Munkás, 1905. június-december (8. évfolyam, 23-53. szám)

1905-06-04 / 23. szám

Vili. évfolyam. 23. szám. Világ összes prole­tárjai, egyesüljetek! jVfarx. A munkásság az a szikla, melyen a jövő temploma épül! Xassalle. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Aleóputurluk-utoza 66-ik szám. Munkások! Elvtársak! Junius hó 11-én (vasárnap) délelőtt fél 10 órakor a városi Tornacsarnokban ~== nagy ttépgyülés tartatig ===== Napirend: I. Az országos pártkongresszusi küldöttnek beszámolója. II. Az általános titkos válasziási jog és az orsz. függetlenségi párt. Munkások! Elvtársak! Jelenjetek meg valamennyien! Felelős Szerkesztői Végh József. Mindennemű pénzek e czimre küldendők: Kiadótulajdonos : Varga Ferencz. Czumpft Jánoa, Pécs, Makár-utcza 83. szám. Párbajból — gyilkosság. Amióta az egyéni önzés, egyéni érdek osztályokra szaggatta az emberiséget, a gondolkodási mód is változott az emberekben. Egyik rész a kapzsiságot, másik az össz- emberiség iránti komoly munkát, a harmadik pedig a stréberséget tartja szem előtt, ami a hiúságban, a feltünesi viszketegségben nyer kifejezést. Az osztály-gőg, a pöf- feszkedés pedig magas fokra emelkedett korunkban, mely a stréberkedést maga után vonja. Mert a hiúság, a gőg, pöffeszke- dés az, ami elkülöniti az embere­ket a komoly munkától és viszi oly cselekedetek elkövetésére, amik az emberi méltósággal össze nem egyeztethetők, amik az emberi méltóságot a sárba tiporják. De hát az az osztály, mely a hiúságban, a gőgben, buta-büszke­ségben, pöffeszkedésben úszik, határt nem ismer, jellemvonásként viseli magán azt az álarczot, mely őt a komoly munkától eltakarja és a fokról-fokra való erkölcsi süiyedésbe rántja. És ez már nem is az öntudatosságnak tudható be, hanem annak az elkapatott- ságnak, melynek az öntudathoz semmi köze, az öntudatnak való­ságos arczulcsapása: a butaság. S ennek a butaságnak pedig hej! de sok áldozata lett már és lesz mindaddig, mig az emberi gőgből, hiúságból, pöffeszkedésből, fel­tűnési viszketegségből eredő gon­dolkodást a komoly munka nem váltja fel, mig ez meg nem gyö­keresedik az emberek lelkületében, érzés-világában. Sokan úgy tartják azonban rö- vidlátóságukban magukat kiemel- kedettebbeknek az emberek mil­liói közül, ha önmaguk irányában feltűnést keltenek, ha oly tetteket követnek el — saját nézeteik szerint — melyek kiemelik őket a hétköznapiasságból és mint „kiváló“ egyéniségek tűnnek fel, holott éppen ez a „kiválóság“ rántja le őket oda, ahol már nem a műveltség, a felebaráti tisztelet j veszi mérvadóként át szerepét, hanem a gondolkodási fásultság, a méltányosság levetkőzése egy­más iránt. És ezt a méltányos­ságot hányszor zavarják meg a párviadalok, a karddal, pisztolyok­kal való viaskodások, melyek többször az emberi test épségét rabolják el, életet pusztítanak ki. Legutóbb’ is két orsz. képviselő rántott egymásra kardot, vivott egymással viadalt. S mind a kettő abból az osztályból való, melynek magasabb iskoláztatásánál, művelt­ségénél fogva vezető szerepet kel­lene játszani az életben. Nem, nem ezt tartották szem előtt, ha­nem a kardot, mert egymás hiú­ságát megsértették, egymást „sza­márnak“ és „kegydijas szarvas- i marhának“ nevezték. S ezt a hiú­ságból eredő „sértést“ ugyvélték elintézni, ha egymásra karddal rontanak, ha egymást megkasza- 1 bolják, ha egymás testén sérülé­seket ejtenek. Csakhogy haj! a karddal való viaskodásnak az egyik élet áldozatul esett. Megfoghatatlan előttünk, hogy az egyik viaskodó, aki egyszer­smind „néppárti“, klerikális kép­viselő, s akinek papok a barátai, ; papok táborának részese, tagja, nem tartotta szem előtt a íiz parancsolatnak azt a pontját, mely parancsolja: „Ne ölj!“ hogy az a Hencz Károly kardot, gyilkoló eszközt fogott Keglevich István grófra, aki őt „szamárénak mon­dotta. Hát a „szamár“ szó oly sértő, hogy miatta éles kardot kell rántani s vele gyilkolni, életet ki­oltani ? . . Itt már nem a „néppártiság“, a felebaráti szeretet, a tízparan­csolat diktált, vétetett figyelembe, hanem a czopfos maradiság, a gőg, pöffeszkedésből eredő hiúság, mely nélkülöz minden józanságot, minden józan gondolkodást és előtérbe tolja a méltánytalanságot, a buta büszkeséget. Igen, ezek azok az indokok, melyek a pár­viadalnak tápot nyújtanak és meg­mételyezik a józanságot s elő­mozdítják a brutálisságot, melytől a társadalmat — mint fekélytől — meg kellene tisztítani. Igaz, hogy azok közül, akik nem a komoly munka emberei, hanem hiúságuknak áldoznak, — egyik-másik ha el is pusztul, nem vészit velük a világ, a társadalom, de irányt mutatnak azoknak, akik­ben a hiúság iránti hajlam meg­—Egyesülésben rejlik az erő. —vJTw’vSw Pécs, 1905. juaiuB 4-én. ^Megjelenik miníren vasárnap. W**' ‘ Elöfisetéai dij: Egész évre . . 4 kor. 80 iii f. Félévre . 2 kor. 40 fill. Negyed évre 1 kor. 20 fii! Kgy hóra .... 40 fill Egyes szám ára 10 fiit. Szocziáldemokrata társadalmi és közgazdaságai hetilap. Az ipari és földmivelömunkások közlönye.

Next

/
Thumbnails
Contents