Munkás, 1898 (1. évfolyam, 1-31. szám)

1898-05-31 / 1. szám

2 ,Mu­n­k­á­s“ Elő tehát az ész, a gondolat, a tudás fegy­verével, hadd csatározzanak az eszmék, hadd győzzön az igazság, hadd legyen meg minden­kinek az, a­mi őt emberi jogainál fogva meg­illeti : a tisztességes megélhetés. Számoljunk le a mai viszonyokkal. Ront­suk le a rosszat, építsük fel a jót, de ne csak másoknak, hanem önmagunknak is. Magyarország hegyei, rónái teremtenek a benne lakóknak és fáradozóknak is. Ne kelljen a ringó kalászokra könnyező szemmel nézni a munkásnak, a kérges kezű, megbarnított arczú földmívesnek fekete kenyere mellé jusson egy kis hús is, egy kis erősítő is. A gyárak nyomott légkörében dolgozó, hasznot hajtó, sápadt arc­ú munkásnak és mun­kásnőnek is legyen meg a munkájának megfelelő bére, hogy tisztességesen, emberhez illő módon élhessen családjával, nevelhesse a jövő társa­dalom , a kulturális haladáshoz megfelelően gyermekeit. — Ha kidől végkimerültségből a munkájából, adassék neki az életfentartáshoz szükséges rész. Jut mindeniknek, a­ki dolgo­zott egy életen keresztül, jut mindeniknek egy kis rész abból a nagy tőkéből, melyet másnak gyűjtött. Juthat mindenkinek, csak akarni kell, hogy jusson! A gép által szétszakgatott ember éhező családjának, a megcsonkított munkaképte­lennek is joga van az élethez, tehát kenyeret neki is ! És ti­szifra nyomorúságban tengődő szellemi proletárok, kik folyton a betűk társaságában töltitek egyhangú élteteket, nektek is haladni kell az árral. Hiába feditek szegénységeteket, nyomoru­­ságtokat,­­ akaratotok ellenére kirí az min­denünnen. Kell, hogy szervezkedjetek sorsotok javítására, s az emberiség boldogságának mi­hamarabb való eléréséért. A szocziáldemokráczia dicső czéljának ki­vívásáért, a munkásosztály felszabadításáért s az emberi jogok visszaszerzéséért gyújtotta fel a »Munkás« is szerény mécsesét, hogy bevilá­gítson vele a sötét éjszakába, a mai korrumpált társadalomba. Igaz, hogy kicsi e fény, mert nagy a sö­tétség, de elég lesz arra, hogy a legel­rejtettebb zugba is behatoljon és be is fog hatolni. A ködfátyol szét fog oszlani a mindenség­­ben, s mint pára fog alászállani a földre, hogy megtermékenyítse azt. Ne vér áztassa az­­ősapáinktól reánk ma­radt örökséget. Elég volt, nagyon is elég volt már az embervérből. Szinte bűzhödt a levegő a kiömlött proletár­vértől, mit felszántott ugyan a nap, de cseppjei mégis mélyen leszivárogtak a föld mélyébe és e mártír vércseppekből fog kinőni a szabadság fája! Ha úgy kívánja a hatalmasok szeszélye, ám legyen, öntözzük mi is e csemetét, hogy gyorsabban nőjjön, hogy hatalmas koronája A „Munkás“ tárczája, üdvözlet. Üdvözlégy új harczos, Köszöntlek „Munkás“, Kezdjük meg a harczot, Elég volt a nyugvás! Légy te a szószólónk, Védj­ed igaz ügyünk; Emeld fel a zászlót, A mely alatt küzdünk! Gondolatid röpte Legyen bátor, magas; Miként a felhők közt Szárnyaló büszke sas! Fennen hirdesd elvünk’, E szent igazságot; Irgalmatlanul sújtsd A jogtipró gazságot! Fegyver leszsz kezünkben, Erős, éles fegyver; Olyan, mit nem győz le A szuronyos ellen! Légy a sötétségben Világító fáklya; Gyújts világosságot Ezreknek agyába’! Légy egyben tanítónk, Vezetőnk, mesterünk, Hogy legyen elég erőnk Elvünkért küzdenünk! Üdvözlégy uj harczos, Köszöntlek „Munkás“ Fel bátran a harczra, Elég volt a nyugvás! J Bajtárs.

Next