Munkás, 1922 (2. évfolyam, 1-230. szám)

1922-01-01 / 1. szám

I A mérleg­ ­.............„ Régen lezárja könyveit, mérleget ké­rit, hogy meglássa, azok az üzleti ívek, melyek működését az elmúlt e­sztendő alatt irányították, meghoz­­ták-e a kivánt eredményt, igazolták-e v­állalkozásait, felvirágoztatták-e üz­­ltét. Politikai életünknek billancát, ha ma meg kellene csinálnunk, arra a tpasztalatra jutnánk, hogy az el­várt év a meddő kísérletezések, a si­­ertelen vállalkozások esztendeje volt. Ik­­em mi mondjuk ezt a kritikát — e­zt Bethlen István gróf miniszter­­■jjlnök mondotta akkor, amikor a mai ■politikai és parlamenti viszonyokat d­igmatizálta.­­ Ennek a politikai mérlegnek leg­­agyobb tehertétele a közjogi viták. Helyik unos-untalan vissza-vissza mnek, egyszer az 1920 évi I. t.-c.m­ajd a húsvéti király­látogatás után, cuttá lett legitimizmus vagy szabad­­­lg választási elv kiélesedésében, így a megismételt királypuccs szülte igodalmunkban, a d­etronizációs tör­­vévényjavaslat által előidézett viták­­■­ aiu_vagy a nlntelmi bizottság ia­. m ,sl..-.a által felidézett viharokban. Ez a kérdés fekszik rá mindenre, szüli a pártok uj alakulatait s e­­­elyezkedésit a legújabban. Bethlen István gróf miniszterelnöki úr pécsi beszéde alkalmával keres ellene védelmet az egységes párt meg­alakítására irányult kísérletben. A másik tehertétel az, hogy az ország lakóinak egy igen tekintélyes­­része­ — a munkásság — kikapcsoló-­­dott a politikai életből, s igy az el- smult idők politikai felelősségéből is. S­íjjába hangoztatták azt, hogy a­­ kormány bebizonyította, hogy e poli­tikai­­faktor nélkül sem reked kátyúba politika szekere ! Volt kormányzás hogy ne lett volna — de akkor, amikor a kormány kifelé akart de­­m­onstrálni, amikor az egységes nép­­a­karaira hivatkozott, akkor az aktái­­• .1 mindig hiányzott egy, a mely a unkásságga­l való együttérzésről ta­­iskodott. Ma már a mérlegnek ez a tehertétele ha nem is teljesen, de szanálva van, gy legalább is azon az utón vagyunk, gy gyógyulást nyer. Egészséges politikai élet akkor van, akarata egy egységes, tömör pártot alakít, amelyből számozott kormány­nak a szükséges tekintélyt és erőt köl­csönzi arra, hogy az az ország javára szolgáló intézkedéseket kezdeményez­hessen s keresztül is­­vihessen. De hozzá tartozik az egészséges politikai viszonyokhoz az is, hogy ugya­­ezzel a párttal szemben komoly, egységes ellenzék álljon, melynek ereje nem a mindenáron való kormánybuktatás forszírozásában merül ki,1 9918 nem a kormány és kormányzó párt által kezdeményezett intézkedéseknek, ko­moly, céltudatos kritikájának mun­káját vállalja, hogy a rossz, intézkedés jóvá, a jó még jobb legyen! Harmadik tehertétele mérlegünk­nek a fennebb elmondottak hiánya, mert ezek nélkül a kormány mindig csak időről-időre toborzott többségre támaszkodhatik és hogy ez a kor­mányzási alap milyen ingatag, azt épen az elmúlt év politikai tükre mutatja meg. Ez a három tehertétel okozta, hogy az elmúlt év politikai eredménye nem aktív, legalább is nem annyira, ameny­­nyire ép ennek a szerencsétlen ország­nak az érdekében lenni kellene. A gondos kereskedő levonja a mér­leg tanulságait s a jövő eszten­dő si­kerét azzal biztosítja, hogy a teher­tételeket a jövőben kiküszöböli. iitílj.X.i á»BA- H«ISf£J«n 68 ,'!íisk«f!­í igyiíívrt — — 120 K. Egy tét« — — 40 K, f mmmhmm & peuim s£Q€iáidemokrafa munkásság lapja. Felelős szerkesztő: DÖ&JEL­ENZELftfi. Szakdiztfi&é« és kiadóhivatal: Zrinyi-utca 13« az4s • Telefon­szám 376. A nemzetgysülés tegnapi Illése. Grieger Miklós a szabadságjogokról. — A kormány mulasztásai idézték elő a drágaságot. — A kereszténypárt tüntetése a Házban a volt király mellett. Pallavicini a nemzeti hadseregről. Az indemicitási javaslat tegnapi tár­gyalásán­ elsőnek Grieger Miklós szólalt fel. Beszédé­ben foglalkozott a szabadságjogok visszaállításával. A miniszterelnök megígérte, hogy a . tzalvin­Ei'ifpjjgnl.-^f_flak­­i L’Ji­sen visszaállítja, így megszüntette a Cenzúrát és hatályon kívül helyezte a gyülekezési jog korlátozásáról szóló rendeletét. Kiemeli, hogy a háború után szükségessé vált a sajtó meg­­rendszabályozása, amely főbűnös volt a forradalom felidézésében. Ő is ezen az állásponton volt. Amikor azon­ban tudatára ébredt annak, hogy a szabadságjogok áthágását nem a des­trukció letörésére használják, hanem saját uralmuk fentartására és ebből rendszert csináltak, újból a cenzúra eltörlése mellett foglalt állást. Kívánja hogy ne cenzúrázzák például a par­lamenti tudósításokat. A nemzetitek csak úgy tesznek szolgálatot, ha az igazság szellemében írnak. Azután a nyomdász munkásokhoz szól és azt mondja, hogy a nyomd­ászok sztrájkba lépéssel meghiúsíthatják a sajtósza­badságot. *Arra kéri a nyomdászmun­­kásságot, hogy a sztrájkot csak ultima ■ rációként alkalmazza, főleg oly eset-­­­ben, ha ennek gyakorlása cenzúrát jelent a sajtó finomítására. Ők ma­guk követelik leghangosabban a sajtó­­szabadságot. Majd a kormányhoz for­dul s kéri, hogy ne álljon meg fél­úton, mert a cenzúra eltörlésével még nem élt teljes szabaddá a sajtó. A sajtó­­szabadságnak ugyanis két lényeges kelléke van: a cenzúra­mentesség és a szabad kolportázs. A miniszter­­elnök továbbá kijelintette, hogy ki akar békülni a munkásság azon réte­­gével, amey sridi­gen el­zárkózik a többi osztálytól és mint ellenzék sze­repel minden kormányzattal szem­ben. Hogy a munkásságnak egy része bizonyos elzárkózó politikát folytat és a kormánynak ellenzéke, ez nem elég jogcím arra, hogy a munkássággal szem­ben kivételes rendszabályokat léptessen élelére. A miniszterelnök hozzátette még, hogy a munkásság részére biztosí­tani kívánja a szakszervezetek sza­bad működését. Ez természetes. Nagy megelégedéssel veszi tudo­másul a kormánynak azt az intézke­dését, hogy a bányamunkásokat felsza­badította a katonai felügyelet alól, to­vábbá azt, hogy a kormány a mun­kások és munkaadók közötti viszonyt szabályozta. A munkanélkliek hely­zetének enyhítésére azonban a kormány nem tette meg a kellő lépéseket és még ma is 52.000 munkás van munka nél­­kül. Figyelmezteti a kormányt, hogy ne csak az ipari munkásság ügyét karolja fel nagy szeretettel, hanem a mezőgazdasági munkásokról is gon­doskodjék. Ezután áttér a­­ felekezeti egyenetlenségekre ,­­ melyeket meg kell szüntetni, hogy a közös megért­és útján­­munkálkodhas­sanak a nemzet felépítésében. A választójogi reformmal kapcsolatban tiltakozik az ellen, hogy a választójogot megcsonkítsák, majd a felsőház visszaállításával foglalkozik. El­ismeri alkot­mán­yos sze­nt­nek, de egy demokratikus alsóház nem tűrhet meg maga mellett oligarchikus felsőházat, majd a vármegyei refomra tér át. A vármegyének csak demok­ratikus önkormányzata lehet. Ezután 5 perc szünet. Szünet után a királykérdésre tér át. A királynak, minthogy tör­vény nem tiltotta, joga volt Magyar­­országra visszatérni. Más elbírálás alá esik az a kérdés, hogy ennek a vállal­kozásnak idejét és módját helyesen választotta-e meg és komolyan szá­molt-e lépésének következményeivel és azokkal a megpróbáltatásokkal, amelyek az országra zúdultak volna. A kormány azon eljárásához, hogy a trón elfoglalását megakadályozta, ő megadja a felmentést és pedig azért, mert választani kellett béke és há­ború között. Hogy a béke mellett döntött, helyesli. Elítéli azokat, akik a királyt tanácsukkal félrevezették. Elismeri, hogy vannak stréber legi­timisták, akik szabadalmazott király­­hűségükért jutalomban akarnak ré­szesülni. De vannak elvakult szabad­­királyválasztók is, akik abban az esetben sem látnák szívesen IV. Ká­rolyt a magyar trónon, ha felvirágoz­tatná is az országot. Fájdalommal­­érintette őt a trón­fosztás módja. Legfontosabb kérdés a drágaság és az élelmezési ne­hézségek kérdése A kormány az aratás után nem sze­rezte be gabonaszükségletét és még min­dig tűri, hogy a nagy bankok a pin­cékbe halmozzák fel az élelmicikkeket. Amikor a dollár 382-en állott, a föld­művelésügyi miniszter megfeledkezett az amerikai zsír behozataláról. Ami a kor­mánynak a lakásínség enyhítésére vo­natkozó álláspontját illeti, azt ma­gáévá teszi. A földreform még sincs végrehajtva. Azt látja, hogy a nagybirtokosok még most sem értették meg a kor intő szavát. A költségvetést csak három hónapra szavazza meg. gy ha a nép meg nem hamisított 9 © Pannónia Kávéházban 9® I a gy Szilveszte­r-E s I é I y ÍNÁS BANDI teljes zenekarával Vasárnap tea-uzsonna katonazenével. — / WUll 12 óráig a söröző összes helyiségében mulatság h­angversenyez. IVlSi­iCZ'­KlSOISOitlS* ^ &&?*... Csak a Pannónia vezet az egész vonalon, mert Deutsch és Prantner a tulajdonosuk.

Next