Móser Zoltán: Írott képek - 77 portré. Móser Zoltán fotói (1997)

5. Petőfi Sándor

5. PETŐFI SÁNDOR (1823-1849) Ez a kép - tudom, nem nagy felfedezés! - Petőfit mutatja. De melyiket? Mert van több? Igen, van, s én is többet ismerek. Például azt a pernahajdert, akivel egy gimnáziumba jártam. Mert Bonyhádon abban a Petőfi Sándor Gimnáziumban végeztem, amely a sárszentlőrinci evangélikus gimnázium utóda, s ahol Petőfi is eltöltött néhány hónapot! (Többet nagyon sehol nem tudott megülni.). De jártam Sárszent­­lőrincen is, épp Petőfi nyomában, hogy néhány fotót készítsek egy Illyés által írandó könyv részére. Vagy az, aki a Sárvíz partján bóklászott s azt át akarta ugrani, de beleesett a jeges vízbe? Vagy aki Ózdról haladt Borjád felé a négyökrös szekéren és választani akart magának és Erzsikének csillagot? Vagy aki Ostffyasszonyfán, a templom kómján, mint szabadságos baka (az is volt akkor, vagy épp szí­nész Sopronban­ szemelgette a neki való leányokat, és egyet ki is nézett magának - azt, aki Csabdin van eltemetve, és Nagy Vince tiszteletes úr nagymamája volt? Vagy aki Szatmárban nézi a máramarosi hófödte bérceket azon a szeptember végén? Vagy aki... Még mennyit is írhatnék, mondhatnék? Most itt csak egyet emelek ki, mert talán erről szól ez a kép is: aki elmegy Székelykeresztúrról Héjjasfalva felé meghalni. Egy marosvásárhelyi orvos rekonstruálta Petőfi utolsó napjának elképzelhető útvonalát, s ezt térké­pekkel együtt meg is jelentette. Az ő hatására mentem el én is oda, fényképezőgéppel a hídhoz, a Mú­zeumhoz, a forráshoz, ahol Petőfi domborműve áll, és ahol mindig találni legalább egy szál virágot. Melyik Petőfi ez? Az én értelmezésemben az, aki utolsó napját érzi és látja. Valójában Ferenczy Bé­ni egész alakos szobráról készült portré, amely Gyula egyik terén található, akinek kezéből a kardot majd’ mindig letörik.

Next