunknak, nekem és páromnak, no és a már útban lévő fiunknak egy szoba-konyhás házrészt, dehát az olyan volt, mint amit a fecskék az eresz alá bűvészkednek. Egyszeresen jött hozzánk a tanácstagunk és agitált bennünket, hogy vállaljuk el a tanácsi bérlakást . . . Már hogyne vállaltuk volna, hiszen itt volt a második, a most 14 hónapos kisebbik is, akit ugyancsak nem akartunk a vizes, fűtetlen szobában felnevelni. Sokkal több támogatásra ugyanis sem a vállalatomnál, a könynyűiparinál, sem élettársam kenyéradójánál, a téglagyárnál nem számíthattunk. Életünk legszebb karácsonya volt a mostani... De kár, hogy éppen alszik a legkisebbik ... •— Kérem, írja meg, hogy ez a lakás 53 négyzetméter boldogság. Hogy vannak, akiknek máris elege van belőle? No, és akkor mi van? Vajon honnan jöttek. Nézze, amikor megtudtam, hogy karácsony előtt megkapjuk és beköltözhető lesz ez a kétszobás lakás — hiszi vagy nem hiszi —, még sírni sem tudtam. Olyan idegesség fogott el, hogy csak remegtem, mint az, aki napszúrást kapott. A nagyanyám vályogfalú házában laktunk 16 éven keresztül. Pofozhattuk mi azt mindennel, felcserélhettük a petróleumlámpát villannyal, a padló azért föld maradt, a vizet a főzéshez és a mosáshoz azért csak az utcai kútról kellett hordanunk. Márpedig: kellett! A legidősebb lányom Pécsváradra jár a szakmunkásképzőbe. Nem kis pénz a bérlete, főleg, amióta gyakorlatra Pécsre járnak. A második lány is még általános iskolás, míg a harmadik, a fiú csak 10 éves ... — ad kapásbólsajtótájékoztatót a családról Kohl Antalné. — Nagyon szépen beszélsz asszony, de a helyzet ettől mit sem változik, a brigádod csakhamar itt lesz és akkor mit adsz elő? — kapcsolódik a beszélgetésbe a családfő, aki ugyancsak a TEMAFORG mohácsi gyárának a dolgozója, ám már hónapok óta gyomorfekéllyel van betegszabadságon. — Tudja, mi csak amolyan cserelakásra számítottunk, ahonnan más már kiment — mentegetőzik az asszony. — Amit azonban a férjem mond, az valóban igaz, a „Tavasz" brigádot várjuk, amolyan lakásszentelő, előszilveszterre ... Kelemen Lászlóéknál, a földszinten hatalmas birkózócsata döntőjének hangjai dőlnek a lépcsőházba, amikor kinyílik az ajtó. Gábor és Tamás vív egymással „vérre menő" birkózó mérkőzést mind, az egész hét méter hosszú és négy méter széles padlószőnyegen. — Gábor négy, Tamás hároméves. Mi tagadás, még soha nem adatott meg nekik ez a lehetőség, hogy egy egész szoba — jó ég! milyen szoba? — lehet a birkózó mérkőzésük szőnyege ... — állapítja meg a fiatal, szakállas családfő. — Tudja, nem csoda, ha nem tudnak betelni a tér adta lehetőséggel, mi felnőttek sem tudunk — érvel bizonyítékként az éppen belépő édesanya, aki ugyancsak a Városgazdálkodási Vállalat dolgozója. Azaz alkalmazottja, lévén ő a november végén átadott négyszer 15 lakásos lépcsőházból álló panelház „házmestere". — Sok felől jöttünk, másmás körülmények közül. Bizony, nem megy egyhamar az összeszokás, a közös fedél alatt lakás. A nyugati két lépcsőházban a felső szinteken érzik melegnek a fűtést, a keletiekben éppen fordítva. Csupán egyben nagy az „egyetértés”: sok az elektromos hiba, no és nem mindenki vigyáz eléggé a tisztaságra. Pedig ... — mereng el Kelemenné a földszinten. A negyediken pedig, ahol ugyancsak nem akar „szuperálni” a csengő, Varga Csabáék — az örökmozgó és -beszélő Zsanettel — azért keseregnek, mert éppen érkezésünk előtt indultak a rendelőbe édesanya és Andrea, pedig az újvárosi félkomfort helyetti igazi lakásról — ott ugyanis a nagyinál laktak — éppen a hiányzók tudnának a legtöbbet mondani. Zsanett szerint mesélni ... " " * ■ .......... - Kezdetben akkor volt rossz, ha valakinek „nem volt gyerekszobája”. Később hét rossz volt, ha valakiről kiderült az ellenkezője. Napjainkban a kutyát se érdekli az ilyesmi, „fő, hogy jó ember legyen" alapon, s ennek jegyében valós és átvitt értelemben egyaránt szívesen taglaljuk a gyermekszoba kérdését. Különösen azok, akik a közelmúltban kerültek, avagy éppenséggel hosszú évek várakozása után, apró gyerekekkel a közeljövőben kerülnek összkomfortos lakásba, mégha panelba is. Bár az egyik fiatal férj úgy fogalmazott: „Tudja, úgy vagyunk ezzel, mint az aki még nem nős, mert az házasságot akar, viszont aki benne van, kikivánkozik belőle...” Kapu László A képriportot Schindl József készítette. _________________________ _ _________________________ Január 2-án reggel 6 óra 5 perckor született a mohácsi kórház szülészeti osztályán a város és a járás első újszülötte. A boldog édesanya Wasznerné Kovács Piroska, mohácsi lakos, második gyermekének adott életet. Orsolya, az újszülött 52 cm hosszú, súlya 2600 g. Schindl József felvétele ---------------------- - ---------------------Változtak a Rév-díjak Január elsejétől megváltozott a kompátkelési- és a kishajó viteldíja. Mohácsnál a Dunán átkelőknek az alábbi díjakat kell fizetniük: A személyjegy 2,— Ft Ft-ról 3,— Ft-ra emelkedett, a gyalogos havi bérletjegye 40-ről 70 forintra, a kerékpáros 80-ról 150-re, a diákok havi bérlete (gyalogos) 20-ról 35-re, a kerékpáros diákoké pedig 40-ről 80 forintra. A nyugdíjasok ugyanannyit fizetnek, mint a diákok. A motorkerékpárosok havi bérlete egységesen 250 forint, a személygépkocsival közlekedőké 1800 forint. Az esetenként jegyet váltók, ha kerékpárral kelnek át 6 forintot, kézikocsi, motorkerékpár — oldalkocsival 20 forintot, szóló motorkerékpárért 20 Ft-ot, személygépkocsikért 35 Ft-ot fizetnek. Tehergépkocsiesetében 5-ig a viteldíj 80 Ft, 5—10 tonnásig és autóbuszért 150 Ft, 10 tonna feletti, illetve terjedelmes és különleges járműért 300 Ft. Gumikerekes lóvontatású kocsi vagy szekér viteldíja 50 Ft, kisebb állatok (kecske, juh, sertés, kutya, stb.) 5 Ft. Éjszaka a személyjegy ára 6 Ft, a kerékpáros 12 Ft, a motorkerékpáros pedig 24 Ft. Változott az üzemeltető. A Kossuth Lajos utcai kertbarátbolt üzemeltetője ez év elejétől a Mohács és Vidéke Áfész. Az elképzelések szerint folyamatosan bővítik majd az áruválasztékot, az eddig árusított termékek mellett vetőmagokat is kínálnak a vásárlóknak. Több kerti szerszámot, kisgépet igyekeznek majd beszerezni, és a növényvédőszerekből is többfélét tartanak. A nyitvatartási időt a szezonnak megfelelően alakítják. — Stúdiófoglalkozás. A TIT keretében működő újságíró-stúdió tagjai részére a következő foglalkozás január 7-én, pénteken délután 4 órakor lesz a Bartók Béla Művelődési Központ magyar klubjában. Mohácsi dalosok az NSZK-ban Holnap indul NSZK-beli turnéjára a negyedik éve működő mohácsi német nemzetiségi aszszonykórus. A Bartók Béla Művelődési Központban tevékenykedő dalosok 20 mohácsi német és több magyar számmal készülnek a bemutatókra. A Mandulás János által vezetett kórus először január 8-án a Stuttgart melletti Gerlingenben lép közönség elé, a túrát 15-én Ulmban zárja a 22 fős küldöttség, akiket a Magyarországi Németek Demokratikus Szövetsége delegált ezen útra. Változás a gépjárművek igazgatásrendészetében A lakosság érdekében 1983. január 2-tól az ország egész területén megváltozott a rendőrhatósági közúti közlekedési igazgatással kapcsolatos ügyek intézésének rendje. Eddig Baranya megyében a gépjárművezetőkkel, illetve a gépjárművekkel kapcsolatos igazgatásrendészeti feladatokat centralizáltan az egész megyére kiterjedően, első fokon a megyei közlekedésigazgatás-rendészeti csoport látta el. 1983. január 2-től ezt minden állampolgár lakhelye szerint illetékes városi, illetve városi-járási rendőrkapitányságon intézik. A főfogadás Mohácson - kedd kivételével - reggel 8-tól 12-ig, kedden pedig reggel 8-tól délután 4-ig tart. Az ügyintézéshez szükséges nyomtatványokat Mohácson a 208-as számú (Szabadság u. 24. szám alatti) boltban lehet beszerezni. ♦ A Munkásgyűlésen vettek részt az év első munkanapján reggel, illetve a délutános műszak kezdetekor a Szék- és Kárpitosipari Vállalat dolgozói. A széküzemben, majd délután a kárpitosüzemben a megjelent több mint 700 dolgozónak ősi János gyárigazgató adott rövid tájékoztatást az elmúlt évben elért eredményekről, és az 1983-as évre tervezett legfontosabb feladatokról. Zöldségboltot zártak be és nyitnak. Az Új Barázda Termelőszövetkezet Szabadság úti zöldségboltját, az épület felújítása miatt bezárták. Helyette a Felszabadulási lakótelep szolgáltatóházában nyitnak a következő hét elején zöldség-gyümölcs boltot. Anyakönyv SZÜLETTEK: Arató Anna Réka, Kovácsics Eszter, Csuja Anita, Sümegi Edit, Werner Zsuzsanna, Varga Renáta, Varga Szabolcs Gyula, Varga Anita Réka, Werner Nóra, Gyarmati Adrienn, Kiss Zoltán, Bőczy Tamás, Németh Henrietta, Horváth Balázs, Petrovics Andrea, Farkas Zsuzsanna, Agócs Mónika, Merksz Endre Gergő, Papp László, Balogh Szilvia, Márkus Szilvia. HÁZASSÁGOT KÖTÖTT: Vukovics József és Horváth Ibolya, Tóth Dezső és Érsek Ildikó, Kernya István és Konyicsák Rozália. MEGHALTAK: Moszonits Sándorné Rubint Mária, Spitz István, Tóth Károly, Visnyei György, Mogor Sándor, Pánics Istvánné Vaszics Anna, Kálmán Istvánné Fóris Éva, May Jánosné Bayer Gertrud, Kovács Mihályné Szabó Julianna. MOHÁCS! NAPLÓ Az MSZMP Mohács városi Bizottsága és a Városi Tanács lapja Szerkesztőség: 7700 Mohács, Dózsa Gy. u. ? Telefon: 10 805