Munkás, 1908 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1908-01-05 / 1. szám
e veszi a maga részét, éppen ez a „Népszava“ az, melynek kellene, hogy a munkásság százezres részéről támogatva legyen. És éppen az ellenkezője történik, ismételjük: öntudatlanságból. De vájjon a többi munkáslapok is nem így vannak-e? Bizony így. A népelnyomók meg gondoskodnak arról, már amennyire lehet, hogy minél több elhódított munkás álljon rendelkezésükre, minél több munkást tarthassanak a butaság pocsolyájában, mert amíg nagy az öntudatlan munkások száma, addig az elnyomottak fölötti hatalmuk is nagyobb. De hát kell, hogy az elnyomottak még elnyomottabbak legyenek? Nem, sőt szükséges, hogy az elnyomottak felszabaduljanak az elnyomatás béklyói alól és a szabadságból s életből éppen úgy kijusson nekik, mint kijut a kiváltságos henyélőknek! A munkássajtóra ebben az évben nagy feladatok várnak, mert ez az év nagyon mozgalmas lesz a munkásság számára. Kell, hogy a munkásság, a maga sajtóját, a „Népszavát“ és a többi munkáslapokat olvassa, támogassa és vesse el magától azokat a lapokat, melyek szolgaságának előkészítői, titkos ápolói. Kerületi értekezletünk. Vass István (Pécs) a szabóknak két ízben való határozott fellépésükről referál s mind a két alkalommali fellépésük sikerrel járt. A szabók között is vannak, akik idegenkednek a szervezkedéstől és ezekre nagyon kell ügyelnünk, hogy árulásaik nagyobb károkat ne idézzenek elő. Pelczéder Ágoston (Budapest) a központ kiküldöttje, végighallgatta — úgymond — a kiküldöttek jelentését, de a hallottak nem lepték meg, már t. i. azok az üldözések, melyek a vidéki rendőrkapitányok és főszolgabírók által a munkásság ellen elköttetnek. Nem lepte meg azért, mert tudja, hogy a koalíció aerájában nem is megy ez máskép. A koalició közkereseti társaság, mely csak enni akar, miután a kormányra való hosszú várakozása miatt nagyon kiéhezett és ami borsot cudarságai, árulásai miatt az orra alá törnek, azért a munkásságon tölti ki bosszúját. A munkásság azonban, dacára, hogy így bánnak vele, nem állhat meg a meg- kezdett után és vissza még kevésbbé mehet, de haladnia kell előre, lankadatlanul dolgoznia és szervezkednie. A mi mozgalmunk tudományos alajpon nyugszik és ezt az alapot semmiféle erőszak, önkény, bosszú meg nem törheti, meg nem akadályozhatja, hogy előre ne haladjon. Felmerült az eszme, hogy fel kell állítani a kerületi titkárságot. Szükség is volna reá, csakhogy ez nagy áldozatot követel. És számoltak-e azzal, hogy ezt az áldozatot meghozhatják? Önök ne tekintsék azt, hogy a rendőrkapitányok és szolgabírák akadályozzák a mozgalmat, mert ha Önök megteszik a kötelességüket, akkor hiába lesz minden hatósági önkény, minden erőszak, minden klerikális hazugság, minden bosszú, mert Önök azért mégis előbbre fognak juni. Elnök kijelenti, miután a napirend első pontja kimeríttetett, sorra ejtjük a második pontot s egyúttal átadja a szót Jóna Gábornak, aki azon kezdi beszédét, hogy ismeretes, hogy a mezőgazdaságban a géptechnika viszi ma már a főszerepet. De ha így is van, azért ez nem lehet gáncs arra, hogy a földmunkásság helyzete ne jobbíttathassék. A géptechnika fejlődése csak előnyére lehet a munkásságnak, nagyon természetes, hogy ezen fejlődéssel a munkásság szervezkedése fejlődésének is együtt kell haladni. Erre azonban égető szükséget képez a politikai jogok megszerzése is, mely dacára, hogy csak eszköz, de hatalmas eszköz arra, hogy a fennálló, a munkásságot mélyen sújtó termelési rendszernek a munkásság más irányt adhasson. A mi célunk nem az, hogy a termelő eszközök társadalmasítassanak és akkor a géptechnika minden fejlettségével a munkásság hasznát növelheti. És ennek meg kell történni, mert az uralkodóosztály mindaddig kizsákmányolási hatalmát gyakorolja a politikailag jogfosztott, vagyonilag mindenből kirekesztett proletárságot, míg a proletariátus jogokkal felvértezetten ki nem ragadja az általános társadalmi vezetést az uralkodó népkizsákmányoló osztály kezéből. Csakhogy ezért meg a legfőbb kiátevést arra kell fektetnünk, hogy a munkásság között az összetartás kapcsát, a szervezkedést kell a maga egészében kiépítenünk. Csoportokat kell alakítanunk és a meglevőket fejlesztenünk. Ha pedig a kormány és szolga közegei utunkat állják ebben, akkor meg kell alakítanunk a szabadszervezeteket, de dolgoznunk kell toy fáradhatatlanul. Elnök ezután a tárgyalást inyltja és folytatását másnapra hal. Másnapi tárgyalás. Petre Ernő (Kaposvár) megny folytatólagos értekezletet és a nap. 3. pontját bocsátja tárgyalás , egyben átadja a szót Szőke Sánd (Pécs), a 3. pont előadójának, aki kezdi beszédét, hogy Magyarorsz a munkásmozgalom pár év óta más lökéssel jutott előbbre, mint üldöztetések és a gazdasági viszc a munkásság szolidaritását szoros, fűzték s innen van, hogy a szer- mozgalmak is jobban fejlődtek munkásság gazdasági harcai is - szaporodtak. A szervezeti mozgó fejlődéséről igazságot talált a álláspont, hogy a jól megcsinált kolektív szerződések ma már is becsültetnek, mint a kétes kimer sztrájkok. Ámde ma már számolnunk azzal, hogy a munkaadók is szűrkedtek, ami a munkásság hely változtatott és célszerűbb lenne felveti a kérdést, hogy a munkásság a jól tenné, ha taktikát változtatna? Kollektív szerződések kötésére törekednünk és ha munkaadóink nem hajlandók, akkor a guerillához folyamodunk és nem fogjuk magunkat gyöngíteni. Magyarország munkásságát a veszedelem fenyegeti nemcsak a vállalatok és mezőgazdaság urai eről, hanem a kormány részéről mert úgy látszik, hogy ez a ház összeesküdött a munkásság eslélyek ellenében csak erős munkvezetek védekezhetnek. És ha látják szakszervezeteinket, megalakítanunk a szabadszervezetet közös védekezésre készen kell nünk. De mindezek mellett erős közre is szükségünk van, hatab munkássajtóra, mely nélkül sem reszeresen szervezkedni, sem pedig ha győzelemre vinni nem lehet. A mun sajtó a munkásság számára a kényv hasonló szükséget képez s ezért , hogy ezt a munkássajtót erősítsük következő határozati javaslatot tjeszti elő: Határozati javaslat. Az 1907 .évi december hó 25 26. napjáig Pécsett megtartott keleti értekezlet a megválasztott keületi vezetőség sürgős kötelesség teszi a kerületben levő kozst pártszervezeteinek megalakítását MÜNKÁS 1908. január 8 órai munka, 8 órai pihenés, 8 órai szórakozás.