Muskátli - Magyar Kézimunkaujság. A Magyar Iparművészet háziipari melléklete, 1935 (4. évfolyam, 1-8. szám)

1935 / 1. szám

MUSKÁTLI MAGYAR KÉZIMUNKAÚJSÁG A MAGYAR IPARMŰVÉSZET HÁZIIPARI MELLÉKLETE. SZERKESZTI SPOLARICH LÁSZLÓ, A MAGYAR KIR. ALL. NŐIPARISKOLA IGAZGATÓJA OLVASÓINKHOZ! írta: SPOLARICH LÁSZLÓ M­int a 3 év óta megjelenő magyar kézimunka­újságnak szerkesztője, köszöntöm a Magyar Iparművészeti Társulatot jubileumi éve alkalmából. A megbecsülés és bizalom jele a Magyar Ipar­művészettel szemben az a tény, hogy ma már a Muskátli a maga életét kapcsolta az Iparművészeti Társulathoz a Magyar Iparművészetbe való beolva­dás tényével. A régi kedves előfizetők előtt nem újság, hogy a „Muskátli" önállósága idején külső formában és méretben a Magyar Iparművészetet tartotta példának. Most, hogy a két lap ilyen szoros kap­csolatba jutott, közösen munkálkodnak a magyar iparművészet felvirágzása, a népművészet meg­mentése és a népművészeti értékek kiaknázása érdekében. A két lap a közönség szempontjai szerint is kel­lemesen egészíti ki egymást, mert amíg a Magyar Iparművészet tájékoztatja olvasóit az iparművészet minden ágának értékeiről, addig a Muskátli a népi hímzések mintáinak, technikáinak ismertetését adja, vagy igyekszik a hamisítatlan népművészetnek propagandát csinálni. Módokat ajánl a népművészet termékeinek úri lakásokban való ízléses elhelye­zésére, az eredeti néphímzések megőrzésére és ter­jesztésére. A Magyar Királyi Állami Nőipariskola lelkes tanári kara továbbra is kiveszi részét a munkából és szívesen ad útbaigazítást — esetleg kimerítő válasszal is szolgál — a közvetlen vagy közvetve hozzáforduló előfizetőknek. Az olvasóközönségünk kiszolgálásán kívül azon­ban a magyar iparművészetnek óhajt nagy szol­gálatot tenni, amikor a népművészetek formakin­cséből mindig egy-egy darabot ad, hogy iparművé­szeink azokból a kiapadhatatlan forrásokból táplál­kozhassanak, amiket az egészséges népművészet nyújt. A népművészetnek ugyanis — három év óta ezt nem igen említettük — van még többek között egy igen érdekes tulajdonsága, hogy feltalálható benne a változó iparművészeti divatirányok nagy­bani folt vagy vonal elhelyezkedéseinek igen nagy része. Ezáltal alkalmas bizonyos környezetbe való bevonásra legyen az általános irány a gondosan megtervezettség vagy készakaratos naivitás sűrű vagy laza foltelosztás lágy vagy kemény vonalak világa. Még a máskülönben szokatlan aszimmetriát is felleli az, aki ezek után kutat. Nem hozzuk fel ma ennek okait — mert hiszen megvannak azok akár a műiparnak a népiparra való hatásában, akár a néplélek sajátos vidékenkénti vagy szár­mazási változatosságában,­­ csak figyelmessé tesszük reá azokat, akik ezt eddig nem vették észre, vagy nem eléggé méltányolták. Azokat az iparművészeket, akik hamar kiaknáz­hatónak vélik a magyar népművészetet, megnyug­tathatom, mert amikor már kimerítették például a fonalas művészet területéhez tartozó minden vár­fajnak és darabnak összes szépségét, áttérhetnek rokonterületekre. Ilyen rokonterületnek nézem a textiliákból kiindulva, egy másik síkban tartott népies díszítést, a dunántúli tükrösök ornamenti­káját. A remek folt elrendezését és vonalrajzait könnyen átültethetem egy másik síkban tartott technika elemeinek kibővítésére. Igen szerencsés kísérleteket láttam színes rátét és egészen modern tüllbehúzási technikában való megoldásokkal. Mindkettőnél a dunántúli pásztorok tükrösei adták nemcsak az impulzust, hanem a mintát, sőt a szí­nezést is. Ilyen terület a festett bútoroknál kölcsön­zött sok-sok eredeti szépség. Az áttétel nehezebb, de még kis változtatással a folt és színhatás ép­ségben tartásával keresztülvihető. Ne féljenek, jó helyen születtek. Van itt szépség, művészet elég. Csak ne a szomszédból, meg a szomszéd ország lap­jaiból akarjanak magyart tervezni.

Next