Munkás, 1908. január-május (11. évfolyam, 1-22. szám)

1908-01-05 / 1. szám

5 é SZíí it I . ag összes prole- -gyesüljetek! Marx. munkásság az a melyen a jövő Megjelenik minden vasár n a p. Előfizetési díj: Egész évre 4 kor. 80 fill. Fél évre 2 kor. 40 fill. Negyed évre 1 kor. 20 fill. ma épül! Lassale. Szociáldemokrata társadalmi és közgazdasági hetilap. Az ipari és földmivelőir.unkások közlönye. Egy hóra 40 fill. Egyes szám ára 10 fill. •t Szerkesztőség és kiadóhivatal: adnics-utcza 23-ik szám. Felelős szerkesztő: Szőke Sándor. Kiadótulajdonos: Varga Ferencz. Mindennemű pénzek e czimre küldendők : Szőke Sándor, Pécs, Radnics-utcza 23. szám. Visszapillantás. y év pörgött le az idők or- Gja,i ismét, mely elég gazdag volt kban, dúsan bővelkedett a ásság mozgalmában, lefolyt évben leginkább az munkáskizsákmányolók élesz- a munkásság harcát, mert rá ik kényszeríteni oly békót, j .yel évekre tehetetlenné tették . A munkáskizsákmányolók a rendszer behozatalát akarták ■ -resztül vinni az ország legna- 'vnnh részében, mert ez bizonyult nézve — nézetük szerint —- „alkalmasabb eszköznek a mun- .szervezetek megtörésére. gy felcsufolódtak vele a leg- helyen, az nagyon természe- .únthogy a munkások tisztában í azzal, hogy a bárcarendszer •latala a saját mozgalmuk meg­lesz egy időre. Ebbe pedig okosság bele nem mehetett le nem mehet, mert önmaga orgyilkosságot el nem követ- A bárcarendszer elfogadása a munkásság részéről hasonló az öngyilkossággal, m hallgathattak azonban az feudális munkáskizsákmányo- em, sőt kettőzöd erővel fog­munkához, mert a kormányt •icsak megkörnyékez! ék, de ■ esen ráparancsoltak Darányira, vs földmivelésügyi szolgájukra, iu.d rabszolgáinak mozgalmát Sj e teljesen lehetetlenné s hogy hatosos napszámok rendsze- a feudál-agráriusok ismét térhessenek. Ahogyan azon- ' , ern sikerült az ipari munkás- ’'7sár,mányolóknak a bárcarendszer i ■„ ^atala, úgy nem sikerült a tiz- . idasok hatosos napszámainak 1 zaállitása sem. Mert hiába: a „paraszt“ sem tud ma már 15—30' krajcárból megélni, holott a feudá­lisoknak ez a szivük vágya. Ezért ordítoztak a kivándorlás megszün­tetéséért és ezért beszéltek annyit a kormánynak, hogy indítson agi- tációt a kivándorlottak visszatéré­séért. Most pedig, hogy csapatosan jönnek haza a kivándorlottak az amerikai pénzkrizis miatt, jajgatnak, hogy a munkások nem akarnak olcsó bérért dolgozni, mivel meg­szokták Amerikában a jó keresetet. A hatósági üldözések, különösen a vidéken, éppenséggel nem szü­neteltek, akarcsak iiánffy Dezső miniszterelnöksége idejében. A személyi üldözéseken kivül örö­müket lelték a hatóságok a mun­kásszervezetek felfüggesztésében, feloszlatásában, ami pedig arra vall, hogy az éhes koalíciónak legfőbb vágya a régi rabszolgaság vissza­állítása, mert csakis elnyomott rab­szolgaságban nyögő népen lehet korlátlanul uralkodni és korlátlan garázdálkodásokat véghez vinni. A munkássajtó ellen pedig a legvehemensebb támadások intéz­teitek úgy a burzsoá és klerikális sajtó részéről, valamint a parlament­ben, a templomi szószékekről, mi­vel a munkássajtó az, mely őrt áll a munkásság érdekei fölött, küzd a munkásságért és ostorozza a népelnyomók minden garázdálko­dását, minden stréberségét és kö­veteli a népkizsákmányolók által támogatott fennálló gazdasági rend­szer eltörlését s helyt ily rend­szer felállítását, mely e, ermészet dúsan terített asztaláról a legsze­gényebb embereknek is biztosítja | a létet, a megélhetést és mely, meg­szünteti az emberek közötti nagy ellentétet. Csakhogy sajnos, hogy éppen a Egyesülésben rejlik az erő. munkásosztálynak nagy tömege — melynek érdekéért vívja a munkás­sajtó az élet-halál harcot s melyért elvtársaink legelszántabb harcosai szenvedtek üldöztetést, fogságot, pénzbüntetést — nem pártolja kel­lőképen a saját lapjait, a munkás­lapokat, hanem támogatja, hizlalja, erősiti ellenségeinek méreghintő és bóditó sajttakaróit, melyek észre­vétlenül megmételyezik, oda lökik abba az akolba, melybe az áldoza­tokat terelik, ahol a butaságot, a nép műveletlenségét a népen élős­ködők a maguk számára kamatoz­tatják, belőle tőkét kovácsolnak, holott, hogyha a munkásság a sa­ját lapjait támogatná minden ere­jéből, erősítené, hogy a munkásság ellenségeivel, a fennálló rendszerrel több sikerrel vívhatná meg a har­cot, a munkásság helyzetén is gyor- | sabban lenne változtatva, mert meg­dőlne az az erő, melyet éppen a munkásság növel nagygyá, tesz erőssé krajcárjaival, filléreivel. Ön­maga vásárolja meg magának azt a mérget, mely gondolkodási ké­pességét megbénítja, családi bol­dogsága iránti hajlamát a sárba tapossa, előtte gyűlöletessé teszi. A „Népszava", mely az igaz­ság eszméinek hirdetőében elől jár, mely a munkásságért való küzdel­mében határt nem ismer, mely minden gazságról leszokta rántani a leplet, mely félelmet nem ismerve támadja ami a munkásságra iossz, de a leghevesebb és kitartó küz­delmet folytatja ami a munkásságra jó, jövőjére üdvös s mely az ül­dözések minden fajával megismer­kedett már s melyben egyik leg- l elkeseredettebb ellenségét" találták a népbutitás terjesztői, művelői és mely az elnyomottak oktatásában, felvilágosításában kétszeresen ki­évfolyam. I'^C3, ií/Oo. január öl

Next

/
Thumbnails
Contents