Munkás, 1918 (21. évfolyam, 1-51. szám)

1918-01-05 / 1. szám

s­ sággal kifosztják a fogyasztási adók óriási tételeivel. A vám és kereskedelmi politik is azoknak az osztályoknak kedvez. Mester­ségesen megdrágítják az élelmisze­rket , az iparcikkeket, sőt a legtöbb esetben meg is gátolják, hogy megfelelő mennyiségű éell­­miszer jöhessen az országba. A törvényho­zás egyoldalú állásfoglalásának eredménye az, hogy Magyarországon, amely bővelke­dik élelmiszerekben, már a háború előtt is magasabb volt a gabona és a hús ára, mint a világpiaci ár. De nemcsak ezekkel az eszközökkel gya­­korolhat a képviselőház befolyást a mun­kások sorsára. A szociálpolitika hátramara­­dottsága is annak tulajdonítható, hogy a dol­gozóknak nincs egyetlen képviselőjük sem a parlamentben. Az egyesülési és gyüleke­zési jog azért nincs törvénybe iktatva, mert a vagyonos osztályok szabadon gyülekez­hetnek és bármikor olyan egyesületeket al­kothatnak, amilyenre szükségük van. Az uralkodó osztá­lyok egye­sületei előtt tisztelettel megy el és nem meri a lábát betenni. Ilyen körülmények között a parlament nem látja szükségét annak, hogy az egyesülés és gyülekezés szabadságát a munkásoknak is biztosítsa, mert a munká­sok szolgasága csak elősegíti a gazdasági ki­zsákmányolást. A gazdasági szervezkedés a politikai jogok biztosítása nélkül erőtlen marad. A munkás­­osztály követeléseinek legnagyobb részét könnyebben, kisebb áldozatokkal lehet el­érni, ha a parlamentben szószólója akad a követeléseknek, ha a munkások képviselői a parlamentben megszüntethetik a hivatalok pártos állásfoglalását, a szolgabírói és rendőri önkény túltengését. Mit érnek a gazdasági vívmányok, ha az állam egyetlen törvény­hozási intézkedéssel elveheti azoknak az értékét. Tegyük fel például, hogy valamely bérharcban a munkások naponta 40—50 fillér bérjavítást érnek el, de ezzel szemben a parlament, olyan mértékben felemeli a fo­gyasztási adót, hogy a megdrágult, élelmi­szerekért 1 koronánál is nagyobb összeget kell naponta fizetni. Ez azt jelenti, hogy a gazda­ságilag szervezett munkások hiába hoztak áldozatot, hogy helyzetük a győzelmes háború után rosszabb lesz, mint azelőtt volt. A szociáldemokrata munkásnak tudnia kell azt, hogy maradandó eredményeket csak akkor szerezhetünk, ha a kapitalista társadalom ellen valamennyi fronton meg­indítjuk az offenzívát. Arra kell töreked­nünk, hogy gazdasági téren minél nagyobb eredményeket érhessünk el, de ezzel egy­­időben a politikai hatalom megszerzésére is minden áldozatot meg kell hozni. Ne feled­jük el egy pillanatra sem, hogy végső célun­kat !a termelőeszközök társadalmasítását csak akkor érhetjük el, ha a politikai hatalmat is kezünkbe ragadjuk. Helytelen tehát, ha egyesek arról beszélnek, hogy csak a gazda­sági szervezetet kell erősíteni. A politikai mozgalom ugyanolyan fontos, mint a gaz­dasági szervezkedés. Egyik a másik nélkül értéktelen, tehát minden szervezett mun­kásnak ugyanolyan lelkesedéssel kell dol­gozni a párt politikai követeléseiért, mint amilyen buzgón részt vesz a szakszervezeti mozgalomban ! hegyes vidéken itt-ott részleges harcokra kerül a sor, különösebb változás sehol nem történik. A tüzérségi tevékenység itt is állandó. A macedón fronton lényeges esemény nem történt. — Jeruzsálem körül folynak a harcok angol és török csapatok között. Az angolok álítólag itt további sikereket ér­nek el. A breszt-litovszki tárgyalások. Mint lapunk múlt heti számában már je­leztük, a breszt-litovszki béketárgyalásokat január 4-ig felfüggesztették, hogy e szünet alatt megkíséreljék az antanthatalmaknak a tárgyalásokhoz való csatlakozásra bírá­sát. Azóta sok zavaros hír látott napvilá­got a világsajtóban az ántánt magatartásá­ról s még cikkünk megírásakor mindig nem lehetett tiszta képet látni, hogy milyen lesz az ántánt állásfoglalása. A központi hatai­nak és Oroszország között természetesen a határidő letelte után folytatódnak a tár­gyalások s a megbízottak már el is utaztak ismét minden részről Breszt-Litovszkba, ahol e hó 5-én tovább fognak tárgyalni a békefeltételekről. Amint különféle forrásból eredő hírek mondják, a tárgyaló felek között a főbb elvi kérdésekben már létrejött a meg­egyezés. Ellentétek leginkább még abban a kérdésben vannak, hogy a központi hatal­mak lesürítsék-e Lengyelország, Litvánia és Kurland megszállott területeit, mielőtt azok­ban megtörténnék a népszavazás az illető tartományok leendő hovatartozandósága fö­lött. Remélhetőleg azonban sikerülni fog e tekintetben is a nézeteltéréseket elsimí­tani és minden jel szerint Oroszországgal hamarosan meglesz a béke. Sokkal nehezebb kérdés azonban az an­­tanttal való megegyezés, hiszen úgy Anglia, mint Franciaország mai felelős tényezői ez­­idő szerint még hallani sem akarnak arról sem, hogy az orosz ajánlat alapján tárgya­lásokba is bocsájtkozzanak. A francia külügy­miniszter egy minapi nyiltkozata és ezzel együtt francia és angol lapvélemények leg­alább is erre engednek következtetni. Igaz, hogy úgy Angliában, mint Franciaország­ban a szocialista pártok erős akciót folytat­nak a béketárgyalásokhoz való csatlakozás mellett, nem sok a remény azonban, hogy a viszonyok eddigi állása mellett itt sikert érhetnek el, hacsak akciójuk közben más formába nem fog átmenni, vagy a nevezett államok jelenlegi vezetői valami más okok következtében nem lesznek kénytelenek vagy megváltoztatni jelenlegi álláspontju­kat, vagy eltakarodni a helyükről. Olasz­­országban is erős szocialista békemozgalom folyik eddig minden különösebb eredmény nélkü­l. Amerika állásfoglalásáról még nem lehet pontos képet látni, nagyjából azon­ban ez­­hasonlít a többi antant-hatalom állásfoglalásához. Az or­­z-ukrajnai bonyodalom még min­dig nem nyert tisztázást. Egyelőre erről pontos képet szintén lehetetlen nyerni. A belső rend Oroszországban egyébként is­mét nem állt helyre. A munkakönyvét eltörlés®. A magyarországi munkásságnak is régi követelése az, hogy a munkakönyveket el­töröljék. Ha már Ausztria-Magyarországot kivéve Európa egyetlen államában sem kö­vetelik meg a munkakönyvét. Ausztriában több ízben foglalkozott a parlament ezzel a kérdéssel, de eddig nem hoztak ilyen irány­ban kedvező határozatot. Most azután Ha­rnisch elvtárs újra törvényjavaslatot ter­jesztett a képviselőház elé, amelyben a munka­könyvek eltörlését követeli. A törvény indo­kolására következőkben foglalja össze a munkaköny­v ellen szolgáló érveket: A munkakönyv vesződség a munkáltatóra és bilincs a munkásra. Végtelen pöröknek tárgya, helytelen berendezés, amely folyto­nosan károkat okoz anélkül, hogy haszna hozna. A munkásnak ama kötelezettségéből, hogy munkába lépése alkalmával a m­unka­­könyvet átadja származik a munkáltatónak az a kötelezettsége, hogy a munkakönyvét megőrizze. Olyan kötelezettség ez, amely a nagyobb vállalatoknál külön hivatalnokok alkalmazását teszi szükségessé. Ha a munka­könyv elvész, akkor a munkáltatót terheli az a kötelezettség, hogy az okozott kárt meg­térítse és az új munkakönyvét megszerezze. Ez viszont annyi vesződséggel jár, amely nincs arányban ennek az intézménynek az értékével. A munkáltatóra ugyanis a könyv legfeljebb azért bír értékkel, hogy a mukás korábbi foglalkoztatásáról felvilágosítást ad­jon. Ezt a célt azonban nem teljesíti, mert kedvezőtlent a könyvbe nem szabad beírni. A munkásra ellenben a munkakönyv való­sággal bilincs, amelyet egész életében magá­val kell cipelnie. Elvesztése meggátolja, hogy munkát keressen és helyrehozhatatlan károkat okoz, mert az olyan munkáltató, aki tudatosan megsemmisíti a munkakönyvét sincs arra kötelezve, hogy az elpusztított régi kimutatásokat újból megszerezze, mert ezek nem is szerezhetők meg. Még ha törvény­szék ki is mondja, hogy valamely bejegyzés törvénytelen, akkor sem lehet a könyvből nyom nélkül eltüntetni. A munkakönyv tehát teljes függésbe hozza a munkást a mun­káltatóval szemben. Egy pillanatnyi rossz kedv, vagy múló természetű biosszúvágy a munkást sokszor hónapokig szünetelésre kényszeríti. Az a kötelezettség, hogy a mun­kás naponta bizonyítványt mutasson fel előéletéről megszégyenítő, mert állandó ellen­őrzés alá helyezi és a jobbágyság jellegét mutatja. A munkakönyv a törvényszéket egész sereg kellemetlen perrel terheli meg. A munkásjog egyetlen területe sem olyan ellentétes, mint ez. A legnagyobb iparálla­­mokban már régóta ismerik ezt a berende­zést. Angolország, Amerika és Németország a munkakönyv intézménye nélkül is erős, hatalmas ipart teremthetett. Franciaország­ban is megszüntették a munkakönyveket. Még csak Ausztriában és Magyarországban tartják szükségesnek fenntartását. A mun­káltatóktól és a munkásoktól egyenlően gyűlölve, a bírósági és közigazgatási ható­ságok örökös vesződségére, ez az intézmény még ma is szilárdan áll, bár senkinek sem használ és mindenkinek árt. Megszüntetése a lakosság szemében egészen természetes lesz és népszerű cselekedet. — Pécss Kerületi Munkásbiztosító Pénz­tár az 1017. VII. törvénycikk 2. §-a alapján kibocsátott, rendelet értelmében folyamatba tette azon munkálatokat, amelyek a ren­delet­ folytán szükségessé váltak az ipari és kereskedelmi alkalmazottak betegség és bal­eset esetére való biztosítását szabályozó rendelkezések módosításával összefüggőleg. A Munkásbiztosító Pénztár azon munka­adókat, akiknek ezidőszerint is van bizto­sított alkalmazottuk, körlevélban hívja fel arra, hogy minden alkalmazottat, akár be voltak ezideig jelentve, akár nem, a ren­delkezésre bocsátott űrlapokon feltétlenül bejelentsenek. Azon üzemtul­jdonosok, akik­nek ez időszerint bejelentett alkalmazottuk nem volt, a Munkásbiztosító Pénztár által kibocsátott hirdetmény útján hivattak fel a bejelentésre. Ezen általános bejelentés alkalmával minden bejelentett alkalmazott 1918. évi január hó 1-től vétetik fel az ú­j napi bérosztályba. A bejelentések átdol­gozása után minden egyes üzem ellenőrzés­nek vettetik alá, miért is, kellemetlenségek elkerülése végett, a beszolgáltatandó adatok pontos le­jegyzésére nagy súly helyezendő. A szükséges felvilágosításokat és nyomtatvá­nyokat a Munkásbiztosító Pénztár az oda­­fordulóknak készséggel szolgáltatja ki. — A falu nyúzza a várost. Melyik piacra járó háziasszony ne tudná ezt városunkban ! A piacon elég csak egy alkalommal is meg­jelenni az embernek, s nyomban láthatja, hogy nagyarányú rablóhadjárat folyik ott a falusi árusok részéről a városi népesség zsebei, gyomra ellen. Hihetetlen magas ára­kat kér a falusi paraszt minden eladható por­tékáért, de különösen a legnélkülözhetetle­nebb élelmicikkekért. Az ünnepek előtti­ hé­ten különösen rekordot értek el a piaci árak. A bábom és a béke. ** Tüzérségi harcok nyugaton és az olasz harc­téren. — A b­éketárgyalások folytatása. — Az antant és a béketárgyalások. *­­* A harcterek híres. A nyugati harctér flandriai szakaszán időnként gyalogsági harcok fejlődnek ki, melyekben hol a német, hol az antant­ csapa­­tok a támadók. Nagyobbszabású vállalko­zások azonban az utóbbi napokban nem voltak s leginkább csak tüzérségi harcokat jelentenek a front különböző szakaszairól. A helyzet nagyjából tehát változatlan. Az olasz harctéren körülbelül hasonló a helyzet. A Brenta és Piave folyók közötti munkás 1916. január 5.

Next