Munkás, 1908 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1908-01-05 / 1. szám
•t évfolyam. I'^C3, ii/Co. január öl ag összes prolegyesüljetek! Marx. munkásság az a melyen a jövő Lassale. Szociáldemokrata társadalmi és közgazdasági hetilap. Az ipari és földmivelőkunkások közlönye. ma épül! Szerkesztőség és kiadóhivatal: adnics-utcza 23-ik szám. Felelős szerkesztő: Szőke Sándor. Kiadótulajdonos: Varga Ferencz. 5 évZtt itt . minden vasárnap. Előfizetési díj: Egész évre 4 kor. 80 fill. Fél évre 2 kor. 40 fill. Negyed évre 1 kor. 20 fill. Egy hóra 40 fill. Egyes szám ára 10 fill. Mindennemű pénzek e czimre küldendők : Szőke Sándor, Pécs, Radnics utcza 23. szám. Megjelenik Visszapillantás. y év pörgött le az idők or Gja, ismét, mely elég gazdag voltában, dúsan bővelkedett a ájság mozgalmában, lefolyt évben leginkább az munkáskizsákmányolóké lesza munkásság harcát, mert rá ik kényszeríteni oly békét, igves évekre tehetetlenné tették . A munkáskizsákmányolók a rendszer behozatalát akarták keresztül vinni az ország legnagybbb részében, mert ez bizonyult nézve — nézetük szerint —„alkalmasabb eszköznek a mun.szervezetek megtörésére.gy felcsúfolódtak vele a leghelyen, az nagyon természetenthogy a munkások tisztában azzal, hogy a bárcarendszer fiatala a saját mozgalmuk meglesz egy időre. Ebbe pedig okosság bele nem mehetett le nem mehet, mert önmaga orgyilkosságot el nem követ A bárcarendszer elfogadása a munkásság részéről hasonló az öngyilkossággal, hallgathattak azonban az feudális munkáskizsákmányoem, sőt kettőzöd erővel fogmunkához, mert a kormányt micsak megkörnyékezték, de ■ esen ráparancsoltak Darányira, és földmivelésügyi szolgájukra, tll.d rabszolgáinak mozgalmát Ss e teljesen lehetetlenné s hogy hatosos napszámok rendszea feudál-agráriusok ismét térhessenek. Ahogyan azon' nem sikerült az ipari munkás’'zsármányolóknak a bárcarendszer i ■„ ^atala, úgy nem sikerült a tizidasok hatosos napszámainak zaállitása sem. Mert hiába: a „paraszt“ sem tud ma már 15—30' krajcárból megélni, holott a feudálisoknak ez a szivük vágya. Ezért ordítoztak a kivándorlás megszüntetéséért és ezért beszéltek annyit a kormánynak, hogy indítson agitációt a kivándorlottak visszatéréséért. Most pedig, hogy csapatosan jönnek haza a kivándorlottak az amerikai pénzkrízis miatt, jajgatnak, hogy a munkások nem akarnak olcsó bérért dolgozni, mivel megszokták Amerikában a jó keresetet. A hatósági üldözések, különösen a vidéken, éppenséggel nem szüneteltek, akárcsak nánffy Dezső miniszterelnöksége idejében. A személyi üldözéseken kívül örömüket lelték a hatóságok a munkásszervezetek felfüggesztésében, feloszlatásában, ami pedig arra vall, hogy az éhes koalíciónak legfőbb vágya a régi rabszolgaság visszaállítása, mert csakis elnyomott rabszolgaságban nyögő népen lehet korlátlanul uralkodni és korlátlan garázdálkodásokat véghez vinni. A munkássajtó ellen pedig a legvehemensebb támadások intéztettek úgy a burzsoá és klerikális sajtó részéről, valamint a parlamentben, a templomi szószékekről, mivel a munkássajtó az, mely őrt áll a munkásság érdekei fölött, küzd a munkásságért és ostorozza a népelnyomók minden garázdálkodását, minden stréberségét és követeli a népkizsákmányolók által támogatott fennálló gazdasági rendszer eltörlését s helyi ily rendszer felállítását, mely e természet dúsan terített asztaláról a legszegényebb embereknek is biztosítja a létet, a megélhetést és mely, megszünteti az emberek közötti nagy ellentétet. Csakhogy sajnos, hogy éppen a munkásosztálynak nagy tömege — melynek érdekéért vívja a munkássajtó az élet-halál harcot s melyért elvtársaink legelszántabb harcosai szenvedtek üldöztetést, fogságot, pénzbüntetést — nem pártolja kellőképen a saját lapjait, a munkáslapokat, hanem támogatja, hizlalja, erősíti ellenségeinek méreghintő és bódító sajttakaróit, melyek észrevétlenül megmételyezik, oda lökik abba az akolba, melybe az áldozatokat terelik, ahol a butaságot, a nép műveletlenségét a népen élősködők a maguk számára kamatoztatják, belőle tőkét kovácsolnak, holott, hogyha a munkásság a saját lapjait támogatná minden erejéből, erősítené, hogy a munkásság ellenségeivel, a fennálló rendszerrel több sikerrel vívhatná meg a harcot, a munkásság helyzetén is gyorsabban lenne változtatva, mert megdőlne az az erő, melyet éppen a munkásság növel nagggyá, tesz erőssé krajcárjaival, filléreivel. Önmaga vásárolja meg magának azt a mérget, mely gondolkodási képességét megbénítja, családi boldogsága iránti hajlamát a sárba tapossa, előtte gyűlöletessé teszi. A „Népszava", mely az igazság eszméinek hirdetőében elől jár, mely a munkásságért való küzdelmében határt nem ismer, mely minden gazságról leszokta rántani a leplet, mely félelmet nem ismerve támadja ami a munkásságra rossz, de a leghevesebb és kitartó küzdelmet folytatja ami a munkásságra jó, jövőjére üdvös s mely az üldözések minden fajával megismerkedett már s melyben egyik leglelkeseredettebb ellenségét" találták a népbutitás terjesztői, művelői és mely az elnyomottak oktatásában, felvilágosításában kétszeresen ki egyesülésben rejlik az erő.