Nefelejts, 1872. január-december (14. évfolyam, 1-51. szám)

1872-01-07 / 1. szám

XIV. évfolyam. I. szám. L eaM- 1867. ­Január 7 a mu mwmwmMsmi — Irodalmi emlékirataimból. — A virágot a kis pillangó Nem azért szereti, Mert illatos, — hanem mert keblén Helyet enged neki. Virágoknak rövid az éltök, Élnek egy reggelen, S a csók elhal, a kebel meghűl, S minden néma leszen. Pillangónak fáj széjielnézni A hervadás felett, Százszor többet veszít ő, mint ki Csupán egyet szeret. Dalmady Győző. mmnm Hagyd el a várost nem szűnő zajával, Hagyd unott lelkeit s a rósz theát! Hogy mit jelentnek isten és világ — ügy hiszem régen tudjuk Hegel által. Jöjj Indiába, hol örök nyár van, Hol ámbrát lélekzik minden virág S zarándokolni megy a sokaság A Gangeshez szép ünneplő ruhában. Ott, hol a pálma úgy tud súgni, búgni S a szent pataknak lótuszbokrai Indra hegyét nézik halk éjszakákon: Ott akarok előtted leborúlni, Ott akarom neked elmondani, Hogy legszebb asszony vagy a nagy világon! Endrődi Sándor. S z o k o 1 y ‘Viktortól. ) A világosi katastrófa után nemzeti életünk utolsó védsán- czául irodalmunk maradt meg; minden más el volt foglalva, le­rombolva, megsemmisítve. S A régi gárda sok hőse börtönökben senyvedt vagy kinos száműzetés emészté erőit. Költészetünk leglánglelkübb bajnoka a ; csaták viharában esett el; Vörösmarty megtört az óriási csapás Jj siílya alatt; a szelidlelkíi Arany megriadt vadként vonult el S legelrejtettebb magányába; Ozakó, Hazucha(Kelmenfi) s Ober- nyik nem régen lettek a sír áldozatai; a nagy tehetségű Kuthy íj renegáttá vált; Vachott Sándortól s Bajzától a haza remény- ) telensége fölötti gondolat őrökre eloltotta az ész világitó szö- ) vétnekét. Csak maroknyi volt az a sebzett, de végső küzdelmére \ elszánt csapat, mely az utolsó sánczba vette magát, honnan foly- \ tonos, erős rohamokat, titkos támadásokat intézőnek az ellenség­ig re. Közöttük legvitézebb, legfáradhatlanabb, legkitartóbb Jókai ) Mór. S A kitűzött zászló alá innen is, onnan is gyüledezni kezdet ' tek az ujonczok. Támadtak uj nevek s rövid idő alatt támadt egy oly sereg, mely az absolutistikus kormány szemében fé- 1 lemletessé kezdett válni. A sereg szervezkedett is, s szerencsésen aláásott minden S ellen-aknát. Legelőször Szilágyi Sándor indított meg folyoira- ' tot. annak sánczai köré gyűjtve a szerteszóródott harczosokat. Alig hányta szét ezen sánczot az ellenség, félelmes portyázók- ként megjelentek a „Forradalom férfiai“, „A magyar forradalom 1849. jul. 1-je után“ „A magyar forradalom története 1848 és ) 1849-ben“ Sajó (Jókai) forradalmi’családképei, az egész ország \Oj a. (.q ' ajkán forgó „Tánczoljatoklányok, tánczoljatok!“—költemény s 1 számos más nyomtatott s kinyomatlan mű, melyek hangjaira, ) miként egykor az Aetiues ellen küzdött s elesett hunnok, föltá- > madtak a nemzeti érzést izgalomban ébren tartó emlékek és ÍJ érzelmek. Az elnyomók bakókardjáról még csepegett a vér, midőn ) az irodalmunk irányában érdemeket szerzett Emich Gusztáv kiadásában s Császár Ferencz gondos szerkesztése mellett 1850 elején a „Pesti Napló“ politikai, 1849 végén pedig a közélet­1

Next

Sign up Sign up
/
Thumbnails
Contents