Művelődési Útmutató - Művelődés, 1956 (9. évfolyam, 1-12. szám)

1956-01-01 / 1. szám

KISS JENŐ Lowie a \/boxtból A PÁRT tett azzá, ami vagy: világos szem meg tiszta agy, ítélet volt dolgok felett és új dolgokra felelet. * FELDÚLTÁK lelked, bús szobád, egymásra hányták bútorát. Helyére mindent ő rakott s a kertre ő tárt ablakot. * TUDOD MÁR, hogy mit s hol keress, hogy kit gyűlölj és kit szeress, kétmilliárdnyi arcot ölt s hűvös rajzú gömb: a föld. * ÍGY SZÓLT: merészen nézz te szét, ne rémítsen a végtelen, úgy álljad, rezzenéstelen a csillagok tekintetét. * MEGFOSZTOTT sarzsidtól a kény, nem ember voltál, csak szegény. Ember, szív, szellem, gondolat — ő adta vissza rangodat. * KOHÓ Ö■ benne lángra kap a vak rög s izzik, mint a nap s szikrázva jön rá, hogy merő acélszilárdság, szép erő. DE MOSTEN E BOTEZ Miként az embert, szerelem szült téged és kínban születtél, akárcsak ő. Miként a fának — gyökereid mélyek és lombozatod fény felé törő. Te az igazság-szomjunkból születtél, az elesettek vére szült meg téged, kerékbetörtek csontjaiból lettél s szülőd a hősök ajkán szálló ének. SZÁSZ JÁNOS A fi­áhtból A jelképek is vallhatnak a pártról. De minek jelkép, rejtett értelem, mikor az élet beszél önmagától? Minek mez arra, aki meztelen szépségében megejtően a legszebb, s a lényegéről miért is vallana a selyem, mely csak idomul a testhez s nem tiszta teste villó vonala. Beszéljen hát a gyár, a föld, az áram, az alagút, a gyógyszer és a szén, a munkás, aki azt mondhatja: gyáram s egy egész osztály nevében beszél. Beszéljetek, ti gyermekek, a pártról, s ti hirtelen nőtt, habarcsos falak, betonba öntött, némán is kiáltó, sarkalló pártos jelszavak! Szilárd gyakorlat. Ez a párt! (Az álom a tetteinek hű szolgája lett). Erdőnyi kérdés, tenyészett homálylan, s a párt mind­enre pontos felelet. A kőművesnek nyugodt téli álmot, az iskoláknak széles ablakot, átölelve a serkenő világot, a párt mindennek értelmet adott. Csodák helyett visszaadta a munka szárnyas értelmét, ősi rószét és szertefújja szomjas tudatunkba rejtőzött ködök nyirkos hidegét. Mindent kitár, de nem ígérget semmit, téged tesz meg mindennek zálogul, és jövendőbe törő utat így nyit, tanít meg tenni s élni boldogul. Szavak! izzon fel bennetek az ország! Tüzeljen tisztán bennetek a párt! Hogy verseink a harcot visszhangozzák s az ember első, igaz mosolyát! A munka, vak robot hozott világra és úgy fogantál, százados reményben, ó, hányszor tűnt, hogy a remény hiába, de nem lankadt el, nem hervadt le mégsem. A sokaságból fogantál te lassan, a névtelen és végtelen tömegből, és fölragyogtál — virág a havasban — a zord,­­viharzó, tisztító szelektől, BARNA GÁBOR fordítása MŰVÉSZET A művészet kincs-rejteke ... Nem tárta fel Szézám-szó, bűvös. Harcosok ökle törte be, hogy jussál el te is a műhöz. Jöttek felék nagy mesterek, hozták a Művet, néked hozták. S ha kommunisták nincsenek, tán sosem jutnak el tehozzád. MINT A NAP... A kallódó vas fáj neked s az elszórt kalászok is fájnak és szinte már a te sebed mi fáj a megcsonkított fának. Ott vagy mindenütt, mint a nap, melynek fényét minden fölissza. De ha csak fájna, mégse vagy tetőtől talpig kommunista. ZALÁNI JÁNOS fordítása * „A kommunisták szíve“ c. ciklusból A fiatalat mik fölzúgtak nagy Október havában, fent Péterváron, hideg északon. Új Aurora fényében álltak bátran a tengerészek azon a napon. A HŰSÉG SZAVAI ~****mr. nagy igazságok, mint a források vize, mint a virágok szirmai — felszínre tör­nek, óhatatlanul, kikerülhetet­lenül napvilágra jönnek. A nagy tár­sadalmi igazságok évszázadokon át buzogtak, forrtak a mélyben. Nem jel­telenül — hiszen hányszor villantak meg a kaszák élén, hányszor a föl­gyújtott kastélyok lángaiban, a forra­dalmak zászlain — ámde teljes győ­zelmük csak most következett be. A költő pedig, aki múltbeli nagy társai­val egyetemben annyi időn át remény­kedő lázadó volt, most végre teli torok­ból köszöntheti az igazságtevőt, minden szenvedés megbosszulóját, minden földi szépség építőjét — a pártot. — A BMP II. Kongresszusa — nemcsak az eddigi győzelmek szám­bavétele. Hosszú időre megszabja a harc, a csaták és ütközetek menetét, emberek millióinak útját-sorsát szab­ja meg. Ez a kongresszus az igazsá­gos jelen és jövő tervezőinek, a bol­dogság mérnökeinek kongresszusa. TIBERIU UTÁN A PÁRT Ha megkeresném iker-szavadat a nyelv rengeteg ércei között,­­ a szívhez kéne hasonlítsalak, hazám szívéhez mindenekfölött. LÉTAY LAJOS •AziWL­Pickell Lát Harminchat ház hat év alatt — ha számítom: évente hat. Változik, nő a kis falu, apadozik arcán a bú. Apadozik benne a sár, új ház elé, új járda jár! Van már ez is, ezen megyünk, felidézve, ami letűnt, a gübbenős, vad utakat a ki-bedőlt vályogfalat. Jó tudni ezt s menni tovább, látva, hogy a jelen mit ád, látva az új, friss életet, miből nagyút, ház született. Harminchat ház hat év alatt — hat év csupán egy pillanat, egy villanás a nagy időn, kis kóstolás, abból, mi jön, villogtatva ezer csodát, mit a szabad, szép élet ad, e kart, szívet egybefogó nagy építő álmodtató. Harminchat ház hat év alatt, hat éve, hogy együtt arat, hat éve csak s már talpra állt e kis falu mert szólt a Párt. Mert szólt neki, fogta kezét, bíztatta, hogy: elébb, elébb! S ma új tetők, nagy ablakok hirdetik itt az új napot. Harminchat ház, járda, nagyút,­­ járom e kis, ügyes falut, s elgondolom száll az idő­s évek múltán, ha erre jó a költő, biz mosolyog itt: harminchat ház hogyan lapít tündöklő, nagy házak között s de kicsivé töpörödött! S a költő majd visszamereng, eszébe jut az őszi csend, e hősi kor, a gyermeki idő s hogy itt vágtunk neki.

Next