Munkás, 1908 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1908-01-05 / 1. szám

e veszi a maga részét, éppen ez a „Népszava“ az, melynek kellene, hogy a munkásság százezres részé­ről támogatva legyen. És éppen az ellenkezője történik, ismételjük: öntudatlanságból. De vájjon a többi munkáslapok is nem így vannak-e? Bizony így. A népelnyomók meg gondos­kodnak arról, már amennyire lehet, hogy minél több elhódított mun­kás álljon rendelkezésükre, minél több munkást tarthassanak a buta­ság pocsolyájában, mert amíg nagy az öntudatlan munkások száma, addig az elnyomottak fölötti hatal­muk is nagyobb. De hát kell, hogy az elnyomot­tak még elnyomottabbak legyenek? Nem, sőt szükséges, hogy az el­nyomottak felszabaduljanak az el­nyomatás béklyói alól és a sza­badságból s életből éppen úgy kijusson nekik, mint kijut a kivált­ságos henyélőknek! A munkássajtóra ebben az évben nagy feladatok várnak, mert ez az év nagyon mozgalmas lesz a mun­kásság számára. Kell, hogy a mun­kásság, a maga sajtóját, a „Nép­szavát“ és a többi munkáslapo­kat olvassa, támogassa és vesse el magától azokat a lapokat, melyek szolgaságának előkészítői, titkos ápolói. Kerületi értekezletünk. Vass István (Pécs) a szabóknak két ízben való határozott fellépésükről re­ferál s mind a két alkalommali fel­lépésük sikerrel járt. A szabók között is vannak, akik idegenkednek a szer­vezkedéstől és ezekre nagyon kell ügyelnünk, hogy árulásaik nagyobb károkat ne idézzenek elő. Pelczéder Ágoston (Budapest) a köz­pont kiküldöttje, végighallgatta — úgy­mond — a kiküldöttek jelentését, de a hallottak nem lepték meg, már t. i. azok az üldözések, melyek a vidéki rendőrkapitányok és főszolgabírók által a munkásság ellen elkö­­ttetnek. Nem lepte meg azért, mert tudja, hogy a koalíció aerájában nem is megy ez máskép. A koalició közkereseti társaság, mely csak enni akar, miután a kormányra való hosszú várakozása miatt nagyon kiéhezett és ami borsot cudarságai, árulásai miatt az orra alá törnek, azért a munkásságon tölti ki bosszúját. A munkásság azonban, dacára, hogy így bánnak vele, nem állhat meg a meg-­ kezdett után és vissza még kevésbbé mehet, de haladnia kell előre, lanka­datlanul dolgoznia és szervezkednie. A mi mozgalmunk tudományos ala­­j­pon nyugszik és ezt az alapot semmi­féle erőszak, önkény, bosszú meg nem törheti, meg nem akadályozhatja, hogy előre ne haladjon. Felmerült az eszme, hogy fel kell állítani a kerületi titkárságot. Szükség is volna reá, csakhogy ez nagy áldo­zatot követel. És számoltak-e azzal, hogy ezt az áldozatot meghozhatják? Önök ne tekintsék azt, hogy a ren­­­­dőrkapitányok és szolgabírák akadá­lyozzák a mozgalmat, mert ha Önök megteszik a kötelességüket, akkor hiába lesz minden hatósági önkény, minden erőszak, minden klerikális hazugság, minden bosszú, mert Önök azért mégis előbbre fognak ju­ni. Elnök kijelenti, miután a napirend első pontja kimeríttetett, sorra ejtjük a második pontot s egyúttal átadja a szót Jóna Gábornak, aki azon kezdi be­szédét, hogy ismeretes, hogy a mező­­gazdaságban a géptechnika viszi ma már a főszerepet. De ha így is van,­­ azért ez nem lehet gáncs arra, hogy a földmunkásság helyzete ne jobbíttat­­hassék. A géptechnika fejlődése csak­­ előnyére lehet a munkásságnak, nagyon természetes, hogy ezen fejlődéssel a munkásság szervezkedése fejlődésének is együtt kell haladni. Erre azonban égető szükséget képez a politikai jogok megszerzése is, mely dacára, hogy csak eszköz, de hatalmas eszköz arra, hogy a fennálló, a munkásságot mélyen sújtó­­ termelési rendszernek a mun­­­­kásság más irányt adhasson. A mi célunk nem az, hogy a termelő esz­közök társadalmasítassanak és akkor a géptechnika minden fejlettségével a munkásság hasznát növelheti. És ennek meg kell történni, mert az uralkodó­osztály mindaddig kizsákmányolási ha­talmát gyakorolja a politikailag jog­fosztott, vagyonilag mindenből ki­rekesztett proletárságot, míg a prole­tariátus jogokkal felvértezetten ki nem ragadja az általános társadalmi veze­tést az uralkodó népkizsákmányoló osztály kezéből. Csakhogy ezért meg a legfőbb ki­átevést arra kell fektetnünk, hogy a munkásság között az összetartás kapcsát, a szervezkedést kell a maga egészében kiépítenünk. Csoportokat kell alakítanunk és a meglevőket fejlesz­tenünk. Ha pedig a kormány és szolga közegei utunkat állják ebben, akkor meg kell alakítanunk a szabadszerve­zeteket, de dolgoznunk kell toy fáradhatatlanul. Elnök ezután a tárgyalást in­yltja és folytatását másnapra hal. Másnapi tárgyalás. Petre Ernő (Kaposvár) megny folytatólagos értekezletet és a nap. 3. pontját bocsátja tárgyalás , egyben átadja a szót Szőke Sánd (Pécs), a 3. pont előadójának, aki kezdi beszédét, hogy Magyarorsz a munkásmozgalom pár év óta más lökéssel jutott előbbre, mint üldöztetések és a gazdasági viszc a munkásság szolidaritását szoros, fűzték s innen van, hogy a szer-­­ mozgalmak is jobban fejlődtek munkásság gazdasági harcai is - szaporodtak. A szervezeti mozgó fejlődéséről igazságot talált a álláspont, hogy a jól megcsinált ko­lektív szerződések ma már is becsültetnek, mint a kétes kimer sztrájkok. Ám­de ma már számolnunk azzal, hogy a munkaadók is szűr­kedtek, ami a munkásság hely változtatott és célszerűbb lenne felveti a kérdést, hogy a munkásság a jól tenné, ha taktikát változtatna? Kollektív szerződések kötésére­­ törekednünk és ha munkaadóink nem hajlandók, akkor a guerillá­hoz folyamodunk és nem fogjuk magunkat gyöngíteni. Magyarország munkásságát a veszedelem fenyegeti nemcsak a­­ vállalatok és mezőgazdaság urai er­­ől, hanem a kormány részéről mert úgy látszik, hogy ez a ház összeesküdött a munkásság eslé­lyek ellenében csak erős munk­vezetek védekezhetnek. És ha látják szakszervezeteinket, meg­alakítanunk a szabadszervezetet közös védekezésre készen kell nünk. De mindezek mellett erős közre is szükségünk van, hatab munkássajtóra, mely nélkül sem re­szeresen szervezkedni, sem pedig ha­ győzelemre vinni nem lehet. A mun sajtó a munkásság számára a kényv hasonló szükséget képez s ezért , hogy ezt a munkássajtót erősítsük következő határozati javaslatot t­­jeszti elő: Határozati javaslat. Az 1907 .évi december hó 25 26. napjáig Pécsett megtartott ke­leti értekezlet a megválasztott keü­leti vezetőség sürgős kötelesség teszi a kerületben levő kozst pártszervezeteinek megalakítását MÜNKÁS 1908. január 8 órai munka, 8 órai pihenés, 8 órai szórakozás.

Next