Munkaügyi Szemle, 1937 (11. évfolyam, 1-12. szám)

1937-01-01 / 1. szám

XI. ÉVFOLYAM BUDAPEST, 1937 JANUÁR 1. SZÁM HI­MIÍMGYI SZEMLE SZERKESZTI: réj FŐMUNKATÁRS: Dr. PFISTERER L­AJ­OS ,~ Xzcáy^r. KOVRIC BÉLA egyetemi magántanár SZERKESZTŐSÉG ESTCisBoHIVATAL : VIII., FIUMEI-ÚT 19/B ELŐFIZETÉSI ÁRA ÉVI 24 P. • POSTATAKARÉKPÉNZTÁRI CSEKKSZ. 57.282 ■ MEGJELENIK MINDEN HÓ ELEJÉN MUNKAÜGYI, EGÉSZSÉGÜ®> ÉS KÖZGAZDASÁGI SZAKLAP —■„—и.. — у —_— k­tMMlMMZWSIMSl Hogyan kezdjük 1937. Az évfordulón búcsúzunk egy esztendőtől, amely befejezett tényeivel már vilá­gosan áll előttünk, és előre tekintünk egy még teljesen ismeretlen új esztendőre. A jó gazda felkészül, terveket csinál az elkövetkező évre és ennél a felkészülés­nél, ennél a tervezgetésnél felhasználja az elmúlt év tapasztalatait. Szeretnék ilyen jó gazda lenni és főként szeretném, ha minden munkatársam, és elsősorban a vezető tisztviselők, az évforduló alkalmával egy kis zárószámadást csinálnának önmaguk­kal hogy így felkészültebben és több reménységgel kezdjük az 1937. évet. Ilyen önvizsgálat, ilyen egyéni zárószámadás még olyan hivatal vagy üzemvezető­jének is hasznára válik, aki nyugodt lélekkel állíthatja, hogy a rábízott ügykört, hiva­talt tökéletes rendben viszi át az új esztendőre. Sajnos, ezt mi nem mondhatjuk. Ezért nekünk egyenesen szükségünk van ilyen magunkba szálló, komoly számadástételre. Központi nagy elfoglaltságom miatt eddig még keveset foglalkozhattam vidéki pénz­tárakkal. Mint vezérigazgató csak három pénztárunknál tarthattam rövid vizsgálatot. De ha személyesen még nem is juthattam el több helyre, azért állandóan figyeltem vidéki ügyvezetőink működését, működésüknek eredményeit. Eddigi tapasztalataim alapján is komoly okaim vannak arra, hogy ezen az úton is felhívjam ügyvezető és osztályvezető munkatársaimat : vegyék szigorú bírálat alá ez évi munkájukat, önkritika nélkül nincs önfegyelmezés és fejlődés ,­ önfegyelmezés nélkül nincs igazi tekintély és tekintély nélkül nem lehet eredményes vezetés. Kérdezzék meg önmaguktól: jó példával jártak-e elől beosztottjaiknak; ellen­őrizték-e tisztviselőik és orvosaik munkáját, a biztosítottakkal való bánásmódot, a betegek ellátását? Tanították-e kezdő munkatársaikat? Úgy vigyáztak-e az Intézet erkölcsi és anyagi érdekeire, mint a saját magukéra? Hogy a múltban mi mindent kellett volna másképpen intézni, arra a külön­böző nyilvántartásokon kívül az ú. n. amnesztia-bizottságok üléseinek anyagából is tanulságos tájékoztatást és egyúttal a jövőre hasznos útmutatást nyerhetünk. Az új esztendőre azonban egy új követelményt is támasztok vezető munka­társaimmal szemben, hogy a racionalizálásra, az ügyvitel egyszerűsítésére irányuló munkámban engem hatékonyan támogassanak. Legyen tehát minden ügyvezető, minden csoportfőnök önmagának is szigorú bírája. Ezt figyelmeztetésül is mondom, hogy senkit se érjen meglepetés. Mert ha nem fogok az egész vonalon megfelelő változást, fejlődést látni, felelősségem tuda­tában minden rendelkezésemre álló eszközt igénybe veszek, és ott, ahol figyelmezte­tésem nem használt, a vezetők kicserélésére kerül a sor. Vannak kitűnően képzett és példás szorgalmú munkatársaim. Azt szeretném, hogy az új esztendőben ilyenné legyen nagy fontosságú, közérdekű feladatainknak minden munkája, mert Intézetünkre a jobb magyar jövő előkészítésében nagyon fontos szerep vár­ n­i . , . Dr. Horváth István. 1 1

Next