Műemlékvédelem, 1982 (26. évfolyam, 1-4. szám)
1982 / 1. szám - Dr. Pozsgay Imre művelődési miniszter beszéde a Makói József Attila Múzeum felavatásán, a 20. Országos Múzeumi és Műemléki Hónap megnyitóján, 1981. október 2.
A két évtizede folyó rendezvénysorozat töretlenségének, eredményességének titka abban áll, hogy a kezdeményezés valóságos igénnyel találkozott, nem vált kampányszerűvé, hanem a folyamatos munka részeként jelent meg. Különösen azokban a városokban, községekben volt ez sikeres, ahol múzeumbaráti körök tevékenykedtek, ahol a múzeumoknak már valamilyen társadalmi bázisuk volt, sokszor a múzeumi gyűjtemény vagy épület is közös összefogással született. A múzeumi és műemléki hónap egyik állandó törekvése tehát, hogy erősödjék a segítő közszellem. „A közlélek pedig — ahogy azt az ország másik szegletében százötven évvel ezelőtt Széchenyi István fogalmazta — mely soha nem tekinti, az országlás segít-e vagy nem; semmi egyéb mint a közönségnek azon értelmi súlya s adakozási készsége, melynél fogva a nagyobb rész átlátja, hogy számos kis tehetség koncentrációja óriási erő, s a „közjóra” szánt áldozat a legnagyobb kamatokkal visszahárul majd rá.” (Széchenyi: Világ) A jószellemű lokálpatrióta igényesség késztette Makó városát is arra, hogy méltó körülmények között mutassa be 700 éves múltja emlékeit. Ne tekintsük tehát sem véletlennek, sem divatnak e közös összefogással létrehozott múzeumot, hiszen — mint tudjuk — a múzeum alapításának gondolata csaknem 100 esztendeje él a városban. Hiába pusztították a város múltját őrző tárgyakat a birtokperek, árvizek és háborúk, a szorgos polgárkezek ismét összehordták azokat, történelmi bizonyítéknak, minden „makói” és minden ide betérő érdeklődő ember tanulságára. A magyar Alföld — melynek „gond a dombja, temloma cövek” József Attila , Makó szellemisége, a szabados polgárok évszázados küzdelme formálta azt a hazafias tudatot és szellemi légkört, amelyben máig ható politikai gondolatok fogalmazódtak meg, amely a művelődést, a kultúrát mindig nagyra becsülte, amely nem egy országos, sőt világhírű személyiséget nevelt, amely légkör meghatározóan hatott József Attila, Tömörkény István, Juhász Gyula, Móra Ferenc, Féja Géza, Erdei Ferenc magatartására, egész életművére is. Az sem véletlen talán, hogy éppen a múzeum körül gyülekeztek a tanárok, orvosok, agronómusok, gyári mérnökök és a város vezetői a csütörtöki társaság, amely — emlékezik Erdei Ferenc — eszmét cserélt „korunk és országunk problémáiról és Makó város 2. Az új makói múzeum főhomlokzata. (A bejárat fölött Varga Imre szobrász fából készült kompozíciója) 3. Szalafő, Pityerszer: Falumúzeum.