Nemzet, 1883. március (2. évfolyam, 59-88. szám)

1883-03-01 / 59. szám

SZERKESZTŐSÉG: Barátok tere, Athenaeum-épület, X. emelet. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelet csak ismert kéztől fogadunk el Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. hirdetések, úgy mint előfizetések a kiadóhivatalba (Barátok-tere, Athenaeum-épület) küldendők. REGGELI KIADÁS KIAdó-mrATAK: Barátok-tere, Athenaeum-apfilet, fjildeiint. Előfizetési díj : Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli keleti kiadás együtt: 1 hónapra „ „ ......................... .. „ .. .. jjárt, 3 hónapra ........................ .. (j » 6 hónapra ............................................. _ U * Az esti kiadás postai különküldéseért felüdlfizetés negyedévenként ........................ I ». évi folyam. Budapest, 1883. csütörtök, márczius 1.59. szám. Budapest, február 28. Szarvas város és a magyar államvasutak. Olvasóink tudják, hogy a tiszavidéki vasúttársulat a mezőtúr-szarvasi szárnyvonalat annak idején a Szarvas városával kötött kamatbiztosítéki szerződés alapján építette ki. A tiszavidéki vasutat a mezőtúr-szarvasi vonallal együtt átvette az állam, s a magyar államvasutak igazgatósága pár hét előtt — mint azt annak idején közöltük — felszólította Szarvas városát, hogy fizessen az 1880. május 1-től 1882. év végéig esedékes kamatbiztosítás fejében 73.023 forintot. Szarvas város megtagad minden fizetési kötelezettséget, azt vitatván, hogy ezen kötelezettség a tiszavidéki vasút államosításával megszűnt. A városi közönség rendkívül ügyesen érvel álláspontja mellett, amit, ha a kincstári jogügyi igazgatóság helyesnek el nem fog ismerni, kétségkívül igen érdekes per fog e vitás kérdésből kifejlődni. Szarvas város közönségének a magyar királyi államvasutak igazgatóságához intézett átiratát a következőkben közöljük: Nagytekintetű magyar királyi államvasuti igazgatóság ! Nem kis meglepetéssel vettük a folyó évi febr. 6-án 642. II. 18- i A. szám alatti felhívást. A mezőtúr-szarvasi vasút engedélyokmányát az 1879 . X-ik törvényczikk tartalmazza és szentesíti. Az idézett törvény 22. §-ában ez áll : »ha a tiszavidéki vasútra nézve a megváltási jog előbb érvényesíttetnék, önként érthetőleg joga lesz a kormánynak azzal egyidejűleg a most engedélyezett pályát is megváltani.« »A megváltási ár meghatározásánál a vállalatnak a valóságos megváltást megelőző hét év alatti tiszta jövedelmei fognak felszámíttatni, mely összegből a két legmostohább év tiszta jövedelme levonatván, a fönmaradt öt év átlagos tiszta jövedelme fog alapul elfogadtatni.« Hogy beváltás után a kamatbiztosítás fennállana — az képtelenség; — nincsen erről egy betű is a mezőtúr-szarvasi vasút engedélyokmányában. Akár az állam, akár a tiszavidéki vasút követelje azt, hogy a megváltás után a kamatgarancia minket terheljen, ezt semmi szín alatt el nem fogadjuk ; ilyen kikötést sem az engedélyezési, sem a megváltási törvény nem tett, ennélfogva nem tartozunk és nem is tartozhatunk semminemű kamatbiztosítással. A tiszavidéki vasút beváltásáról szóló 1880-iki XXXVIII. t. sz. 1. §-ban elmondatik, hogy az állam még csak 1888-ban érvényesíthető megváltási jogával már most is él — »és beváltja a többi vonalakon kívül a még ki nem épített s nem telekkönyvezett mezőtúr-szarvasi vonalat is.« Ezzel az ügy befejeztetett. A fent idézett törvényekben egy betű sincs arról, hogy a garantia fennállana, vagy továbbra is hatályban maradna ; unicum is lenne ez az összes vasutak történetében, hogy a beváltás után, mely az államnak merőben az állam tetszésétől függő időben történt, épségben maradjon oly garantia, amely nem az állam számára, hanem egy magánrészvénytársaság biztosítására ígértetett ; még ritkább unicum lenne, hogy egy község az állammal szemben garantiára kényszeríttessék. Szarvas város nem szerződött a magyar állammal és őszintén szólva , a magyar állami vasutak kezelése mellett, de átalában semmiféle államvasúti kezelés mellett garanciát nem vállaltunk volna, mert az államot másutt is, így nálunk is fontosabb közérdekek vezetik a vasutak kezelésénél, nem pedig egyedül a takarékosság elve, mely annyira uralkodott a tiszai vasútnál, hogy az ő kezelésének olcsóságát tudva, bízvást vállaltunk kamatgaranciát. Az államot igen helyesen az államgazdászati érdekek és a közönség kényelme, a forgalom élénkítése bizonyos bőkezű kezelésre kényszeríti, s oly complexumot, mint az államvasutak igazában ellenőrizni sem lehet. A tiszai vasút csupán saját vonalainak jövedelmezőségét nézte, ellenben a magyar állam beváltván a tiszai vasutat, országos tekintetekből a tarifát leszállította, melyből egyelőre a bevétel kevesbülése következett be a tiszai vonalon. A tiszavidéki vasút csak 3 egyént alkalmazott olyan forgalmú és fontosságú állomásain, aminekön most az államvasutak 4—5 hivatalnokot tartanak és fizetnek, míg ellenben a tiszavidéki vasútnál az anyagszerek minden hóban kimutatandók voltak, holott az államvasutaknál ily kimutatás csak félévenként történik. A jövedelmezőséget tekintő tiszai vasútnál a vonalok teljesen kihasználtattak, holott az államvasutak, melyeknek igazgatóságát nem önérdek, hanem magasabb forgalmi politika vezeti és a közönség érdeke is irányozza, a jobb jövő reményében több személyvonatot járat. A tiszavidéki vasút a vaspálya fentartásánál és kezelésénél a fukarkodással határos módon takarékoskodott az anyagszerekkel, napszámosokkal, szóval mindennel, holott az állam, hogy csak egyetlen esetet említsünk, egyedül az árvíz, alkalmából, a szarvasi vonalra szükségtelenül ezerekre menő összegeket költött, melyet, ha a munkák, a mi beleszólásunkkal adattak volna ki, legalább 50 százalék megtakarításával el lehetett volna végezni. Ha a tisztelt vasúti igazgatóság az első félévben velünk szerződésszerűleg közli a deficitet, ennek megszüntetése czéljából mi magunk kérjük vala, hogy a naponkénti kettős vonatok egyike rögtön szüntettessék meg. Ha tudatták volna velünk, hogy az üzem a mi számlánkra vezettetik, minden nap találtunk volna alapos okot a feljelentésre és megtakarításra való kiadásokat. Megkértük volna az igazgatóságot, hogy a mi mozdonyunk Mező-Túron az államvasúti vonatok tolására, egybeállítására ne használtathassék, hiszen a mozdony a garantírozó község költségén javíttatik, s ha elromlik, annak költségére szereztetik be, tehát lehetne-e ezeket az állam részére használni és a mi számlánkra beszerezni és javíttatni ? Előre képzeltük mi az állami kezelés hátrányait reánk nézve — azért midőn a tiszai vasút beváltása iránt az egyezkedések folytak, — miként az a tiszavidéki vasút jegyzőkönyveiből és egyéb átvett irományokból kitűnik, ellene mondtunk, kijelentettük, hogy mi az állami kezelés mellett garanciát nem vállaltunk, nem vállalunk, és ez a szerződő felek által tudomásul vétetett. A tiszavidéki vaspálya igazgatósága és Szarvas városa között létre jött szerződésben ezek állanak: »Tiszavidéki vasúttársaság minden üzleti fél év lefolytával, a befektetési tőke után járó kamat és törlesztési járulék hiányának mennyiségét egy ideiglenes üzleteredmény kimutatással Szarvas városa közönségének tudomására hozza. Ezen szerződést ismerte a beváltó állam, hogyan lehet az, hogy ha az államvasúti igazgatóság ama szerződést velünk szemben hatályban levőnek hitte, ebbeli kötelezettséget 3 vagy 4 féléven keresztül már elmulasztotta. Nem szándékozunk a velünk közlött folyószámla érdemleges bírálásába most beleereszkedni; de különös az mégis előttünk, hogy a pálya építése 1880. május havában befejeztetett, a pálya a közforgalomnak átadatott, az állam kezelése alá vette, annak építéséről az országgyűléshez jelentést tett és a B) mellékletben az összes építkezés 440,517 frt és 61 krral tétetik ki — holott a velünk közölt fentebbi levélben 470,514 frt 40 kr fordul elő, és így a két adat között szinte 30,000 frt különbözet mutatkozik utólag a mi hátrányunkra. Ezt már azért is megemlítjük, hogy maga a követelés sem tiszta, sem világos, tehát még ez is járul ahhoz, hogy az igazgatóság eljárása se a törvény, se a szerződésekben előírt módnak és időnek meg nem felel. A nagytekintetű vasút-igazgatóság nem közölte velünk a nagyméltóságú magyar királyi közlekedési miniszter úrnak a múlt évi december 23-án 32.074 szám alatt kelt rendeletét. Azon okok mérlegelésébe ezúttal tüzetesen nem bocsátkozhatunk, — ha azonban jól lennénk értesítve, minthogy sem a szarvasi vasúti 1879.X.,sem a tiszai vasút beváltására vonatkozó 1880. XXXVIII. t.-cz. a garantia feltartásáról semmit sem intézkedik, — azon alapon követelik tőlünk a garantiális összegeket, hogy a tiszavidéki vasút összes actives passiv követelései az államra átruháztattak. Erre vonatkozólag tisztelt vasúti igazgatóság mi azon nézetben vagyunk, hogy a Mező-Túr-szarvasi szárnyvonal nem egy puszta követelés — sőt nem is »követelés« hanem értékében 400,000 írtnál többet érő objectum. Lehetetlen, hogy a törvényhozás, ha látta volna azon szándékot, hogy egy jelentékeny város érdekei fenyegettetnek előbb mintsem ezt megengedné , annak kérését, ellentmondását figyelmen kívül hagyta volna és per tangentem — akart volna ezen nagyfontosságu kérdésben kárunkra dönteni. Egyébiránt a garantia kérdésében nem a tiszai vasút beváltásáról szóló 1880. XXXVIII, hanem az 1879. X.-cz. a Mező-Tur-szarvasi vasút engedélyokmánya az irányadó. Ezen törvényben pedig a tiszai vasút aktivái átvételéről egy betű sincs. Miért is a tisztelt igazgatóságnak fentebb hivatott közleményével, illetőleg a közlekedési miniszter úr rendeletével szemben — a minisztertanácshoz s ha ott meghallgatást nem nyernénk, az országgyűléshez fogunk folyamodni. Kérjük a nagytekintetű igazgatóságot, hogy míg ügyünk eldöntetik, a további intézkedéssel várakozni méltóztassék. Végezetre a tiszavidéki vasúti társaság és Szarvas városa között kötött szerződésben nyíltan állván, hogy ha a folyószámla közlésére 30 nap alatt nem fizetnénk — szabadon választott biró előtt sommás szuperbe idéztethetünk , mi azonban tisztelt igazgatóság meg vagyunk győződve, hogy még ha közigazgatási úton törvényes oltalmat és igazságot nem találnánk is , az eljáró bíróság belátandja álláspontunk jogszerűségét s kimondandja a garantiális követelés alaptalanságát, amely követelést érvényesnek el nem ismerjük és azt fizetni nem szándékozunk. Kelt Szarvas város képviseleti közgyűlésének 1883. évi február 26-án tartott üléséből. JANUSIK GYÖRGY, PÓL DANI, bíró, főjegyző. A Gazdakörből. Február 28. A Gazdakörben ma esti 6 órakor Somssich Pál elnöklete alatt gróf Keglevich István értekezett „»szőleink átalakításáról.« Értekező a következő kétső tétel bebizonyítását tűzte ki: 1. Borászatunknak mindaddig, mig szőleink jelenlegi állapotukban megmaradnak, jövője nincs, sőt az minden iparkodás daczára is fokozatosan hanyatlani fog. 2. Minden nevelési ág közt a borászat az, mely hazánkban a legbiztosabb és legmagasabb tiszta jövedelmet szolgáltathatja. Ezen eredmény elérésére azonban szőlőinknek gyökeres átalakítása szükséges.« Hazánkban csekély a bortermés és alacsony a bor ára: statistikával ugyan nem bírunk, de nézete szerint a bortermelés átlaga holdankint 50.61/1 hectoliter (=10—12 akó). Vannak ez alól kivételek, de a 638,508 kát. hold szőlőnek túlnyomó átlaga ezen alul marad. Ennek okai, hogy a szőlőmivelésre szánt terület fekvésénél fogva nem arra való, hogy túlságos közel állanak egymáshoz a tőkék, miért is egyik a másikat akadályozza a fejlődésben. Elvül azt lehet elfogadni, hogy a tőkéket legalább egy méternyire kell egymástól ültetni. E szerint egy kát. holdon 6400 tőke lenne, míg ma 9000, 12,000, sőt 20,000 is van. A csekély termelésnek harmadik oka a jelenlegi metszési mód s az, hogy nem trágyázzuk eléggé szőleinket. A szőlőveszszők, amelyeket elégetnek vagy pedig sövények hézagainak betöltésére használnak, alkalmas trágya anyagot képeznek, mert épen azon alkatrészeket tartalmazzák, amelyek a szőlőnövény táplálására szükségesek. Francziaországban a Medoc vidékén is, hol a világ legjobb bora terem, mintegy 20 év óta erősen trágyázzák a szőlőt. A szőlőfajok helytelen alkalmazása is igen sok esetben csökkenti a termelés mennyiségét. Szőleink beültetésénél a fajok okszerű megválasztásáról szó sem volt. Királyaink és egyesek a régibb időkben azon országokból hozattak szőlőket, ahol azok terményének kiváló tulajdonságairól meggyőződtek. Kiültették ezután a szőlőket ott, ahol eszékbe jutott. A véletlen néha úgy akarta, hogy sikerüljön, de a legtöbb esetben nem volt kielégítő az eredmény. A finomabb szőlőfajok lassan-lassan kivesztek. A rosszabb fajok megmaradtak. A szőlész e fajokat, mert úgy tapasztalta, hogy ezek növényzete erősebb, szívesen szaporította s igy mindinkább terjedt a rossz fajú tőke. Vannak nálunk jó fajta tőkék is, de mert későn élők, hazánk északi hegyeiben ritkán adnak kielégitő szinübort. Ilyen a kadarka, mely igen bőven terem és kurta csapra metszve maga magát fentartja. Nagy hátránya azonban, hogy nehezen érik , hogy hűvös s nedves nyár után kevés festő anyaggal bir. Innen magyarázható meg csak, hogy még a jó fekvésű visontai, egri és szegszárdi szőlőhegyekben is csak ritkán ad igazán veres bort. A kiveszett tőkék pótlásánál azon hiba követtetik el, hogy a gazda mit sem törődik azzal, hogy azon tőke, melyről vesszőt metsz vagy homlit, bőven termő-e vagy nem. Vesszőt vág minden tőkéről s homlit arról, a mely az üres helyhez a legközelebb áll. Legfeljebb oda törekszik, hogy minél erősebb veszszőt használjon, a mi már magában véve tévedés. A főfigyelmet arra kellene fordítani, hogy az uj tőkék kiültetésére csak oly anyatőkének galya használtassák, mely bőven szokott teremni s hogy a galy maga is bőven termett legyen. A szőlőnek s igy a bornak minőségére nagy befolyással van, hogy a tőkék nincsenek sorba ültetve. A rendetlenül beültetett szőlőben nagyon sok oly fürt van, mely a nap sugarai által nem fejeztethetik, mi a bor minőségének ártalmára van. Ami a szüretelést illeti, ennek az időpontja a legtöbb esetben helytelenül választatik meg, mihez járul az, hogy a szüretelésnél a termés nem választatik külön, hanem a rothadt, érett s éretlen fürt összekevertetik. A leglényegesebb kárt boraink az erjesztés időszakában szenvedik. A szőlőnedvből, ha az erjesztés helyesen kezeltetik 12 nap alatt bor lesz s legkésőbb 3 hó elteltével hordókban szállítható. Ha az erjesztés nem helyes, a bor 10 év után sem lesz megbízható kereskedelmi czikk, mert a legkisebb rázkódtatás után újra kezd forrni. A tökéletes erjesztés főfeltétele, hogy az erjesztés alatt a bor beváltozásnak kitéve ne legyen, hogy az a lehető legrövidebb idő alatt történjék. A veres bornál a hőfoknak legalább 15, legfölebb pedig 30 foknak kell lennie Celsius szerint. A fehér boroknál a hő 3 fokkal alacsonyabbb lehet. Értekező erjesztő kamráiban állandóan 18 foknyi hőség van. Leglényegesebb hiánya borainknak, hogy nagyon különfélék s a hány a hordó, annyi fajta a bor. Ez onnan ered, hogy sokféle faj lévén egy táblán, a fajok aránya változatosan van képviselve. Ezek okai termelésünk csekély voltának és terményeink csekély értékének. Ezen kedvezőtlen viszonyokon, amíg szőlőink túlságos sűrűen és rossz fajokkal vannak beültetve, segíteni nem lehet. Mikép lehetne az átalakítást nagyobb befektetés nélkül eszközölni ? E tekintetben elsősorban a fagyoknak kitett szőlőket tartja kivágandóknak. Az ekkér nyert területet gyümölcsfákkal kellene beültetni és be kellene gyepesíteni, hogy legelőknek is használtathassanak. A második teendő volna a talaj minőségéhez képest megállapítani, hogy mennyi területet akarunk az egyes szőlőtőkéknek szentelni. Ez után ki kellene jelölni azon tőkéket, melyek meghagyandók. A szőlőtőkék minden irányban vízszintesen a hegyoldal hoszszában huzatván, az új sorok úgy osztandók be, hogy minden második, esetleg minden harmadik sor maradjon, a többi pedig vágassék ki. A sorok közti távolság legyen 1—1’2 méter, a tőkék közti távolság pedig 90 cmétertől 2 méterig variálható. A fajok választásánál a vörös fajokat tartja feltétlenül czélszerűeknek, de e mellett a talajviszonyok is figyelembe veendők. Az agyagos, gazdag földbe az oporto, a déli megyékben a kadarka, az északiakban a burgundi, a kavicsos talajban a bordeaux-fajok jók. Francziaországban a déli megyékben egy katr. hold szőlőn 126 hl. bor terem. Egy bektl. (vörös) bor ára 15 fr. A nyers bevétel tehát 1890 fr. A kezelési költségnek 300 franknak levonásával a tiszta haszon 1590 fr. A medoci szőlőkben a középszerű paraszt szőlő kát. holdankint 25 hordó bort ad. Ennek ára 2180 frank, a kezelési költség 700 frank, a tiszta haszon 1483 ft. Ezen adatok a legértékesebb borokra vonatkoznak, de még inkább állanak a közép minőségüekre. A fajok közül ajánlja azokat, a melyek bőven teremnek. Ilyen a »Wälschriesling.« Barsmegyei szőlőjében szólónak az 1868-ban elültetett ezen faj 1874- ben 112 akót termett kát. holdankint. Ennek akóját 1876-ban eladta 25 írtért. Ugyané szőlőből küldött gr. Falkenhayn Ferencznek is vesszőket, ki 109 írtért adta el hordankint 1882-ben a bort. Az uj borok beosztásakor figyelemmel kell lenni, hogy minél több 1,6—2 öles főút és 1/a—1 öles gyalogút hagyassék, melyeknek főczéljuk a levegő szabad mozgásának előmozdítása. A trágyázás módjának ismertetése után kiemeli, hogy a szüretelésnél az időszaknak kellő meghatározására kell gondot fordítani. »A fehér borokat lehető későn, a vörös borokat azonnal« legyen a jelszó. Fajtáblánkint szüretelve az éretlen szemek eltávolitandók s első és másod osztályú bor készítendő. Az első osztályú bor értékének emelése bőven kárpótol a másod osztályúnak értékcsökkenéséért. A borkészítésnél a legpedánsabb tisztaság legyen. A szőlőcsutkák fajonkint az erjesztő helyiségben felállítandó fedeles kádakba helyezendők, amelyek agyaggal betapasztandók. Minél több csutka marad a mustban, annál nagyobb a bor tannin tartalma. Francziaország 70 megyéjében meghagyják a csutkát a mustban, 75-ben pedig nem. Itt is, ott is terem jó bor , de mégis az egyik a másik eljárását vétkesnek declarálja. Az erjesztőkamarák hőmérséke az elérendő czélhoz képest 12—30° Celsiusra emelendő s állandóan fentartandó. Az első erjedés 3—4 nap alatt be van fejezve s ha 6 napnál tovább tart, a hőmérsék nem volt elegendő. Az első erjesztés után 5—10 hliteres hordókba leszűrjük a bort, a melyekben a csendes erjedés ideje alatt deczemberig megmaradhat. Ez után kisebb hordókba szűrendő le a bor. A legkívánatosabb a bordeauxi 225—228 literes bordók elfogadása. A szállításra legalkalmasabbak a 450—456 literes bordók. A bornak az erjesztő kádakból való leszűrése után a törköly a présbe tétetik s a csendes nyomásra lefolyt bor a leszűrt borba keverendő, de a többszöri préselés után nyert bor elkülönítendő. Ez csak a finomabb borokra áll. A közönségesebb borral a leszűrt és préselt bor összekeverhető, de ennek a legnagyobb elővigyázattal kell történni. A fajborok keverése is igen fontos. Meg lévén állapítva az arány, amelyben a fajboroknak a borban képviselve kell lenniök, a borok kisebb hordókba csapolandók le, amelyben huzamosabb ideig maradhatnak s esetleg el is szállíttathatnak. A szőlőfajok elosztása pl. egy 10 holdas szőlőben, ha középfinomságú bort akarunk termelni, a következőkép történhetik : 50°/0 oporto, 30 °/0 merlot és 20°/0 carbonet-fajjal ültetendő be. A bor szétosztása is ezen arányokban történik. A jelzettek foganatosítása által szőlőink azon állapotba hozhatók, hogy többet fognak jövedelmezni, mint bármely más művelési ág. A mostani állapotot összehasonlítva a javítás utáni állapottal, a következőket adja elő: 1. Egy közönséges paraszt szőlő holdja 10 akót terem, melynek átlag ára 5 frt. A bevétel 50 frt. Az adó, mivelési költség s a tőkekamat azonban ezt teljesen felemészti. 2. Egy közép minőségű szőlő holdja ad 20 akó bort, melynek ára 6 frt. A bevétel tehát 120 frt. Ebből levonva a 100 frtra tehető kezelési s egyéb költségeket, a tiszta jövedelem 20 frt. Az átalakítás után az 1. alatti szőlő teremne 20 akót, melynek ára 7 frtra tehető. A bevétel lenne 140 forint, a kiadás pedig 80 forint, a tiszta haszon 60 forint. A 2. alatti szőlő teremne 30 akót, melynek ára 10 forinttal volna számitható. Ennél a bevétel lenne 300 forint, a mivelési költség 100 forint, a jövedelem 200 forint. Egy jó fekvésű s kedvező talajú szőlő, mely finom fajokkal volna beültetve, holdankint termelne 40 akót 18 forintjával akónkint s igy a bevétel lenne 720 forint, a melyből a 120 forint mivelési költség levonása után maradna 600 forint haszon. Ezen számítás igazolására felhozza, hogy Ausztriában 180 akóig fokozták egy holdnyi paraszt szőlőtermését. Pozsonyban s vidékén 160, Zalában 40 akót is terem egy hold szőlő. Déli vidékeinken hasonlók a termési viszonyok. Értekező barsmegyei középszerűen müvelt s zord éghajlatú szőlőjében a termés kataszteri holdon 108 akó vörös bor, melynek ára 16—18 frt közt változik. Középszerű viszonyok közt tehát 1700— 880 frtnyi nyers jövedelmet ért el. Nézete szerint ezen adatok igazolják azt, hogy nálunk a termelési viszonyok kedvezők, s hogy felállított tételei nem túlzottak. KÖZLEMÉNYEK: Az első, járadékkal kapcsolatos földhitel és közgazdasági egylet ma délelőtt tartott rendes évi közér cethen Gábor Mküllőmedve főispánjának elnöklete alatt. Miután az egylet teljes működésének megkezdése előtt üzleti jelentésről nem és csak évi jelentésről lehetett szó, melynek tárgyait képezték, az egyes létesítő tagok által 1882. év deczember 31-ig közpénzben beszolgáltatott létesítési betétek, valamint az ez évi létesítési költségek. Ezek szerint tehát befolyt 5962 frt 47 kr létesítési költségekben, kiadatott 5956 frt 4 kr marad 6 frt 43 kr. Eddig létesítési költségekben befolyt és kiadatott 33.550 frt 30 kr. A jelentés felolvasása után következett az igazgatóság és a felügyelő bizottság újjá választása. Megválasztottak az igazgatóságba: gróf Bethlen Gábor Küküllőmegye főispánja, gróf Eszterházy Kálmán Kolozsmegye főispánja és Márk Markus az intézet tervezetének szerzője. A felügyelő bizottságba : Gróf Teleky Sámuel és Dániel Márton orsz. képviselők. Lendvay Rezső nyug. honvéd-ezredes és Zuber Antal nagybirtokos. A selyemtenyésztés emelése. Fehértemplomról Írják, hogy ifj. Bandi Antal Bezerédj selyemtenyésztési biztos által megbizatott, hogy Fehértemplomon és környékén a petéket kiossza és a gubókat beváltsa. Bezerédj úr Bandi Antalt államköltségen Olaszországba küldeni szándékozik, hogy ott a selyemtenyésztést alaposan megismerje és azután Fehértemplomon selyemfonóba állíttathassák föl. Az osztrák hitelintézet igazgatósága a múlt évi mérleg megállapítása végett ma este 71/2 órakor ülést tart. A magyar országos méhészeti egyesület holnap csütörtökön délután 6 órakor a Köztelken méhészeti estélyt tart a következő programmal : 1. Experto credito — Kühne Ferencztől. 2. Emlékirat a magyar méhtermények exportja tárgyában, Drach és Therman budapesti czégtől. 3. A szerb tövis, valami a speculativ etetésről. Abend Andrástól. 4. Toldy József eredeti kéziratát a múlt század közepéből, bemutatja Kriesch János. Az első magyar szálloda részvény-társulat ma délelőtt 10 órakor tartotta évi közgyűlését. Az igazgazgatóság évi jelentése szerint az eszközölt nagyobb mérvű leírások után fenmaradó tiszta nyereség 1012 frt 10 kr., mit a közgyűlés a jövő év számlájára átvinni határozott s egyúttal a felmentvényt is megadta. Az igazgatóságnak a szálloda bérbeadása iránt tett fáradozása nem vezetett eredményre, minek folytán a társulat maga lesz kénytelen a kezelést átvenni. E tárgyban nem sokára rendkívüli közgyűlést tartatanak. Végül az igazgatóságba Kornfeld Zsigmondot s a felügyelő bizottságba Janovitz Zsigmondot és Ullmann Adolfot megválasztották s ezzel a közgyűlés véget ért. A telepítési kérdésről tekintettel a kivándorlásra, bukovinai testvéreink visszatelepítésére, czélszerűbb hazai néposztásra és a mezőiparos nagyközségek elbomlitására. Érkövy Adolf, miniszteri tanácsos, nyug. jószágigazgató, a m. t. akadémia lev. tagja sat. közgazdasági irodalmunk ismert veteránja ily czim alatt rendkívül érdekes munkát tett közzé. A felvetett kérdés tudvalevőleg jelenleg egyikét képezi azoknak melyek leggyakrabban képezik megbeszélés tárgyát s időszerű, mert a bukovinai magyarok betelepítése közeljövőre várható. A magyar országos gazdasági egyesület is elismerte a telepítési ügy fontosságát, midőn ez idei pályadíját erre vonatkozó munkára tűzte ki. A jelen tanulmány bizonyára elnyerte volna a díjat és csak a szerző szerénységének jele ha a pályázat elkerülésével bocsátja a nyilvánosság elé munkáját, annak bőséges adathalmazát rendelkezésére adván a pályázóknak. Az érdemekben gazdag író, mint ismeretes már 40 éve foglalkozik a telepítés nagyfontosságu kérdésével és 1867-ben javaslatot is terjesztett a kormány elé az ország délkeleti részének telepítése Mai számunkhoz agy ív melléklet van pontolva, tárgyában. Az előttünk fekvő munkában szerző mindenekelőtt a telepítési kérdés értelmezésével foglalkozik és közli, — részben táblázatosan, — a török hódoltság óta hazánkban eszközölt telepítéseket, azután hosszasabban és igen érdekesen szól a kivándorlási és viszszatelepítési ügyről, praktikus választ ad arra a kérdésre, hogy honnan vegyük a telepítvényeseket és a telepítésére szükséges földet és tárgyalja a telepítésel járó pénzügyi mozzanatokat. A szerző a telepítvényekről és telepítvényesekről szóló törvény szigorúbbá tételét kívánja. A mű második része kimerítő visszatekintés a magyar birodalom lakosságának népesedései történetére 888-tól egész a mai napig. A kötethez, melyet olvasóink figyelmébe ajánlunk, Magyar-Bánhegyes telepítvényes község határának térvázlata van csatolva. A fővárosi és vidéki kereskedők köre csütörtökön, márczius hó 1-én elnökségi ülést tart, melynek tárgyai: elnöki jelentések a rendes havi választmányi ülés határidejének és napirendjének megállapítása, a legutóbbi értekezlet határozatai végetti intézkedés, Freund Adolf indítványa a kamara évi jelentésének jövőben minő alapon leendő szerkesztése tárgyában, a vagyon és pénztári kezelési szabályzat fölötti tanácskozás, Mocznik Lajos indítványa az eczetfogyasztási adó tárgyában, indítvány a fővárosi összes fogyasztási czikkek ügyében, a heti vásárok alkalmával történő kirakodás tárgyában, a regaleügyben tett indítvány folytatólagos tárgyalása, a közraktárak ügyében tett indítvány folytatólagos tárgyalása, indítvány a szesz és szeszes italok hidvámja tárgyában. A békéscsabai takarékpénztárnak, melynek alaptőkéje 80,000 frt, 1882. évi mérlege szerint betétei 399,533 frt 68 krajczárra rúgtak, váltótárczája 595,874 frt 79 kr és zálogkölcsönszámlája 40,762 frt volt. Az intézet minden 50 frtos részjegy után 6 forintot fizet a 13,011 frt 02 kr nyereményből. A nagyatádi takarékpénztár-részvénytársaság 1882. évi tiszta nyeresége 4988 frt 34 kr, melyből minden 100 frttal befejezett részvény után 12 forint osztalékot fizet. Az intézet váltótárczája 49,312 frt, kötvénytárczája 180,172 forint és jelzálogkölcsönei 60,315 frt; betétül 318,324 frt 55 krajcrár van nála elhelyezve. A szeged-csongrádi takarékpénztár 1882. évi mérlege szerint deczember 31-én volt a betétek állománya 3,173,853 frt 59 kr, a megelőző évhez képest 111,729 frt 34 krral több. Az intézet saját értékpapírjainak állománya 889,950 frt. A váltóleszámitolási és kölcsönüzletben a múlt évhez képest 3.407,731 frt 86 krral nagyobb volt a forgalom s ebből az elsőre 3.192,183 frt 34 kr, az utóbbira 215,548 frt 52 kr forgalmi többlet esik. A váltótárcza az év végén 1.032,266 frt 18 kr. A múlt évi márczius havában életbe lépett közraktári vállalat forgalma még eddig a remélt kiterjedést nem nyerte és így üzleteredménya Ajjuogono lumaui a rewenyeknek. Eezei összes forgalma a múlt évben 44.277,735 frt 35 frt tett. A tiszta nyeremény 52,303 frt 55 kr, melyből osztalékul minden 260 frttal befizetett részvény után 60 frt fizettetik. A nagykanizsai kereskedelmi és iparbank, melynek alaptőkéje 100,000 frt, 1882. évi tiszta nyeresége 8609 frt 59 kr. Az intézetnél betétül 127,026 frt 57 kr van elhelyezve, váltótárczája 220,361 frt 93 kr, értékpapírkészlete 16,416 frt 74 kr. Kőbányai sertésüzlet. A sertéskereskedelmi csarnok jelentése. — Február 28. A nagy kínálat miatt az üzlet lanyha. — Magyar öreg nehéz 58 —59, fiatal nehéz 62—62,„ közép 60-----, könnyű 57—58. Szedett nehéz 58—59, közép 57—58, könnyű 55 — 56. — Romániai bakonyi nehéz-----------átmeneti, közép 56— 67’, átmeneti, könnyű-----átmeneti, eredeti nehéz------átmeneti, közép 53—54 átmeneti. — Szerbiai nehéz 69— 60— átmeneti, közép 57*/—58 átmeneti, könnyű 55—56 átmeneti. — Hízó 1 éves élősúlyban 4»/0 levonással 50—56, 2 éves 53—56 — Az árak hizlalt sertéseknél páronkint 45 ki. és 4»/0 levonással kilogrammonkint értendők. Romániai és szerbiai sertéseknél, melyek mint átmenetiek adattak el, a vevőnek páronkint 8 arany forint vám fejében, megtéríttetik. Budapesti áru- és értéktőzsde. Február 28. Gabonaüzlet. (Délutáni tőzsde.) A délutáni tőzsdén ismét nyugodtabb üzleti hangulat volt észlelhető, mert míg a déli tőzsdén búzában tavaszra 9,53 órtig történtek kötések, a délután folyamán nem volt több 9.49 írtnál elérhető. Ezen áron két kötés kelt el. Eladatott továbbá búza őszre 10.15 írton, tengeri május—júniusra 6.32 írton észak tavaszra 6.35 és 6.37 írton. Jegyzéseink: Szokványbúza tavaszra 9.50—9.63. Szokványbúza őszre 10.12—10.14. — Bánáti tengeri május —júniusra 6.32—6.34. Szokvány-zab tavaszra 6.40 —6.42. Káposztarepcze 1883. aug.—szeptemberre 137/g—14—. Értéküzlet. (Esti tőzsde.) A mai ultimo legombolyitása a legcsekélyebb akadály nélkül folyt, a mi mindenesetre a roppant áremelkedésnél dicséretre méltó elismerést érdemel. A délutáni tőzsde bágyadtsággal kezdődött, minthogy azon hír érkezett, hogy ma késő este fogják közzétenni az osztrák hitelintézet évi mérlegét, miből azt következtetik, hogy az kedvezőtlen lesz, mert különben szokás szerint a nagy hitelbank mérlegét tették volna nyilvánossá. A későbbi órákban újra vásárlások létettek és a tőzsde szilárd arczulatot öltött. Egyltalában ma irányzatról nem lehet tulajdonképen szólani, minthogy a mérleg napján a változások közönségesen felette nagyok és kevesek szoktak lenni. Uj ar. jár. 89.27—89.37% papirjár. 87.55 —87.571/2 kissé gyengébben. Osztrák hitelr. 313.30 —312.50—315.20. Magyar hitelrészvények 315—■ 317.50. Leszámítoló bank 98.75—99. Osztrák magyar államvasut —... Az érdekfeszültséget legjobban jellemzi a dijtételek állása, és pedig máról holnapra 12 frt. Zárlati áraink: Magyar 4 százalékos aranyjáradék 89.45.— Magyar 5 százalékos papírjáradék 87.60, Osztrák hitelintézet 315.20. M. hitelbankrészvények 318.25. Magyar leszámítoló bankrészvények 98.75. Osztrák magyar államvasuti részvények 342. A nagy mozgalmat csak a magánforgalomnál 10 óra tájban várják. Párisból távírják a franczia 5°/0-ás járadékot 115,70-en.