Művelődés, 1965 (18. évfolyam, 1-12. szám)

1965-01-01 / 1. szám

VERS EG­Y SZAVAZÓLAP MELLÉ LÉTAY LAJOS Mint ha a kéz saját nevünket írja, úgy írtuk mi nevedet e papírra, oly gondosan, oly mindent egybevetve : képünk, magunk fontuk be a nevedbe ; akaratom róttam rá e papírra — mint amikor a kéz sorsát írja ; jövendőmet, mert bízom benned régen — viselheted ezer ügyemben képem. Te — én vagyok, s én — te e pillanattal, hogy e lapot az urnába bedobtam. Oh, jól tudom, nem könnyű, mit rád bíztam, nem nyugalom, száz gond jár e papírral: ország ügyét kell intézned nevemben, hogy minden itt beírt céljába menjen, úgy, ahogy azt megterveztük merészen e nagy tavaszt párálló csillagrészen. Nem könnyű, nem, jól tudom én, e munka , történelem gondját vettük magunkra, sziklatörő száz próba a mi részünk — de a jövő örökké is így készült! E percben itt érte lettünk mi egyek — győzelmeink lángját adom szivednek, ne bánd, ha már e perc itt hadba rendel, számíts reám, s felelj neki igennel. Neved mögött országnyi utcahosszat kemény, tömött seregek sokaroznak, s két oldalon, a házak hadsorából, jól hallhatón, új sereg olvas, számol, sző terveket, nagy álmokat melenget - figyelheted, jól értsz te zsongást, csendet; bennük tovább nő majd, mi bennünk sarjadt, kert, iskolák, vers­író birodalmak, minden, amit megálmodhat itt ember, minden, amit egybefontunk neveddel . Mint ha a két saját nevünket írja, úgy írtam én neved rá e papírra, hogy fényesen s hogy mindig együtt lássam neved, nevem munkában, országlásban.

Next