Muskátli - Magyar Kézimunkaujság. A Magyar Iparművészet háziipari melléklete, 1942 (11. évfolyam, 1-12. szám)

1942 / 1. szám

MUSKÁTLI MAGYAR KÉZIMUNKAUJSÁG A MAGYAR IPARMŰVÉSZET HÁZIIPARI MELLÉKLETE. SZERKESZTI VITÉZ SPOLARICH LÁSZLÓ, A MAGY. KIR. ALL. NŐIPARISKOLA IGAZGATÓJA A HAZATÉRT BUKOVINAI SZÉKELYEK NÉPMŰVÉSZETE A milyen nagy távolság választott el huszonkét éven át, annyival közelebb jutott hozzánk most a Bukovinába szakadt magyarság. Álomszerűen tüneményes volt látásuk s a velük való találkozás. Örömmel ültünk le az „o­s­z­t­­ v­á­t­a" mellé és napestig elhallgattuk volna, amint jóízű nyelvükön magyarázgatták a hasaló, borda, nyist, lábirtó feszíttő és likatos szerepét. Ezen az „o­s­z­t­­­v­á­t­á­n" (szövőszéken) készítik minden ruha­neműjüket, ágyneműiket, takaróikat, szőnyegeiket, rúdravalóikat. Kender és gyapjú, színtelen vászon és színes, festékes megdolgozására egyaránt alkal­mas az „o­s­z­t­­­v­á­t­a". Minden ruhadarabjukat el tudják készíteni, alsó fehérneműtől a gyapjú­harisnyáig. Nagy szorgalommal fon­ szó a székely fehérnép, de nagy mesterek a hímzésben is. Ágyneműik, különösen a párnabütü (a kifelé álló vég), tele vannak hímzésekkel. Ezeket nagy gonddal készítik el. Hiszen az egész falu látja, mikor „t­e­á­n­y k­i­v­é­t­e­l­k­o­r" esküvő után el­viszik a vetett ágyat a lányosháztól a „f­é­r­f­i­h­e­z". A násznép viszi 4—5 kocsin. A lovaknak koszorú a nyakában, zsebkendő a fülükön. Megkerülik a falut a vetett ágyhozzávalókkal, az asszonyok ujjonga­nak. Nóta után jönnek a hegedűsök s mozgatják kezükben a párnákat, mutogatják a fehérnépek büszkeségét, a sok szép hímzést. Mikor megérkeznek, megvetik az ágyat. A leány és férfi násznagynéja rakosgatják a „hál­ó­g­ú­n­y­á­t", válogatják, melyik lesz az ünnepi s melyik a hétköznapi. Legalul kerül a kendervászonból való szalmazsák, utána tollból a derékalj, azután a fehér vászon­lepedő. Lepedő után tesznek még egy lepedőt, azután „6 széji festékest", egy kockás csergét (gyapjúpokrócot), 6 hosszú magyaros párnát, 2 „d­a n­a h­á­t", 6 németes párnát (négy­szegletes gyári szőttes), s két kicsike díszpárnácskát. Alul van 6 párna, rá hosszában 2 „d­o­n­y­h­a", e felé 6 „németes", mert a magyaros a donyhát nagyon összetöri. A szekéren van a gúnyatartó kaszni vagy láda. A szekerek után viszi a­z ő f­ő a tehenet, nyakában koszorúval. A tehén után a lányosháztól a násznép mindent összelop, tyúkot, libát, kacsát, „mindent pusztítanak". Az ágy állandóan a szoba balsarkában áll. A sok párnán és a felette lógó rúdravalókon gazdagon fejtették ki művészi tehetségüket, hímvarró készsé­güket a bukovinai székelyek. A párnabütükön a díszítmény úgy rendeződik el, hogy a végére esik a hímzés legnagyobbik része, a minta „közép­e", ezt két oldalról keskenyen szegélyezi a „s­i­n­ó­r­o­z­á­s" s azonkívül a „m­e­s­t­e­r­k­e". A közép és a mesterke mintája leginkább mértani ősi elemekből áll, de itt-ott a változatosság kedvéért egy-két madáralak vagy stilizált virág — tulipán, szekfű — szőlőfürt is megszakítja a mértani díszítményt. A középen a tányéros, kakas­taréjos, kicsi cserelapis, cseremakkos, kakasos, tyúkos, csillagos, fenyőágas, „c­s­i­t­k­ó­s", kő­lábas, kantáros, pávás, tenyeres, kakastarés, nagy­csipkés, oltáros minták nevei mutatják a gazdag képzeletszülte változatosságot. A „közepet" szegélyezi a „szíve­s", láncos, tyúklábas, diós, rudas, esses, vékás sinórózás és bezárja a ritkább mesterke, melyben megkülönböztetik a papvirágos, pillangós, üstökös, csillagos, bogláros, kantáros, kacsás, pávácskás, rózsagyertyás, diósbog­láros, almás, kicsi csipkemintákat, tanúskodva a bukovinai székelyek nagy művészi képzelőerejéről. A mintákat nem rajzolják ki előre, hanem szál­számolással, fejből varrják s a legkisebb leányka is szépen hímez. Szinte vérükben van a hímzőmesterség. A hímző­technika keresztszemes és szálánvarrott vagy akasz­talat. A minták általában tömöttebbek, mint az erdélyi székely hímzések, melyek között több a laza, könnyed minta. Ezt arra vezethetjük vissza, hogy a bukovinai székelyek hímzései még közelebb álla­nak a szőttes mintákhoz, melyeknek utánzásából keletkeztek a keresztszemes és szálánvarrott minták. A szőtteseket szedettesnek nevezik, ami arra vall, hogy a mintákat a szálak felemelésével, szedő­deszkával szövögetik a láncfonalak közé. Úgy a szedetteseknek, mint a hímzéseknek piros pamut a díszítő anyaga. Elvétve használnak sötét­kéket vagy feketét is. A szedettesekben a minta még tömörebb, mint a hímzéseken, ami érthető, mert a színes szálak sűrűn sorakoznak egymás mellé és a teret jobban kitöltik a szőttesekben. Dr. GÖNYEY SÁNDOR

Next