Nefelejts, 1862. április - 1863. március (4. évfolyam, 1-52. szám)

1862-04-06 / 1. szám

E kis g­a­l­a­m­­b p­o­s­t­a, a Repülő gondolat, Mely nála is szállong már S sebesen szárnyra kap. S­­ még szarkaláb­a­­t is küld Oly pajkos-édesen: Hogy nemsokára egy rész Kis vendéged leszen. Ki összevissza csókol, Úgy, hogy selyemhajad Csókkal borzolja széjjel, S fáj majd az ajakad A sok csattanó csóktól, És úgy hozzád simul: Ruhád mind összegyűri Háh! irgalmatlanul. S örökzöldül e csínre Fogadást küld s teszen : Hogy ő hű, engedelmes S örökre jó leszen. LISZNYAY KÁLMÁN. 2 Szerencsétlen furulyás. — Beszély. — Ir­ta : Kovács Pál. Rákfalvát épen úgy nevezhették volna Malaczfal­­vának is, mert ha becsületes lakossága nem tart is előre mindenben, de vissza se mászott épen rák­ként, legfölebb csak egy helyütt maradt, a­mi egyébiránt legbiztosabb positio szokott lenni az életben. A rákhoz pedig még annyiban sem ha­sonlított, a­mennyiben a rákot ha megfőzik, piros lesz ; Rák­­falvának lakossága pedig ha le volt is néha főzve, ezért ugyan el nem pirult soha ! Rák nevét tehát nem is a rákoktól véve, hanem a szabóktól, lévén tisztes czéh­helye, az itt feles számmal képviselt szűrszabóknak, kiknek pedig mint tud­játok, nagy ollóik szoktak lenni, mint a rákoknak. És ennyi úgy hiszem elég is lesz ezúttal helynévmagya­rázatnak, a­ki még többet s alaposabbat kivánna erről tudni, az forduljon tudós Ensel-Rezső Sándor úrhoz, ki a magyar helynevek­ magyarázatán épen most töri a fejét! Nekünk jelenleg elég tudnunk s tudatnunk annyit, hogy elbeszélendő eseményeink színhelyéül Rákfalvát választók, hol beszélyünk hőse is született, lakott, és megházasodott. Neve ezen derék ficzkónak, ki csakugyan teljes joggal elmondható magáról, hogy: nemo próféta in patria sua, egy­előre csak ,szerencsétlen furulyása legyen; volt azon­ban neki e mellett több is, ,elnevezték szegényt lónak, hol de­resnek, hol fakónak, mint a nóta mondja ! Mert tudnotok kell szerelmes atyámfiai, hogy választott hősünk sem több sem ke­vesebb a maga valójában, mint szegény vidéki levelezője egypár gazdag, fővárosi lapnak, melyek hozzá ugyan ingyen járnak, de melyeknek ő otthon mégis néha keservesen fi­z­e­t­i meg az árát! A mai igen eszélyesen és ildomosan szervezett és rend­szerezett világban, igen természetes, hogy még a vidéki leve­lezők is önálló státust képeznek az irodalmi egységes összállam­­ban. Megvan ennek a maga aristokrátiája épen úgy, mint proletariátussága. Vannak munkás de szerény tagjai, van­nak vitéz katonái, kik még Vahot Imrustól, a polemikus hadak legyőzhetlen nagyvezérétől sem riadnak mindig vissza. Vannak tisztes b­e­l­s­ő emberei, kik szép szóval, a feltámadás és az erre következendő más jobb világnak kenetes szavakkal ecse­telt reményeivel tartják össze lapjuk s mellett uj év körül a né­pet Vannak insurgensei, önkény­­e­sei, kik a maguk költségén élnek, s még a brief-márkokat is a maguk er­szényéből fizetik. Ez megfizethetlen jó kis csoport. Van­nak végre besorozott vitézei, kik csak az an­ticipatió­­k­a­t szolgálják le kelletlenül, ímmel-ámmal, ezeket ugyan nem sokra lehet használni! Szóval, van ezen státusnak mindene, — még adóssága is — mi csak egy jól szervezett állam létére s fenntartására szükséges! Mindez, az ármádiát illeti. — A politikai administratióban legkitűnőbb he­lyet foglal el itt is az aristokratia. — Az aristokrata-leve­­lező — ki azonban nem szükség hogy herczeg, gróf, vagy báró legyen, miután itt csak az irodalmi aristokratiáról van a szó — az aristokrata-levelező mondom, nem napszámban dolgo­zik, a mi rangján — aluli volna, sőt néha még maga fizeti meg levelének kiadási költségét,— a mi a kiadóra nézve igen kedvező és hasznos állapot; ámbár a szerkesztőre nézve nem mindig kecsegtető, — sőt van eset, melyben a szerkesztő sze­retne az efféle levelezőn kiadni, megtörténvén néha, hogy levelei sületlenségeivel a szegény adózó olvasóközönség főzetik le. A proletárius levelezők többnyire vidéki tisztelet­beli hivatalnokok, esküdtek, jegyzők, ügyvédek, orvosok, kik aztán illendő honoráriumért a megyékből és városokból, faluk­ból és pusztákról, hiteles és jól értesült kútfőkből meritett hírek­kel hajborzasztó criminális történetek hűséges, pártatlan leirá- i­sával kedveskednek a szerkesztőségeknek ex offo, azaz bi­zonyos fizetésért, s tisztelet -példányon felül. — Ezek után jönnek a diurniszták, kiknek honorárium ugyan még nem jár, de tisztelet-példányt már kapnak. Ezek egyúttal az előfizetést szedő executorok, kik tíz egyszerre beküldött példányra egyet maguknak rendkívüli nyereményül meg is gazdálkodhatnak. — Végre jönnek a dilettánsok, vagyis tiszteletbeli levelezők, kiknek se diurnum, se tiszteletpéldány nem jár, s csupán azon kedvezményben részesíttetnek , hogy a vidéki jótékony tánczvigalmakról, hangversenyekről, műkedvelői előa­dásokról , k­i­svárosi nagy eseményekről irniok bér­men­tesen szabad, — akár közöltétnek aztán leveleik, akár nem. Szorgalmas, csüggedetlen fáradságu nép, mely tu­lboldog, ha tiz levele közöl egy egy néha kivonatban világot lát , kivált ha abban , az általuk titokban imádott bálkirálynő szépsége, vagy az isteni műkedvelő primadonna művészetéről is van egy­pár devalvált dicsérő szó! Az én hősöm , ez a szerencsétlen furulyás a munkás­osztályból volt levelezője három szépirodalmi, s két ellenkező irányú politikai pesti lapnak, de csak tisztelet­­példányo­s; remetó azonban, hogy felviheti még legalább az aesthetikai vezérczikkezésig, mikor aztán majd egy kis ho­norárium is fog neki igértetni, melynek behajtásához ugyan aligha egy kis barátságos executio nem leendne szüksé­

Next