Művelődés, 1966 (19. évfolyam, 1-12. szám)

1966-01-01 / 1. szám

AZ EGYESÜLÉS KRÓNIKÁJA 1859. január 24. Idők ködén át hallom azoknak riadóját, kik hittel egyesültek, és Cuzát választották, kik könnyet s vért törölni indultak új rohamra honfoglalón hasítva ketté a Milcov sodrát, mert ím, feltűnt előttük ős álmuk boldog arca, s újult reményre gyúlva így énekelt a jobbágy : „Te is testvér, én is testvér, Egy szív vagyunk, egy hit, egy vér !“ 1908. január 24. Csillogtak kis tisztecskék díszes lovasmenetben é­s milyen ártatlanoknak tűntek a gyermekorcák ! De nem az Egyesülés évfordulóját ülték, és nem azért tapsoltak vérszomjas bojár­ csürhék, de mert kilencszázhétben leölték, eltiporták hű fiait legendás Roata Ion apónak, s palotákban a szavak olyan fonákul kongtak : „Te is testvér, én is testvér, Egy szív vagyunk, egy hit, egy vér !“ 1934. január 24. Mulat a parlament, pezsgős palackot nyit ma, de nem az Egyesülést köszönti fel koccintva, hanem a géppuskákat, amelyek felugattak ama bősz februárnak vad, véres hajnalán, és kaszabolták váltig Roata Ion apónak vasutas-unokáit, s véresen zeng a dal, s mindenegy szava lázít : „Te is testvér, én is testvér, Egy szív vagyunk, egy hit, egy vér !“ 1966. január 24. Apó, utódaid ma víg ünnepet ülnek, övék az ország s annyi gazdag szövetkezetben bontakozik ki ifjan a vöröszászlós ünnep, és szól az ének boldog zenéje önfeledten, mintha apót szólítná s vidám körünkbe várná, ahol az ősök álma vált fénylő valósággá, ahol kezébe vette a nép az ország sorsát, hol aranyló vetések s víg lelkek visszhangozzák : „Te is testvér, én is testvér, Egy szív vagyunk, egy hit, egy vér !“ NICOLAE TAUTU MAJTÉNYI ERIK

Next