Művészeti Szalon, 1932 (7. évfolyam, 4. szám)
1932-04-01 / 4. szám
Színpad és képírás. Mind a kettő festett világ. Csakhogy az egyik gyorsan lepergő, illanó kép, a másik maradandó. Ezen kívül is minden másban különböznek egymástól. Vannak mégis szálaik, amelyek kapcsolatot teremtenek a kettő közt. Ilyen például az, hogy egyelőre a színpad nem lehet meg ecset és festék nélkül, hiszen a díszletek ezekkel a szerszámokkal készülnek. Sokkal jelentékenyebb az a hatás, amelyet bizonyos korszakokban a festészet stílusa kapott ajándékba a színpadtól, és viszont. Mind a kettőre akad példa bőven. "Voltak olyan színpadi díszletfestőink, akik festőművészeknek érezték magukat s alkalomadtán önálló kompozíciókkal lepték meg a közöséget. Az erdélyi színészet zsenge korában ily becsvágy fűtötte Wándza Mihályt, a perecseni ezermestert. Ő IBN —14 között színigazgató volt Kolozsvárott, Marosvásárhelyt s egyebütt, olykor fel is lépett, de rosszul játszott, színdarabokat is írt, de ezek gyengéknek bizonyultak; az egyetlen terület, amelyen sikert aratott, a színpadi díszletfestés volt Nem ilyenek voltak ifjúkori ábrándjai: festő akart lenni, leckéket vett tehát Kolozsvárott Neuhauser ferenc rajztanártól, aki viszont maga sem volt valami erős legény s Vándra ebből az okból áthelyezte tanulmányai színhelyét a bécsi akadémiára. De csak két-három évet töltött ott, mert a színpadi emlékek hazajáró lélek módjára csalogatták vissza a hazai színfalak közé. Mindazonáltal nem mondott búcsút a képírásnak. Sok várost járt ugyan be színészcsapatával, de tudott magának időt szakítani kisebbnagyobb, sőt jelentékeny nagyságú kompozíciók festéséül is. 1828-ban hirtelenül és váratlanul meglepte a pesti közönséget: megnyitotta a műtermét a publikum számára s ott bemutatta csendéleteit, képmásait s ezeken kívül két nagyrétű történeti képét. Az egyiken látható volt Mátyás király találkozása Beatrix-szel, a másikon is egy ilyen királyi esküvő volt: Mária eljegyzése Zsigmond herceggel. Az erdélyi festőnek ez a bemutatója körülbelül az első „atelier-kiállítása“ volt Magyarországon s eblem a tekintetben figyelemreméltó. Kevésbbé figyelemreméltók voltak azonban a bemutatott képek, mert Wándza részben nagyon is szerévi felkészültségű festő volt, részben pedig a temérdek díszletfestés révén túlontúl elnagyolt volt a technikája, színpadias a kompozíciója. Nem zavart sok vizet, nem is sokat szerepelt többé a Múzsák közt. Sok év múlva mint csöndes miskolci polgár halt meg. Egy másik színpadi díszletfestő, Telepy György, két okból került bele a művészetek történetébe. Először erdélyi szereplése révén, ahol — bár színész volt — mégis inkább színpadi díszletfestéseivel vált ki. Javálem kenegette enyves festékeivel Nagyenyeden a kulisszákat (1825), amikor betoppant oda egy suhancs égő LOTZ KÁROLY MOSÓNŐK