Munkás, 1904 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1904-01-01 / 1. szám
VII. évfol. aa. 1. szám. Világ összes proletárjai, egyesüljetek! Jharx. A munkásság az a sokja, melyen a jövő temploma épül! Xassatie. Pécs, 1904. január Szoeziáldemokrata társadalmi és közgazdasági hetilap. Az ipari és földmivelő munkások közlönye. fe*rkefi*tófié* és kiadóhivatal. Gyár-uto*a 7. fi*. pejejjs S2erfce*ztfo Végh József. SMré&a és prátokul e*t«S—9-ig1, vasárnap délelőtt 9—11-ijf. ]V&dOtillEj(l00Q& . V&rQ8 FöfonCa.. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési díj : l&giBt évre . . 4 kor. 90 fill. Kélávrs. . . . 1 kor. 40 fid. Kegyed évre 1 kor. 30 fitt. Ügy hóra......................40 fitt. Egyes szám ára 10 fit. Mindennemű pénzek e cicimre küldendők: Domanek István, Felső Malom-utcza”23. szám. Munkások! Elvtársak! Vasárnap, január 3-án délelőtt fél 10 órakor a Gyár-utcza 7. szám alatti helyiségben *110000 folytatólagos népgyülést SSSS’ tartunk, vagyis a karácsonyi ünnepek alatt tartott népgyülésünk elmaradt pontját — a „politikai helyzetről“ — fogjuk tárgyalni. Legyen ott minden szocziáldemokrata érzelmű munkás. A v. egybehívok. * 'u Uj évben. Midőn minden év januárius elsejét átlépjük, mindig visszaidéződnek emlékezetünkbe mindazon dolgok, melyek az elmúlt évben a munkásság mozgalmában felmerültek és hogy azon kötelezettségnek a munkásság eleget tett-e, mely — érdekeit illetve — reá háruít. Bátran elmondhatjuk, hogy az 191 b-iki év sokak előtt emlékezetes fog maradni sokáig; különösen azok előtt, akik a szocziáldemokráczia eszméivel, igazságaival a múlt évben ismerkedtek meg s addigi tespedésükből, közönyösségükből kiléptek, — hátat fordítva azon frázisoknak, dogmatikus népbolonditásoknak, melyekben a burzsoázia és a fekete reakció részéről oly sok időn, éveken át bő részük volt. Nem feledkezünk meg azonban számot vetni azzal is, hogy akiknek vállaira nehezült a munkásmozgalom előbbrevitele, megfeleltek-e ama teendőiknek, amiket a mai viszonyok között tehettek, elérhettek. Nyugodtak lehetünk. Nem terhelheti lelkiismeretünket az önvád,mert amit tehettünk, megtettük. Erre bő tanúságot, bizonyítékot nyújt az a sok új szervezet, mely a múlt évben megalakult. Gyűléseink, értekezleteink legnagyobb része impozáns volt a látogatottság és az azokon elhangzott beszédek következtében, amiktől nem egy, a „felsőbb tízezerhez“ tartozónak borsódzott a háta, — gondolván: mi történik, s ha ez a mozgalom ily rohamosan növekedik, erősödik és a nép nagy tömege felismeri helyzetét és azt, hogy e mozgalommal, az együvé tömörüléssel uj világot teremthet magának, s lerázza magáról azokat a békákat, melyeket oly ügyesen szőttek a nyakába! Szét fogja törni bilincseit s minden szép szó, minden hizelgér kárba vész, s de kárba vész még a túlvilág! ; boldogsággal való hitegetés is. És ez a mozgalom nemhogy megállapodna, hanem folyton előre tör, magával rántva még azokat is, akik a túlvilági üdvösségbe helyezték bizalmukat mindazon szenvedésekért, nélkülözésekért, ami-tkét az „urak“ és papok „jóvoltából“ itt a földön át kell szenvedniük. Borzasztó! Igen, borzasztó, mikor a nép már nem hallgat úri és papi vezetőire, de hallgat azokra, akik közüle valók, akik a néppel együtt szenvednek, s akik a néppel a népért, az igazságért küzdenek! Pedig a fekete reakczió gondoskodott új eszközről, a „keresztény szoczializmusról“, melyet lépesvessző gyanánt vetett ki, hogy vele fogva tarthassa azokat, akiket a nyírásra kiszemelt. Ámde mind hasztalan, mert a papi lépesvesszők már nem oly ragadósak és vonzók, mint voltak még évtizedek előtt; ragadósságukat és vonzó erejüket nagyon megrongálták azon igazságok, melyeket a szocziáldemokráczia magában rejt és hirdet, s a nép öntudatra való ébredése. Tekintsünk szét Magyarországon s nézzük meg, ahol elvtársaink a múlt évben megfordultak, rámutatva beszédeikben mindama bajokra, azoknak mikből való keletkezésére, mily tömegekben csoportosultak a szocziáldemokráczia vörös lobogója alá! És miért? ! Azért, mert az anyagi züllés maga is elegendő ok arra, hogy az eddigi fásultságból kilépjen a nép és csatlakozzon oda, ahol az érdekeiért való küzdelem foly. Nem m’ is mulasztották el elvtársaink megismertetni a néppel, hogy százados, évezredes szenvedéseiből miként szabadulhat, miként, mi által gyűjthet magának erőt a gazdasági és társadalmi nyomások alól menekülni. Harsány kiálltás hangzott végig az egész országon az általános választói jognak behozatala miatt, ami a leghatalmasabb eszköz lenne a munkásság, a munkálkodó nép kezében a mai gazdasági, társadalmi rendszer megváltoztatása végett; csakis ez az egyedüli eszköz arra, hogy a most fennálló rendszert megdöntse, s olyat alkosson, melyben nem a kiváltságosság és a pénz lesz az úr, hanem a munka. Elvtársaink nem feledkeztek meg arról sem, hogy a munkássajtót fejlesszék, mert ha az élő szavak elhangzanak és feledékenységbe mennek, a pártsajtó mindig nyitva áll mindenki előtt és örök emlékezetben tartja, hogy mi a teendő. A párt-sajtó Elvtársak! Olvassátok és terjeszssétek pártunk lapjait