Munkaügyi Szemle, 1934 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1934-01-01 / 1. szám
VIII. ÉVFOLYAM BUDAPEST, 1934 JANUÁR 1. SZÁM SZERKESZTI: FŐMUNKATÁRS: MUNKAÜGYI SZEMLE м*мммпмто 1NO|Ш) MUNKAÜGYI, EGÉSZSÉGÜGYI ÉS KÖZGAZDASÁGI SZÁKLAtex Dr. PFISTERER LAJOS__________Dr. KOVRIO BÉLA EGYETEMI maoAntanAr SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL, VIII., FIUMEI-ÚT 19 . ELŐFIZETÉSI Ára ÉVI 24 p, ■ postatakarékpénztÁri CSEKKSZ. 57.282 « MEGJELENIK MINDEN HÓ ELEJÉN * 1 A díjtartalékok vagyonának gyümölcsöztetéséről. V С*, Irta: Kovrig Béla Minél kilátástalanabb a nemzetgazdasági igényekkel arányos magángazdasági tőkegyűjtés, annál inkább nő a közületek tőkehalmozásának jelentősége. Ismerjük azt a felfogást, hogy a magángazdasági tőkegyűjtésnek válságát, hiányosságát a közületek tőkegyűjtésének kell pótolni, mert vannak mindig olyan nemzeti szempontból halaszthatatlan gazdasági feladatok, amelyek új tőkék beruházását igényüik. Ennek az álláspontnak a helyességét tagadjuk, mert ennek elismeréséből az következnék, hogy a közületeknek folyó kötelezettségeik fedezését jelentő mértéken felül kell közköveteléseikkel a magángazdaságok anyagi erejét igénybevenniök, hogy az így előálló bevételi többlet ú. n. hasznos beruházások céljaira rendelkezésükre álljon. Igaz, hogy ezzel az eljárással meg lehet oldani bizonyos gazdasági feladatokat, kisebb-nagyobb mértékben meg lehet valósítani bizonyos közmunka-, foglalkoztató programot, de egészen kétségtelen, hogy a közpénzügyeknek olyan korszakában, amikor a vállalkozás jelentős része közkötelezettségeinek már nem csupán az elért jövedelemnek, hanem részben tőkéinek terhére tesz eleget, ez az álláspont nem tartható. A közkövetelések érvényesítése, a magángazdaságból a közkvótának kifejtése számos tőkét porlasztó súrlódást jelent még akkor is, ha ezt a hányadot a gazdasági haszonból, nem pedig a vállalkozás tőkeállagából kell kiemelni. A tőkeporladás tőkerombolássá fokozódik, ha a közkvótának kiválásánál a fináncvásár a vállalkozás tőkeállagából is igénybe vesz bizonyos részeket. Amikor tehát valamely közület hasznos beruházások céljaira tőkét gyűjt, mindig felmerülő aggodalom, vájjon az ilyen gazdasági célra összpontosított mesterséges tőkeképzés közgazdasági előnye meghaladja-e azt az áldozatot, ami a magángazdasági tőkék elerőtlenedésével, fogyatkozásával, a magángazdaság foglalkoztatóképességének hanyatlásával és a mesterséges tőkeképzést eredményező igazgatási költségek összességével egyértelmű. Akik ilyen mérlegelés alapján ítélik meg a közgazdasági tőkegyűjtésnek jelentőségét, a legtöbb esetben elzárkóznak ennek helyeslése elől. Ugyanilyen álláspontra lehetne helyezkedni a szociális járadékbiztosítás díjtartalékának elbírálásánál is. Itt is lehetne arra utalni, szabad-e a biztosítási kockázatoknak a biztosító intézmény terhére jelentkező következményeit valaminő tőkefedezeti rendszerrel, tehát díjtartalék képzéssel fedezni. Kétségtelen, erre helyeslő választ csak akkor adhatunk, ha a társadalombiztosítási szakszempont követeli a biztosítási kötelezettségeknek díjtartalék képzésével megoldható fedezését, nem pedig olyan okoskodás, amely a társadalombiztosítással kapcsolatban elsősorban azért kívánja a járulékoknak, illetőleg ezek egy részének tőkésítését, mert ily módon fedezet teremt