Muskátli - Magyar Kézimunkaujság. A Magyar Iparművészet háziipari melléklete, 1942 (11. évfolyam, 1-12. szám)

1942 / 1. szám

MUSKÁTLI MAGYAR KÉZIMUNKAUJSÁG A MAGYAR IPARMŰVÉSZET HÁZIIPARI MELLÉKLETE. SZERKESZTI VITÉZ SPOLARICH LASZLÖ, A MAGY. KIR. ALL. NÖIPARISKOLA IGAZGATÓJA A HAZATÉRT BUKOVINAI SZÉKELYEK NÉPMŰVÉSZETE A milyen nagy távolság választott el huszonkét éven át, annyival közelebb jutott hozzánk most a Bukovinába szakadt magyarság. Alomszerűen tüneményes volt látásuk s a velük való találkozás. Örömmel ültünk le az „o s z t о v á t a" mellé és napestig elhallgattuk volna, amint jóízű nyelvükön magyarázgatták a hasajó, borda, nyist, lábittó feszíttő és likatos szerepét. Ezen az „o s z­t о v á t á n" (szövőszéken) készítik minden ruha­neműjüket, ágyneműiket, takaróikat, szőnyegeiket, rűdravalóikat. Kender és gyapjú, színtelen vászon és színes, festékes megdolgozására egyaránt alkal­mas az „o s z t о v á t a". Minden ruhadarabjukat eltudják készíteni, alsó fehérneműtől a gyapjú­harisnyáig. Nagy szorgalommal fon-sző a székely fehérnép, de nagy mesterek a hímzésben is. Ágyneműik, különösen a párnabütü (a kifelé álló vég), tele vannak hímzésekkel. Ezeket nagy gonddal készítik el. Hiszen az egész falu látja, mikor „1 e á n у к i v é t e 1 к о r" esküvő után el­viszik a vetett ágyat a lányosháztól a „f é r f i h e z". A násznép viszi 4—5 kocsin. A lovaknak koszorú a nyakában, zsebkendő a fülükön. Megkerülik a falut a vetett ágyhozzávalókkal, az asszonyok újjonga­nak. Nóta után jönnek a hegedűsök s mozgatják kezükben a párnákat, mutogatják a fehérnépek büszkeségét, a sok szép hímzést. Mikor megérkeznek, megvetik az ágyat. A leány és férfi násznagynéja rakosgatják a „hál ó­g ú n у á t", válogatják, melyik lesz az ünnepi s melyik a hétköznapi. Legalul kerül a kendcrvászonból való szalmazsák, utána tollból a derékalj, azután a fehér vászon­lepedő. Lepedő után tesznek még egy lepedőt, azután „6 széjj festékest", egy kockás csergét (gyapjúpokrócot), 6 hosszú magyaros párnát, 2 „d о n у h á t", 6 németes párnát (négy­szegletes gyári szőttes), s két kicsike díszpárnácskát. Alul van 6 párna, rá hosszában 2 „d о n у h a", e felé 6 „németes", mert a magyaros a donyhát nagyon összetöri. A szekéren van a gúnyatartó kaszni vagy láda. A szekerek után viszi a v ő f ő a tehenet, nyakában koszorúval. A tehén után a lányosháztól a násznép mindent összelop, tyúkot, libát, kacsát, „mindent pusztítanak". Az ágy állandóan a szoba balsarkában áll. A sok párnán és a felette lógó rúdravalókon gazdagon fejtették ki művészi tehetségüket, hímvarró készsé­güket a bukovinai székelyek. A párnabütükön a díszítmény úgy rendeződik el, hogy a végére esik a hímzés legnagyobbik része, a minta „közép e", ezt kétoldalról keskenyen szegélyezi a „s i n ó r o­z á s" s azonkívül a „m e s t e г к e". A közép és a mesterke mintája leginkább mértani ősi elemekből áll, de itt-ott a változatosság kedvéért egy-két madáralak vagy stilizált virág — tulipán, szekfü — szőlőfürt is megszakítja a mértani díszítményt. A középen a tányéros, kakas­taréjos, kicsi cserelapis, cseremakkos, kakasos, tyúkos, csillagos, fenyőágas, „c s i t к ó s", kő­lábas, kantáros, pávás, tenyeres, kakastarés, nagy­csipkés, oltáros minták nevei mutatják a gazdag képzelctszülte változatosságot. A „közepet" szegélyezi a „szíve s", láncos, tyúklábas, diós, rudas, esses, vékás sinórózás és bezárja a ritkább mesterke, melyben megkülönböztetik a papvirágos, pillangós, üstökös, csillagos, bogláros, kantáros, kacsás, pávácskás, rózsagyertyás, diósbog­iáros, almás, kicsi csipkemintákat, tanúskodva a bukovinai székelyek nagy művészi képzelőerejéről. A mintákat nem rajzolják ki előre, hanem szál­számolással, fejből varrják s a legkisebb leányka is szépen hímez. Szinte vérükben van a hímzőmesterség. A hímző­technika keresztszemes és szálánvarrott vagy akasz­talat. A minták általában tömöttebbek, mint az erdélyi székely hímzések, melyek között több a laza, könnyed minta. Ezt arra vezethetjük vissza, hogy a bukovinai székelyek hímzései még közelebb álla­nak a szőttes mintákhoz, melyeknek utánzásából keletkeztek a keresztszemes és szálánvarrott minták. A szőtteseket szedettesnek nevezik, ami arra vall, hogy a mintákat a szálak felemelésével, szedő­deszkával szövögetik a láncfonalak közé. Ügy a szedetteseknek, mint a hímzéseknek piros pamut a díszítő anyaga. Elvétve használnak sötét­kéket vagy feketét is. A szedettesekben a minta még tömörebb, mint a hímzéseken, ami érthető, mert a színes szálak sűrűn sorakoznak egymás mellé és a teret jobban kitöltik a szőttesekben. Dr. GÖNYEY SÁNDOR (1)

Next

/
Thumbnails
Contents