Műszaki Hetilap, 1881. március-szeptember (1. évfolyam, 1-28. szám)

1881-03-16 / 1. szám

fl I. évfolyam. 1. szám. Előfizetési ára: Erre az évre 6 frt, negyedévre 2 frt. Szerkesztőség és kiadóhivatal Budapest, üllői út 4. sz. Budapest, 1881. márczius 16. Vásárhelyi Pál. magyar mérnöki kar Pantheonába ivajjon kit illeszthetnénk be előbb, jjkit illeszthetnénk be méltóbban, mint azt a férfiút, kinek fá­radhatatlan működése, ernyedetlen buzgalma és kiváló szakismerete oly műveket hozott létre, a melyek maradandó emléket biztosítanak számára — örök időkre. E férfiú kézdi és vá- sárosnaményi Vásár­helyi Pál, a legna­gyobb magyarnak méltó munkatársa, Széche­nyi magasztos eszméi­nek szakavatott meg­testesítője. Vásárhelyi neve elválaszthatatlanul össze van forrva azon nagy­szabású és országos ér­dekű munkálatokkal, melyek az aldunai ha­józás és közlekedés s a Tiszavölgy ármentesité- se czéljából foganatba vétettek. S a mit e té­ren létesített, a mit e két nagyfontosságu czél elérése végett nagy szel­leme megalkotott, mind­az méltán szerzetté meg számára nemcsak Széchenyi és kortársai közvetlen elismerését s honfitársai osztatlan be- csülését, de egyszers­mind a legjelesebb kül­földi szaktekintélyek el­ismerő nyilatkozatát is. A magyar mérnöki kar méltán büszke le­het e kiváló tagjára s a Magyar Mérnök és Epitész-Egylet csak kö­telességét teljesítette, a midőn egyik lelkes tag­ja indítványára elhatá­rozta, hogy Vásárhelyi Pál arczképét az egyesület díszterme számá­ra lefesteti. Nem szándékozunk ez alkalommal Vásárhelyi működését részletesen jellemezni; mert hiszen ez ily szűk keretbe nem is volna beilleszthető; csakis nehány életrajzi adattal óhajtjuk kisérni fenkölt, nemes vonásait s le­róni a tisztelet és kegyelet adóját azon férfiú emléke iránt, a kinek szelleme, kell hogy vi­lágitó szövétneke legyen a magyar mérnök­ségnek a rögös utón, a küzdelmes pályán, melyhez sorsát fűzé. Vásárhelyi Pál 1795. márczius 25-én született Szepes-Olasziban. Tanulmányait Mis- kolczon, Eperjesen és Pesten végezte, a hol 1819-ben mérnökké avattatott. Alighogy meg­kapta a mérnöki oklevelet, mindjárt alkalma­zást kapott a Körös sza-- bályozásánál, melyben igen tevékeny részt vett. Nagy tehetsége, szor­galma és fáradhatatlan munkálkodása által csakhamar magára von­ta a közfigyelmet. A gyakorlati működés mel­lett nagy előszeretettel folytatta elméleti tanul­mányait is s az irodal­mi téren szintén kiváló sikerrel lépett fel. 1827- ben két munkája jelent meg Budán; az egyik­nek a czime: „Intro- ductio in praxim trian- gulationis“, a másiké , Auflösung einiger wich­tigen Aufgaben, als Beitrag zum geometri­schen Triangulirend E műveivel megszerzé 1831-ben az akadémiai levelező tagságot, midőn székfoglalóul a „Beret­tyó hajózhatóvá tételé­ről“ értekezett. Ekként rövid idő alatt országos tekintélyre tett szert s a midőn gróf Széchenyi István 1832-ben hajó­zási és közlekedési ki­rályi biztossá nevezte­tett ki, Vásárhelyi Pált, a ki már akkor orszá­gos főmérnök volt, vette maga mellé s 1832. ta­vaszán együtt utaztak le a Vaskapuhoz, ille­tőleg a Dunának Mold­va és Orsóvá közötti részére, melynek hajóz­hatóvá tétele s általában a dunai gőzhajózás létre­hozatala érdekében Szé­chenyi oly sokat és si­kerrel fáradozott. Vásárhelyi vezetése alatt a következő mérnökök mentek még le ez al­kalommal az alsó Duna vizjárási és meder 1 A MŰ- ÉS KÖZÉPITÉSZET, AZ ÚT-, VASÚT-, HÍD- ÉS VÍZÉPÍTÉS, VALAMINT A GÉPÉSZET ÉS GYÁRIPAR, S AZ EPITO- ÉS MU1PAR KÖRÉBŐL^

Next

/
Thumbnails
Contents