Munkaügyi Szemle, 1931 (5. évfolyam, 1-12. szám)

1931-01-01 / 1. szám

SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL , VIII., FIUMEI-ÚT ELŐFIZETÉSI ÁRA ÉVI 24 PENGŐ MEGJELENIK MINDEN HÓ ELEJÉN V. ÉVFOLYAM BUDAPEST, 1931 JANUÁR 1. SZÁM MUNKAÜGYI SZEMLE társadalombiztositási, MUNKAÜGYI, EGÉSZSÉGÜGYI ÉS KÖZGAZDASÁGI SZAKLAP A „MAGYAR TÁRSADALOMPOLITIKAI TÁRSASÁG ÉVHIVATALOS LAPJA szerkeszti : PFISTERER LAJOS ------------------------------------------------------------------------------■l'i. ,­u. 40 V/------------­Lapunkat a nagymélt. m. kir. Belügyminiszter úr 315.319/1928. és a nagym. m. kir. Népjóléti és Munkaügyi Miniszter úr 30.800/1927. sz. rendelettel ajánlotta. Országos Könyvtári Közp®#­­ - raktárából. 1ü4­ – nem adható! A­z évforduló a visszatekintés és előrepillantás időpontja. Visszatekintve, szomorú kép tárul elénk: társadalombiztosításunk — minden társadalombiztosítás — gerincének, betegségi biztosításunknak súlyos válsága. Nem magában álló jelenség. Csak egy része a gazdasági válságnak, amely ismét csak kiágazása az egész világon jelentkező gazdasági nehézségeknek. Vigasztalhat-e, megnyugtathat-e, hogy a társadalombiztosítás más államok­ban is nehéz megpróbáltatásokat él át. Ha igen, akkor is csak részben. Azért csak részben, mert amíg más államokban a nehéz idők kezdetétől, céltudatosan és rend­szeresen küzdöttek a válság romboló kihatásai ellen, addig nálunk nem volt meg kellő mértékben ez az előrelátás. És éppen annyival súlyosabb a mi helyzetünk bármely külföldi hasonló rend­szernél, amennyivel a gondos előrelátás hiánya is hozzájárult a leromláshoz. Egy örvendetes és egy gyászos mozzanat: az érdekeitek önkormányzata átveszi az ügyeknek a törvényszabta korlátok között való irányítását és intézését; a nagy törvényalkotó pedig — mintha ezzel befejezte volna küldetését — örök nyugo­vóra tér. 1930. az átmenet éve volt lázas alkotások után. 1931-re a fenntartás, a meg­mentés minden erőt próbára tevő munkára vár. De minden erő is csak a kölcsönös bizalom, megértés, összhangzatos együttműködés és vállvetett erőfeszítés árán remél­het célt érni az adott súlyos helyzetben. Egyetlen érdekeltség, érdekcsoport, rend vagy kar sem keresheti elsősorban a maga igazát, a maga érvényesülését, a maga részérdekét. Egy közös igazság, egy közös érvényesülési, sőt életlehetőség és egyet­len érdek van csak: a válságból való kivezető út megtalálása. Hisszük és reméljük, hogy a kormányzat bölcs felügyelete mellett minden tényező tényleg ezen az úton fog haladni. Ennek a célnak a szolgálatában akarunk parányi erőnkkel mi is közre­működni. pl.

Next