Munkás, 1918 (21. évfolyam, 1-51. szám)
1918-01-05 / 1. szám
s sággal kifosztják a fogyasztási adók óriási tételeivel. A vám és kereskedelmi politik is azoknak az osztályoknak kedvez. Mesterségesen megdrágítják az élelmiszerket , az iparcikkeket, sőt a legtöbb esetben meg is gátolják, hogy megfelelő mennyiségű éellmiszer jöhessen az országba. A törvényhozás egyoldalú állásfoglalásának eredménye az, hogy Magyarországon, amely bővelkedik élelmiszerekben, már a háború előtt is magasabb volt a gabona és a hús ára, mint a világpiaci ár. De nemcsak ezekkel az eszközökkel gyakorolhat a képviselőház befolyást a munkások sorsára. A szociálpolitika hátramaradottsága is annak tulajdonítható, hogy a dolgozóknak nincs egyetlen képviselőjük sem a parlamentben. Az egyesülési és gyülekezési jog azért nincs törvénybe iktatva, mert a vagyonos osztályok szabadon gyülekezhetnek és bármikor olyan egyesületeket alkothatnak, amilyenre szükségük van. Az uralkodó osztályok egyesületei előtt tisztelettel megy el és nem meri a lábát betenni. Ilyen körülmények között a parlament nem látja szükségét annak, hogy az egyesülés és gyülekezés szabadságát a munkásoknak is biztosítsa, mert a munkások szolgasága csak elősegíti a gazdasági kizsákmányolást. A gazdasági szervezkedés a politikai jogok biztosítása nélkül erőtlen marad. A munkásosztály követeléseinek legnagyobb részét könnyebben, kisebb áldozatokkal lehet elérni, ha a parlamentben szószólója akad a követeléseknek, ha a munkások képviselői a parlamentben megszüntethetik a hivatalok pártos állásfoglalását, a szolgabírói és rendőri önkény túltengését. Mit érnek a gazdasági vívmányok, ha az állam egyetlen törvényhozási intézkedéssel elveheti azoknak az értékét. Tegyük fel például, hogy valamely bérharcban a munkások naponta 40—50 fillér bérjavítást érnek el, de ezzel szemben a parlament, olyan mértékben felemeli a fogyasztási adót, hogy a megdrágult, élelmiszerekért 1 koronánál is nagyobb összeget kell naponta fizetni. Ez azt jelenti, hogy a gazdaságilag szervezett munkások hiába hoztak áldozatot, hogy helyzetük a győzelmes háború után rosszabb lesz, mint azelőtt volt. A szociáldemokrata munkásnak tudnia kell azt, hogy maradandó eredményeket csak akkor szerezhetünk, ha a kapitalista társadalom ellen valamennyi fronton megindítjuk az offenzívát. Arra kell törekednünk, hogy gazdasági téren minél nagyobb eredményeket érhessünk el, de ezzel egyidőben a politikai hatalom megszerzésére is minden áldozatot meg kell hozni. Ne feledjük el egy pillanatra sem, hogy végső célunkat !a termelőeszközök társadalmasítását csak akkor érhetjük el, ha a politikai hatalmat is kezünkbe ragadjuk. Helytelen tehát, ha egyesek arról beszélnek, hogy csak a gazdasági szervezetet kell erősíteni. A politikai mozgalom ugyanolyan fontos, mint a gazdasági szervezkedés. Egyik a másik nélkül értéktelen, tehát minden szervezett munkásnak ugyanolyan lelkesedéssel kell dolgozni a párt politikai követeléseiért, mint amilyen buzgón részt vesz a szakszervezeti mozgalomban ! hegyes vidéken itt-ott részleges harcokra kerül a sor, különösebb változás sehol nem történik. A tüzérségi tevékenység itt is állandó. A macedón fronton lényeges esemény nem történt. — Jeruzsálem körül folynak a harcok angol és török csapatok között. Az angolok álítólag itt további sikereket érnek el. A breszt-litovszki tárgyalások. Mint lapunk múlt heti számában már jeleztük, a breszt-litovszki béketárgyalásokat január 4-ig felfüggesztették, hogy e szünet alatt megkíséreljék az antanthatalmaknak a tárgyalásokhoz való csatlakozásra bírását. Azóta sok zavaros hír látott napvilágot a világsajtóban az ántánt magatartásáról s még cikkünk megírásakor mindig nem lehetett tiszta képet látni, hogy milyen lesz az ántánt állásfoglalása. A központi hatainak és Oroszország között természetesen a határidő letelte után folytatódnak a tárgyalások s a megbízottak már el is utaztak ismét minden részről Breszt-Litovszkba, ahol e hó 5-én tovább fognak tárgyalni a békefeltételekről. Amint különféle forrásból eredő hírek mondják, a tárgyaló felek között a főbb elvi kérdésekben már létrejött a megegyezés. Ellentétek leginkább még abban a kérdésben vannak, hogy a központi hatalmak lesürítsék-e Lengyelország, Litvánia és Kurland megszállott területeit, mielőtt azokban megtörténnék a népszavazás az illető tartományok leendő hovatartozandósága fölött. Remélhetőleg azonban sikerülni fog e tekintetben is a nézeteltéréseket elsimítani és minden jel szerint Oroszországgal hamarosan meglesz a béke. Sokkal nehezebb kérdés azonban az antanttal való megegyezés, hiszen úgy Anglia, mint Franciaország mai felelős tényezői ezidő szerint még hallani sem akarnak arról sem, hogy az orosz ajánlat alapján tárgyalásokba is bocsájtkozzanak. A francia külügyminiszter egy minapi nyiltkozata és ezzel együtt francia és angol lapvélemények legalább is erre engednek következtetni. Igaz, hogy úgy Angliában, mint Franciaországban a szocialista pártok erős akciót folytatnak a béketárgyalásokhoz való csatlakozás mellett, nem sok a remény azonban, hogy a viszonyok eddigi állása mellett itt sikert érhetnek el, hacsak akciójuk közben más formába nem fog átmenni, vagy a nevezett államok jelenlegi vezetői valami más okok következtében nem lesznek kénytelenek vagy megváltoztatni jelenlegi álláspontjukat, vagy eltakarodni a helyükről. Olaszországban is erős szocialista békemozgalom folyik eddig minden különösebb eredmény nélkül. Amerika állásfoglalásáról még nem lehet pontos képet látni, nagyjából azonban ezhasonlít a többi antant-hatalom állásfoglalásához. Az orz-ukrajnai bonyodalom még mindig nem nyert tisztázást. Egyelőre erről pontos képet szintén lehetetlen nyerni. A belső rend Oroszországban egyébként ismét nem állt helyre. A munkakönyvét eltörlés®. A magyarországi munkásságnak is régi követelése az, hogy a munkakönyveket eltöröljék. Ha már Ausztria-Magyarországot kivéve Európa egyetlen államában sem követelik meg a munkakönyvét. Ausztriában több ízben foglalkozott a parlament ezzel a kérdéssel, de eddig nem hoztak ilyen irányban kedvező határozatot. Most azután Harnisch elvtárs újra törvényjavaslatot terjesztett a képviselőház elé, amelyben a munkakönyvek eltörlését követeli. A törvény indokolására következőkben foglalja össze a munkakönyv ellen szolgáló érveket: A munkakönyv vesződség a munkáltatóra és bilincs a munkásra. Végtelen pöröknek tárgya, helytelen berendezés, amely folytonosan károkat okoz anélkül, hogy haszna hozna. A munkásnak ama kötelezettségéből, hogy munkába lépése alkalmával a munkakönyvet átadja származik a munkáltatónak az a kötelezettsége, hogy a munkakönyvét megőrizze. Olyan kötelezettség ez, amely a nagyobb vállalatoknál külön hivatalnokok alkalmazását teszi szükségessé. Ha a munkakönyv elvész, akkor a munkáltatót terheli az a kötelezettség, hogy az okozott kárt megtérítse és az új munkakönyvét megszerezze. Ez viszont annyi vesződséggel jár, amely nincs arányban ennek az intézménynek az értékével. A munkáltatóra ugyanis a könyv legfeljebb azért bír értékkel, hogy a mukás korábbi foglalkoztatásáról felvilágosítást adjon. Ezt a célt azonban nem teljesíti, mert kedvezőtlent a könyvbe nem szabad beírni. A munkásra ellenben a munkakönyv valósággal bilincs, amelyet egész életében magával kell cipelnie. Elvesztése meggátolja, hogy munkát keressen és helyrehozhatatlan károkat okoz, mert az olyan munkáltató, aki tudatosan megsemmisíti a munkakönyvét sincs arra kötelezve, hogy az elpusztított régi kimutatásokat újból megszerezze, mert ezek nem is szerezhetők meg. Még ha törvényszék ki is mondja, hogy valamely bejegyzés törvénytelen, akkor sem lehet a könyvből nyom nélkül eltüntetni. A munkakönyv tehát teljes függésbe hozza a munkást a munkáltatóval szemben. Egy pillanatnyi rossz kedv, vagy múló természetű biosszúvágy a munkást sokszor hónapokig szünetelésre kényszeríti. Az a kötelezettség, hogy a munkás naponta bizonyítványt mutasson fel előéletéről megszégyenítő, mert állandó ellenőrzés alá helyezi és a jobbágyság jellegét mutatja. A munkakönyv a törvényszéket egész sereg kellemetlen perrel terheli meg. A munkásjog egyetlen területe sem olyan ellentétes, mint ez. A legnagyobb iparállamokban már régóta ismerik ezt a berendezést. Angolország, Amerika és Németország a munkakönyv intézménye nélkül is erős, hatalmas ipart teremthetett. Franciaországban is megszüntették a munkakönyveket. Még csak Ausztriában és Magyarországban tartják szükségesnek fenntartását. A munkáltatóktól és a munkásoktól egyenlően gyűlölve, a bírósági és közigazgatási hatóságok örökös vesződségére, ez az intézmény még ma is szilárdan áll, bár senkinek sem használ és mindenkinek árt. Megszüntetése a lakosság szemében egészen természetes lesz és népszerű cselekedet. — Pécss Kerületi Munkásbiztosító Pénztár az 1017. VII. törvénycikk 2. §-a alapján kibocsátott, rendelet értelmében folyamatba tette azon munkálatokat, amelyek a rendelet folytán szükségessé váltak az ipari és kereskedelmi alkalmazottak betegség és baleset esetére való biztosítását szabályozó rendelkezések módosításával összefüggőleg. A Munkásbiztosító Pénztár azon munkaadókat, akiknek ezidőszerint is van biztosított alkalmazottuk, körlevélban hívja fel arra, hogy minden alkalmazottat, akár be voltak ezideig jelentve, akár nem, a rendelkezésre bocsátott űrlapokon feltétlenül bejelentsenek. Azon üzemtuljdonosok, akiknek ez időszerint bejelentett alkalmazottuk nem volt, a Munkásbiztosító Pénztár által kibocsátott hirdetmény útján hivattak fel a bejelentésre. Ezen általános bejelentés alkalmával minden bejelentett alkalmazott 1918. évi január hó 1-től vétetik fel az új napi bérosztályba. A bejelentések átdolgozása után minden egyes üzem ellenőrzésnek vettetik alá, miért is, kellemetlenségek elkerülése végett, a beszolgáltatandó adatok pontos lejegyzésére nagy súly helyezendő. A szükséges felvilágosításokat és nyomtatványokat a Munkásbiztosító Pénztár az odafordulóknak készséggel szolgáltatja ki. — A falu nyúzza a várost. Melyik piacra járó háziasszony ne tudná ezt városunkban ! A piacon elég csak egy alkalommal is megjelenni az embernek, s nyomban láthatja, hogy nagyarányú rablóhadjárat folyik ott a falusi árusok részéről a városi népesség zsebei, gyomra ellen. Hihetetlen magas árakat kér a falusi paraszt minden eladható portékáért, de különösen a legnélkülözhetetlenebb élelmicikkekért. Az ünnepek előtti héten különösen rekordot értek el a piaci árak. A bábom és a béke. ** Tüzérségi harcok nyugaton és az olasz harctéren. — A béketárgyalások folytatása. — Az antant és a béketárgyalások. ** A harcterek híres. A nyugati harctér flandriai szakaszán időnként gyalogsági harcok fejlődnek ki, melyekben hol a német, hol az antant csapatok a támadók. Nagyobbszabású vállalkozások azonban az utóbbi napokban nem voltak s leginkább csak tüzérségi harcokat jelentenek a front különböző szakaszairól. A helyzet nagyjából tehát változatlan. Az olasz harctéren körülbelül hasonló a helyzet. A Brenta és Piave folyók közötti munkás 1916. január 5.