Munkás, 1921 (1. évfolyam, 1-79. szám)

1921-09-28 / 1. szám

2 amíg e fogadalom alapján állanak, addig minden tényező azon lesz, hogy a munkásság megtalálja boldogulását, azt a boldogulást, amely a nemzet minden építő munkáját megilleti. Kérem önöket, ne várjanak most, a tömegesen rendezendő nehézségek első súlyos napjaiban, midőn majd­nem mindent újjá kell alkotni, túl nagy eredményeket. A szociális építés az a terület, ahol csak foko­zatos, de következetes munkával lehet előre jutni. Ennek dacára, már most is igye­keztünk mindazt megtenni, amit a haza nehéz viszonyai között ma megtenni lehet. Hirdetmények fog­ják közölni a jövőben, hogy mily irányban történt gondoskodás, ér­kezett segítség. Hatvanegy vagyon kenyér­liszt már itt tárol Pécsett, amelyet legfölebb hét koroná­ért fognak az ellátatlanok megkapni. A hadiözvegyek, árvák és rokkan­tak ügyének sürgős előbbrevitelére készen áll a pénz és csak az elő­­intézkedéseket kell előbb befejezni. Megindult a munka, hogy a kifosz­tott jóléti intézmények, a kórházak, a szülészeti intézet és a gyermek­­menhely is sietve megkezdhessék áldásos működésüket. Szeptemberre megnyitjuk az iskolákat, hogy gyermekeik az ész és lélek műve­lésétől ne legyenek többé elvágva. Konkrét kéréseiket illetőleg a következőkben válaszolok: A sújtó kéz senkit sem sújt azok közül, akik a magyar törvények ellen nem vétettek és arra az alapra helyezkednek, amelyet oly helyes érzékkel vázolt az Önök szónoka. Félrevezetett tömeget a ma­gyar államhatalom nem bün­tet. Ez volt az első üzenetünk és ezt álljuk ma is, de kell, hogy a törvény igaz­ságos keze szabályszerű eljá­rás keretében sújtsa azokat, akik a munkásság ellen talán még nagyobbakat vétettek, mint ellenünk. Azok ártatlan családtagjai iránt, akiket önhibájuk foly­tán a törvény szabadságvesz­téssel fog büntetni, a legna­gyobb részvéttel viseltetünk mi és az egész társadalom. Nem hagyjuk apáik vétkeiért éhe­zésre jutni, züllésnek indulni az ártatlan gyermekeket. Az anyaország szervezeteivel óhaj­tott összeköttetésük lehetővé válik, mihelyt a felszabadított terület köz­rendjének garanciái meglesznek. Munkásotthonukat, szociális ren­deltetésétől elvonni nem fogjuk. A munkásság lapját, a „Munkás“-t, amint azt Önök is tudják, n­em til­tottuk be. Megjelenését az gátolja, hogy azok, akik rajta keresztül mételyeztek, izgattak, elmenekültek. Az elmenekültek közül azoknak, akiknek eltávozása félrevezetés kö­vetkezménye és akik a munkásság­nak ma megtett lépésével szolidári­sak, készséggel segítünk visszatérni. De azt maga a munkásság is be fogja látni, hogy nem segíthetünk elő oly elemek hazatérését, akik min­dig a munkásság rovására önző célokat követtek s hazatérésüket arra használják fel, hogy agitációjukat újra elkezdjék. Önök elégtételadást ígérnek a múlt sérelmeiért. Ennek legméltóbb módja, hogy ebben az órában, ame­lyet az Önök szónoka is a kibékü­lés órájának nevezett, megfogadják, hogy ha a kísértők és felbujtók a munkásság között újra jelentkeznek, azokat maga a munkásság szolgál­tatja a törvény kezeire. Mi baráti jobbot nyújtunk a közés­munkára, amelyre Önök ma vállalkoztak. Ez a munka, munka a hazáért, ezért a szerencsétlen, sokat szenvedett, vér­zett Magyarországért, amely most alig van, — de lesz! naumuss 1921 szeptember 28. Küzdelem ityügy Majorsziísért. Határ kiigazítás Sopronnál. Sopronból érkezett jelentések arról adnak hírt, hogy tegnap négy­száz fölkelő bevonult Kismartonba és a községet megszállotta. Bruck felé a fölkelők és az osztrák katonaság között harc folyik. Az osztrákok állandó erősítéseket küldenek vonaton. Mintegy száz magyar vasutast a brucki táborba hurcoltak. A magyar vasutasok szorongatott helyzetükben a ma­gyar hatóságok segítségét kérték. * A Vossische Zeitung londoni távi­rata szerint a nyugatmagyarországi kérdésben megindult olasz tárgya­lások kedvezően haladnak előre. Magyarország állítólag kész arra, hogy kiürítse azon területeket, me­gyéket a szövetségesek Ausztriának ígérték oda, általában azt hiszik, hogy Magyarország lemond egy területsávról, mely a nyugati határ­hoz csatlakozik és ennek ellenében egy kisebb területet kap vissza Sopron körül.A Cseh lapoknak Pozsonyból vett jelentése jelenti, hogy az egyik cseh határőrség tűzharcot folytatott a magyar fölkelőkkel, s hogy az utóbbiak a határmenti cseh vas­, utakra is támadást intéztek. Ugyan­ezen jelentés szerint a fölkelése mögött reguláris magyar csapatok állottak készenlétben. A magyar távirati irodát illetékes helyen fel­hatalmazták annak kijelentésére, hogy a cseh—magyar határon tör­tént összeütközés híre s a magyar csapatok készenlétbe helyezésének híre légből kapott koholmány. * . Az osztrák fővárosból hírek ér­keznek arról, hogy Ausztria és Magyarország közötti vasúti for­galmat Nyugatmagyarország kiürí­tett zónájában a felkelők megaka­dályozzák. A megjelent vizsgálat megállapítota, hogy Sándorfalunál a vasúti síneket, mint az osztrák jelentések állították, nem szedték fel és a vonal teljesen jó karban van. Megállapítást nyert egyúttal az is, hogy Sándorfalu közelében a 159. számú őrháznál az osztrákok talpfákból és góliáth­ sinekből tor­laszt emeltek.­­ Az osztrákok a pályatestet állítólag alá is aknázták. Egyes hírek szerint a vasúti for­galmat abbeli félelmükben akadá­lyozták meg, nehogy a páncélvonat Bruckba jöhessen. A felkelők Sán­dorfalunál csak azért állították meg az express vonatot, nehogy bele­fusson az osztrákok emelte tor­laszba.* A külügyminiszternek és gróf Bánffy, magyar külügyminiszternek mai találkozásán, amely Brünnben a politikai tartományi igazgatás épü­letében ment végbe, a nyugatma­gyarországi helyzetet beszélték meg. Megállapodtak abban, hogy előbb a szövetséges nagyhatalmakat tájé­koztatják a helyzetről. A tanácsko­záson résztvettek a cseh köztársa­ság részéről Benes külügyminiszter, Massaryk követségi tanácsos és Strimpf miniszteri tanácsos.­­ Magyar részről Bánffy Miklós gróf külügyminiszter, Khuen-Héderváry Károly gróf követségi tanácsos és Matuska ügyvivő. A tanácskozások reggel 8 óra után kezdődtek és déli 12 óra 30 percig tartottak. A magyar küldöttek 12 óra 50 perc­kor a gyorsvonattal Pozsonyon ke­resztül visszautaztak Budapestre. fSter&siflet a lengyel államfő­­ ellen. Le&iasig, szept. 27. Pilsulszky tegnap részt vett a lembergi vásár megnyitásán, utána pedig azon banketten, amelyet tiszteletére a lembergi városházán rendeztek. Amikor a bankett után Grabovszky lembergi vajda társaságában autó­jába szállott, 3 lövést tettek rá. A vajda könyebb sebet kapott, míg az államfő sértetlen maradt. Pil­­sutzky a merénylet után a városi színházba ment. Indiai lázadás, London, szept. 27. A Dailly Te­legraph jelenti Allahabadból. Kal­kuttai menekültek közük Nilumbu környékén nagy lövöldözés folyik. Állítólag 5000 lázadó gyűlt össze és alighanem harcban állanak a kormány csapataival. A lázadás te­rületén borzalmas éhínség dühöng. Törik gö­rög feárszu. Ráfion, szept. 27. (MTI, szikra­távirata.) A Saidi-gaziból Gabunarba vezető úton a török csapatok nagy­számú autókat és hadiszereket zsák­mányoltak a görögöktől. Heves harcok után Saidi-gazít, ahol ren­geteg hadianyag, muníció és élelmi­szer jutott birtokukba, elfoglalták. Eskisernél a visszavonuló görögök felgyújtják a falvakat, lemészárolják és kiirtják a lakosságot. A török fronton üldözik az ellenséget és igyekeznek a jobb és balszárnyon bekeríteni. Kemalista forrásból származó hírek szerint Eski Sehirnél az északi front parancsnoka, parancsot kapott a Brussza elleni előnyomulásra. Kemal basa tábornok Szmirna ellen vonul, melytől frontjainak legköze­lebbi szakasza 80 km­.-re van. ! Nyomorlakások a pécsi pályaudvaron. Felhivás-felhivást — lakáshivatali rendelet-rendeletet követ s a nagy lakásnyomoron még megközelítőleg sem lehetett segiteni. — Szomorú kép tárul az utas elé, kinek az útja a szentlőrinci vonalon halad. — A teher­raktárak előtt húzódik el a vagyonlakások hosszú sora. A kép maga nem új, — csak Pécsett ! A vaggonlakók közt legtöbb me­nekült vasutas. Egy része — 12 család — az eszéki vonalról való, más része azután vegyes. Van, ki már másfél éve vándorol a vaggon­­jával egyik városból a másikba. A vaggonok legtöbbje előtt kis téglából összetákolt takaréktísz­­helyek füstölnek, melyen ott gőzö­lög a „család“ ebédje. — Bent a vaggonokban egymás hátán van­nak a legszükségesebb bútorok. Az egyik vaggon csipkefüggöny ajtaja fel volt húzva, — benéz­tem. Ez volt „legelegánsabban“ berendezve. — A fél vaggon háló­szoba volt két ággyal s szekrény­nyel, míg a másik felében a szalon­­garnitúra állott egy asztallal a kö­zépen. — Ennek a gazdája csak­ugyan a legszükségesebbet hozta el. — De nem igen „elegánsak“ azok a vagyonok, hol a család hat gyermekből és két családfőből áll, hol ezeken kívül még a tyúk­ketrec is a vagyonban kellett, hogy elhelyezést nyerjen. A „lakásokon“ kívül azután sok nyitott vagyonon ott látjuk a menekültek kis meg­mentett vagyonát: fát, szárnyas baromfit stb. Majd minden vagyon­­nak megvan a maga „házőrző“ eleje, melyek ott heverésznek a vagyon sarkában szomorúan, mint a környezetük. Kis piszkos gyermekek játszadoz­nak a vagyonok között. Szegény­kék érzik, de nem értik azt a nagy nyomort, melyet a nagy világégés juttatott nekik osztályrészül. Jelen sorokkal csak a pálya­udvari nyomorlakásokról, a vagyon-­ lakásokról emlékeztünk meg, sok volna leírnunk a város és különö­sen a külvárosok nyomorlakásait. Már a háború alatt nyomorúsá­gosak voltak — mint mindenütt — Pécsett is a lakásviszonyok s a nagy lakásínség a bevándorlás foly­tán egyre emelkedett, úgy, hogy ma a lakásproblémát a lakáshivatal a rendelkezésére álló összes esz­közeivel sem igen tudja megoldani. Tüntetés ország sissllett SlBjgsd, szept. 27. (MTI.) Belgrád­­ból jelentik: A Politika „Összeütkö­zés Muraszombaton“ címmel cikket közöl, amely szerint a varasdi ha­­tármegállapító bizottság elé több falu küldöttsége el akart jutni erő­szakkal, hogy Magyarország mellett tüntessen. A csendőrség közbelépése ellenére is a tüntetők egy része a bizottság szállása elé vonult és ott lelkes tüntetést rendezett.

Next