Munkás, 1909 (12. évfolyam, 9-26. szám)
1909-02-28 / 9. szám
XII. évfolyam. Világ összes proletárjai, egyesüljetek! Marx. A munkásság az a szikla, melyen a jövő temploma épül! Lassale. Szerkesztőség és kiadóhivatal. Pécs, Radnics-utcza 23-ik szám. Pécs 1909. febmyrfkr Szociáldemokrata politikai hetilap. Az ipari és földmivelő munkások közlönye. Megjelenik minden vasárn Előfizetési díj: Egész évre 4 kor. 80 Fél évre 2 kor. 40 fil. Negyed évre 1 kor. 20 fill. Egy hóra 40 fill Egyes szám ára 10 fill. 0 . .. . c m ox a Mindennemű pénzek e címre küldendők Pozsgai Ferenc Felelős szerkesztő: Szőke Sándor. Makár utca 74. szám. Kiadótulajdonos: Pozsgai Ferenc. Vidéki levelek, közlemények: szőke Sándor, Radnlei- Pécs város nyomorsó munkásnépéhez . Évek óta tartó nagy munkahiány miatt óriási nyomorúság uralkodik Pécs város munkanélküli munkásnépei között. A nyomorúságos helyzetet még elviselhetetlenebbé teszi az élelmicikkek és a lakbéreknek rohamos drágulása. Munka nincs se télen se nyáron! Sok helyütt a hitel kimerült. A lakások bútorzatában csak az ágy szalmája maradt meg, mert az elvihető része a zálogházba került, hogy az éhséget legalább száraz kenyérrel csillapíthassák. Hogy a kemény, hosszú téli időt a szegény nép kibírja, a város erdejéből mindennap szabad volt száraz fát hordani. Most ettől is meg akarják fosztani a város nyomorgó népét. Tehát azt akarják, hogy ne csak éhezzen, de hideg szobában megdermedve pusztuljon el a munkásnép. A száraz fa hordásának betiltását azzal indokolják, hogy vannak, akik az élőfákat vágják ki és megcsúfítják az erdőt. Mi is azt mondjuk: büntessék meg az ilyeneket. De néhány egyén miatt az egész város nyomorgó népét sújtani, az ellen tiltakoznunk kell! Ezért minden munkás, aki nem selyem párnák között született, a fenti okból 1909. évi február hó 28-án (vasárnap) délelőtt fél 11 órakor két nagy népgyűlést tart a következő napirenddel: 1. Községi ügyek. 11. Kérdések és indítványok." A szigeti külvárosban és a belváros egyik részében lakó munkások a Perczel utca 2. szám alatti vendéglő nagytermében tartják gyűlésüket, a budai külvárosiak és a belvárosiak másik része az Ágoston utca 22. szám alatti vendéglő nagytermében tartja a gyűlést. Munkások! Saját érdeketek, hogy e gyűlésen mindnyájan megjelenjetek, Agitáljátok! Testvéri üdvözlettel az egybehívok. Háború ! A magyar állam felett kettős háború veszedelme kering. Ha abban az irányban folytatja működését, amelyet most követ, be is következik egészen bizonyosan mind a kettő. A népérdekeket teljesen elhanyagoló belpolitika felidézi a proletariátus legelkeseredettebb küzdelmét, míg rövidlátó, holmi nagyhatalmi ábrándokért rajongó külpolitikánk a kétszerkedő négy biztosságával zúdítja ránk a balkáni, vagy talán európai háború veszedelmét. A külső háborúban a lapok híradásai szerint a hadüzenet megtörténte már csak hetek kérdése, a belsőben pedig félremagyarázatlan hadüzenet az a hóhérmunka, melyeket a fekete gróf a szervezetekkel, a szocialista sajtóval és általában mindennel szemben végez, ami a feudális, arisztokrata érdekekkel szembehelyezkedni merészel. Ez a helyzet Magyarországon. És ne nevezzen bennünket senki izgatónak, ne tartson bennünket senki félrevezetőknek, ha megállapítjuk, hogy a koalíciónak vagyis a „nemzeti“ köntösbe öltöztetett klerikalizmusnak három esztendős rémuralma ide vezetett: a külső és belső háborúhoz. Kinek fájt az, hogy Bosznia okkupálva volt csak és nem annektálva? Kinek van valami kívánni valója Szerbiával szemben ? Kinek érdekében áll, hogy a balkáni helyzet másként alakuljon? Kinek ad sovány megélhetés helyet több kenyeret, ha az osztrákmagyar összhaza nagyhatalmi tekintélylyel csillog ? A dolgozó millióknak, az országot fentartó munkástömegeknek mindehhez semmi közük sincsen. A proletároknak mindez annyira idegen, hogy egyetlen szót ezen érdekekért nem ejtenének, egyetlen csepp vért mindezekért nem hullatnának. De a polgári osztálynak is tökéletesen azonos, akár okkupárt, akár annektált tartományaink vannak is a Balkánon, a kisiparos nyomorán nem enyhít egyik sem, másik sem, sőt még a nagytőkés profitja is alig gyarapszik mindezek által. És mégis az ország beleegyezése, sőt megkérdezése nélkül — hála a koalíciós-klerikális uralom tehetetlenségének — megkezdődnek a mozgósítások, csapatokat szállítanak a határszélre, maholnap megindul a formális háború és csak azt vesszük észre mi is történik tulajdonképen, midőn már tízezrével bújnak a halottak és sebesültek. És történik mindez a „népparlamentnek“ csúfolt testületnek nagyobb dicsőségére, mely elég gyáva meghunyászkodni ott, ahol a felsőbb akarat parancsolja és elég gyáva ahoz is, hogy a legféktelenebb sugdolódzást végezze azon irányban, hol ő érzi únnak magát. Szociálpolitikai reformokat ígértek, nagyszabású munkásjóléti intézkedéseket helyeztek kilátásba és meg lesz holnap a háború. Jogot Egyesülésben rejlik az erő