Muskátli - Magyar Kézimunkaujság. A Magyar Iparművészet háziipari melléklete, 1938 (7. évfolyam, 1-8. szám)
1938 / 1. szám
HOGYAN ÖLTÖZÖTT A FALU A MULT SZÁZADBAN? A múlt század első felének képes folyóiratai nem a ma is méltán csodált magyaros népviseletekkel foglalkoztak. Mezőkövesd, Boldog, Buják, de még Toroczkó festői viseletének méltatásával se találkozunk. Viszont annál többet írnak az egervidéki népies öltözködésről, ami úgy látszik, a biedermeyer ízléshez legközelebb állt, legjobban visszatükrözte az ideált, amit az írók és műkedvelő etnográfusok a „szép pórnőről" elképzeltek. De nem állíthatjuk, hogy az egervidéki népviselet nem érdemelte meg ezt a népszerűséget, érdeklődést. „Öltözetre nézve igen különbözők a megye lakói", — kezdte Heves megye népszokásainak, az ottani öltözködésnek ismertetését a Regélő. „A férfiak szélesebb vagy keskenyebb karimájú kalapot viselnek, melly mellett, különösen a legényeknél, virág bokréta díszlik; télen bagolysüveget a tehetősebbek, fehér vagy fekete báránybőr sapkát pedig a szegényebbek. Zsírral kent hajukat vagy kurtára vágva hordják, vagy pedig két füle mellett lóg le befonva; másoknak ismét szabadon csügg le a vállaikra. Bajuszokat kipödörve vagy lecsüggve hordják. Nyakukon fekete fátyol, vagy e végre készült hosszú, keskeny fekete vásznat viselnek, a nyalkább legények pedig fekete selymet arany rojttal. Felső ruhájuk kék posztóból készül. A mellényt, (náluk lajlk) három sor egyenesen lefutó gombsor ékesíti; oldal zsebére, melly végein s közepén hegyesen nyúlik fel s le, hathat ón gomb lő keresztbe; bő patyolat vng ujja gazdagon hullámzik le. Dolmánya (náluk ujjas derékruha vagy rekli), melly hasonlag ón gombokkal készül, bal vállára vetve kötetlenül hull alá, gallérja ennek is igen keskeny, s alig látható. Kihajlásának csúcsa jobb oldalon le van gombolva, balon pedig a gomblyukra két ujjnyi szélességű szallag köttetik bokrosan. Belső kis oldalzsebéből függ ki kis cifra dohányzacskója, mellynek sallangjai különféle színűek. Nadrágját csak egyszerű zsinórozás fedi. Csizmájukon nagy taréjú széles sarkantyú peng. Viselnek e mellett hosszú szűrt, juhász bundát, nyáron pedig ráncos, bő gatyát. A palóczok és felső vidéknek öltözete hosszú szűr és szurdolmány, magyar süveg, hosszú, szűk gatya, bocskor. Az asszonyok sötétkék és tarka réklit (náluk rökli), prémes, kurta, selyemmel, szirommal hímzett ködmönt, kicsin, fekete selyem fejkötőt, ráncos rozsnyai kék, vagy karton szoknyát viselnek. Készül ez sötétzöld vagy sötétkék posztóból, vörös vagy violás színű kelméből is és alól háromsoros zöld, kék, vagy piros szallaggal boríttatik. A menyecskék arany vagy ezüst, a szegényebbek pedig velencei csipkés fekete selyem fejkötőt viselnek, mellyet ünnepnapon fejér, virágos fátyollal kötnek be. Különösen kedvelik pedig a karmazsin piros csizmát, mellynek magas, keskeny sarka alig krajcár (ez nem a mai kétfilléres, hanem az akkori legalább pengő nagyságú négykrajcáros) nagyságú alol. Mint a férfiiak, úgy különböznek a palócz némberek is viselet és szóejtésükben a más vidékiektől. A palócz hölgyek között sok kitüntetett szépséget láthatni. Növésük egyenes s termetük ingerlő. A hajadonnak haja elől kétfelé választva ujjnyi vastagságú pedrésben húzódik el a füle felett s hátul a többivel egyesülve befonva, többféle színű szallaggal tövön, közepén, alján megkötve hosszan leeresztik. Esketés alkalmával pártát is viselnek. A szép fehér nyakra három, néha négy sor borsó nagyságú, selyemre fűzött kék, vagy piros üveggyöngy (ők galárisnak nevezik) jő. Karcsú derekukat különféle színű czifra fűző váll evedzi; hátul simán fut le a csípőig, s itt felálló, gömbölyű szélességű cifraság vonul el rajta. A teljes gömbölyű karokat bő, könyökig érő üngnij fedi, melly könyök felett keskeny szallaggal köttetik meg; bal oldalán külön nemű virágokból kötött bokréta illatozik, mellyet többnyire kedvese kalapjához fűz. Szoknyája gazdag redőkben hullámzik; fejét gyolcs köténykéjének alja (melly csak olly hosszú, hogy a szoknya szallagait el ne takarja) szeszélyes alakú hímzésekkel van elhintve. Az asszonyok tarka vagy fejér kendőt viselnek fejükön, melly alatt galand s csipke szélekkel díszített fejkötő van; derekukon pedig hol ujjas, hol ujjatlan fekete bárány prémes ködmönt hordanak. Szoknyájuk hasonlag többféle színű, de mindig redődús." „Pest vármegye lakosai öltözetre nézve é különféle falusi lakosok sok helyen nagyon különböznek egymástól, kivált a nőnembeliek. A gazdagabb német, rácz, sőt magyar lakosok is posztó ruhában, csizmában járnak innepen, hétköznap könnyű vászonban; a Németek szűk, a Magyarok bő gatyában 's gyakran olly rövid ingben, hogy barnult hasuk is kilátszik. Emellé az öregek a világos kék posztó vagy juhbőr mellényt, az ifjak erre még dolmányt vagy szűrt, az öregek juh bőrből bundát (mellyet nyáron kifordítnak, úgy hogy a gyapjas része kifelé legyen) vagy szűrt vesznek. Az asszonyok posztó rövid öltönyt szoknyát, pendest, barna vagy kék, vagy természetes mocskos fehér színű, juh bőrből készült s cifrán selyemmel hímzett ködmönt hordanak, kivált télen. Hajókat a hajadonok befonják é s szallaggal ékesítve hosszan bocsátják le hátul." A bundához süveget viselnek, fekete prémből vagy szűrposztóból. „A piros csizmát vagy czipőt többnyire csak asszonyok,s ezt is csak innepen, vasárnap viselik. Férfiak köznapokon csak bocskort hordoznak; csizmát a' tehetősebbek." „A német paraszt nőszemélyek hajókat befonják, de le nem bocsátják, hanem felkötik é s fésűvel leszorítják. Ruhájuk részint posztó, részint színes vászon. Hasonlót mondhatni a rácz pórnépről. Azalján véve a német és rác férfiak bocskort ritkán, hanem többnyire csizmát viselnek; hétközben a fehér nép, valamint a magyar is, meztelen lábbal jár.