Nemzet, 1884. augusztus (3. évfolyam, 689-719. szám)
1884-08-01 / 689. szám
SzKUKECZTUdta: Ferencziek-tere, Athenaeum-épület, 1. emelet A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelet csak ismert kéztől fogadunk el. Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk HIRDETÉSEK úgy mint előfizetések a kiadóhivatalba (Ferencziek-tere, Athenaeum-épület) küldendők. Egyes szám 4 kr. 689. (211) szám. Reggeli kiadás: Budapest, 1884. Péntek, augusztus 1. Kiadó-hivatal,: flowmolek-tere, Athenaeum-épület, földszint Előfizetési díj : Patán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggelire vett kiadás együtt: 1 hónapra .......................... 2 fkrt. 8 hónapra .......................... 6 , 6 hónapra .. ............................................... 12 » Az esti kiadás postai különküldéséért felülfizetve havonként 35 kr., negyedévenként 1 . Egyes szám 4 kr. El. évi folyam. Budapest, julius 31. Jam multa sun, fieri quae posse negabiam ... Schlözer, a vaticani német diplomatiai képviselő Jacobini bibornok államtitkár tiszteletére diszebédet rendezett, melyen még ketten vettek részt a pápai udvar hivatalos egyéniségei közül. Ezt jelenti ma nekünk Rómából a táviró s hozzá teszi, hogy a viszonyok a Vaticán és Poroszország között szívélyesek s az egyházpolitikai tárgyalások egyáltalán nem reménytelenek. Ki hitte volna ezt a hetvenes évek elején vagy derekán? Oly kegyetlenül egymás hajába kaptak volt akkoron, hogy nem találkozott emberi lélek, aki megmondhatta volna, hova fog vezetni az a nagy tusa, milyen lesz és általában lesz-e belőle valamelyes kibontakozás avagy Németország, melynek tízszeres erővel kell vala a consolidatio munkáján dolgozni, arra lesz-e kárhoztatva, hogy hosszú időn keresztül ily áldástalan belső tusákban forgácsolja el legjobb erőit? Mennyi kis és nagy ostromállapoton ment azóta keresztül a német birodalom ? Mennyi socialdemocrata merénylet történt s hány socialista-ellenes törvény és rendszabály hozatott és hosszabbíttatott meg azóta ? Maga a vascancellár is hányszor, de hányszor adta be ez idő alatt lemondását ? A legjelentékenyebb tényezők, az állami és társadalmi életben egymás elleni kérlelhetetlennek látszott harczban egymást lekötve és gyengítve, fölszabadultak mintegy és fölbátorodtak a subversiv erők és elemek, melyek, ha felülkerekednek vala, mind a két küzdő félre , államra és egyházra halálos csapást mérnek. Szerencsére nem történt igy. A küzdő felek belátták lassan kint, hogy veszélyes útra tévedtek, amelyen, ha tovább haladnak, sem egyik, sem másik, hanem egy harmadik fél fog örvendeni torzsalkodásaik eredményének, mely mindkettőjök kölcsönös meggyengülése leend. A legbarczosabb porosz államférfiúról, Falck akkori cultusminiszterről ma alig beszél valaki. Maga a vascancellár is megmondta, hogy sohasem fog Canossába menni, de — mint a következmények megmutatták— rajta is beteljesült a franczia intelem, hogy a politikában »sohasem szabad azt mondani, hogy : »soha« !« Ő nem ment el ugyan Canossába, de nemcsak megnyitotta az utat Canossa irányában, hanem maga is jókora lépéseket tett arra felé. Nem gyengeségének, vagy következetlenségnek, hanem éleslátásának volt ez az eredménye. A Vaticán irányában is csak akkor mutatkozott békülékenyebbnek, miután a veszedelmesebb ellenség, a sociáldemokratia irányában megtette a szükséges lépéseket : részint repressív rendszabályok, részint a munkásosztályoknak nyújtott jótékony és humánus kedvezmények által; és miután nagyjából legalább megszerezte a német birodalmi egységnek a megszilárdulás anyagi tényezőit és biztosítékait, így a német vasúti hálózat hossza 1883. év közepén tett 35,500 kilométert, melyből esik az állami vasúti hálózatra nem kevesebb, mint 26,254 kilométer; magán vasutakra állami kezelés alatt 2763 kilom. és a magánvasutakra saját üzletben csak 6483 kilom. Rendezve van az államháztartás is, mely az 1884—85-ki költségvetés szerint tett 590 8 millió márka bevételt és ugyanannyi kiadást, tehát a birodalmi budgetben az egyensúly megvan, míg Francziaország deficittel küzd már. A német külkereskedelem is aktiv. Az 1881-ki kimutatás szerint a behozatal 2990 s a kivitel 3040 millió márkát tett. Nem nagy a plus, de plus mégis. Mi a bevitelt illeti, daczára az újabb irányú közgazdasági és vámpolitikai intézkedéseknek, csupán a bevitt élelmi czikkekre egy milliárd márkánál nagyobb összeg adatott ki (ami minket közelebbről érdekel, csupán gabonára 372, állatok és állati termékekre 330 millió márka.) Ismerve a németországi irányzatokat, el lehetünk készülve a bevitelt érzékenyebben sújtó megszólításokra is. De elég, hogy Bismarck herczeg most már megvalósítván közgazdasági programmjának egy jó részét, mosolygóbb arczcal fordul a Vaticán felé és sok időn át félelmetes ellenfelével, a centrum vezérével, Windhorsttal is barátságosabban szerít kezet. Róma felől is biztatón integetnek: »A viszonyok a Vaticán és Poroszország között szívélyesek.« Örvendünk rajta. Hogy a Quirinalban örvendenek-e, az más kérdés, de minket közelebbről érdekel az, milyen viszonyban áll a pápai udvarral barátunk és szövetségesünk Németország, mely csak tetemesen gyarapodik belső erőben, ha sikerül egyszer végleg szerencsésen kibontakozni a culturharcz misériáiból, amire most a legjobb kilátások nyílnak. Schlözernek bizonyára a legnehezebb feladat jutott osztályrészül, melyet valaha diplomata magára vállalt. Az óhajtott eredmény érdemében méltán fog osztozni XIII. Leóval és Bismarck herczeggel. A NEMZET TÁRCZÁJA. Julius 30. Románc csibakéró sziklakiben. Jegyezhet,csek. Jókai Mórtól. (Folytatás.) X. Hányszor vett részt azóta a nádorfi az olyan aratásban, ahol a lekaszált kalász Isten képét hordja! Ott volt a nagy világcsatákban, mint dandárvezér; a 66-iki háborúban az ő ágyúié volt az utolsó szó. Mikor Pozsonynál félbeszaktta az ütközetet a fegyverszünet üzenete,olyan fekete volt az arcza a lőporfüsttől, hogy amint a kifáradt tisztikarral együtt ebédhez ült a »Zöldfában«, a jó öreg Palugyay »Herr General«-nak czimezte. »Hát nem ismer már, öregem, hisz egykor jó barátok voltunk!« És annyi füstfelhő, golyózápor közül mindig sértetlenül jött elő. Golyó kikerüli, vadkan meg nem tépi, darázs meg nem szúrja. A vadkant soha sem lövi, mindig késsel szokta felfogni (pedig egyszer beletört a kése s majd Zrínyi Miklós sorsára jutott), s a méhek közé tévedt tolvajdarazsakat kiszedi a kezével, nem bántják. »Bizonyosan tisztelik Árpád vérét« mondom rá, mikor a szememmel láttam ezt a merényletet. »Jobb magyarázatát adta ennek az X-i plébános, szólt a főherczeg; szerinte valami olyan rossz illata lehet a kezemnek, a miért a darazsak irtóznak beleharapni.« XI. Egy esztergályos műhelyen keresztül, melynek csak egy soha be nem zárt Üvegajtaja van az udvarra, lépünk be a nádorfi dolgozó szobájába, melyben csak fegyverek és könyvek, és tűzoltó készletek képezik a pompát. Mert József főherczeg nem csak a magyar honvédségnek főparancsnoka, hanem az Alcsúth és vidéke összes tűzoltóinak is. S ott áll előttünk az a férfin, aki harmadfélszázezer magyar honvédnek vezére, a margitszigeti paradicsom pazarkezű megalkotója, a magyar földesurnak s a magyar családapának igaz ős mintaképe, s a szegény czigányok nyelvtudósa, napbarnította arczának erőteljes vonásaiban, nyugodt, szelíd tekintetű szemeiben, a jóság és erély van kifejezve, a bajusza hegyesen kipödörve, öltözete csípőig érő fekete kabát, semmi nyakravaló, hosszú szárú, kecsege orrú huszárcsizmákba húzott szürke nadrág; — a fején, ha künn jár, tűrt karimájú szürke túri kalap, sem bot, sem ostor soha a kezében; még csak egy kutyát sem hord magával. Csak a folyosón hever egy félig szélhüdött bernáthegyi, aki nem bir már fölkelni. Hajdan a kis gyermekek játszótársa volt; most nyugdíjban tartják. »Tizenöt esztendeje adta ön szavát, hogy eljön Alcsuthra, valahára beváltotta.« E szókkal fogad. Mondám, hogy most sem ingyen jöttem, vinni akarok valamit. Rudolf trónörökös ő fensége hozzáirt leveléből már értesülve volt a főherczeg a hozzá intézett igényekről s előkereste a kívánt iratokat. Én azt hittem (a hozzám írt leveléből ítélve), hogy holmi apró jegyzetekről van szó, a miket egy dilettáns philolog nagyobb hivatása közben fenmaradt üres óráiban összegyüjtögetett s kapok a kezembe két terjedelmes, kidolgozott opusz, amelyik közül az egyiknek a czime: »Románó csibakéró sziklariben«, a másiké »Románó ugrikánó alanengéró libró« (czigány összehasonlító szótár.) Az első terjedelme 156 nagy foliú lap, a másodiké 641. »Ezt hagyjuk éjszakára!« »Csináljon vele, amit tetszik.* XXL »ügy jár ám az, fenséges uram, a ki egy szerkesztőnek a kis ujját nyújtja, mint a ki ama másik gonosz szellemmel komázik : most már, hogy ily sokat kaptam, nem elégszem meg vele; még többet kívánok. Hire jár, hogy a fenséges asszonynak mily remek rajzgyűjteménye van tájképekből és népviseletekből, hátha még abból is kaphatnék, a mi Rudolf trónörös urunk munkájához valót.« »Az is meglehet«. Pontban tizenkét órakor ebédelnek az alcsuthi kastélyban, igazán magyarosan: magyar konyha, magyar borok, magyar szó, semmi más. Mindenki magyarul beszél itt, a főherczegi pártól és gyermekeiktől kezdve az utolsó cselédig. A főherczegi család, az udvarhölgyek, a főudvarmester és szárnysegéd, a nevelők megtöltik a hosszú asztalsort. József főherczeg a földi boldogság legnagyobbikát élvezi bizonynyal : — két szép leány, kiknek fejlődő bájait emeli a lélekből kisugárzó fenség, két szép, piros arczu, nyílt tekintetű okos fiú; hát még az a kis Corregio-féle angyalka, a ki mosolygó kegyosztással nyújtja a harmatkezét csókolásra mindenkinek sorba, és mind valamennyinek a nemes vonásai, indulatai, kedélye egyesülve az egyszerűségében oly hóditó édes anya arczán. A művészi tehetség az egész főherczegi családnak öröke. Mária és Margit főherczegnők természet után rajzolnak és festenek biztos kézzel, vagy ahogy a művész-jargon mondja »farkas vonásokkal«. Klotild főherczegnőnek a művészi alkotásai előtt már szabad feltenni a kritikai szemüveget is. Egy olajfestménye (gróf Zichy Irene úrhölgy mint czigányleány) feltűnést vívna ki bármely képtárlaton; aquarell tájképei pedig minda művészi felfogás, mind a technikai kivitel dolgában csodálatra ragadnak. Nem kevésbbé becsesek a magyar népviseletekről felvett színvázlatai. Reményem van, hogy Alcsuth leírásánál a főherczegnő saját rajzai fogják díszesíteni a szöveget. Nagy kár, hogy egy része ez albumnak elveszett. Soha az alcsuthi kastélyból el nem loptak semmit, s épen a főherczegnő albumának egy részét tüntette el valami szentségtelen kéz. Hiszen lopott volna el inkább ezüstöt, aranyat, senki meg sem emlegetné érte. A főherczeg adna ezer forintot, a teljes büntetlenség biztosítása mellett, annak a derék embernek, aki az elvitt képeket visszahozná. Megígértem, hogy ezt publikálni fogom, talán lesz sikere. Az egyik művészi élvezetet felváltja a másik. A főherczegnő két bájos és szellemdús udvarhölgye: gróf Zichy Iréné és báró Bocksberg Paula (az én feledhetlen kedves barátomnak, Almássy Pálnak az unokahuga) felváltva játszanak nagy művészi darabokat a zongorán. Mikor a magyar népdalokra kerül a sor, Klotild főherczegnő, két leányától átölelve, odaáll a zongorázó hölgy mögé s aztán együtt éneklik mind a négyen a pusztai nótát. Tündéri quartett! (Folytatása következik.) BELFÖLD, Budapest, júl. 31. (A közlekedésügyi tanács.) A közlekedésügyi miniszter — mint a »Bud. Corr.« értesül — a közlekedésügyi tanács átalakításához hozzáfogott. A tanács a magyar államvasutak feloszlatott igazgató tanácsa helyébe fog lépni. A miniszter, miután a közlekedésügyi tanács az egyes minisztériumok képviselőiből, továbbá kinevezett tagokból és az orsz. gazdasági egyesület, a budapesti kereskedelmi és iparkamara és az orsz. erdészeti egylet képviselőiből alakítandó, az említett három egyesülethez a következő átiratot intézte: »A vezetésem alatt álló közmunka és közlekedésügyi minisztérium kiváló feladatát a legfontosabb hazai közlekedési és közgazdasági kérdéseknek megoldása képezi. Czimed, nem kétlem, osztozni fog azon nézetemben, hogy a minisztérium működését gyakorlatias irányban kell fejleszteni, közelebbi és közvetlenebb összeköttetésbe kell hozni azon körökkel, melyek a közlekedési és közgazdasági, érdekeknek előmozdítására az öntevékenység terén hatva vannak és amelyek kiválóan képesek arra, hogy a közlekedésügyek egész nagy keretében előforduló bajokat, panaszokat és kívánságokat azon fórum előtt tolmácsolják, amely feladatának ismeri, hogy azokat a lehetőség szerint orvosolja, illetőleg kielégítse. A közlekedési tanács fölállítása által oly férfiaknak tanácsát óhajtanám a minisztérium részére igénybe venni és állandóbb alakban biztosítani, kik úgy elméletileg, mint gyakorlatilag otthonosok azon a téren, melyen a közmunka és közlekedésügyi minisztérium működik és ekként a fennebb kiemelt czélnak elérésében támogatni kéesek. — Igyekeztem lehetőleg minden szirmafagyelemmel lenni és a különböző érdekköröket érintkezéshez juttatni, midőn, a közlekedési tanács szervezetét tartalmazó §/. alá ide csatolt szabályzatot szerkesztettem. A gyakorlat fogja igazolni, hogy törekvésem érvényesítéséhez helyes eszközt alkalmaztam-e ? Most felkérem a t. egyesületet, szíveskednék tekintettel a közlekedési tanács szervezetére vonatkozó szabályzatnak 4. §-ára és az annak egyes pontjaiban a t. egyesület részére meghatározott tagsági szám keretében a közlekedési tanácsba kiküldendő tagokat megválasztani és azoknak neveit mielőbb bejelenteni. Br. Kemény s. k.« Mihelyt ezen egyesületek és az egyes minisztériumok képviselőiket kijelölendik, a miniszter ki fogja nevezni a többi tagokat. Az orsz. iparegyesület irányadó köreiben hallatszottak ugyan hangok, melyek azon követeléssel állottak elő, hogy a közlekedésügyi miniszter ezen egyesületnek is adja meg a jogot, tagoknak a közlekedésügyi tanácsba való kijelölésére , de tekintettel arra, hogy a kereskedelem és az ipar érdekei a budapesti kereskedelmi és iparkamara által teljes mérvben képviselték és a miniszter kétrségtelenül a kereskedelem és az ipar terén leginkább kiváló egyéneket maga fogja a tanács tagjaivá kinevezni, az iparos körök háttérbe helyezéséről épen nem lehet szó. Budapest, júl. 31. (Áruforgalmi statistica.) Magyarország áruforgalmáról Ausztriával és más országokkal 1884. ápril havában, hivatalos adatok alapján a következőket közölhetjük : Behozatal Ausztriából 3108 db és 787,455 métermázsa, más országokból 15,613 db és 373,198 métermázsa, összesen tehát 18,721 db és 1.160,653 m. m. Kivitel: Ausztriába 376,440 db és 1.248,175 m. m., más országokba 2.033,646 db és 470,675 m. m., összesen 2.410,086 db és 1.718,851 m. m. Budapest, jul. 31. (Román lap a Hóraünnepélyről.) A nagyszebeni »Telegraful roman« legutóbbi száma azt fejtegeti, hogy Biora és Kloska ünnepét nemzeti ünnepélynek tartja és hogy az eszmék, melyeket ezen két vértanú képviselt, győzelemre jutottak. Az idézett lap ezután kijelenti, hogy nem fél már semmitől sem, még az akasztófától sem, melyet a magyar sajtó megemlített, hogy bele fogja magát találni azon új helyzetbe és az akasztófa előtt is mint román fog szerepelni, hogy az assimilátióból semmi sem lesz, mert a román elem olyan, mint a vas, mennél jobban ütik, annál erősebb lesz. »Erősek vagyunk mint a vas kiált fel a Telegraful, jól meg tudjuk forgatni a vasat, ezt bebizonyítottuk többször is válságos időkben; nem félünk a haláltól. Mint románok akarunk fejlődni a haza javára és el vagyunk határozva bármily helyzetet úgy elfogadni a hogy lehet. Azt hiszem elég világosan nyilatkoztunk«. Turócz-Szentmárton jul. 30. [Ered. tud.] (Rakovszky István körutja.) Kerületünk képviselője, Rakovszky István mintegy két hét óta körünkben időzik. A választások ideje alatt elfoglaltsága miatt nem lehetett közöttünk, annál jobban esik nekünk, hogy most a választások után is kitünteti érdeklődését kerületünk iránt, s a személyes érintkezés által fokozza a szeretetet, melylyel iránta viseltetünk. A kerület minden községében megjelenik, s barátságos látogatásai alkalmával élénk érdeklődést tanúsít minden közügy iránt. Az elöljáróságot s a község lakosságát maga köré gyüjtvén, tudomást szerez a község ügyei és óhajairól, — s most a választások után, — midőn senki sem gyanúsíthatja azzal hogy korteskedési czélokat követ, •— bizonyítja be nagylelatileget az által, hogy majd minden községben jelentékeny adományokat tesz közhasznú és jótékony czélokra. Iskolák, szegény alap, középitkezések s általában a közhasznú czélok minden neme érzi jótékonyságát, minden község helyi viszonyaihoz képest kisebbnagyobb mértékben, és különösen nagy örömöt okozott azon nagyobb községeknek, melyeknek új szerkezetű, nagy tűzoltógépeket adományozott. A lakosság mindenütt nagy örömmel fogadja s hálával búcsúzik tőle. — E mellett a kerület magyar értelmiségének köreiben is a legkellemesebb emléket hagyja itt időzése, mert barátságos modora s figyelme még azokat is megnyeri számára, kik eddig személyét nem ismervén, kevésbbé lelkesedtek az általa képviselt ügy mellett. Mint halljuk, képviselőnk a legközelebb Ruttkán tartandó majálison is részt veene, ami igen emelni fogja az ünnepély érdekét és élvezetességét. — Bátran állíthajuk, hogy kevés képviselő van az országban, kis kerületében oly általános szeretet és őszinte tisztelet környezne, mint a mi képviselőnket, ki ez alkalommal és bebizonyította, hogy kerülete érdekeit nemcsak akkor viseli szívén, mikor a szavazatokra szüksége van. —r. 1. Zágráb, július 30. (Választási mozgalmak.) A mérsékelt ellenzék (Pozor-párt) nagy kudarcot vallott ama választói gyűléssel, melyet Crnadak alpolgármester tegnapelőttre hívott össze. Eleinte azon hír volt elterjedve, hogy a gyűlésen nagyon sokan vettek részt. Ez azonban nem bizonyult valónak, sőt most már határozottan constatáltatott, hogy a gyűlésre, a 7 rendezőn kívül, egyetlen egy választó sem jelent meg. Mindazonáltal a kijelölés megtörtént és a párt azon reményben ringatja magát, hogy Derencsin és Pogredics meg fognak választatni. A Starcsevics-párt Zágrábban Folnegovicsot állítja fel jelöltül; úgy látszik azonban, hogy mind a három választókerületben átalakulás van készülőben, mely remélni engedi, hogy Zágráb városa kormánypárti képviselőket fog választani. Két kerület már most biztosítottnak tekinthető a kormánypárt részére. Vopoljeből, Kutusovics (Starcsevics p.) képviselő választókerületéből jelentik, hogy Strossmayer püspök, ki azelőtt Kutusovics megválasztását segítette elő, most ezzel elégedetlen lévén, ellenében Mazzura zágrábi ügyvédet akarja jelöltül felállítani. Mazzura a független nemzeti párthoz tartozik. Zombor, jul. 30. [Ered. tud.] (A honvéd altisztek önképzése.) Daczára azon üdvös intézkedéseknek, melyek a honvéd tisztikar létszámának emelésére az elmúlt évben foganatba hozattak, e tekintetben még mindig érezhető némi hiány, miért a jövőben is, úgy mint eddig, azok contingensének egy része a tisztekké előléptetendő altisztekből és A rabszolgák fölszabadítása Angliában. (1839. aug. 1.) Az angol gyarmatok éppen ma ötven esztendeje adták vissza a négerek szabadságát hosszú, nehéz küzdelmek után, amelyekben épp olyan nagy szerepet játszott az állatok gyanánt gyötrött páriák jajszava, mint az az ellenállhatatlan erő, melyet az angol közvélemény a parlamentre gyakorolt. Pedig épp a parlament, mely annyira szigorúan ragaszkodott a saját souverain jogaihoz, mint amily híven őrizte meg az angol nép szabadságát, épp ez a nagy testület mutatott a legkevesebb érzéket az iránt, milyen kötelességévé vált valahára a rabszolgák felszabadítását kimondania. A parlament ez ügyben ugyanolyan csökönyösséget tanúsított ezelőtt ötven évvel, mint amilyen konok volt száz éve az amerikai gyarmattal szemben. S ezúttal is szintúgy meg kellett hódolnia a század szelleme előtt, mint ahogy meghódolt akkor. Augustin Cochin »L’abolition de l’esclavage« czímű munkájában a következőket írja : »Hétszer terjesztették elő a rabszolgaság eltörléséről szóló javaslatot s hétszer buktatták azt meg. S amikor végre győzedelmeskedtek, akkor az ország egyik leghatalmasabb férfiával, Eldon lorddal kellett megküzdeniük, aki úgy nyilatkozott: »a rabszolgákkal való kereskedést olyan parlamentek szentesítették, melyekben a legkitűnőbb jogászok, a legfölvilágosultabb theológusok, s a legkiválóbb államférfiak ültek.« Westmoreland pedig azt mondotta, hogy hangját még akkor sem fogja fölemelni a rabszolgákkal való kereskedelem ellen, »ha minden presbyteriánus és püspök, a methodisták és a hitszónokok, a jacobinusok és a gyilkosok egyesülnek e javaslat keresztülvitelére.« Wilberforce, Clarkson, Grenville, Sharp és Buxton, — e férfiak voltakazok, akiknek elvégre is sikerült, maguk mögött az egész angol közvéleménnyel, — megtörni a parlamentet, s visszaadni annyi szerencsétlennek emberi méltóságát, szabadságát. Az angol történelemnek e nap kétségkívül egyik legfényesebbje, de 1834. aug. 1-eje fordulópontot képez a tizenkilenczedik század egész történetében. A néger, aki még csütörtökön éjféli 12 óráig feltétlen tulajdona volt az ültetvényesnek, az éjféli idő utolsó órakondulásánál szabad emberré lön. 1834. aug. 1-ejét Nyugat- India négerei az angol gyarmatokon úgy ünnepüik, mint fajuk születésének napját. Miss Martineau, a szellemes angol írónő, a felszabadítási törvény által előidézett eseményeket Antigua nyugatindiai szigeten, 1834. aug. 1-én a következőkép írja le. E gyarmat ültetvényesei elhatározták a törvényt a legszabadabb elvűen fogni föl; s ahelyett, hogy rabszolgáikat további két éven át mint fél tulajdont, u. n. apprentices-t maguknál tartanák, amint arra a törvény nekik jogot adott, visszaadták nekik egész szabadságukat. Egy órával éjfél előtt a sziget egész néger lakossága össze volt gyűjtve a methodisták kápolnáiba. Az éjét át akarták virrasztani. Asszonyok, lányok, gyermekek ájtatos csöndben térdepeltek; mint rabszolgák akartak még egyszer letérdelni a legfelsőbb előtt, hogy aztán mint szabadok álljanak fel. Alig történt valaha, hogy ezren meg ezren ilyen ájtatos csendben várták volna be az éjfél elkondulását. Mialatt az óra lassan ütött tizenkettőt, megdördült az ég a sziget fölött s úgy úgy tetszett, mintha a villám kioltotta volna a kápolna mécseit. Ekkor a tömeg felugrott s szenvedélyes érzelmeinek viharos módon adott kifejezést. A családok tagjai, jó barátok, de sőt az ellenségek is, egymás karjaiba borultak; hála- és örömünnepély volt ez az egész lakosságra. Némelyik kápolnában ott voltak az ültetvényesek is, hogy előbbi rabszolgáikat kézszorítással üdvözöljék, mint egyenjogú polgártársaikat. Hétfő reggelig tartott az izgatottság , az egyenjogúsítás három napot ten ünneppé. Hétfőn a négerek, mint szabad, bérért dolgozó munkások, jelentkeztek az ültetvényeken. A többi nyugatindiai szigeteken a rabszolgaság még további négy évig tartott robotolás czime alatt. Midőn mr. Buxton (ő volt a legelső, kit az 1832-iki reformbill alapján választottak meg.) 1833-ban az angol alsóházban a britt gyarmatokon a néger rabszolgaság megszüntetését követelte, e hét évi robotolást mint engedményt meg kellett szavaznia. Az ültetvényeseknek még a reformált parlamentben is sok barátjuk volt. Attól tartottak, hogy az egyszerre felszabadított négerek visszaélnek szabadságukkal, s mindenféle kihágásokra fognak vetemülni; mások ismét azon aggályoskodtak, hogy a négerek nem fognak előbbi uruknál dolgozni. Az ültetvényesek számára más után is nagy előnyöket vívtak ki barátaik. Előbb mr. Stanley (Derby lord, mostani gyarmatügyi miniszter atyja) az ültetvényeseknek 15 millió font kölcsönt javasolt. A vita alatt azonban az összeget még öt millióval fölemelték, s egészen odaajándékozták az ültetvényeseknek. Az erre alapított fölszabadítási törvény engedélyezett 7 évet átmeneti időszak gyanánt. Amit azonban a közvetlen fölszabadítás hívei előre láttak, az valóban bekövetkezett. Míg Antigua szigetén a rabszolgaságból a teljes szabadságba minden baj nélkül megtörtént az átmenet, a többi gyarmatokon, melyek a robot szolgálatot igénybe vették, történtek zavarok. Sem az ültetvényesek, sem a félszabadok nem voltak helyzetükkel megelégedve. Egyik sziget a másik után tiszthelyettesekből fog kikerülni, de eltekintve e körülménytől, esetleges háború esélyei közben is, igen gyakran előfordulhat azon körülmény, hogy az elesett tiszt helyét az altiszt köteles betölteni, e tekintetekből és honvédségünk reputatiója érdekében is fontos dolog, hogy az altiszteknek erkölcsi és szellemi színvonaluk emeléséről se feledkezzünk meg. Ami magát, a sok tekintetben országos elismerést kivívott honvédségünk altiszti osztályát illeti, arról sajnosan be kell vallanunk,hogy az úgyszólván sehol az országban kellő társadalmi felkarolásban nem részesül, sőt sok helyütt, épen mellőzött állapotban senyved, a katonai szabályok keretén túl úgyszólván senki sem törődik velük. Honvédségi ígé mleg sem tűri, a benne rejlett erkölcsi és szellemi kapitális tette győzedelmes hadsereggé: ha a hiallomzerűséget engedjük benne lábrakapni, nem lesz méltó múltjához, nem a jövőjéhez kötött reményekhez. A honvéd altisztek erkölcsi és szellemi színvonalának emeléséről jobban kell gondoskodnunk, ennek módozataira nézve dicséretes példát láttam a zombori új honvéd laktanyában. Sajnos, hogy e példa, tudtommal, egyedül áll a hazában; felszólalásom célja, hogy ne maradjon egyedül! A zombori honvéd altisztek,a derék tisztikar buzdítására anyagi és szellemi támogatása mellett, az elmúlt évben könyvtárt alapítottak maguknak és takarékpénztárt szerveztek. A könyvtár a tisztikar és a városi értelmiség adományai folytán csakhamar egypár száz kötetre gyarapodott , és ma, egy év után, az altisztek ez önképzőköre már oly helyzetben van, hogy nemcsak könyvek szerzésével, hanem tizenegy különféle hírlap és folyóirat járatásával törekedhetik kitűzött czéljának, a honvéd altisztek szellemi színvonala emelésének elérésére. A takarékegyletbe, minden altiszt nemes versenynyel rakosgatja félre megtakarított filléreit. A helybeli honvéd tisztikar legnagyobb része ezen anyagi és szellemi tőkegyűjtésre alakult egyletnek alapító vagy pártoló tagja. A takarékegylet az anyagi eredményen kívül megbecsülhetetlen erkölcsi hasznot is hajt: meghonosítja a takarékossági hajlamot és sok ballépéstől visszatart, és ezek egyike sem felesleges dolog. Mióta e szellemi és anyagi érdekeket ápoló ikeregylet létesült a zombori altisztek között, soha sem hallani róluk, hogy korcsmákban dőzsölnének vagy a kártyaasztalnál szereznének negatív vagyont. A zombori új honvédlaktanyában észlelt örvendetes állapotok e nyilvános elismerésének az a czélja: vajda az e téren kezdeményezésre egyedül hivatott tisztikar az elősoroltakat figyelmére méltatná és széles e hazában felkarolná! Legyenek meggyőződve, hogy nem lesz város Magyarországban, melynek értelmisége a nemes törekvést teljes erejéből nem támogatná: mi a magyar honvédséget múltjában bámuljuk, jelenében becsüljük és jövőjéhez nagy reményeket fűzünk. Dr. MARGALITS EDE: KÜÜLFÖLD, Budapest, jul' 31. (Az angol választási törvény.) Az angol fővárosnak és környékének 16 választókerületében levő 298 conservatív egyesület küldöttei, hétfőn este a lordmayor elnöklete alatt gyűlést tartottak, melyen lord Salisbury és sir Stafford Northcote tartottak beszédeket. Lord Salisbury azt fejtegette, hogy a kormány a választókerületeket saját érdeke szerint akarná beosztani; ebbe a lordok háza nem egyezhetett bele ; pressiót akart gyakorolni a kormányra és ezért vetette el a választási jog kiterjesztéséről szóló törvényjavaslatot. A felsőházi ellenzék vezére tagadja hogy a lordok háza követeli a parlament feloszlatását. Ilyen követeléssel a lordok háza nem állott elő, hanem — és erre joga volt — ezt mondta: »Mi nem helyeseljük