Muskátli - Magyar Kézimunkaujság. A Magyar Iparművészet háziipari melléklete, 1942 (11. évfolyam, 1-12. szám)
1942 / 1. szám
MUSKÁTLI MAGYAR KÉZIMUNKAUJSÁG A MAGYAR IPARMŰVÉSZET HÁZIIPARI MELLÉKLETE. SZERKESZTI VITÉZ SPOLARICH LÁSZLÓ, A MAGY. KIR. ALL. NŐIPARISKOLA IGAZGATÓJA A HAZATÉRT BUKOVINAI SZÉKELYEK NÉPMŰVÉSZETE A milyen nagy távolság választott el huszonkét éven át, annyival közelebb jutott hozzánk most a Bukovinába szakadt magyarság. Álomszerűen tüneményes volt látásuk s a velük való találkozás. Örömmel ültünk le az „oszt váta" mellé és napestig elhallgattuk volna, amint jóízű nyelvükön magyarázgatták a hasaló, borda, nyist, lábirtó feszíttő és likatos szerepét. Ezen az „osztvátán" (szövőszéken) készítik minden ruhaneműjüket, ágyneműiket, takaróikat, szőnyegeiket, rúdravalóikat. Kender és gyapjú, színtelen vászon és színes, festékes megdolgozására egyaránt alkalmas az „osztváta". Minden ruhadarabjukat el tudják készíteni, alsó fehérneműtől a gyapjúharisnyáig. Nagy szorgalommal fon szó a székely fehérnép, de nagy mesterek a hímzésben is. Ágyneműik, különösen a párnabütü (a kifelé álló vég), tele vannak hímzésekkel. Ezeket nagy gonddal készítik el. Hiszen az egész falu látja, mikor „teány kivételkor" esküvő után elviszik a vetett ágyat a lányosháztól a „férfihez". A násznép viszi 4—5 kocsin. A lovaknak koszorú a nyakában, zsebkendő a fülükön. Megkerülik a falut a vetett ágyhozzávalókkal, az asszonyok ujjonganak. Nóta után jönnek a hegedűsök s mozgatják kezükben a párnákat, mutogatják a fehérnépek büszkeségét, a sok szép hímzést. Mikor megérkeznek, megvetik az ágyat. A leány és férfi násznagynéja rakosgatják a „hálógúnyát", válogatják, melyik lesz az ünnepi s melyik a hétköznapi. Legalul kerül a kendervászonból való szalmazsák, utána tollból a derékalj, azután a fehér vászonlepedő. Lepedő után tesznek még egy lepedőt, azután „6 széji festékest", egy kockás csergét (gyapjúpokrócot), 6 hosszú magyaros párnát, 2 „da na hát", 6 németes párnát (négyszegletes gyári szőttes), s két kicsike díszpárnácskát. Alul van 6 párna, rá hosszában 2 „donyha", e felé 6 „németes", mert a magyaros a donyhát nagyon összetöri. A szekéren van a gúnyatartó kaszni vagy láda. A szekerek után viszi az ő fő a tehenet, nyakában koszorúval. A tehén után a lányosháztól a násznép mindent összelop, tyúkot, libát, kacsát, „mindent pusztítanak". Az ágy állandóan a szoba balsarkában áll. A sok párnán és a felette lógó rúdravalókon gazdagon fejtették ki művészi tehetségüket, hímvarró készségüket a bukovinai székelyek. A párnabütükön a díszítmény úgy rendeződik el, hogy a végére esik a hímzés legnagyobbik része, a minta „középe", ezt két oldalról keskenyen szegélyezi a „sinórozás" s azonkívül a „mesterke". A közép és a mesterke mintája leginkább mértani ősi elemekből áll, de itt-ott a változatosság kedvéért egy-két madáralak vagy stilizált virág — tulipán, szekfű — szőlőfürt is megszakítja a mértani díszítményt. A középen a tányéros, kakastaréjos, kicsi cserelapis, cseremakkos, kakasos, tyúkos, csillagos, fenyőágas, „csitkós", kőlábas, kantáros, pávás, tenyeres, kakastarés, nagycsipkés, oltáros minták nevei mutatják a gazdag képzeletszülte változatosságot. A „közepet" szegélyezi a „szíves", láncos, tyúklábas, diós, rudas, esses, vékás sinórózás és bezárja a ritkább mesterke, melyben megkülönböztetik a papvirágos, pillangós, üstökös, csillagos, bogláros, kantáros, kacsás, pávácskás, rózsagyertyás, diósbogláros, almás, kicsi csipkemintákat, tanúskodva a bukovinai székelyek nagy művészi képzelőerejéről. A mintákat nem rajzolják ki előre, hanem szálszámolással, fejből varrják s a legkisebb leányka is szépen hímez. Szinte vérükben van a hímzőmesterség. A hímzőtechnika keresztszemes és szálánvarrott vagy akasztalat. A minták általában tömöttebbek, mint az erdélyi székely hímzések, melyek között több a laza, könnyed minta. Ezt arra vezethetjük vissza, hogy a bukovinai székelyek hímzései még közelebb állanak a szőttes mintákhoz, melyeknek utánzásából keletkeztek a keresztszemes és szálánvarrott minták. A szőtteseket szedettesnek nevezik, ami arra vall, hogy a mintákat a szálak felemelésével, szedődeszkával szövögetik a láncfonalak közé. Úgy a szedetteseknek, mint a hímzéseknek piros pamut a díszítő anyaga. Elvétve használnak sötétkéket vagy feketét is. A szedettesekben a minta még tömörebb, mint a hímzéseken, ami érthető, mert a színes szálak sűrűn sorakoznak egymás mellé és a teret jobban kitöltik a szőttesekben. Dr. GÖNYEY SÁNDOR