Napi Gazdaság, 2004. május (14. évfolyam, 83-103. szám)
2004-05-01 / 83. szám
2 CSATLAKOZUNK AZ EURÓPAI UNIÓHOZ! NAPI GAZDASÁG ► 2004. ÁPRILIS 30.-MÁJUS 1., PÉNTEK-SZOMBAT INTERJÚ A MAGYAR EU-BIZTOSSAL „Misszionáriusnak kellene lenni...” • GORDON TAMÁS - Balázs Péter jövő héttől kezdve az Európai Bizottság tagjaként gyökeresen új szerepet tölt be Magyarország uniós integrációjában. Egyúttal sajátos feladat ez, hiszen a nemzeti érdekek képviselete helyett az összeurópai érdekekre kell figyelnie. Mennyire lehet tekintettel a hazai érdekekre? - Amint elfoglaljuk helyünket a bizottságban, nincs létjogosultsága semmiféle nemzeti befolyásolásnak, hiszen az unió konstrukciója éppen attól működőképes, hogy a tagállami érdekharmonizáció a tanácsi értekezletek különböző szintjein zajlik. Egy évig tevékenyen részt vettem benne, láttam, hogy ez működtethető. Az európai összérdeket viszont a bizottság képviseli. Olyan ez, mint egy bíróság: kell lennie egy védőnek és egy vádlónak ahhoz, hogy a bíró objektíven lásson. Itt is meg kell jeleníteni a tagállami és az összeurópai érdeket, hogy aztán a parlament és az EU-bíróság a maga módján foglaljon állást. Mégis, belülről mást lát az ember. Meg is lepett, hogy mennyire erősek a tagállami érdekek. A kezdeti idealizmus és integrációmélyítés után bizony ez egy tagállami alkufolyamattá nőtte ki magát, ahol nagyon nehéz a közösségi irányba mozdulni. Elméletben megvan a felismerés, hogy együtt jobban meg tudnánk oldani például a terrorizmus kivédését vagy a környezetvédelmet, a végrehajtás során azonban előtérbe kerülnek a fővárosokból küldött mandátumok, amelyeket kitűnő diplomaták körömszakadtukig védenek. - A bizottság tagjai elvben nem hazájukat vagy kormányukat képviselik, de a gyakorlat mást mutat. Ön számára hol húzható meg a lojalitás határa? - Nagyon jól kell ismerni a hazai érdekeket, hiszen egy kicsit szimbolikus figurák is vagyunk azáltal, hogy novembertől minden országnak csak egy tagja lesz a testületben. Senki más nem ismeri, nem ismerheti a magyar érdekeket, senki más nem olvas magyarul, senki más nem kezdi a napját a magyar tévével, senki más nem böngészi a magyar internetes újságokat. Szóval nekem tudnom kell, hogy mi van Magyarországon. Fel kell hívnom a figyelmet, ha valami magyar érdekkel találkozik vagy ütközik, mert ezt senki más nem fogja megtenni helyettem. Ugyanakkor nyilvánvaló, hogy a bizottságban disszonáns hang volna, ha valaki a nemzeti érdekek védelmében lépne föl. Mert a bizottságban egyetlen központi érdek van, és ez az európai érdek. Ez a célmodell. Kérdés, hogy mi a valóság. Hallottam arról, hogy némelyik biztos bizonyos partikuláris érdeket is képviselt, ami nem csak a nemzeti érdek, hanem a pártpolitika köntösében is megjelenhet. Ezt a kettőt még viszonylag tolerálhatónak tartom, az üzleti érdeket nem. Ebbe már bele is bukott egy teljes bizottság. A bizottságban a regionális politikáért lesz felelős, kényes körülmények között, hiszen a kiszemelt ikerbiztos, Michel Barnier francia külügyminiszterként folytatja tovább, az utódja pedig szintén kezdő... - Már a felkészülés során próbáltam némi új hangsúlyt adni, eloszlatni azt a félelmet, hogy itt az újak maguknak kaparják ki a gesztenyét. Mindig a teljes szolidaritásról beszélek. Nekem Dél-Portugália ugyanannyira fontos, mint Kelet-Lengyelország, részrehajlás nélkül, objektív mércével próbálom a valódi problémák felé terelni a pénzeket is és a gondolkodást. Nézzük a városi nyomornegyedek problémáját! Az EU-nak van egy jól fejlett vidéki, agrár- és környezetvédelmi dimenziója, ami nagyon jó ebben az iparosított világban. De a munkanélküliség, a bűnözés, a bevándorlás nem a domboldalakon, a ritkán lakott vidéken koncentrálódik, hanem a városokban. Az Interreg program jegyében pedig a határövezeteket lehet fejleszteni, ahol össze kell növeszteni az uniót. Közelünkben háromfajta határ is van: az osztrák-magyar, mint belső, az új tagok közötti, mint a magyar-szlovák és természetesen a külső, mint például a magyar-román. Feltámasztható a Bécs-Pozsony-Budapest (köztük Győr) alkotta, valaha szervesen összetartozó régió is. Koppenhágában is éltem, láttam, miként kapcsolódik össze a Koppenhága-Göteborg-Malmö régió, tenger alatti alagút, híd, repülőterek segítségével hatalmas agglomerációvá növi ki magát. Ilyesfajta kihívásoknak, új fejleményeknek kell megfelelni. - Barnier távozásával felmerülhet, hogy novembertől az új bizottságban egyedül legyen felelős a tárcáért? - Arra nem volt példa, hogy a nettó befizető országok ezt, vagy hasonló tárcát kiadtak volna a kezükből. - A bizottság előtt áll egy másik kihívás is: a lisszaboni célkitűzés...Úgy tűnik, ez az EU torkán akadt - ma már aligha fogalmaznák meg, hogy az évtized végére a világ legversenyképesebb gazdaságává akar válni... - Ez nagyon szép célkitűzés, egyike lehet a nagy vívmányoknak. A kontinens ereje egyrészt az innovatív kapacitás, minden nagy ötlet Európából származott - de Amerikáig kellett futni, hogy valamit meg lehessen valósítani. Ez a kapacitás csak gazdagodik a bővítéssel, ez a pozitívum. A negatívum az, hogy sem az USA, sem Kína nincs felosztva picike munkaerőpiacokra, Európa igen. Kis egységek védik a saját önálló foglalkoztatási feltételeiket, és itt kibicsaklott a bővítés is. Alaptalan félelmek nyomán keletkeznek korlátozások, vagy legalábbis fenyegetnek velük. Amíg az EU rövid életű, lokális kormányok hatalmi spekulációi miatt sejtszerkezetként létezik, addig nem lehet beszélni integrációs előnyökről. Bármely integrációs alapműben a skálahozadék, a nagytérség, a nagy piac, a termelési tényezők optimális kiválogatása szerepel. Az EU eddig kétszer futott neki: amikor 1957-ben megírta a Közös Piac programját és azt részben megvalósította, és másodszor amikor az egységes belső piac programját 1992-ben előirányozta. Még mindig hiányzik egy harmadik, igazi nekifutás, amely valóban egy közös gazdasági térséggé tenné. Ráadásul ezt az újabb bővítések egy kicsit visszavetik. A félelmek egy része teljesen alaptalan. Százszor elmondtuk: az Audi Győrbe jövetele nemcsak egy delokalizáció, hogy Németországból elvándorol egy ipar, hanem inspiráló együttműködés. Az audisok kimutatták, hogy Ingolstadtban is több munkahely lett általa, jobbat, többet termelnek, megnőtt az export is, kellett oda is új ember. Nagy térségek versenyeznek velünk, és ha a Csendes-óceán partjait szemléljük, akkor Európának magába kellene szállni. Mindaddig, amíg az EU úgy működik, hogy a tagállamok kezében van a döntés, addig nehéz lesz. - Milyen praktikus előnyökkel járna a munkaerőpiac harmonizálása - ami nyilván a szociálpolitika harmonizálását is magával vonná? A tízszázalékos munkanélküliség idején biztos, hogy a külső erőforrásokra kell összpontosítani? - Ha a nyugati technológia és a viszonylag olcsóbb, de jól képzett keleti munkaerő találkozik - győri Audi -, akkor az versenyképes exportterméket eredményez, amit a világon bárhol eséllyel lehet kínálni. Ha a német gazdaság a saját levében fő, akkor elveszíti a versenyképességét, mert hihetetlenül magas költségekkel dolgozik. Ha a mi gazdaságaink külföldi befektetés nélkül akarnak bármit is tenni, akkor nem kapnak sem tőkét, sem technológiát. Ezeket a tényezőket kell kombinálni. A bizottságnak van egy ilyen misszionárius szerepe. Állandóan az összeurópai versenyképesség jegyében kell elemezni az akadályokat, javaslatot tenni a csökkentésükre, a nagyobb nyitottságra és kezelni a mellékhatásokat, mert a fő hatásnak pozitívnak kell lennie. NÉPESSÉG ÉS GAZDASÁG Az új biztosok Romano Prodival, a bizottság elnökével Balázs Péter jobbról a harmadik INFLÁCIÓ* DIPLOMÁSOK ARÁNYA* EU-25______________2,0_ EU—25_______________20,4 EU—15______________10_ EU—15_______________21,8 Ciprus______________40_ Ciprus_______________n.a. Csehország -0,1 Csehország____________11,8 Észtország 1,4 __Észtország___________29,7 Lengyelország 0,7lengyelország__________ Lettország 2^ _Lettország------------------— ■ ,---------------------- Litvánia 21,9 Litvánia1,1 —_----------------■——■ , ------------------------------------ Magyarország 14,1 .Magyarország------------js--------------------------íj-Malta---------------------na' Szlovákia 10,8 —S?l°vákia____________M_ Szlovénia_____________14,8 Szlovénia 5,7 USA_________________26,7 USA_______________2,3 * a 25-64 éves korosztály százaléka*2003, %_____________ ban, 2002________________ Forrás: Eurostat____________ Forrás: Eurostat_____________ Málta________0,4 4 69 Szlovákia________54_______26________4?_ ________Lakosság* GDP** GDP/l*** EU—25 454,9 9613 91 EU—15 380,8 9169 100 Ciprus__________0,7 11 77 Csehország 10,2_______78 _____62 Észtország 1,3______7______40 Lengyelország 38,2 202______41 Lettország 2,3_____________35 Litvánia_______34_____15______39_ Magyarország 10,1_______69________53 Szlovénia 2,0 23______69_ USA_______291,4 11084 137 . * 2004. januar 1-jei adat_______________H ** 2002. milliard euro___________________H *** 2002. %, vásárlóerő-paritáson, EU-15-100 | AZ EURÓPAI UNIÓS OLDALAKAT SZERKESZTETTE: BARABÁS T. JÁNOS AZ ELVEK NEM, DE A GYAKORLAT VÁLTOZIK Az unió nem exkluzív klub A kulcsszó a differenciálás - mondja Eneko Landaburu, aki az EU brüsszeli bizottságának bővítési főigazgatóságát vezette 1999-2003 között. A NAPI GAZDASÁG - Az új tagok ugyanahhoz az EU-hoz csatlakoznak, amelyikkel megkezdték a tárgyalásokat 1998-ban? - Igen is, meg nem is... Amikor egy 15 tagú család tízzel gyarapodik, az igazi változás. Az EU természete talán nem változik, de a belső viták gyakorlata igen. Soha nem voltunk exkluzív klub. A bővítéssel nem változik meg az unió lényege. Tény, hogy a családi szellemet már a 15 között is nehéz volt felfedezni. Ez különösen a 2000 végi nizzai csúcson derült ki, amikor képtelenek voltunk elkötelezni magunkat a jövőnk mellett. Hiányzott a cél, az ambíció. Az EU-nak erős egyéniségekre van szüksége, olyanokra, mint Mitterrand, Kohl, González vagy Delors voltak. Ha a túlélés a cél, erős vezetésre van szükség. - Ha visszatekint a csatlakozási tárgyalásokra, lett volna esély az ötéves folyamat felgyorsítására? - Nem, mert hiányzott a politikai elkötelezettség. Az hozott változást, amikor 2000-ben a brüsszeli bizottság kirukkolt az úgynevezett útitervvel, amikor világos menetrendet adtunk, amivel a tagállamok kötelezettséget vállaltak. Egyébként a legnehezebb problémát Lengyelország jelentette a maga méretével, lakosságával, amit csak fokozott, hogy Gerhard Schröder német kancel- ENEKO LANDABURU lár megígérte a tagságot a lengyeleknek. Ezzel elveszítettünk egy fontos nyomásgyakorló eszközt. - Az új tagokra nyomás nehezedik majd, hogy hozzák egyensúlyba költségvetésüket, legalábbis faragjanak le a túlzott deficitből. - Az EU tagjaként eleget kell tenni a kötelezettségeknek. A makroökonómiai helyzet megszilárdítása érdekében egyensúlyt kell találni a közkiadások kordában tartása és a monetáris feltételek teljesítése között és elő kell teremteni a társfinanszírozás forrását is. Spanyolországban a kilencvenes években gazdasági-pénzügyi nehézségek közepette a gonzáles-kormány lefaragott a közkiadásokból, de nem a brüsszeli pénzekkel összefüggőekből. Ezek elengedhetetlenek a növekedés, a foglalkoztatottság, az oktatás, kutatás fejlődése szempontjából. Ha elfogadjuk, hogy ezek a jövőnket alapozzák meg, akkor el a kezekkel tőlük! - Románia, Bulgária és Horvátország után elképzelhető, hogy az EU-nak még ebben az évtizedben más ország is tagjává válhat? - Nem hiszem. Elköteleztük magunkat Románia és Bulgária 2007-es tagsága mellett. Ez továbbra is lehetséges, de nem biztos, különösen Románia esetében, amely kevés előrehaladást tanúsít a vállaltak teljesítése érdekében. Horvátország legkorábban 2008-ban válhat taggá. És vár ránk egy nehéz döntés, mikor kezdődjenek meg a csatlakozási tárgyalások Törökországgal. Amelyek bizonyára sok időt vesznek majd igénybe... - Fölkészült az EU a török tagságra? - Előbb meg kell emésztenünk ezt a bővítést... Konszolidációra van szükségünk, mielőtt belekezdünk egy újabb nagy falatba. Ezért merül fel a szorosabb integráció, az avantgarde csoport kezdeményezése. 25-27 ország nem tud együtt haladni. Szükség van a szorosabb együttműködésre a bel- és igazságügy vagy a külpolitika területén. És akkor megoszthatjuk például Törökországgal is a belső piacot, vagy esetleg az eurót, néhány közös politikát. El kell fogadnunk a differenciálás gondolatát. Talán ez a legfontosabb változás, amit a bővítés hoz magával: a kulcsszó a differenciálás.