Munkás, 1916. január-május (19. évfolyam, 5-20. szám)

1916-01-29 / 5. szám

Szociáldemokrata politikai hetilap, az ipari, földmives és bányamunkások közlönye Előfizetési dij: Egész évre 4-80 K, félévre 2 40 K., negyedévre 1-20 K, egy hóra 40 fill., egyes szám ára 10 fill. A „MUNKÁS“ szerkesztősége, kiadóhivatala és a szociáldemokrata párttitkárság -------: telefonszáma: 541. ------— Mindennemű pénzek, levelek és egyéb küldemények a Munkás szerkesztősége Zrinyi-utca 13. szám alá cimzendők. Magyarország jövőjéről. Szocialistának lenni annyi, mint jölebe emelkedni a mai társadalom minden szokásának, erköl­csének és minden intézményének és csak egy célért hevülni és munkálkodni : a szociáiizmus világának eljöveteléért. Ennek a célnak elérésére a legfőbb fegyver a tudás, amit a tanulás utján szerezhetünk csak meg. Az iskolákban nem tanítanak bennünket arra a tu­dásra, a mi a szociálizmushoz vezet, ezt a tudást az életben kell megszerez­nünk. A mi életünk, munkásoké, kü­lönösen alkalmas arra, hogy megtanul­juk, amit a szociálistának tudnia kell. Ma különösen nyomás tanulságok me­rednek felénk minden oldalról, amik arra figyelmeztetnek, hogy helyes uion jár az. aki azt mondja, hegy uj világot kell alkotni a régi helyén, meri ahogy ma van minden, a: nem jól van se­hogy sem. A szoeiálisták ezen változ­tatni akarnak, tehát ma még szigoruab- ban ragaszkodnak elveikhez, mint va­laha. Ezt a ragaszkodást minden szociá­listának meg kell mutatnia, tanúságot kell róla tennie. A szocieilista munkás keze ma meg van kötve sok tekintetben, a pártok maguk is sziik keretek között mozoghatnak. Elvtársaink szine-java a hazát védi fegyverrel a kezében és igen sokan közülök már örök álmukat alusszák valahol. Mi tehát, akik még itthon va­gyunk, ne tétlenkedjünk a szociáiiz­mus világáért megkezdett munkálko­dásban. Annyi szabadságunk mégis csak van, hogy szervezeteinkért és saj­tónkért munkálkodjunk ; ebbe nem gá­tol bennünket semmi sem, csak legfel­jebb a tunyaság, vagy közönyösség. Ezt a halladásellenes betegséget pedig nem szabad elhatalmasodni hagyni magunkon, mert magunk látjuk ennek kárát hamarosan. Már beszéltünk itt arról — alig egy két hete is ! — hogy miként kell ma sajtónk erősítésén munkálkodnunk. Minden munkást fel kell világosítani, szervezni és sajtónk olvasójává kell megnyerni, aki még közöttünk van. Minden — tőlünk élő — üzletembert kapacitcilni kell, hogy fizessen elő vagy hirdessen sajtónk­ban. Ennyi áldozatot megérdemelünk tőlük mi, akik legtöbbet áldozunk ö- érettük is, itthon úgy, mint a csata­tereken. Ha lezajlik a mai rettenetes világháború, hogy az emberek milliói ismét visszatérjenek az emberirtás szörnyű munkájától a produktiv, haladást előmozdító, béké'- munkálkodás terére, azt hisszük, más mederbe kell tere­lődnie Magyarország belső életé­nek is, mint volt az a múltban. Aki ismeri csak nagyjából is en­nek az országnak a gazdasági, politikai és általában a közálla­potait és egyben hive az állam­kormányzat modern, újszerű át­alakításának, az bizonyára Ma- gyajpországot azok közé az álla­mok közé-^söiözza, amelyeknek még nagy utat kell megtenniük az általános haladás terén, ha csak azt a színvonalat is el akarja érni, amit egyik-másik kulturál­tabb nyugati állam példája is mutat. Egy állam kormányzatát akkor lehet a mi felfogásunk szerint helyesnek és jónak mondani, ha az a népesség egészének egyfor­mán szem előtt tartja és istá- polja az érdekeit minden tekin­tetben. Helytelen és rossz tehát az az államkormányzati szellem és rendszer, amely kiváltságokon épül föl, elnyomókat és elnyo­mottakat ismer saját határain belül. Sem gazdasági, sem politi­kai tekintetben nem szabad egy újszerű politikával kormányzott államban megrövidített és tul- táplált, tuldédelgetett rétegeknek lenni, mert mihelyt a helyzet ez, mindjárt osztályállammal állunk szemben. Mindenféle bajt, hiányosságot és félszekséget lehetetlen egy új­ságcikk keretében sorra venni, ezért csak a bajok legtöbbjének főbb kutforrásaira kell rámutat­nia annak, aki a jelen tárgyhoz hasonló témát választ ki magá­nak, hogy róla elmélkedjen. A főbb kutíorrásai Magyarország sok, sok bajainak micsodák ? Ugy-e bár, elsősorban a jogvi­szonyokat kell figyelembe venni? Meg kell nézni, hogy milyen poli­tikai jogrendszer alapján törté­nik az ország kormányzása, mert ettől függ mindenünk. Az is, hogy van-e elég kenyerünk, ió laká­sunk, elég iskolánk, orvosunk és munkásvédelmünk. Az is, hogy elismernek-e bennünket egyenlő jogú polgároknak atekintetben, hogy szabad-e a munkánk ere­jéért tisztességes díjazást köve­telnünk és ennek hijján a mun­kánk erejét esetleg megtagadni a kapzsi kizsákmányolótói. Az is, hogy nem háritanak-e reánk a politikában és gazdaságilag erő­sebb osztályok anyagi erőnket túlhaladó államterheket, hogy magukat, osztályukat ezzel te­hermentesíthessék. Az is, hogy figyelemmel van-e az államkor­mányzat a modern termelésre va­ló áttérés rendszerének óriási fon­tosságára, aminél fogva az állam gazdaságilag meg tudja állni a helyét a világversenyben. És igy tovább. A politikai rendszer tehát az a legfőbb kutforrás, amelyből az illető állam minden intézménye táplálkozik. És az csak termé­szetes, hogy ennek a rendszernek a milyensége szerint táplálkoz- hatik. A magyar politikai rendszerről kevés szóval és frissiből elmond­hatjuk, hogy már nem e világra való ; hogy gátja minden hala­dásnak ; hogy száz esztendőre visszataszító, kártékony ellensége magának az országnak és külö­nösen a népesség óriási százalé­A munkásság az a szikla, amelyen a jövő temploma épül.

Next

/
Thumbnails
Contents