Munkás, 1904 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1904-01-01 / 1. szám

VII. évfol. aa. 1. szám. Világ összes prole­tárjai, egyesüljetek! Jharx. A munkásság az a sokja, melyen a jövő temploma épül! Xassatie. Pécs, 1904. január Szoeziáldemokrata társadalmi és közgazdasági hetilap. Az ipari és földmivelő munkások közlönye. fe*rkefi*tófié* és kiadóhivatal. Gyár-uto*a 7. fi*. pejejjs S2erfce*ztfo Végh József. SMré&a és prátokul e*t«­S—9-ig1, vasárnap délelőtt 9—11-ijf. ]V&dOtillEj(l00Q& . V&rQ8 FöfonCa.. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési díj : l&giBt évre . . 4 kor. 90 fill. Kélávrs. . . . 1 kor. 40 fid. Kegyed évre 1 kor. 30 fitt. Ügy hóra......................40 fitt. Egyes szám ára 10 fit. Mindennemű pénzek e cicimre küldendők: Domanek István, Felső Malom-utcza”23. szám. Munkások! Elvtársak! Vasárnap, január 3-án délelőtt fél 10 órakor a Gyár-utcza 7. szám alatti helyiségben *110­000­ folytatólagos népgyülést SSSS’ tartunk, vagyis a karácsonyi ünnepek alatt tartott népgyülésünk elmaradt pontját — a „politikai helyzetről“ — fogjuk tárgyalni. Legyen ott minden szocziáldemokrata érzelmű munkás. A v. egybehívok. * 'u Uj évben. Midőn minden év januárius elsejét átlépjük, mindig vissza­­idéződnek emlékezetünkbe mind­azon dolgok, melyek az elmúlt évben a munkásság mozgalmá­ban felmerültek és hogy azon kötelezettségnek a munkásság ele­get tett-e, mely — érdekeit illetve — reá háruít. Bátran elmond­hatjuk, hogy az 191­ b-iki év so­kak előtt emlékezetes fog maradni sokáig; különösen azok előtt, akik a szocziáldemokráczia eszméivel, igazságaival a múlt évben ismer­kedtek meg s addigi tespedésük­­ből, közönyösségükből kiléptek, — hátat fordítva azon frázisok­nak, dogmatikus népbolonditások­­nak, melyekben a burzsoázia és a fekete reakc­ió részéről oly sok időn, éveken át bő részük volt. Nem feledkezünk meg azonban számot vetni azzal is, hogy akik­nek vállaira nehezült a munkás­­mozgalom előbbrevitele, megfelel­tek-e ama teendőiknek, amiket a mai viszonyok között tehettek, elérhettek. Nyugodtak lehetünk. Nem ter­helheti lelkiismeretünket az ön­vád,­­mert amit tehettünk, meg­tettük. Erre bő tanúságot, bizo­nyítékot nyújt az a sok új szer­vezet, mely a múlt évben meg­alakult. Gyűléseink, értekezleteink legnagyobb része impozáns volt a látogatottság és az azokon el­hangzott beszédek következtében, amiktől nem egy, a „felsőbb tíz­ezerhez“ tartozónak borsódzott a­­ háta, — gondolván: mi történik, s ha ez a mozgalom ily rohamosan­­ növekedik, erősödik és a nép nagy­­ tömege felismeri helyzetét és azt,­­ hogy e mozgalommal, az együvé tömörüléssel uj világot teremthet magának, s lerázza magáról azo­kat a békákat, melyeket oly ügye­sen szőttek a nyakába! Szét fogja törni bilincseit s minden szép szó, minden hizelgér kárba vész, s de kárba vész még a túlvilág! ; boldogsággal való hitegetés is. És ez a mozgalom nemhogy megál­lapodna, hanem folyton előre tör, magával rántva még azokat is, akik a túlvilági üdvösségbe he­lyezték bizalmukat mindazon szen­­­­vedésekért, nélkülözésekért, ami-­t­két az „urak“ és papok „jóvol­­­­tából“ itt a földön át kell szen­vedniük. Borzasztó! Igen, borzasztó, mikor a nép­­ már nem hallgat úri és papi ve­­­­zetőire, de hallgat azokra, akik közüle valók, akik a néppel együtt szenvednek, s akik a néppel a népért, az igazságért küzdenek! Pedig a fekete reakczió gondos­kodott új eszközről, a „keresztény szoczializmusról“, melyet lépes­vessző gyanánt vetett ki, hogy vele fogva tarthassa azokat, aki­ket a nyírásra kiszemelt. Ámde mind hasztalan, mert a papi lé­pesvesszők már nem oly ragadó­sak és vonzók, mint voltak még évtizedek előtt; ragadósságukat és vonzó erejüket nagyon meg­rongálták azon igazságok, melye­­­­ket a szocziáldemokráczia magá­ban rejt és hirdet, s a nép ön­tudatra való ébredése. Tekintsünk szét Magyarorszá­gon s nézzük meg, ahol elvtár­saink a múlt évben megfordultak, rá­mutatva beszédeikben mindama­­ bajokra, azoknak mikből való ke­letkezésére, mily tömegekben cso­­­­portosultak a szocziáldemokráczia vörös lobogója alá! És miért? ! Azért, mert az anyagi züllés maga is­ elegendő ok arra, hogy az ed­­­­digi fásultságból kilépjen a nép és csatlakozzon oda, ahol az ér­­­­dekeiért való küzdelem foly. Nem m’ is mulasztották el elvtár­saink megismertetni a néppel, hogy százados, évezredes szenve­déseiből miként szabadulhat, mi­ként, mi által gyűjthet magának erőt a gazdasági és társadalmi nyomások alól menekülni. Har­sány kiálltás hangzott végig az egész országon az általános vá­lasztói jognak behozatala miatt, ami a leghatalmasabb eszköz lenne a munkásság, a munkálkodó nép kezében a mai gazdasági, társa­dalmi rendszer megváltoztatása végett; csakis ez az egyedüli esz­köz arra, hogy a most fennálló­­ rendszert megdöntse, s olyat al­kosson, melyben nem a kiváltsá­gosság és a pénz lesz az úr, ha­nem a munka. Elvtársaink nem­­ feledkeztek meg arról sem, hogy­­ a munkás­sajtót fejlesszék, mert ha az élő szavak elhangzanak és feledékenységbe mennek, a párt­­­­sajtó mindig nyitva áll mindenki előtt és örök emlékezetben tartja, hogy mi a teendő. A párt-sajtó Elvtársak! Olvassátok és terjeszssétek pártunk lapjait

Next