Munkás, 1905 (8. évfolyam, 1-53. szám)

1905-01-02 / 1. szám

2 nem szabad, mert még igen sok a teendő, melyeknél mindig na­gyobb és nagyobb erőt kell ki­fejtenünk, mindig több és több erőre, kitartásra lesz szükségünk. Az uralkodó­ osztály, mely min­den hatalmi eszköznek birtokában van, készen vár bennünket a harczra, a munkásság kenyér­har­­czára és ha nem edződünk, a kapitalizmusnak népet kizsákmá­nyoló rendszere ellen nem vesz­­szük fel kellőképen a harczot, de ölberakott kezekkel nézzük, mi­ként teszi tönkre a nép megél-­­­hetési lehetőségét, akkor sok időre veszve vagyunk. Példát kell ven­nünk a lefolyt évi mozgalmunkból­­ és törekedünk arra, hogy külföldi elvtársaink által már kivívott esz­közzel mi magyarországiak is ren­delkezhessünk, az általános tit­kos választói joggal, mert csakis ez az együ­k­ eszköz, melyet sikeres munkát végez­hetünk, melyet megteremthet­jük ama kort, melyben nem a kiváltságok fognak dominálni, hanem a munka! A befolyt év bármennyi kese­rűséget hozott is a számunkra, s­elcsüggednünk nem szabad ! Mi történt volna, ha a múlt évben elvtársaink üldöztetése és az egymásután bekövetkezett saj­­tópörök, pénzbírságok visszariasz­tották volna pártunkat a további küzdelmektől, az, hogy a kapita­­í­lizmust szekéren ülők a markukba nevettek volna abban a meg­győződésben, hogy: íme, hát ilyen, az harcz, melyet a munkásság a mi rendszerünk ellen folytat? És ilyenek azok, akik a néppel a népért folyó küzdelmet írták zászlóikra? Nem! Ennek bekövet­kezni, hasonló lenne a szocziál­­demokráczia eszméinek meggya­­lázásával, sárbatiprásával. A szocziáldemokráczia eszméi magukban foglalják a nép sza­badságát, egyenlőségét és testvé­riségét úgy a gazdasági, valamint a társadalmi téren. Ezt azonban csak úgy leszünk képesek elérni, ha a munkálkodó nép egy tá­borba, a szocziáldemokratikus eszmék táborába tömörül és­­ egyöntetűleg oda hat, hogy azokat keresztül is üihesse! Új nép szava pedig Isten szava! Ha a nép akarja, ki­­ állhat ellent? Előre tehát ez újévbeni gaz­dasági küzdelemre " Népnevelési intézmények és tanfelügyelőség. Népnevelési intézményeink, az is­kolák, ha állanak azon a m­a­­­­gaslaton, melyen­ több külföldi állam­­ már berendezte azokat , melyekben­­ a szabadszellembeni oktatások évr fél­­évre nagyobb tárt hódítanak az isko­láknak államosításával, azért Magyar­­országon sem vagyunk annyira visz­sza i az iskolai intézményekkel — habár még nagyon sok kívánnivaló van e tekintetben — mint például Ro­mániában, Spanyolországban, Török­országban, ahol részben nem kvali­fikált „tanerők“ is vannak alkalmazva az iskolákban és részben oly egyé­nek állanak a n­épnevelés élén mint „vezetők“, akik vagy a szabad szel­­lembeni oktatásoknak nem hívei, vagy a népnevelésben, paedagógiá­­ban elegendő jártassággal nem bír­nak. Ha aztán az ily „erők“ vagy vezetők mellett a modernebb népne­velés nem emelődik azon magaslatra hogy a huszadik századnak más terén, mint a gép­technika terén is elért si­kereivel lépést tartson, semmi meg­ütközést nem kelthet. Mert a nép­nevelésnél is csak úgy lehet kellő sikert elvárni, elérni, ha az a gya­korlati téren elismert kezekbe van letéve. Ezek nélkül eredményt elérni annyit tesz, mint valamely gyár mű­szaki vezetését avatatlan, gyakorlat­lan kezekbe letenni. A kézmű­ipar terén, ha bárki is önállósítani akarja magát, a fonto­sabb szakmáknál az ipar­törvény meg­követeli, hogy az illető szakképzett­séggel bírjon, mert másként iparen­gedélyt sem adnak neki. A gyári­­ iparnál pedig, daczára, hogy ennél a legfontosabb szerepet a nagyobb ösz­­szegű­ pénz játsza, az ide vonatkozó törvény mégis megköveteli, hogy a szakvezetés gyakorlati képzettséggel MUNKÁS 1905. január 1. Legyen minden munkás szakegyletnek tagja. A haladás útja. Fent a bérezés Gömörben a hegyek és völgyek sokaságától övezve, mél­­tóságos lassúsággal csörgedez a Rima A hegyei­ken még csak csurog a gyenge forrás kristálytiszta vize. Odébb a lejtőn, utat tör magának a kőtörmeléken s patakká lesz. Még egy ilyen kis patakkal egyesülve megcsinálja a kedves Rimát. Most már fokozottabb erővel tört ki előre, Rimaszombat felé. S mintőtt befutna a városba, a tamásfalvi rétet szeli ketté. E tájnál festőibb látványt elkép­zelni a lángész fantáziája sem képes. Ez a vadregényes táj a bérezés Gömörben nem áll egyedül. Ilyen az egész vármegye. A szebbnél szebb tájak egymást váltják fel. Mintha e környezet a néplélekre is reá nyomta volna bélyegét. Józan, kedélyes és a mi a legjellemzőbb, testvéries érzés lakozik nemesen érző keblében. Nem ismerik a gyűlölkö­dést. Pedig laknak ott tót ajkú em­berek is. Sem faj, sem vallásgyűlölet itt nem létezik. A vallás magánügy. Senki nem kérdezi, hogy ki melyik felekezethez tartozik. Testvériesen szeretik egymást és e nagy érzés kilöki a salakot a szívből. Reális életük is példás. Fajáték készítéssel foglalkoznak. Mellékesen barom tenyésztéssel és vászon szö­véssel gyarapítják jövedelmüket. Minden családnak megvan a maga házikója egy szép kis kerttel. Jó­módú mindenki. Nem tudják ők mi a Nélkülözés, ügyes és gyors munkások. A ke­zük alól kikerülő munka egyszerű­sége, szépsége és ennek arányában olcsósága készítette elő számukra a piaczot. Pedig nem is az iskolában, hanem csak otthon, a szülői házban tanulták mesterségüket. És csodás, gyermekeik részére mégis állítottak fel faiskolát. Hogy ők még nagyobb tökélyre vigyék iparukat. Amint kijárják gyermekeik a hat­­ elemit, beíratják őket a faiskolába. Örömmel mennek Már vérükben van a faragásra való hajlam. Csak el­vétve akad, a­ki mást akar tanulni. Előfordul az is, hogy vala­melyik fitt jó felfogásával és szorgalmával ma­gára vonja a tanító figyelmét. Ezt azután közköltségen elküldik egy nagyobb városba tanulni. Ha ügy­véd, orvos vagy akármilyen diplomás ember lesz belőle, büszke reá az­­ égisz környék. Gyermekeik, mikor mesterségüket­­ már jól értik, segítenek apjuknak készíteni és f­eladni. A leányok sem henyélhetnek. Ők végezik a házkörüli munkát. Ami idejök ma­rad, azt szövéssel, varrással töltik. Foly­ a munka serényen egész nap. Ha bealkonyodott,­­ összejöttek­­ — mindennap másnál — politizálni. A fiataloknak nem volt szabad bele­szólniuk. Ők hallgattak és tanultak.­­ Ha néha akadt valaki, kinek, ez nem

Next