Napi Gazdaság, 1996. december (6. évfolyam, 279-300. szám)
1996-12-02 / 279. szám
Ára: 90 Ft ÜZLETI IRÁNYTŰ (11. oldal) INGATLANPIAC (12. oldal) VÁSÁROK ÉS KIÁLLÍTÁSOK (13. oldal) AUTÓSVILÁG (14. oldal)MáS NAPI SrigeteA mellékletünkben: töl GAZDASÁGI ÉS PÉNZÜGYI HÍRLAP Hétfő, 1996. december 2. VI. évf. 279. (1563.) szám: 215-» Három hónapos lekötés esetén HANWHA BANK Bp. Vill. Rákóczi út 1-3. Tel.: 266-2885 ADÓKEDVEZMÉNYT KÉR AZ MKFE Januártól egyharmaddal növekednek a fuvarozók terhei Az idei árakhoz képest jövőre várhatóan 25-30 százalékkal emelkednek a közúti fuvarozás költségei, ám a fuvarpiac szereplői ennek csupán a felét tudják érvényesíteni díjaikban. Ennek következtében jó páran kiszorulhatnak a piacról - tájékoztatta a NAPI Gazdaságot Karmos Gábor, a Magyar Közúti Fuvarozók Egyesületének (MKFE) titkára. Jelenleg a nemzetközi közúti fuvarozásban 1500 vállalkozás vesz részt, 4-6 ezer nagy teherbírású és 3 ezer kis teherbírású járművel. A belföldi fuvarozói vállalkozások száma 20-25 ezer körül van, járműparkjuk 70-75 ezer körüli. Karmos Gábor a fuvardíjak növekedésének egyik okát az inflációt meghaladó üzemanyagár-emelésben látja: jövőre a gázolaj literenkénti árának 20 forintos emelkedésére lehet számítani. Az MKFE szeretné elérni, hogy a Mal Rt. áralkalmazása társadalmi kontroll alá kerüljön. A kötelező felelősségbiztosítás összege is nő 1997-ben. Az autóbuszok, vontatók esetében több mint kétszeres emelkedés várható, így például egy vontató után a jelenlegi 72 ezer forint helyett 177 ezer forintos évi díjat kell fizetni. Az alkatrészek árának emelkedése mellett az autópályadíjak is tovább növelik a fuvarozók költségeit. Január 1-től csak azok a gépjárművek kapcsolódhatnak be a hazai szállítmányozásba, amelyek megfelelnek az Euro 1 szabványnak, míg 1998-tól az első alkalommal forgalomba helyezett járművekre már az Euro 2 normák vonatkoznak. (Folytatás a 3. oldalon) BEFEKTETÉSI KOCKÁZATOK Három veszélyre figyelmeztetnek a külföldiek A magyarországi befektetések kockázatát jelenleg három nagy problémakör: a beáramló portfoliótőké sterilizálása, az adóalap és járulékalap erodálódása, valamint a választási gazdaságpolitika esetleges beindulása növeli - állítják külföldi befektetési tanácsadók. A beáramló portfóliótőke mennyisége - és így költségei is - a spekulánsok várakozásaitól függ. Azt mindenki elismeri, hogy Magyarországnak inflációellenes politikát kell folytatnia az elkövetkező években ahhoz, hogy 2000 környékén eséllyel pályázzon az uniós tagságra. Az antiinflációs politika sikerét, valamint objektív korlátait illetően azonban eltérőek a befektetői vélemények. Ha sokan kezdenek sikeres antiinflációs politikára spekulálni, akkor nagyobb összegű portfóliótőke érkezhet az országba, hogy kihasználva az infláció és a leértékelés ütemének csökkenését, fix kamatozású állampapírokat vásároljon. (Folytatás a 3. oldalon) Négymilliárdos árbevételt vár a Digép Rt. Jelentős fejlődés előtt áll a holding Az idén várhatóan több mint 4 milliárd forint lesz a holdingként működő Diósgyőri Gépgyár Rt. (Digép Rt.) konszolidált árbevétele, s a tulajdonosok jövőre 2 milliárd forintos növekedést terveznek - mondta a NAPI Gazdaságnak Nagy Győző, a részvénytársaság vezérigazgató-helyettese. A Digép Rt. közvetlen és közvetett exportja a vezérigazgató-helyettes tájékoztatása szerint az árbevétel mintegy 70 százalékát adja. Rontja az üzleti lehetőségeiket azonban, hogy a FIAT-Iveco a napokban mondott vissza egy 5 millió dolláros üzletet, s nehézségeket okoz számukra a forgóeszköz-hitelek megszerzése is. A tízmillió forint jegyzett tőkéjű Digép Rt.-et magánszemélyek hozták létre kifejezetten azzal a céllal, hogy a felszámolt Digéphez tartozó öt kft. egyenként 79 százaléknyi üzletrészét, illetve ezekkel együtt a mintegy 200 millió forint adósságot megvásárolják - mondta Nagy Győző. A többi üzletrészen pedig a hitelezők osztoznak. Az öt kft. törzstőkéje összesen 1 milliárd 700 millió forint. A magánszemélyek a kft.-k egyenként 79 százaléknyi üzletrészéért összesen 600 millió forintot fizetnek - ötéves részletfizetéssel. A 79 százaléknyi üzletrészek eladója a Kincstári Vagyonkezelő Igazgatóság, illetve a társadalombiztosítás volt. Azért, hogy tőkét lehessen bevonni a Digép Rt.-be, átmeneti és közbülső megoldásként 1 millió forint törzstőkével 100 százalékos Digép Rt.-tulajdonban létrehozták Diginvest Kft.-t, e társaságba bevitték az öt kft.-t és így - a vagyon felértékelése után - a Diginvest Kft. jegyzett tőkéje 2 milliárd 300 millió forintra emelkedett. A Digép Rt.-hez - az átalakítások után - a Diginvest Kft.-n keresztül három termelő és két szolgáltató kft. tartozik. A termelők közül az egyik a melegalakítógyár, a másik a szerszámgépgyár, a harmadik pedig a környezetvédelmi gép- és szivattyúgyár. A kapacitást a melegalakítóban és a szerszámgépgyárban a rendelésállomány alapján akár háromszorosára lehetne növelni, s jelentős fejlődés előtt áll a harmadik termelő kft., a környezetvédelmi gép- és szivattyúgyár is. (Folytatás a 3. oldalon) Orosz hitel a kozloduji erőmű felújítására? A bolgár kormány 250 millió dolláros hitelt kér Moszkvától a kozloduji atomerőmű négy régebbi reaktorának korszerűsítésére. A kérelmet Rumen Ovcsarov bolgár energiaügyi miniszter terjesztette a Szófiában tartózkodó Viktor Mihajlov orosz atomenergiaügyi miniszter elé. Mihajlov közölte: Moszkva hajlandó kedvező feltételek mellett hitelt nyújtani a beruházás megvalósítására, a részleteket azonban a két ország pénzügy- és kereskedelmi miniszterei dolgozzák majd ki. Mihajlov ugyanakkor figyelmeztette a szófiai kormányt: Moszkva ellenzi az amerikaiak részvételét a kozloduji atomerőmű korszerűsítésében. A miniszter a tárgyalásokat követő sajtóértekezleten hangsúlyozta: amennyiben az amerikai Westinghouse Electric kapja meg a megbízást a kozloduji erőmű felújítására, Oroszország elhárít magáról minden felelősséget a biztonságos üzemeltetést illetően. (Folytatás a 2. oldalon) Milyen legyen az euro-dollár árfolyam? Monetáris pengeváltás Párizs és Bonn között A hét végén kiadott közös német-francia nyilatkozattal rövid távon talán sikerült lecsillapítani a frank árfolyamával kapcsolatos egyes francia nyilatkozatok által kavart hullámokat. Szakértők mindazonáltal úgy látják, eldördült az első lövés a közös európai valutának a dollárhoz viszonyított árfolyama körül várható elhúzódó háborúban, amelynek során a francia és a német eurokoncepció közötti eltérések ismét a felszínre kerülhetnek. A vitát Jean-Pierre Gerard, a francia jegybank döntéshozó tanácsának tagja robbantotta ki, aki a hét folyamán kijelentette: ha német részről nem hajlandók felfogni Franciaország gazdasági érdekeit, szükségessé válhat a frank leértékelése a márkához képest. Gerard az alapvető problémát a dollárnak az európai valutákhoz képest való alulértékeltségében látja, amin szerinte a francia és a német kamatok mérséklésével kellene segíteni. Miután az „erős frank” politikája jegyében a francia fizetőeszközt egy évtizede a német márkához kötötték, a kamatcsökkentést csak összehangolva lehetne végrehajtani. A Bundesbank azonban Gerard szerint nem fogja fel, milyen előnyök származnának a dollár erősödéséből, illetve milyen hátrányok érik a leendő közös fizetőeszközt a jelenlegi paritások megmaradása esetén. Ehelyett kizárólag az infláció féken tartásával törődik, elzárkózva a kamatcsökkentés elől. Ilyen helyzetben Gerard nem lát más megoldást, mint hogy egyoldalúan leértékeljék a frankot, persze csak az európai árfolyam-mechanizmus (ERM) által megengedett 15 százalékos sávon belül. Az optimális frank-dollár-árfolyam 6,00 volna, a jelenlegi 5,20 helyett. Gerard-éhoz hasonló, bár valamivel visszafogottabb véleményt fogalmazott meg néhány nappal ezelőtt Paul Marchelli, a jegybanki tanács másik tagja - úgy tudni, hogy álláspontjukat a kilenctagú testületből hatan ellenzik, és úgyszintén a frank leértékelése mellett foglalt állást Valery Giscard d’Estaing volt államfő is. Gerard nyilatkozata az elutasító reakciók egész sorát váltotta ki. Jean Arthuis francia pénzügyminiszter úgy nyilatkozott, hogy a francia gazdaság problémái elsősorban szerkezeti okokból adódnak, tehát a leértékelés nem hozna megoldást. Jean-Claude Trichet, a francia központi bank elnöke szokatlan módon közleményt bocsátott ki, amelyben leszögezte, hogy a bank elkötelezett a frank árfolyamának stabilitása mellett. Jacques Chirac francia államfő és Helmut Kohl német kancellár a franciaországi Périgueux-ben tartott szombati megbeszélésük után ugyancsak elkötelezettségüket fejezték ki a márka-frank árfolyam stabilitása mellett. (Folytatás a 2. oldalon) Újabb kamatemelésre kényszerülhet a brit pénzügyminiszter A költségvetés nem javította a toryk kilátásait A jelenlegi parlament utolsó költségvetésének múlt heti pénzügyminiszteri előterjesztése óta Nagy-Britanniában az elemzők és a választók egyetlen kérdésre igyekeznek választ találni: sikerült-e Kenneth Clarke-nak óvatos költségvetésével (NAPI Gazdaság, 1996. november 27., 2. oldal) feltámasztani a toryk választási esélyeit? Londoni tudósítónktól: A kérdésre a különböző felmérések keretében megkérdezettek többsége nemleges választ ad, mondván, hogy a jövedelemadó szerény mértékű csökkentée, illetve az oktatási és az egészségügyi kiadások nem kevésbé visszafogott bővítése aligha elegendő a több mint 20 százalékos lemaradás ledolgozására. Ráadásul a közvetett adók (a dohányáruk, egyes szeszesitalok, az üzemanyagok illetékei, illetve a repülőtéri illetékek) emelése, valamint a kormányzati kiadások 3 éven belüli 7 milliárd fontos csökkentése gyakorlatilag semlegesíti a büdzsében ígért „ajándékok” hatását. A Reuter által megkérdezett 35 vezető gazdasági elemző közül 34 úgy véli, a költségvetés önmagában nem elegendő a konzervatívok hátrányának ledolgozására. A kevesebb mint fél év múlva esedékes (legkésőbb május 22-éig kiírandó) általános választásokra készülve a párton belüli jobboldal jóval nagyvonalúbb intézkedéseket várt volna a pénzügyminisztertől, aki azonban az egyébként is lendületes gazdasági növekedésre hivatkozva nem volt hajlandó további inflációt gerjesztő engedményekre. (Folytatás a 2. oldalon) HÉTFŐI INTERJÚ PAPANEK GÁBORRAL Tőzsdei privatizálással kell nagyobb szerephez juttatni a hazai tőkét Az ipar az első nemzetgazdasági ágazat, amelyről el lehet mondani, hogy a gazdasági rendszerváltást követően mára jórészt túljutott a válságon - mondta a NAPI Gazdaságnak adott interjújában Papanek Gábor, a GKI Gazdaságkutató Rt. ügyvezető igazgatója. A magyar ipar fejlődéséről, az ágazatba áramlott külföldi működőtőke szerepéről, a privatizációról, illetve a középtávú kilátásokról kérdeztük a kutatót. - A rendszerváltás óta hat év telt el. Hogyan alakult az ipar helyzete ebben az időszakban? - Rendkívül kedvezőtlen örökséggel vágott neki az ipar a piacgazdaságnak. Igen sok vállalatról kiderült, hogy versenyképtelen, ami drámai piacvesztésben is tükröződött. Elvesztek a keleti piacok, elveszett a belső piac nem elhanyagolható része. Ezek így, együtt átlagosan csaknem 40 százalékos visszaesést eredményeztek. Ez persze erősen differenciált volt. Néhány alágazatban a ’80-as évek végéhez képest 50 százalék alá esett a termelés, de egy-két gépipari alágaztban csak 20 százalékos volt a visszaesés. A rendszerváltás környéki, a versenyképtelenségből adódó ipari válságot csak tetézték az akkoriban elkövetett politikai melléfogások. Mindazonáltal az ipar az első ágazat Magyarországon, amely többé-kevésbé túljutott a válságon, és 1993 után - igaz több szempontból is ellentmondásosnak nevezhető fejlődésnek indult. E folyamat során a kedvező jelek súlya mind nagyobb lett, és ez a pozitív folyamat azóta is tart. - Mik a kilábalás érzékelhető jelei? - Az első és legfontosabb jelzést az export viszonylati váltása adta. Az iparban viszonylag széles körben sikerült a keleti piacok elvesztését nyugati szállításokkal kompenzálni. Az is fontos módosulás, hogy az exportnak már csak alig 10 százalékát bonyolítja a specializált külkereskedelem, 90 százalékát a cégek saját maguk intézik. Ez az értékesítési csatornákban bekövetkezett radikális változást jelent. Az ipari alágazatok szempontjából vizsgálva az exportot a legnagyobb exportőr a közúti gépjárműgyártás, amely a teljes magyar kivitelnek körülbelül 7 százalékát adja. Ezt követi a műanyagipari alapanyagok gyártása, hozzávetőlegesen 4 százalékos részesedéssel. Ugyancsak jelentős exportőr a kőolaj-feldolgozás, a gyógyszeripar, a fényforrásgyártás, valamint egyes agráripari alágazatok, mint például a húsipar, a zöldség-, a gyümölcs- vagy a baromfifeldolgozás. További jelentős ipari exportot hordozó alágazat a fémalakítás, a műanyagtermékek gyártása, illetve a motorok és a turbinák előállítása. (Folytatás a 4. oldalon)