Muskátli - Magyar Kézimunkaujság. A Magyar Iparművészet háziipari melléklete, 1938 (7. évfolyam, 1-8. szám)
1938 / 1. szám
MUSKÁTLI MAGYAR KÉZIMUNKAUJSÁG A MAGYAR IPARMŰVÉSZET HÁZIIPARI MELLÉKLETE. SZERKESZTI SPOLARICH LÁSZLÓ, A MAGYAR KIR. ÁLL. NYIPARISKOLA IGAZGATÓJA MAGYAR RUHA IVTár a mult évben a nyereségoldalon könyveltük el a magyar ruha megmozdulásának újabb jelenségeit. A mű igazolni látszik bennünket. A magyar ruha kérdésével rokonszenvező közönséget nagy öröm érte a Főmérterságú Asszonynak azzal az elhatározásával, amellyel a magyar ruhadivat mai állapotáról érdeklődött és megtekintette a „Pántlika" első magyar női ruhatervező és készítő műtermet. A Pántlika érdekes ruhabemutatójáról már megemlékeztünk s anyagából képeket is mutattunk be. A sok eredeti darab bizonyára fel is keltette a rendkívül választékos ízléséről minden megjelenésével tanúskodó magas vendég érdeklődését. Hogy ezt a megtisztelő érdeklődést nyomon követné más elhatározás is — nem tudjuk. De hírt adnak az újságok egy április hóban tervezett nagy magyar ruhabemutatóról, amely hivatva lenne ismét a magyar előkelő közönség előtt felvonultatni választás céljából az alkalmi, s minden rendű magyar díszű és esetleg magyar vonalú ruhákat. S mit jelentene az, ha a magyar női társadalom elhatározná magát, hogy magyarságával tüntessen és ilyen szépen megoldott magyar ruhában venne részt az eucharisztikus ünnepségeken!! Erre a célra magyaros egyenruha — helyesen — egyesületi ruha tervek is készülnek majd bizonyára. Nagyszerűnek vélem a felvonulásokban ha száz, kétszáz, ötszáz úriasszony egyenlő ruhában venne részt. Az egyenruha az összetartozást, az erőt, az egyetakarást hangsúlyozza. Az egész eucharisztikus kongresszus a lelki értékeknek, a gondolat, az imádság erejének az érvényrejutását hirdeti a materiális felfogás felett. Illik tehát, hogy az egységet, a közös célt a külsővel is érvényre juttassák azok, akik az eszmei értékeket, a keresztényi értékeket vallják igaziaknak. S ezt várja tőlünk bizonyára az idesereglő világ is. Maga az impozáns felvonulás lesz a legszebb látványosságok egyike. Mi örömmel szögezzük le, hogy a magyaros öltözködési mozgalomnak ezek a szép palántái immár benne vannak a virágfakadás stádiumában. De miért is ne lennének? Miért ne lehetne az 1938-ik esztendő a magyar ruha elterjedésének, újra felvételének esztendeje. Az Iparművészeti Társulat statisztikai adatait jól ismerjük. Néhány év alatt a hímzésfélék 500 ezer pengőről 6 millió pengőre emelkedtek kiviteli mérlegünkben. Amerika, Németország komolyan foglalkozik új divatközpontok felállításával. Mennyivel több jogunk van erre nekünk. Mennyivel több forrásanyag áll rendelkezésre itt, mint máshol. Mennyire el kellene külföldnek ismerni ilyen irányú jogunkat, ha ezt a demonstrációt végignézné, s az úgy sikerülne, mint ahogy sikerülnie kell az auspiciumok szerint. Ezt az örömet, hitünknek — a magyar népi és nemzeti viseletek kincsének újraéledésébe vetett hitünknek — ez a megerősítése a legjobb és legszebb jel az újesztendő első hónapjaiban.