Szoborfesztivál (Petőfi Sándor Vársi Művelődési Központ, Győr, 1997)

SZOBORKERT Lutz Ackerman - Jan Beatsen - Will Brands - Drozsnyik István - Ézsiás István Fajó János - El Kazovszkij - Nádler István -Irisch Ádám - Móder Rezső - Péter Ágnes Fritz Vanén SZOBORFESZTIVÁL '97 BOHUS ZOLTÁN - BUDAHELYI TIBOR - CSEPREGI SÁNDOR - BICSIKY TIBOR - DIENES ATILA DOBÁNY SÁNDOR - DROZSNYIK ISTVÁN - ÉZSIÁS ISTVÁN - GABRIELLA FEKETE - GAÁL TAMÁS Galgóczy György - Győri László - Haraszty István - Hefter László - Heritesz Gábor Hetey Katalin - Horváth László - Huber András - Illés Csaba - Juhász Gyula - Kalmár János - Jan Korkos - Kovács Tamás - Lugossy Mária - Lugossy László - Lux Antal Matyófalvi Gábor - Móder Rezső - Nádler Tibor -Nagámi Nagy Gábor Mihály - Nemes Ferenc - Orosz Péter - Wolfgang Prager - Saxon Szász János - Mitsui Sen - Szlankó László - Szöllőssy Enikő - Trombitás Tamás - Várnagy Ildikó - Tirován Ari Vid Kiállítást megnyitja Wehner Tibor MŰVÉSZETTÖRTÉNÉSZ, A MAGYAR KÉPZŐ- ÉS IPARMŰVÉSZETI LEKTORÁTUS FŐTANÁCSADÓJA KÖSZÖNTŐT MOND: Dr. Bakó Ferenc Győr Megyei Jogú Város alpolgármestere Zenei ősbemutató: REMÉNYI ATTILA: PEACE SONGS A Németh Jenő által feltalált peace gong hangszeren előadják Váray László és Kasza Roland TÁMOGATÓK: GYŐR MEGYEI JOGÚ VÁROS ÖNKORMÁNYZATA - MAGYAR KÉPZŐ- ÉS IPARMŰVÉSZETI LEKTORÁTUS - NEMZETI KULTURÁLIS ALAP - PARKSZERVIZ PARKÉPÍTŐ- ÉS Szolgáltató bt. - OTP Győr - Moson - Sopron Megyei Igazgatósága - Alfa-Beton Kft. Győr - Integrál-H Rt. Győr - Vár-Art Galéria Győr - Prospektus Nyomda Veszprém Bodnár Studio Kft. Győr A SZOBORPARK ÉS KIÁLLÍTÁS RENDEZŐJE: ÉZSIÁS ISTVÁN­­ ÉPÍTÉSZ-TERVEZŐ: RÁSKAI PÉTER KERTTERVEZŐ: NAGY ILDIKÓ Felelős Kiadó: Kovácsné Koch Éva Igazgató: Győr, szobrászat “Mégis adott az ipar ösztönzést a szobrászat számára. Nem az ipari civilizáció, hanem az ipari technológia. ... A gyárak mellett működő telepek a '70-es évek közepén terjedtek el (Dunaújváros, Győr, stb. ... Lehetőséget adtak néhány jó mű elkészülésére, főleg a minimal art és új konstruktivista művészek számára, de a magyar szobrászatot ekkor már nem tudták megújítani. Ahhoz azonban nagyban hozzájárultak, hogy a szobrászat fogalma a köztudatban megváltozott." E gondolatot Nagy Ildikó művészettörténész tette közzé 1990-ben a "Hagyomány és megújulás. A magyar szobrászat fordulata az 1960-as években." című tanulmányában, ám a magyarországi művésztelepek a század utolsó harmadában létrejött műegyütteseinek feldolgozását és értékelését hiába keressük, amiként az 1945 utáni magyar művészet összegző analízise, a szobrászat átfogó elemzése sem született meg. Az egy-egy részterületet vizsgáló tanulmányok, vagy a nagyobb lélegzetű, esszészerű áttekintések általában a kisplasztika és a monumentális ágazatok anyagával foglalkoztak, s teljesen a szakmai figyelem, a művészettörténeti kutatás körein kívül maradtak az alkotó- és művésztelepeken, a szimpozionokon létrejött alkotások, műegyüttesek, pedig e műhelyekben nagyon fontos történések zajlottak. Villányi (Siklós), Dunaújváros, Nagyatád és Győr - érdekes módon e négy dunántúli település adott otthont Magyarországon a közelmúlt három évtizedében a szobrászati alkotóműhelyek működésének és termésének (Nyíregyháza az éremművészeket fogadta), e telepeken a hivatalos művészet fórumaitól és bürokrácia-központjaitól viszonylag távol, az agyonszervezett és ellenőrzött mű-létrehozási és nyilvánossági metódusoktól el-elszakadva, függetlenedve születtek, születhettek meg a műalkotások. A monumentális, illetve a kisplasztika műnem mérethatárainál nagyobb, tehát a kivitelezéshez műhelyt és jelentős anyagmennyiséget, egyszóval tetemes költségeket igénylő és feltételezhető alkotások létrehozására ezeken a telepeken úgy nyílt lehetőség, hogy a megrendelő, a megbízó nem adott programot, illetve a művésztelepi szervezeti forma a programadót mintegy semlegesítette; autonóm monumentális, illetve a kisplasztikánál nagyobb méretű szobrászati alkotások - és persze maguk a kisplasztikák is - tulajdonképpen teljesen szabadon valósultak, valósulhattak meg egy olyan kelet­európai tájon, ahol kissé abszurd módon a művészetet támogatták, tűrték és tiltották. Érdekes, vagy talán inkább törvényszerű, hogy elsősorban a tűrt és tiltott kategória művészei találtak alkotólehetőségeket a magyarországi szobrászati alkotótelepeken, így Győrben is.(E tényt törekvések. A Győr művésztelepéhez kapcsolódó szobrok egyúttal jelzik a magyar szobrászatnak a nemzetközi trendekhez való felzárkózási kísérletét is: a klasszikus szobrászati konvenciók elvetését, a szobor új státusá­nak megteremtési kísérletét, a térszervezés, a kifejezés, a megtestesítés új lehetőségeinek keresését. Ez progresszív attitűd, ez az irányultság is az oka, hogy csak elenyésző számú mű kerülhetett felállításra állandó nyilvánosságú térbe (Bohus zoltán, Csiky Tibor, Haraszty István, Hefter László). A szoborpark létesítésével, megnyitásával és a művésztelepen egykor dolgozott művészek kisplasztikáinak, kiállítási szobrainak felsorakoztatásával a város művészettörténetének egyik nagyon fontos korszaka rajzolódik meg. Ez az együttes azt dokumentálja, hogy a legújabbkori magyar szobrászat egyik megújítójának, Csiky Tibornak kimagasló jelentőségű művei születtek meg itt (elsősorban kisplasztikák), hogy Győrhöz kapcsolódik a honi kinetikus szobrászat vezéregyéniségének, a páratlan életművet teremtő Haraszty Istvánnak több alkotása, hogy itt jött létre a konvenciókba fulladó síremlékszobrászatunk egyik legkülönösebb, remekművű kompozíciója, a Budahelyi Tibor alkotta Csiky-síremlék, hogy itt vált karakteressé, izmosodott meg Ézsiás István munkássága, hogy itt kap most már állandó bemutatóteret a titokzatos tartalmakat összpontosító Péter Ágnes-plasztika, hogy művet hagyományozott a városra a kategorizálhatatlan fémszobrok dunaújvárosi alkotója, Móder Rezső, hogy jelentős konstruktivista együttest kreált itt Csiky Tibort követő szobrásznemzedék néhány képviselője, mint Csepregi Sándor, Nagy Gábor Mihály, Nemes Ferenc és Szász János, és még hosszan sorolhatnánk a pozitív észrevételeket: munkákat, alkotókat, törekvéseket, tendenciákat. (E művek, e jelenségek, ezen életművek fényében ma már furcsa dokumentumként olvassuk az 1980-as tanácsi-felügyeleti vélekedést: "A párthatározat szellemében a tevékenységi kört illetően az új alkotói műhelyformában a környezetesztétikával, a városkép-alakítással, a városépítészettel összefüggő munkát jelöltük meg.") Ez a magyar és nyugat-európai művészek alkotásaiból felépülő, formálódó együttes az önértékein túl arra is figyelmeztet, hogy Győrben olyan hagyomány teremtődött, amelynek megszakítása felelőtlenség, hatalmas károkat okozó lenne. Ez az értékes műegyüttes, ez a művek szellemisége által teremtett művészi jelenség, művészet­történet nem válhat zárvánnyá, valamilyen formában remélhetően a továbbéltetés, a folyamatosság aktív provokátora lesz. (A művésztelep kevésbé domináns, más stílusokhoz, a hagyományokhoz kapcsoló szobrász­ alkotói, a jubileumi kiállításon kerülnek bemutatásra.) Wehner Tibor szemléletesen igazolja ezen alkotók műveinek sorsa: van olyan, nyilvánosságot érdemlő műcsoport, amely lassan már két évtizede kallódik átmeneti raktáraknak kinevezett lomtárakban, s csak most, a kilencvenes évek vége felé találja meg a megillető helyét, az állandó nyilvánosságú teret.) A Győrhöz kötődő szobrászat-történetet némiképp bonyolítja, hogy a harminc esztendő alatt eltérő intenzításúak voltak a művésztelep-szervezési kezdeményezések, illetve hogy a háttérben más és más fenntartó, támogató egységek, intézmények álltak, s más és más célokat próbáltak megvalósítani. így példának okáért meg kell emlékeznünk arról a nagyon fontos tényezőről, hogy kezdetben a Győri Nemzetközi Művésztelep kizárólag festőket és grafikusokat vonzott, s csak a hetvenes évek második felében kezdett formálódni a szobrászati profil a RÁBA-szimpóziumok megrendezésével, amelyek keserű tapasztalatait egy tanácsi tisztviselő vonta meg 1980-ban: “A terv ennek az ún. RABA- csoportnak ... tevékenységével elmaradt a megvalósulástól. A három éves működésük alatt készült mobilok, objektek szakmai színvonala - mint a hivatalos zsűri megállapította - nem érte el a kellő szintet, megmaradtak az anyaggal és a formával való kísérletezés stádiumának szintjén." A dolgok könnyen kiszámítható, rejtett törvénye szerint természetesen napjainkban ezeket az elátkozott műveket minősítjük Győrhöz kapcsolódó művésztelepi mozgalom talán legjelentősebb szobrászati teljesítményeinek. A Győrben megszületett nagyméretű szobrok együtteséből állandó bemutatóhellyé alakított szoborpark, és a Győrhöz a művésztelepi mozgalom által kötődő - a klasszikus szobrászati eszményekkel szakító - szobrokat felvonultató kiállítás - az 1997-es Szoborfesztivál számos szakmai tanulsággal szolgálhat. A modern szobrászat Magyarországon még napjainkban is legjobban ismert teoretikusának, Herbert Read-nek vélekedése szerint a legújabbkori szobrászat legjellemzőbb vonása az "új vaskor" jelensége. Ismét Nagy Ildikó eszmefuttatására hivatkozunk: "Mind az anyag, mind a technika, mind pedig az oly bizonytalan művészeti 'stílus' gyökeres átalakulása azonban csupán felszíni tünete annak a mély változásnak, amelynek Read csak egyes jegyeit észlelhette (art brut, a fémek dominanciája, lineáris szobrászat, nyerseség, a csúnyaság uralma, idealizmussal szemben realizmus, vagyis új realizmus, stb.). Az­­új vaskori logikus következménye annak a folyamatnak, amelyben - a mindig is fogalmi indíttatású szobrászat - már nem a látvány leképezésével akar észlelhetővé tenni elvont tartalmakat." Visszapillantva az emlékanyagra regisztrálható: Győr is szervesen kapcsolódott a modern szobrászat nyelvújítási kísérletéhez: vasszobrait az ábrázolás, a leképezés szemléletét radikálisan elvetve a fogalmi-szobrászati gondolkodás vezérelte. A szoborparkban felállított, a kiállításon szereplő művészek névsorát áttekintve két lényeges tanulság vonható meg. Legelsősorban az, hogy Győrben is - mint Dunaújvárosban, Villányban és Nagyatádon - magyar művészek mellett rendszeresen meghívást kaptak külföldi, elsősorban nyugat-európai alkotók is, áttételesen mintegy reprezentálván, hogy a magyar művészet kapcsolódási, egyszersmind önigazolási pontokat keres és teremt egy olyan történelmi szituációban, amelynek tendenciáit a keleti hatalmi és politikai irányultságok, illetőleg alárendeltségek határozták meg, így például Győrben is dolgozott a holland - Dunaújvárosban is tevékenykedő - Fritz Vanen, vagy Nagyatád mellett Győrben is alkotott Hetey Katalin, s visszatértek a korábban Magyarországról emigrált alkotók, mint Fekete Gabriella és Lux Antal. Mellettük Németországból érkezett többek között Will Brands, Wolfgang Prager és Lutz Ackermann, Hollandiából látogatott Magyarországra Jan Baetsen. A második fontos konklúzió a magyar résztvevők csapatának áttekintése révén vonható meg: a progresszív, a hivatalos művészet szféráitól távol dolgozó, autonóm életművet építő alkotók munkálkodtak a folyók városában. A hetvenes évek második felében meglehetős gyanakvás kísérte az ún. "Rábás Csapat" (1978-80; Bohus, Csiky, Ézsiás, Fajó, Győri, Harasztÿ, Hefter, Heritesz, Lugossy, Lux, Misch, Nádler L, Nádler T.) működését és műveit. Az őket követő nemzedékek, más kortájak (Budahelyi, Friedrich, Galántai, Horváth, Trombitás) munkálkodását sem a feltétlen elismerés kísérte, vagy a Várnagy Ildikó művészi, művészeti térnyerése sem volt problémáktól, akadályoktól mentes. Érdekes mozzanat, hogy Győrben szobrászati műhelymunkákra kaptak lehetőséget olyan művészek, akiknek elsődleges alkotóterülete a festészet. Fajó János, Lux Antal, Misch Ádám, Nádler István, Nádler Tibor tér-aspirációikat itt teljesíthették ki. És természetesen e külföldi és magyar művészekből verbuválódó, hosszú távon az itt létrehozott művek által karakteres egységgé formálódó művészközösség rendkívül fontos tagjai, szervezői voltak az állandóan Győrben munkálkodó, a városhoz erős szálakkal kötődő művészek, mint például Ézsiás István, Hefter László, Illés Csaba, vagy a '90-es években jelentkező komputer­­grafikus és mobilszobrász Galgóczy György. A Győrben létrejött, létrehozott szobrászati alkotások összképét vizsgálva az állapítható meg, hogy - elsősorban az anyag- és az anyagmegmunkálási lehetőségek, az ipari háttér feltételrendszere által megszabottan - a domináns a konstruktivista szellemiségű, geometrikus jellegű alakítás, illetve kifejezés és térszervezés, s ezzel párhuzamosan vagy ezzel érintkezve jelentős szerepet kaptak a minimalista tendenciák, a mobilszobrászati kezdeményezések, valamint a szimbolikus műtermi

Next