Munkás, 1899. január-május (2. évfolyam, 2-22. szám)

1899-01-08 / 2. szám

I II. évfoyáin Épifő-munkások! Jöjjetek minél számosabban a ma d. e. 10 órakor a Gyáf^, 7. sz. a. tartandó értekezletre! 2. szám. Pécs, 1899. januar ho 8-an. A munkásság azon szikla, melyen a jövő templomaépülh Lassale. Sa50025Íáldemokrata társadalmi és köscgaatdasárí»:! hetilax). Megjelenik minden vasárnapon. Elöíizetési clij s Egész évre 4 korona, félévre 2 kor., negyedévre 1 kor., egy hóra 34 fillér. Egyes szám ára 8'fillér. Az ipari és földmiveiö munkások közlönye. Felelős szerkesztő: Schmira Károly. Kiadótulajdonos: Végh József. Szerkesztőség és kiadóhivatal Vesztőhely-út 1. szám. Pénzküldemények Horváth József nevére (Pécs, Mezőszél-utcza 32. sz.) küldendők. A népSyülésf betiltották! Ma vasárnapra népgyülést jelentettünk be „Magyarország gazdasági és poli­tikai ifisiyisfg és ú£ általános titkos választási jog“ napirenddel, — azonban Va szary Gyula| rendőrfőkapitány a tífusz­járvány miatt nem engedélyezte a népgvülés megtartását. Városi élet. A falusi nép irigy szemmel tekint a városi lakókra, abban a hiszemben, hogy itt tejben- vajban fürdik mindenki. Hozzá még minket irigyelnek, boldog pécsieket, kik a jóléttől — i hála bölcs hatóságunk atyai jóindulatának — már a bőrünkbe se férünk. De hogyis ne! A lakások igen olcsók, az élelmi szereket majdnem ingyen adják, a tisztaság, rend mintaszerű. Kell ennél még több?! Csakhogy a ki ebben az irigyelt „jólétben“ él, az egészen máskép vélekedik, ha ugyan nem ’ fél attól, hogy még gondolatát is megadóztatják kegyes pártfogóink. De kezdjük elölről. Ezelőtt 10—15 évvel Pécsett még meg­lehetős volt az élet; a filloxerát nem ismertük, volt borunk, volt kereskedelmünk; de hajh ! elbizakodottságunkért keservesen lakoltunk. A mit a filloxera meghagyott, azt a regale elvitte, vele ment sok ember megélhetési módja is örökre. Vizünk is volt annyi, hogy még malmokat is hajtott s nem féltünk se kolerától, se tífusz­tól. Most pedig még vizet sem ihatunk, először azért, mert nincs, másodszor azért, mert a mi van, az még mindenféle betegségnek a szülő- “‘vj •• Váró. unk régi intéző emberei, haladni óhajtván a „modern“ korral, félmilliós vízveze­téket csináltak. De arra nem gondoltak, hogy a Tettye-forrás nem lesz képes elegendő vizet adni a mindinkább szaporodó népnek. Voltak ugyan olyan szőrszálhasogató urak, a kik ezt felhozták, de nem azért Tanács a Tanács, hogy hallgasson a jó tanácsra, mert egyedül csak ő van praedestinálva minden jó és okos dolog kifőzésére. Most aztán a pénz elfogyott, viz nincs, de van — tífusz. Kit terhei a felelősség ezért a könnyelmű játékért?! A tífusz már pár évvel ezelőtt is fellépett szórványosan, de nem törődött vele senki, mert csak pár szegény ember kínlódott vele, azokért pedig nem érdemes fáradni, maradt minden a régiben. De a tífusz nem olyan vendég, melyet csak úgy egyszerűen el lehet a háztól küldeni; újra megjelent, kérdezvén a városi Tanácstól: „Milyen előkészületeket tettél ünnepélyes fogad­tatásomra?“ „Sokat, nagyon sokat, a köztisz- | taságot sutba vetettem, olyan vizet adtam a I város lakóinak, hogy a ki abból iszik, az menten meglát téged !“ '— imigy válaszol, azaz cselek- j szik a Tanács. A közegészségügyi bizottság kapkod ide I s tova fej nélkül, nem tudja, mit tegyen, mert kezdi!, szorítani a torkát. Annyit mégis meg-

Next

/
Thumbnails
Contents