Muskátli - Magyar Kézimunkaujság. A Magyar Iparművészet háziipari melléklete, 1940 (9. évfolyam, 1-12. szám)

1940 / 1. szám

MUSKÁTLI MAGYAR KÉZIMUNKAUJSÁG A MAGYAR IPARMŰ­VÉSZET HÁZIIPARI MELLÉKLETE. SZERKESZTI VITÉZ SPOLARICH LÁSZLÓ, A MAGY. KIR. ALL. NŐIPARISKOLA IGAZGATÓJA A DÍSZÍTŐRAJZ SZEREPE A NŐIPARISKOLÁBAN A rajztanítás célja minden iskolatípusban az, hogy a növendékek egy bizonyos fokú rajz­műveltséget sajátítsanak el, s azt magukkal vihes­sék az életbe. Ezirányú műveltségük a képző-, ipar-és népművészetek megértését és értékelését is jelenti. A rajzkészségnek pedig oly mértékben való fejlesz­tését, hogy azt akár az ipari pályán, mint díszítő művészetet, akár mesterségbeli segítőeszközt, akár pedig mint közlő nyelvet, használhassák bármely életkörülmény között. A különböző iskolafajok különös célra irányított­ságuk szerint a rajznak más-más ágát fejlesztik ki erőteljesebben. Például az elemi népiskolában cél­tudatosan megfigyelni, nézni és látni tanul a gyer­mek. A rajz itt bizonyos értelemben csak alkalmat, ürügyet szolgáltat a fejletlen lelki képességek fokozá­sára. Nem Rafaeleket akar nevelni, csak felfogó és tájékozódó képességüket akarja izmosítani,­­ egy­szerű rajzi nyelven megszólaltatni őket. A gimná­zium művészi irány felé tereli a meglátást, értékelést és rajzi kifejezésmódot. Viszont a líceum gyakor­latibb térre viszi a rajztanítást. Itt az a törekvésünk, lehetőleg minden feladat nem közvetlenül vagy köz­vetve felhasználható, kivitelezhető legyen. A tanító­képző ügyes táblai rajzolásra készíti fel növendékeit. Itt a gondolat szemléltető közlése, a fogalom meg­értetése a fő cél. A nőipariskolai rajztanítás, éppen az ipar és művészet ősi, vérségi kapcsán, tisztán a gyakorlati élet számára neveli ki a képességeket. Itt a rajz­tanítás nagyszabású programmja széleskörű fej­lesztést kap. Minthogy szakiskola, a növendékeket bizonyos képesség, kézimunkaszeretet, szín-, forma­érzék és kézügyesség vezérli e térre. Ez az az ősi díszítőkedv, mely már a barlanglakó ősembert is használati és ruházati cikkeinek kidíszítésére ösztö­nözte. A növendékeknek ezt a készségét használja föl, aknázza ki és tereli művészi irányba a nőipar­iskolai rajztanítás. Tudva azt, hogy az iparcikk piaci értékét mily nagy mértékben emeli a művészi feldolgozás, igen nagy fontosságot kell tulajdonítani a nőipariskolában a rajztanításnak. A rajztanítás első célja a rajzkészség fej-l­e­s­z t­é­s­e, mely a rajzeszközökkel való bánásmód elsajátításával kezdődik. Míg a keretvonal, a rajzlap beosztása elkészül, s míg a körzővel, vonalzóval mé­ricskélnek, kézügyességük, szemmértékük fejlődik. A vonalírási gyakorlatok által bátor, lendületes és biztos kézmozdulattal tanulják meg papírra vetni rajzfeladataik vázlatát és eredeti elgondolásukat. A másolási feladatokon keresztül a vonalak, formák, színek pontos megfigyelését sajátítják el. Ugyan­ekkor ismerkednek meg népművészetünk gazdag, páratlanul színpompás formakincseivel. E kincs­gyűjteményből merített anyagot saját fantáziájuk­kal kiegészítve, alkalmazzák, mint díszítőtervezést ruházati és iparművészi cikkekre. A díszítő­terve­zésnek kiemelkedő szerep jut az ipariskolában, mert ez az a többlet, mely az ipari élet terén kereseti lehetőségük tetemes fokozására szolgál. A rajz fejleszti az esztétikai érzéket, ízlést. Megismeri, megszereti a növendék a szépet, finomat, s aki így mintegy hozzászoktatja szemét, szívét a széphez, az mindig keresni fogja azt és meg is találja. A természetszemléletben gyönyörűségét leli, a népművészet kedves naivitása lebilincseli, a képzőművészeti alkotások láttára megszólal lelkében a visszhang, megérti a művész szavát, átérzi lélekrezdülését. Ha a növendék ráne­velődik a műélvezetre, életszükségletévé válik a lelki gyönyörűség. E célt szolgálja a művészi össze­állítású ruhatervek, fényképek, kiállítás-részletek bemutatása is. Az esztétikailag fejlett ember bol­dogabb és boldogítani tudóbb, nemes élvezetekben felfrissülő életet tud élni. Ez a nő élethivatásának kiegészítője. Az esztétikai érzék fejlesztése szorosan összefügg az ízlés fejlődésével. Az ízlés nem más, mint az ember lelkéből fakadó szépérzék, mely választani, megkülönböztetni tud, mely veleszületik az emberrel és végigkíséri az életen , s mely úgy az egyén, mint az egyetemes ember életében is folyton változik, fejlődik. Az ízlésváltozás leg­szembetűnőbb bizonyítéka, édesszülötte a száguldó divat, mely ma már e lüktető, lázas kor tempóját felvéve, máról-holnapra meglepetéseket hoz. Főleg a női ruházkodásban. És itt nyílik irányítószerep a nőipariskolai rajztanításnak. Az ízléses mű, akár képzőművészeti alkotás, akár iparcikk, mindenek­

Next