Munkás, 1920 (23. évfolyam, 51-297. szám)

1920-03-05 / 51. szám

XXIII. évf. 51. sz. Eclyes szám­ára helyben 70, v­idéken 80 fillér. Péntek, 1920. A* Március 5. Telafaa nénwk. iiukwitM­i Ml« n. kiadóhivatal: 575. n. gaaakanthaeg 4a Wi adóhivatal i Zrlayl­ataa 15- nia alatt. EMfii.U.I Arak. Helyben: 'Egy Év­re ISC K, Iliim H K, »»fylíivre *5 K, egy hóra IS­K.­­ Vidéken : Egy évre 200 K, fél­évre II K, negyedévre 50 K, egy hóra 17 K. Politikai napilap. A Pécsi Szocialista Párt hivatalos lapja. 1914-ben a Tisza István pórázán vezetett magyar parlamenttel az élén „az egész magyar nemzet“ egységes lelkesedéssel támogatta azt a dip­­lomáciai maffiát, mely a világ­háborút előkészítette azzal, hogy Szerbiának hadat üzentek...,Az egész nemzet," tehát a nagybir­tokosok, pénzemberek, hadiszállí­­tók, a katonatisztek, mindazon rétegek pártjai, az etélyek a hábo­rúból valami hasznot remélhet­tek, ellenmondás nélkül támogat­ták a háború kártyakeverőit po­koli munkájukban. Egyedül a szocialista munkásság és sajtója vonták ki macu­kat ebből az „egyöntetűségéből. Mi nem akar­tunk háborút. Még a legutolsó pillanatokban is erélyesen tilta­koztunk alene szóval és sajtóban. Megjósoltuk, hogy világháború lesz a Szerbia ellen indított „bün­tető" hadjáratból. Megjósoltuk, hogy Magyarország ebben a há­borúban, semmit sem nyerhet, de elveszíthet mindent Megjósol­tuk, hogy micsoda ■tenger szettve­dést, nyomorúságot fog szülni a háború, melynek nyomán véres forradalmak, évekig tartó társa­dalmi anarchia pusztíthatnak vé­gig egész Európán s mindezekben - jieidi. H... ü ííg ölüzi szén­edrű­ vérben, könyben, nyomor­­báty.­­A nép szava azonban akkor­­ra talált meghallgatásra, mert a népet kizárva tartották az állam­ügyek irányításából. A kiváltsá­gos parlament és kormány pedig háborút akart és lett háború. Ezzel követték el azóta az első nagy haza­­árulási tényt azok, akik most a hazaárulás vádját kovácsolják Pécs és Baranya munkássága ellen, mert azokkal az országrontókkal, népgyilkosokkal, akik 1914-ben a pusztulásba vitték az országot és a népet s akik ma újra a hata­lomba erőszakolták magukat, meg­tagadott minden közösséget. Mert nem akar újra a szolgája, igavonó karma, jogtalan páriája és ágyú­­tölteléke lenni annak a rendszer­nek, mely egy évezreden át szívta a vérét, zsákmányolta ki munka­erejét s zárta ki az őt megillető állampolgári jogok birtokától. De mi itt meg vagyunk győ­ződve róla, hogy ott túl a dem ár­kádon százezrei a munkásságnak egyek ma is velünk gondolatban és akaratban. Azok ott ugyan­olyan „hazaárulói" a Horthy-Fried­­rich-féle uralomnak. Ők ugyan­úgy kívánják és sietettik ennek a gyalázatos rezsimnek a bukását, mint mi. Ők Ugyanúgy vallják, hogy szégyene volna Európa de­mokráciájának, ha ez az autokra­tikus rezsim soká fennmaradhat­na. Ők ugyanúgy megtagadtak minden közösséget ezzel a rend­szerrel, amikor távoltartották ma­gukat a választásoktól; amikor nem kívántak osztozni abban az óriási felelősségben, amit a béke­szerződés aláírásával vállalnia kell azoknak, akik a jövő Ma­gyarország felelős vezető tényezői akarnak lenni az 1914 iki bűnök tétjei. Nem úgy, jó urak ! A hazaáru­lás tényét a munkásság egészen más nézőpontból vizsgálja. Haza­árulók azok, akik a népet év­századokon át kitagadták a jogok­ból, a becsületes emberi életlehe­tőségekből. Akik bár egy csep verejtékkel a munkában, egy csep vérrel a csaták tűjében és egy csep kényel a szenvedések özönében nem áldoztak a hazáért, de azért ők bitorolták a „nemzet“- és „or­­szágfenntartó" nevet. Ők voltak az ország, a nép urai, parancsolni. Ők voltak tulajdonképpen maga az ország , és a nép, az semmi sem volt, az közönséges anyag, árucikk és emberszámba nem vett pária volt. A népnek nem volt joga, de a kiváltságos tör­vényhozás sem­­ törődött vele, nem hozott érdekében törvénye­ket, nem védte, nem gyámolította, csak leigázta, kifosztotta, kiszi­polyozta.­ A nép­ büszke a hazaáruló jele­sére, ha egy ilyen hazának az „elárulásáról" van szó mert tudja, hogy az ő hazáját egy évezreden át árulták el folytonosan csak a kiváltságosok, akik most a haza­árulást kiabálják. A nép megfize­tett -~­ért a tenger bűnhalmazért, ■ pár hónappal ezelőtt — de csak­­ egy keveset Még hisz és remel, s mert jönnie kell a nagy, végső I leszámolásnak, amely elsöpri vég­leg­ a sváltságosok uralmát; el­söpri örökre azt a hazát, melyben neki soha nem volt otthona, nem volt semmije, csak a jogtalansága, nyomorúsága. A nép haragja és akarata el fogja söpörni a­ föld szí­néről ezt a hazát, hogy megépítse a helyén a magáét és mindazokét, akik nemcsak henye urai, hanem hasznos, dolgos polgárai akarnak lenni az új hazának­.­­Akik ilyesmit akarnak, azok büszkén viselhetik a Friedrichek által rájuk sütött hazaárulás bé­lyegét. Munkás Fogyasztási Szövetkezet. Az a nagyarányú áruuzsora és általános nincstelenség, mely már a hatodik éve fojtogat mindegyre fokozottabb mértékben bennün­ket, a sz munkásosztálynak oka­z­ legnagyobb kellemetlenségeket, minket böjtöltetett, ácsorogtatott meg legtöbbet. Ki voltunk és ki vagyunk teljesen szolgáltatva a magánkereskedelem legféktelenebb kénye kedvének, kiszipolyozásá­nak, szekatúráinak. A hatósági beavatkozás csak igen csekély mértékben tudta enyhíteni a köz­ellátási bajokat, amelyek egyrészt a termelés nagyarányú csökke­nése folytán előálló áruhiányból, másrészt a pimasz spekulánsok ezreinek káros működéséből ered­tek. A munkásságnak nem állt mód­jában eddig — sajnos — döntő módon beavatkozni a közellátás kérdésébe A közügyekbe nem volt befolyása, a termelés, áru­forgalom irányítása és az áruk szétosztása tőkés kezekben van, amelynél az enyhe hatósági be­avatkozás vajmi kevés eredmény­nyel tudott érvényesülni az ellátat­lanok, a kispénzűek ezreinek érdekében. A spekulánsok, áru­­elrejtők, láncos üzérek és ameri­­kázók a hatóság minden ébersége és jószár­d­ja esetén is nagyon károsan t­udnák befolyásolni a közellátás menetét. Hát még akkor, ha ezek a szempontok, ez a ható­sági erély és alaposság hiányzik, mint ahogy tényleg hiányzott. A munkásság most megindított egy akciót, melynek célja a régen óhajtott „Munkás Fogyasztási Szövetkezet" megalakítása. A mai súlyos gazdasági és viharos poli­tikai viszonyok között nem könnyű feladat elé állít bennün­ket ennek a kérdésnek a meg­oldása. Mégis meg kell kezde­nünk a munkát, mert azt látjuk, hogy a közellátás ügye nem hogy javulna, de napról-napra rosszab­bodik, napról-napra megnehezül a beszerzés, a szétosztás és meg­drágul megfizethetetlenül minden j£i»~,«ZÜk£Cgreif Cikk. Nagy reményektől eltelve fo­gunk hozzá ennek az új munkás­­intézménynek a megalapozásához. Reméljük egyrészt, hogy ha meg­valósíthatjuk, megbecsülhetetlen szolgálatot fog az tenni a ré­szünkre, másrészt reméljük, hogy éppen ezen okból a terv az elv­társaknak a legszélesebb körű helyeslésével, megértésével és támogatásával fog találkozni. Mint mit jeleztük, a létesítendő szövetkezet szervező­­bizottsága már kibocsájtott aláírási íveket, mely azonban egyelőre csak amo­lyan tájékozódás-féle célt szolgál, hogy a szövetkezet majdani alap­tőkéjét képező részjegyek pénz­beli nagyságának a meghatározása így az előre mutatkozó jövő tag­létszámhoz viszonyítva legyen kalkulálható Felhívunk itt nyomatékosan minden elvtársat, hogy a jelzett aláírási íveket fogadják teljes bizalommal és írja alá azokat. Minden szervezett munkásnak tag­jává kell lenni ennek a fogyasz­tási szövetkezetnek, hogy az anyagiakban mennél bőségesebben legyen felkészülve, mennél na­gyobb teljesítő képességű lehessen, mert csak így tudja igazán észre­vehetően szolgálni közös érdekein­ket, így tud megfelelni annak a nagyszerű hivatásának, amelyre azt megszervezzük. A vezető elv­társak saját szakmájuk körében igyekezzenek minél hathatósabban terjeszteni a szövetkezeti eszmét. Agitáljanak, magyarázzák meg a tájékozatlanoknak a kérdés lénye­gét tüzetesen. Ha megteszik ezt minél többen, akkor megkezdett munkánkat mielőbb siker fogja koronázni. Munkások! Elvtársak! Ittun sok ügye mindnyájunk ügye. Minden szervezett munkás, munkásnő és munkásbarát támogassa erkölcsileg és anyagilag a nagyobb falat kenyérért harcolókat! A magyar földreform, Budapest, március 3 Hogy az új­ magyar osztály­­parlament az égetően szükséges, demokratikus földbirtokreformot milyen szellemben szándékozik megvalósítani, arra élénk világot vet Rubinek földna­velésügyi mi­niszternek egy minapi nyilatko­zata, mely a következőkép hang­zik: — A földbirtokreform tárgya­lására csak a tiszántúli választá­sok lezajlása után kerül a sor. Ezt a reformot amúgy sem lehet rövidesen végrehajtani, a föld­­b­irtokre­form örök probléma, amely azonban most akut és a felfoko­zott igényeket valahogyan ki kell elégíteni. Nagyon szeretnők, ha a felosztásra kerülő földekből jutna az állástalanná vált tiszt­viselőknek és tiszteknek, a baj csak az, hogy ehhez pénz kell, az állam nem adhat földet sem ingyen, sem hitelbe, örülnünk­­ kell, ha a fizetésekre tudunk fede­­­­zetet találni Arra pedig most nem igen lehet számítani, hogy a magántőke finanszírozza a földet igénylőket. Tehát „valahogyan" úgy sze­retnék megoldani a kérdést, hogy az ezerholdak csorbát ne szen­vedjenek, de azért a földtelen­­ paraszt szemét is ki lehessen tö­rölni egy k­ét hold rosszul termő földdel. Ezért érdemes volt vé­­rezniök 4—5 éven át az agráriu­sok által provokált háborúban. A B. B. E ügyosztály új főnöke. Belgrád, márc. 3. A belügyminisztérium Bácska ,Bánát, Baranya ügyosztályának főnökévé Mihajlvics Szvetiszláv dzt nevezte ki. Kormánykombin­ációk Magyarországon, Budapest, március 3. A magyar politikai helyzet Horthy kormányzóvá választása után még nem tiszta. Politikai stréberek privát ügyei összebogoz­zák az amúgy is a tülekedésbe kuszált politikai helyzetet. Horthy szerdán kihallgatásra hívja meg a pártok vezéreit, sőt a parlamen­ten kívül álló politikusokat is és csak ezeknek meghallgatása után fognak dönteni a dezignálás kérdésében. Valószínűnek tartják, hogy Huszár megmarad az új kormány élén. A nyugatmagyarországi szocialisták gyűlése, Bécs, március 2-A városháza tanácstermében teg­nap volt a nyugatmagyarországi tilta­kozó gyűlés, a­melyet a nyugat­magyarországi szocialisták egyesülete hívott össze. A szónokok azt hangoz­tatták, hogy a magyar kormány rém­uralmat teremtett Nyugat-Magyar­­országon és határozati javaslatot emeltek határozattá, a­melyben ki­mondják, hogy követelik a nyugat­­r magyarországi letartóztatott németek szabadon engedését s fel fogják szólí­tani a bécsi antantmissziókat, hogy rendeljenek el vizsgálatot a helyszínen a túlkapások megfékezésére. A gyűlés idején s utána is erős rendőrcsapat őrizte a bécsi magyar követség házát, de nem vott ok közbelépésre.

Next