Művelődés, 1967 (20. évfolyam, 1-12. szám)

1967-01-01 / 1. szám

DEMOSTENE BOTEZ EMLÉKEK Rovom Iasi, ősi városom utcáit. Az emlékek vezetnek át ma rajta. Mint régi múzeumban, lám, úgy áll itt : „E házban lakott egykor Cuza vajda... Gyerekkoromból ismerem e házat . Félénk diák, órára erre mentem. S míg őt idézte könyv és magyarázat, Én láttam is már, láttam képzeletben. Akár a könyvben, úgy állott előttem . Magas, derék , és kis szakáll az arcán . Mint akkor, hajdan, rég letűnt időkben, Miként az Egyesülés első napján. Tovább visz most az emlék, s mintha szólna, Míg megmutatja egy nagy férfi szobrát : „Ez itt a felség hű tanácsadója... És itt, e téren, járták volt a hózát...“ S mint ünnepekkor, messziről, a csendben Nagy zengést hallok Iasi felett, harangszót . A tánc dobaja visszhangzik fülemben, Ropják harisnyás, önfeledt parasztok. És látom : elfogultan mint megyen Egy kis csoport most a Díván fele. Mind megfontoltan lép és csendesen, Mind a szegény nép egy-egy követe. De azt nem tudja senki : akkor, ott, Midőn a régi város, Iasi megéledt, Az ad hoc Díván hol tanácskozott, A vén Ion Roata hol mondott beszédet ? Azóta annyi elpusztult, ledőlt ! De mint egy korhű, szép metszésű képen, Papok, parasztok és kereskedők állnak előttem abban a gyűlésben. Talán túl gyermekesnek tűnhetik, Ahogy én elképzeltem, mi s hogyan volt, Mesébe illő arcuk s tetteik — De ebben éltem én is át e nagy kort ! KISS JENŐ fordítása

Next