Nefelejts, 1859. április - 1860. március (1. évfolyam, 1-52. szám)

1859-04-03 / 1. szám

T /1WHT ^y^RTTTRT BECS, mart. 29. E­b­en asszony fiatal énekesnőnek nemrég bekövetkezett halála a birodalmi főváros köreiben mindenütt a legélénkebb sajnálkozást idézé elő. A bájos, fiatal és kitűnő hang­tehetséggel megáldott művésznő csak nemrég érkezett ide Amerikából, s azonnal szerződtetett az udvari operaházhoz, mi­előtt azonban egyszer is fölléphetett volna, mindjárt az első pró­bán roszul lett, és daczára minden orvosi segélynek, néhány napi szenvedés után, virágzó életének 19-ik tavaszán meghalt. A ter­mészet és a szív minden szép tulajdonaival megáldva, és oly bájos mint szeretetreméltó nő vola, mindenki által szerettetve, kik őt ismerni tanulták. A művészet egéről kimúltával egy csillag ha­nyatlott le, mielőtt egész fényében ragyoghatott volna. — A német opera művészei az olasz saison beálltával mind szerte­repülnek : T­i­t­i­e­n­s k. a. a pesti nemzeti színpadon, Ander ugyanitt a német színpadon fognak vendégszerepelni. Csillagné asszony és S­t­e­g­e­r Berlinbe és Amsterdamba készülnek ,B­e­c­k Varsóban, Ricci k. a. Majlandban fognak vendégeskedni. — A közönség nagy kíváncsisággal várja az olasz opera előadásait, a szerződött tagok , többnyire már a múlt évekről ismertek, a leg­szebb reményekre jogositnak a jó eredményre nézve. — A vár­színházban hazánk leánya Bognár k. a., ki mindinkább kedven­­czévé válik a közönségnek, közelebb Göthe „Faust“-jában lépett föl mint „Gretchen“, és nehéz feladatát sikerrel oldá meg. WEIMAR, Liszt Ferencz művész-hazánkfia és ud­vari karmester saját kérelmére két évi szabadságidőt nyert. Elő­ször Berlinbe megy, azután idejének nagy részét Párisban töl­­ten­i, hol nagyszerű hangversenyeket fog rendezni. Nem is kételkedünk benne, hogy e két év alatt szeretett hazáját is meg­­látogatandja. GOTHA: Bulyovszky Lilla asszony az uralkodó herczeg meghívása folytán négyszer lép föl a gothai udvari szín­padon, mint Stuart Mária, Julia, Donna Diána és Klaerch­en. Mű­vésznőnk több lap szerint első föllépte alkalmával rendkívüli sikert aratott, s az uralkodó h­erczegnő kezeiből nyerte az első koszorút. Eddigi föllépteiről a „Nat. Ztg.“ „Gothai lap“ és „Béri. Montagspost“ írtak terjedelmes­ kritikákat. Gothában tartóz­kodása idejére — mint írják — a h­erczegi palotában jelöltetett ki számára lakás. PARIS. Egy olasz gróf tartózkodik itt hosszabb idő óta, ki nemrég roppant örökséghez jutott Amerikából. Ebben eddig semmi különös nincs, mert ma már nem ritkák az oly szeretetre­méltó amerikai nagybátyák, kik milliókkal lepik meg európai rokonaikat; de érdekes a bájos fiatal grófnénak — ki jelenleg a salonokban mindenütt ünnepeltetik — élettörténete. A mese, mely most a napi társalgás tárgyát képezi, igy hangzik: Egy németországi gazdag grófnő férjétől elválván, Olaszországba köl­tözött s itt a katholikus hitre tért. A grófnő egykor templomba megy, s itt egy koldusnő s ennek gyermeke oly gonoszul zaklatja őt, hogy a tolakodó kérelmezőket csak nyers szavakkal rázhatá le nyakáról. Ekkor — miként a grófnő a sok német művésznek, kiknek számára mindig nyitva áll háza, ismételve mesélte — a templomban imádkozása közben csoda történik. A madonnakép, mely előtt térdepel, azonnal megelevenedik, kilép a keretből, fenyegető szavakkal és tekintettel megdorgálja a grófnénak a szegények iránti szigorúságát, és megparancsolja neki, hogy tegye jóvá hibáját. A grófnő azonnal szót fogad, sietve távozik a templomból, fölkeresi az általa megbántott szegényeket, pénz­zel megajándékozza az anyát, a leányt pedig örökbe fogadja. Az akkor még nagyon fiatal leányka most már jeles nevelést nyer s elsőrangú szépséggé fejlődik, ki nagy kellemmel fogadja a láto­gatók tisztelgéseit, és jóltevőnője anyanyelvén épen oly ügye­sen beszél, mint saját és a franczia nyelven. A grófnő szerette volna őt valamely honfijával összeházasítani, és tökéletesen megfelelt valamint az ő úgy a leány óhajtásainak is, midőn egy müncheni szobrász megkérte kezét. Minden el volt már rendezve az egybekelésre, midőn a hálátlan egyszerre eltűnik egy olasz gróffal, ki az anya és a vőlegény tudtán kívül meghódította a szép leány szivét. A gróf gyönyörű nejével Párisba jött, az anya pedig kitagadta leányát örökéből, miért most már, a roppant amerikai örökség után nemigen boszankodnak.A R o s s i n i Paris­­hoz közel Passyban gyönyörű villát építtet, melynek alapkövét nagy ünnepélylyel tették le múlt hó 10-én. Az alapkőre helye­zett emlékpénzen e fölirat olvasható: „R o s s i n i Joachim e villa első kövét 1859 márczius 10-én téve le.“­­ Pár nap óta azon hir terjedt el a művészi körökben, hogy D­ej azét k. a., ki még mindig hódit a szinpadon, közelebb elhunyt szakácsnéjától 200,000 frankot örökölt, mit a hű cseléd a piaczpénzből ta­karított meg. A mi delnőink is bizonyosan kevésbbé haragud­nának szakácsnéikra, ha ezek is ily nemes czélból raknák félre azt a kis összegecskét, mit naponkinti bevásárlásaiknál megtaka­rítani szoktak.­­ Nagy zajt ütött itt közelebb Mires bankár bálja, mely igen fényes volt. 4000 meghivójegy osztatott ki A teremeknek ez alkalomra történt földiszitése 10,000 frankba került. HÁZI TANÁCSADÓ. Bepiszkolt domború gyapothimzések tisztítása. Ha a gyapottal,domborún hímzett párnák, kendők stb. bepisz­­koltatnak, mindenekelőtt jól kiporolandók s megkefélendők. Ezután tiszta buzakorpát főzünk esővízben mintegy félóráig, melyet szitán bocsátunk keresztül. Ha a korpalé meghűlt, keverjünk hozzá kevés kölni vizet, s a hímzést jó erős kefével mossuk meg, a vizet mind­addig változtatván, mig egészen tisztán folyik le. Ez megtörténvén, kifacsarjuk a hímzésből a vizet, és azt deszkára feszítve tűznél mi­nél hirtelenebben megszárítjuk, nehogy a színek meggyöngüljenek. Ha a hímzés egészen száraz, vegyük le a deszkáról, fésüljük ke­resztül, s a kiálló szálakat ollóval vagdaljuk le. Ezen eljárás után mindenki meg fog győződni, hogy a megnyírt hímzés eredeti szép­ségéből semmit­ sem veszített, s hogy a színek és gyapot eredeti fényüket megtartók. Hasonló módon kitisztítható minden más gyapot­­söt selyemhímzés is , legkisebb kár nélkül. Csemege t­eához. Vegyünk 6 tojást, s a­mennyit ezek egészben megmérve nyomnak, ugyanannyi lisztet, törött czukrot és i­ósvajat, mely ve­­gyüléket gyúrjuk meg. Ha a tészta néhány perczig nyugodott, ad­junk annak czitrom-, vanili- vagy narancs-zamatot, kenjük meg a vas edény belsejét i­ósvajjal, tegyük a tésztát belé, takarjuk be vas fedővel, melyre parazsat kell tennünk, és helyezzük a tűzre mig megsül. E tésztát szeletekre vagdalva melegen vagy hidegen lehet felszolgálni s bizonyosan ízleni fog. Puncs. Vegyünk a társaság tagjainak számához mért mennyiségű t­eát, czukrot, jó szilvapálinkát, rhumot, narancsot és czitromot. A czukrot dörzsöljük a narancs és czitrom héjához, s kevés vízben oldjuk fel, hogy mintegy szirupot képezzen, melyet a fönn előso­rolt adalékokkal együtt szitán kell keresztülbocsátanunk; ha ez meg­történt, töltsük reá a forró t­eát s a legjobb és legegyszerűbben ké­szíthető puncsot nyerendjük.

Next