Napi Magyarország, 1998. március (2. évfolyam, 51-76. szám)

1998-03-02 / 51. szám

«MAGYARORSZÁG Ára: 38 Ft » 1998. MÁRCIUS 2., HÉTFŐ » II. ÉVFOLYAM, 51. SZÁM » MÁSODIK KIADÁS ♦ POLGÁRI NAPILAP Több mint negyvenezren tüntettek a vízi erőmű ellen Van felesleges hatszázmilliárdja? Két tüntetést is rendeztek szombaton a fővárosban, a tervezett dunai vízierőművel kapcsolatban. Ellenzők és tá­mogatók egyaránt az utcára vonultak, hogy felemeljék sza­vukat a környezetrombolás el­len, illetve a nagymarosi épít­kezések általuk vélt előnyei mellett. A József nádor téren körülbe­lül 40 ezer ember gyülekezett, hogy a pénteken megkötött szlovák-magyar keretmegál­lapodás és a nagymarosi gát fel­építése ellen tiltakozzon. A tün­tetők a Parlament elé vonultak, ahol dr. Gál Zoltán nevében dr. Borsos Csaba, az Országgyűlés Hivatalának főosztályvezetője vette át kilencpontos kiáltványu­kat. A József nádor teret és a kör­nyező utcákat megtöltötték a feliratok, amellyel a tüntetők tudatták, hogy joguk van bele­szólni a jövőjüket meghatározó kormányzati döntésekbe, sze­retnék, ha gyermekeik olcsó és tiszta vizet ihatnának, inkább lakásépítést és nem gátépítést akarnak finanszírozni, akiknek fontos a Duna eltereléséből fa­kadó környezeti károk felszá­molása. A gyűlés ideje alatt Vargha János - a Duna Kör részéről - tájékoztatta a megjelenteket a tüntetés szervezőinek vélemé­nyéről, majd Vállai Péter egy szatírát adott elő. Makovecz Im­re építész előadásában a nagy­marosi erőmű felépítését politi­kai szándéknak titulálta. Hor­váth Sándor színművész olvasta fel a Magyar Köztársaság Or­szággyűléséhez címzett kilenc­pontos kiáltványt, amelyet het­ven szervezet, köztük környe­zetvédők és pártok képviselői ír­tak alá. Az MSZP-n kívül minden párt képviseltette magát. Az SZDSZ-küldöttgyűlésből egy kisebb csoport skandálta a tünte­tőkkel, ellenzéki országgyűlési képviselőkkel, MIÉP-es politi­kusokkal együtt a kiáltvány fel­olvasása után: „Horn Gyula mondjon le!”. Az összegyűlt tömeg ezután elindult a Parlament felé, a hosz­­szú tömött sorban haladó tünte­tők az alábbi feliratú transzpa­rensekkel, táblákkal tiltakoztak: „Gyula! Bűzlik a Duna!”; „Víz­lépcsőt 1988-ból”; „Azért va­gyunk a világon, hogy valahol gátat építsünk benne”; „Júdás-csók - Nemcsók"; „Azt kívánja Hága, Buda - medrében folyjék a Duna!”; „Van felesleges 600 milliárdja?”; „Hagyjuk a Dunát, gátoljuk a Gyulát!”; „Gátakat adunk álmaidnak”; „Jobb, ha nincs gát ügyi - ne légy nyuszi­­gyuszi!”; „Gyula vitéz télen­­nyáron Dunát árul olcsó áron!” A Kossuth... Folytatás a 3. oldalon Az MSZP-n kívül minden párt képviseltette magát Fotó:Tatum Attila Kölni tudósítónk, Stefan Lázár jelenti: Sorsdöntő voksok Alsó-Szászországban Lezajlott a szövetségi választások főpróbája Gerhard Schröder, Alsó- Szászország miniszterelnöke a legjobb úton halad, hogy mint az ellenzéki szociáldemokraták kancellárjelöltje vágjon neki a szeptemberi szövetségi választá­soknak azzal a határozott céllal, hogy leváltsa a tizenhat esztende­je hatalmon lévő Helmut Kohlt. Az SPD - az első számítások szerint - eddigi történetének legnagyobb sikerét aratta az al­só-szászországi tartományi ur­namenet során: a négy évvel ez­előtt elért 44,3 százalék helyett ezúttal az 5 millió 900 ezer sza­vazásra jogosult polgár 48,2 százaléka adta le voksát a szo­ciáldemokraták mellett - hason­ló sikert az SPD még soha nem ért el ebben a tartományban. A kereszténydemokraták minimá­lis különbséggel szárnyalták túl négy évvel ezelőtti eredményü­ket, áttörést azonban annak elle­nére sem sikerült elérniük, hogy a kancellár nyolc alkalommal érvelt a tartományban a CDU- jelölt Christian Wulff támogatá­sára. A szabaddemokraták hely­zete kritikus - a különböző komputeranalízisek hol az öt­­százalékos sorsdöntő határon, hol az alatt látják őket. Sorsdöntő- Folytatás a 8. oldalon Gerhard Schröder alsó-szászországi miniszterelnök leadja szavazatát Fotó:MTI - Külföldi Képszerkesztőség A jövő évezred gazdasági csődje A legoptimistább számítások szerint is egy ilyen gáttal termelt villamos energia legfeljebb évi néhány tízmillió dollárt hoz, és ebből kellene kifizetni a több mil­liárd dolláros tőkebefektetést. Akár hitelt vesz fel a gátépítésre az ország, akár önerőből építené meg, ez az egy-két milliárd dollár olyannyira megterhelné az orszá­got, amire nem volt példa az el­múlt tizenöt évben. Az egyes csa­ládokra lebontva ez körülbelül 250 ezer forint terhet jelentene, hiszen alapigazság, hogy végső soron minden terhet a lakosság­nak kell viselnie, közvetve vagy közvetlenül - nyilatkozta lapunk­nak Zsolnai László közgazdász professzor, a Budapesti Közgaz­daságtudományi Egyetem Gazda­ságpolitikai Intézetének vezetője. Mindezt megerősítette Kere­kes Sándor, az egyetem környe­­zetgazdasági tanszékének vezető­je is: az, hogy a megépítendő gát semmibe nem kerül, az egyszerű­en az állampolgárok becsapása. A JÖVŐ ÉVEZRED... Írásunk az 5. oldalon Köddé vált cigaretta Hungarocamion-ügy A napokban történt nagy-bri­­tanniai kábítószerüggyel a Hungarocamion sofőrjei nem először keveredtek a csempészet gyanújába. 1994 első fél évében például öt Marokkóba indított jármű 600 ezer dollár értékű ci­garettarakománya tűnt el nyom­talanul az úti cél előtt Spanyol­­országban. Az ügyet a genfi székhelyű Nemzetközi Fuvaro­zási Szövetség (IRU) vizsgálja, s akár egymillió dollárra büntet­heti meg a közelmúltban egy magyar cég által privatizált Hungarocamiont, ha bebizonyo­sodik a vámbűncselekmény. Úgy tudjuk, a fuvarozó cégre csupán az IRU által kibocsátott TIR-igazolványokkal szembeni, jelenleg is vizsgálati szakaszban tartó más visszaélések miatt mil­liárdos nagyságrendű büntetés szabható ki, ezek közül a legsú­lyosabb a fent említett. A német vámhatóság által kezdeményezett, négy évvel ez­előtt történt esemény vizsgálata még tart, amelynek során az IRU arra is feleletet vár, hogy az áru eltűnésében szerepet játsz­hattak-e a spanyol hatóságok is. Informátorunk szerint egyéb­ként nagyon valószínű, hogy ez esetben a jelentős anyagi hát­rányt elszenvedő Hungaro­camiont megtévesztették annak ellenére, hogy egy jól megszer­vezett akcióról van szó. Lebo­nyolítójáról tudni lehet, hogy Svájcban él, hazánkban igen gyakran megforduló nem ma­gyar állampolgár. A magyar hatóságok előtt is ismert személyről van szó, aki­vel szemben állítólag azért nem indult eljárás, mert a bűncselek­mény nem itthon történt. A Nap-Tv-nek a múlt héten vendége volt a szállítmányozási cég vezérigazgatója, dr Szakál Győzőné. A műsorban elmondta: a Hungarocamion vásárlásakor az ilyen és hasonló kötelezettsé­gek elrettenthettek vásárlókat. Mint ismeretes, a cég nehézkes­sé vált privatizációja során há­rom sikertelen pályázat után ne­gyedszerre egy magyar pénz­ügyi befektető cég, a HC Invest szerezte meg a Hungarocamiont. GDUR Feljelentették Horn Gyulát Szándékosan provokálták a lakosságot 1956. december 6-án a Nyu­gati­ pályaudvar előtt, több em­beren elkövetett szándékos em­beröléssel megvalósított háborús bűntett miatt tett feljelentést a Fővárosi Főügyészségen az 56- os Deportálások Tényfeltáró Bi­zottsága Földes László, Drzics Drágó, Fekete Imre főhadnagy, Bodnár József őrnagy, Mátai Ot­tó főhadnagy, Horn Gyula és is­meretlen társaik ellen. Mint a feljelentésből kiderül, Földes László gyanúsított azóta elhunyt társaival az úgynevezett Katonai Tanács ülésén elhatá­rozták a karhatalom tömeges és vért nem kímélő bevetését. En­nek érdekében vörös zászlós tüntetést szerveztek a lakosság provokálására, azzal a céllal, hogy a válaszként kialakuló tö­megmegmozdulást kegyetlenül szétverjék. Az akció sikeresnek bizonyult, a járókelők összetűz­tek a vörös zászlós tüntetőkkel, majd a pályaudvaron összevont magyar karhatalom és a szovjet páncélosok tüzet nyitottak az ar­ra járókra. Az akkor szolgálatot teljesítő Drzics Drága néhány társával elfogott öt személyt, akiket minden vizsgálat nélkül a helyszínen tarkón lőttek. Rajtuk kívül a sortűznek több halálos áldozata is volt. A feljelentés szerint adatok vannak arra, hogy az akcióban részt vett Horn Gyula is, kérdés, hogy karhatalmistaként vagy csak provokátorként. A Deport56 rendelkezésére álló in­formációk szerint alapos a gya­nú, hogy Horn nem vörös zász­lós tüntetőként volt jelen a Nyu­gatinál - mint ahogy azt ma ál­lítja -, hanem fegyveres karha­talmistaként. Kinek Cambridge, kinek a Rigó utca Megoszló vélemények a nyelvvizsgákról Aki ma Magyarországon évek kitartó munkájával és rend­szerint komoly anyagi ráfordítás árán végre eljut a vizsgaképes nyelvtudás szintjére, újabb di­lemma elé kerül, el kell ugyanis döntenie, megelégszik-e egy ma­gas szintű, ám államilag el nem ismert és honosításra szoruló nemzetközi nyelvvizsgával, vagy kopogtasson a Rigó utcá­ban, és megkísérelje letenni a ma még jelentős előnyöket biztosító állami, pecsétes nyelvvizsgát. A készülő nyelvvizsgareform egyik alapelve volna, hogy teret adjon a nemzetközi nyelvvizs­gáknak, és megszüntesse a Rigó utcai Idegennyelvi Továbbképző Központ monopolhelyzetét. Je­lenleg számos magánnyelvisko­la rendelkezik nemzetközi nyelvvizsga jogosítvánnyal, ám ezek a nyelvvizsgák államilag nem elismertek, nem biztosíta­nak olyan előnyöket, mint pél­dául a közalkalmazottak számá­ra fizetéskiegészítésként adható nyelvvizsga pótlék, melyre kizá­rólag a Rigó utcai Idegennyelvi Továbbképző Központban meg­szerzett nyelvvizsga jogosít. Kinek Cambridge... Folytatás a 10. oldalon Szlovák demokrácia - csökkenő esélyek Távozik Michal Kovác elnök Ma lejár a szlovák államfő ötéves megbízatása. Utód híján Michal Kovác délután jogköreit Vladimír Meciar kormányának adja át, amely ezeket automati­kusan átruházza a miniszterel­nökre -jelentette az MTI. Kovácot a Meciar vezette HZDS jelöltjeként választották meg államfőnek. Az elnöki szé­ket 1993. március 2-án foglalta el. Egy-másfél év elteltével Kovác és Meciar között egyre feszültebbé vált a viszony, ami a későbbiekben tartós viszályko­dássá fajult, így 1994 végén a harmadszor is kormányra került Meciar-mozgalom - a koalíciós partnerekkel egyetértésben - már következetesen Kovác le­váltására törekedett, de nem si­került biztosítania az ehhez szükséges 90 voksot, a három­­ötödös többséget. Távozik... Folytatás a 9. oldalon Továbbra is titok Göncz Árpád átvilágítási ha­tározatát homály fedi. Átvilágí­tása nyomán tavaly nyáron kapta kézhez a bírák július 7-i keltezé­sű döntését. Ellentétben számos politikussal, akik a testület hatá­rozatát nyilvánosságra hozták, a köztársasági elnök erre nem mu­tatkozott hajlandónak. Lapunk most ismét rákérdezett a határo­zat sorsára, de az elnök hivatala mereven elzárkózott attól, hogy bármilyen információt is adjon. Továbbra is... Folytatás a 4. oldalon

Next