Nemzet, 1887. május (6. évfolyam, 1677-1706. szám)
1887-05-01 / 1677. szám
^ Szerkesztőség: Ferencziek tere, Athenaeum-épület, 1. emelet. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelet csak ismert kéztől fogadunk a Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. HIRDETÉSEK úgy mint előfizetések a kiadó hivatalba (Ferencziek-tere, Athenaeum-épület) küldendők. Egyes szám 5 kr. 1677. (113.) szám. Reggeli kiadás. Budapest, 1887. Vasárnap, május 1. KIADÓ-HIVATAL: Ferencziek-tere, Athenaeum-épület, földszint. Előfizetési díj: A reggeli és esti kiadás postán egyszerre küldve, vagy Budapesten kétszer házhoz hordva: 1 hónapra .................................................... 2 frt, 3 hónapra ............................................... 6 * 6 hónapra ................................................... 12 * Az esti kiadás postai különküldéséért felülfizetés havonként 35 kr., negyedévenként 1 * Egyes szám 5 kr. VI. évi folyam. Budapest, április 30. Jó messze van ugyan — geographiában és az események természetére nézve egyaránt — Schnaebele szabadon bocsáttatása — és az afghán lázadás terjedése, Giers állásának újabban komolyan híresztelt megingása — és a sophiai kormány tagjai által Bulgáriában eszközölt utazásnak sikere és kedvező hatása, de azt hiszszük, hogy mégis van ezek közt bizonyos összefüggés, mely megközelíti (részben legalább) az ok és okozat kapcsolatának közvetlenségét. Mert az kétségtelen, hogy Oroszországban vannak — pártnak nem nevezhető — hatalmas tényezők, melyek korlátolva látván az európai érdekek solidaritásánál és a békét fentartó törekvéseknél fogva azt az izgatást, mely az orosz politika természetében van, Ázsiában ép úgy, mint Európában, mert a nagy puszták (és pusztítások) extensív gazdálkodásához van szokva és fél az önmagát emésztő belpolitika intensív művelésére térni vissza, illetőleg, arra szorítkozni: igen természetes, hogy hol Európa közepén, hol a Balkánon, hol Közép-Ázsia perifériáin keresi vagy lesi az összeütközési anyagot, hogy a conservativ európai erők (és ezek közt, Anglia, Németország és monarchiánk első helyen állanak s legtöbb nehézséget támasztanak) egymással összeütközésbe hozassanak és így az általános zavar előálljon, melyben előmozdítják az orosz izgatást, ott hol többre nem mehetnek, az orosz propagandát ott, hol ezt a conservatív erők le nem köthetik és az orosz foglalást ott, hol erre tér nyílik. Ha tehát a Schnaebele-ügy, véletlenül felmerült kedvező alkalma Német- és Francziaország kölcsönösen elismerendő higgadtságánál fogva, most békésen lesz kiegyenlítve, ha Bulgáriában minden összeesküvés, fondorkodás, izgatás, hatálytalanná lesz, és a portát sem lehet félrevezetni, a bolgár állapotokra nézve, sőt ellenkezőleg, Riza bejelentései, a régensek kormányozására és az ország békés, rendes belállapotára nézve felette kedvezően hangzanak, és így, egyelőre legalább, sem egy franczia-német összeütközés, sem a bolgár kormánynak minden eszközzel megkísérlett, megbuktatása, nem szolgáltatnak fogantyút az orosz politikának arra, hogy a propagandának és foglalásnak bárhol érvényt szerezzen: önkényt érthető, hogy az orosz politika ez áramlatának más eszközökhöz, más térre kell folyamodnia, ha szerencsét akar próbálni. Nem tudjuk, hogy Giers állása mennyiben romlott meg, lemondása és illetőleg, ennek elfogadása bekövetkezik-e s ha igen, mikor, de, hogy erről most van szó, arra — azt hiszszük — nem kis befolyással lehetett az, hogy sem Németországgal és monarchiánkkal, sem Bulgáriával Giers úgy össze- s veszni és illetőleg Németországot Francziaországgal úgy összeveszíteni képes nem volt, mint ahogy az orosz adió emberei szerették vagy akarták volna. Ha tehát a külszolgálatban, e perezben, csak Afghanistán és odahaza, Giers maradt a további kísérletnek áldozatul fenn, igen természetes, hogy a soha sem hiányzó Afghan lázadás felé kezdenek most Oroszország részéről is nagyobb figyelmet fordítani, és, hogy a Ratkov által Giers ellen kezdett harcz, mely már-már elütve látszott lenni, a czárnak előre hirdetett kitüntető kegye által hirtelen fordulattal kedvezőbbre fordult s a tervezett kitüntetés helyett Giers bukásáról beszél ugyan az a félhivatalos világ, mely előbb állásának kitüntetés által való megszilárdulását hirdeté. Sőt, hogy azt is megtudja a világ, hogy kinek lehet köszönni leginkább azt, hogy az európai béke, az orosz expansív követelések rovására eddig fentartatott, gondoskodnak az orosz lapok a Németország elleni kemény tollharczban, annak elárulásáról is. És ha a német félhivatalos sajtó — különben is kemény riportozó volt mindig — egy évtizedre tér vissza abból a czélból, hogy kimutassa, miszerint Németország nem volt az orosz politikának ellensége, hanem túlhajtásaival és fondorkodásaival ez mindig önmagának vetett cselt; ne gondolják, hogy mind szent írás az, mit e tekintetben beszél. Sajtóháború az egész és így nem történetírás, hanem egyoldalú hirlappolemia, melyből mi most csak azt a következtetést vonhatjuk le, hogy egyfelől Németország és Oroszország közt nagyobb érdekösszeütközés és vitás tárgy nélkül is, most nagyobb a feszültség, mint monarchiánk és Oroszország közt, pedig a harcz felettünk folyik, úgyhogy talán azok is észreveszik most, hogy van haszna Németországgal való szövetségünknek, kik ezt olykor kétségbe vonták, másfelől láthatjuk azt is, hogy érdekeink megvédve voltak anélkül, hogy nemzetközi viszonyaink megromlottak volna. S nem vakmerőség állítani sem, hogy egyenesen javultak e viszonyok. Még Oroszország irányában is elmondhatjuk ezt, mert ez is most már (és most még) inkább fordul — tollal Németország és készülődéssel — Afghanistánban — Anglia ellen, mint ellenünk. Nem azért, mintha útjában nem állanánk, nem azért, mintha szeretne, de azért, mert előbb kívánna — legalább most ez a taktikája, majd fordul az másképen is — szövetségeseinkkel elkészülni, illetőleg azokat tőlünk legalább annyiban elvágni, hogy szabad kezet adjanak neki a Balkánon, hol az említett két állam kevésbé van érdekelve mint monarchiánk. Minthogy pedig tudjuk, hogy épen a Balkánon való szabad kéz a legmelegebb óhaja az orosz propagandának; valahányszor orosz részről . Németország és Ausztria ellen támadás vntéz Rovás Schnaebeler fűit. Éppen mint a hónap, mely világra hozta illetékesen. Ekkora pos son d’a v r i nem került horgára a legvénebb franczia történésznek sem. És ha ezután valami komoly embert áprilisbe küld valaki, a mentség Schnaebele lehet mindig, kinek »felült« ’’egész Európa. Hát ez is halhatatlanság. És nem került százezrek vérébe. Sőt mondhatni, hogy dicsőségtelensége által a béke szilárdulásához szolgáltatott becses, noha furcsa anyagot. Mert a tanulság épp oly világos, mint kielégítő. Németország nem keres ürügyet Francziaország ingerlésére. Francziaország pedig nem rohan vesztének a panslavismus bókjaiért. Igaz, hogy Oroszországot sem ugrathatták nyaktörő kalandokba a párisi szerelmes levélkék. Egy szóval: a kolompot felkötni nem hajlandó senki. Erre az esztendőre ez is beválik vigasztalásnak, noha drága élvezet. Hogy a jövő mit hoz, az majd megválik 1888-ban. Szerintem a bolgár kérdés megoldása előtt nem lehet teljes bizalom a nyugati feszültség lazulási állandósága iránt sem. Mert addig lappangani fog mindig a franczia reménykedés, hogy a pétervári kormány elhatározza magát utoljára is a keleti háborúra s hogy ezen esetben Páris kedvező alkalmat találhatna revanche-hadjáratra Berlin ellen, ha ez nem maradna semleges, midőn szövetségese kénytelen lenne elfogadni a döntő küzdelmet. Mihelyt azonban a balkáni válság eloszolhatna az által, hogy Oroszország felhagy kísérleteivel a bolgár önkormányzat lehetetlenítésére, biztosra vehetni, hogy a Rajna mentén is rögtöni és jelentékeny javulás válnék érezhetővé. És ez a javulás nem csak azért lenne üdvös, mert Francziaországot kiábrándítaná a muszka szövetség bekövetkeztetése iránti háborús számításaiból, hanem azért is, mert öntudatra ébresztené ismét mindazon érdekeire nézve, melyeket a Keleten mostanában elhanyagol, illetőleg feláldoz vakon az oroszok kezére játszásának várandós mániája által. Akkor belátná alkalmasint, hogy csak gyengül és nem erősödik helyzete, bármi tekintetben is, az által, ha a muszka barátság végett elidegenít magától minden más európai nemzetet. És világos lesz előtte tán az is, amit most is észlel rajta kívül mindenki, hogy a békeszövetkezet Németország, Itália és monarchiánk közt elég hatalmas egymagában is a háborús sóvárgások lehűtésére, s hogy Francziaország isolálta magát teljesen egy olyan bajtársért, aki nem akar, vagy nem képes tenni érette bármit is. A bolgár állapot rendezetlensége alatt azonban — melyből mindig várhat »eshetőségeket« a párisi revanche-rögeszme — alig reménybetni, hogy Francziaország tisztán lássa helyzetét s az irányában tömörült, nem fenyegető s nem is ellenszenves, de határozottan védelmi szövetkezet törhetetlen voltát és — a szükség esetén biztosra vehető további csatlakozásoktól eltekintve is — rendkívüli erejét. Igaz ugyan, hogy ez a rendkívüli erő teljesen tehetetlennek látszik lenni a bolgár csomó feloldására, de a békés lebonyolításhoz mégis megvan az általános érzet, hogy azt a csomót ketté vágni a kardoskodók nem tartják tanácsosnak. És igy feltisztulhat lassanként a keleti láthatár is, mi által legderültebbé válnék a nyugat. Május a rózsák, csalogányok, zephyrek, költészet és mindenféle zöldség illatos, zengő, lengő, fellengző, virító hónapja. A magyar képviselőházra nézveazonban alkalmasint halálos lesz. Ezen I. testületbe máris csak hálni jár a lélek, hogy töprenkedjék mint Hamlet, vájjon nem lesznek-e álmai és rossz álmai akkor is, ha nem ébred többé fel. Bizonyos mélabús hangulattal van tele a máskor izgalmas terem. Mindenki érzi, hogy közel van az utolsó órája. És részvéttel néz szomszédjára. Szegényke! — gondolja magában — ez ugyan Schnaebele! Miért ne lennék iránta szelíd, mikor úgy se látjuk többé. Persze, egyik sem hiszi, hogy a szomszédja is úgy gondolkodik róla. És milyen ritka a nevetés! Mintha illetlennek tartanák a derültséget, mikor nagyon roszszul érzik magukat sokan. Csak beteges mosolyok játszanak bágyadtan s némely fonnyadt ajkak körül. Némely »tüzes nyelv« szeretne ugyan elevenkedni most is, de hát sik csend környezi, hol régebben viharozni szokott a helyeslés. Na de nincs meszsze a tüzes nyelvek sátoros ünnepe s akkor aztán csepüt is gyújthatnak lángjaikkal. Úgy látszik azonban, hogy a választó ország nincs nagyon gyújtható állapotban. És örömmel hallom, hogy az ellenzék vezértagjai sem szándékoznak égő kanóczczal járni a jeges vidékeken. Tréfa nélkül szólva, a küzdelem lehet akármilyen erélyes, a a nélkül, hogy mérgessé kelljen azt tenni. És »a legszebb polgári jog« gyakorlása nem veszt mit sem férfiasságából, ha tisztességesen viseli is magát. Hanem még nem haltunk meg, s ki tudja, mi történhetik piros pünkösd napjáig. Az ördög nem alszik, s hátha életben marad tovább is Schnaebele ? A NEMZET TÁRCZÁJA. ________________Április 30.___________ Aranygyapjas vitézek fölavatása Mária Terézia korában. Közli: Kirily PÁL *) A 1744. év telén valóságos fejedelmi és főúri sokodalom volt Bécsben. Az udvarnál fényes lakodalomra készültek. A királyné nővére volt egybekelendő Lothringeni Károly herczeggel. Ez alkalom az egész várost egy óriási vendégfogadóvá változtatta. Annyi fejedelmi és főúri vendég érkezett mindenfelől, hogy a székváros alig győzte őket elszállásolni. Ennyi és ilyen vendég népet nem lehetett szórakozás nélkül hagyni. A különben is élénk udvar minden leleményességét elővette, hogy senki se panaszkodhassék. Egymást érték a legfényesebb s legváltozatosabb ünnepségek. Ezek egyike volt 1744. jan. 6-ikán az uj arany-gyapjas vitézek fölavatása. E ritka ünnepről a következő leírást olvassuk egy magyar szemtanúnak, az Erdélyből szintén lakodalom látni érkezett gróf Székely Lászlónak egykorú s még kiadatlan naplójában: »rta Januarii. Voltam az Udvarnál. Onnét mentünk az Augustinusok Templomába, az holott is a corregens Franciscus Lotharingus Nagy Hertzeg ő Felsége 14 Arany Bárányos urakat creála és instellála; ez ritka dolog és ennek pompáját nézni, látni szép dolog, és nem utolsó Experientia, mely pompa az aláb meg írt mód és rend szerint ment végben. Maga a corregens Nagy Hertzeg ő Felsége ült a Templomban az Nagy Oltárnak jobja felől; de közepe táján a Templom hosszúságának Királyi pompás székben, hasonló velum alatt Thrónuson, (a Thrónusnak két lépésre való garáditsa volt szőnyegekkel bevonva) maga ő Felsége is az Arany Bárányi Méltósághoz tartozó veres Bársony, Arannyal varrott palástban volt. Az Arany Bárányos urak pedig alább mind egy végtiben ültének szőnyegekkel bé borított székekben, hasonló palástokban s öltözetekben magok rendek és seniumok szerint úgy, a mint és a kik a mikor lettének Arany Bárányos Urakká, és a mint kinek kinek ki mutattatott ülésének helye, mely székek is sokkal alább voltának a corregens Nagy Herczeg ő Felsége székinél. A Nagy Hertzegnek ő Felségének jobb keze felől, mintegy valamennyire háta megé esve állott egy Úri Ember fekete köntösben, ki is job kezében tartott *) A saját könyvtárában levő eredetiből,égy két élű régi módi Koszperdet, vagyis inkább begyes tőrt, mely egy Singnél kevéssel volt hosszabb, szélessége mintegy három ujni, a vége begyes s mind két oldala éles, melynek is maroklattja aranyas volt, a Vasa pedig igen fényesen kipallérozva ezüst módgjára tündöklőtt. Volt ismét három Úri Ember, jóllehet nem olyan Charakternek, mint az Arany Bárányos Urak, kiknek is hasonló veres palástjok volt mint a több Arany Bárányos Uraknak, de a varrás a Palástjokon nem volt ollyan széles. Palástjok sem volt ollyan hoszszú, sem pedig írás vagy betűk nem voltának a palástjok szélein, mint a többinek, és ezek közzűl kettejének semmi nem volt vetve a nyakokban. Egyiknek pedig hasonló Aranj lántz volt vetve a nyakában, mint az Aranj Bárányos Urak nyakokban lévő Aranj lántz, mellyeken az Aranj Bárányok függettenek; de ennek a Lántznak a végin az Aranj Bárány hellyett volt mintegy három Tallérnyi nagyságu Arany Nummisma. Emberi forma, vágj kép volt reá metzve, de nem láthattam se Inscriptióját, se nevezetit, hanem mások ugy referálták, hogy ezen Ordónak a Fejinek, vágj felállítójának a képe lett volna. Ezen három Úri Emberek közzül pedig, a mint értettem, Edgjik volt az Ordónak Cancelláriussa, a Másik Thesaurariussa, az Harmadik Minister, kik is ekkor illyetén szolgálatot tettenek. Edgjik állott a Nagy Hertzeg job keze felől, a Fegyvert tartott személy előtt, és egy Könyvet tartott a kéziben. A ketteje pedig Spanyol Complementet hajtván a Nagy Hertzegnek, úgy mentenek az Arany Bárányos Méltóságra creálandó személlyek után rendre, kik is mintnyájan egy Seregben állottának az Oltárnak balja felől, majd mintegy által ellenben a Nagy Hertzeggel, hasonló veres bársony palást lévén rajtok, és ezen palásthoz tartozó hasonló szokott Süvegek, mint az már az előtt létetett Arany Bárányos Uraknak, és mindensög, kötés nélkül hoszszan leeresztett, Stats Párákén (igy!) nevezetű parókájok, mint az régib Arany Bárányos Uraknak. Az említett fenn szolgáló Urak közzűl kettő, minekutánna a Nagy Hertzegnek Spanyol Complementet tettenek volna, annakutánna menjenek egyenesen az Instellalande Sereghez, és a Nagy Herczegtől név szerint kiadatott úri személyt közbül vévén úgy, hogy egyik ezen fenn szolgáló Urak közzül elől, a másik leghátúl, az Instellalandó személy pedig közbűl mentenek, s igy vitték az Nagy Hertzeg eleiben, ott Spanyol complementumot tévén, és a Nagy Hertzeg thrónussának alsóbb Grádittsának fokára le térdepeltették az Instellalandó Úri személyt. Ekkor a Nagy Hertzeg elvévén az említett veres bársony palástos Úri Ember kezéből a felljeb említett könyvet, három kérdést tett az Instellálandó letérdepelt Úri személyhez; mik legyenek azok, bizonyosan nem tudom, hanem a mit értettem, edgyik kérdés ez: 1. Akarja-e magát ezen Ordóban bevétetni és instelláltatni. 2. A Másik kérdés Religiora tartozó, a 3-dikat nem érthettem s nem tudhattam meg. Minekelőtte pedig a Nagy Hertzeg az Instellalandó letérdeplett Úri személyhez ezen kérdéseket tette volna, az előtt adatott az Instellalandó Úri személy kezében egy Arcus pappiros, a melyre is le volt írva, hogy a Nagy Hertzeg kérdéseire mit felelljen, kik kis feleleteiket rendre onnét olvasták el. A Nagy Hertzeg kérdéseinek elvégezése után kezében vévén a mellette tartott fegyvert, ezen Ordóhoz tartozó tzifra Süveget fejiben magának fél tévén, az Instellalandó letérdeplett Úri személynek bal vállát 3 ízben a fegyverrel lapjára lassan meg ütötte, amaz addig lefelé hajtván fejit. Észt el végezvén eddig, a Nagy Hertzeg, fel állott, az Instellalandó Úri személy és Spanyol Complementet tévén a Nagy Herzegnek, a szolgálatott tött felljebb említett 3 Úri személyek közzűl edgyikkel ment az Nagy Oltár mellett job felől a Nagy Hertzeg felől lévő kis Oltárhoz és ott mind ketten le térdepelvén, béeskettetett az Instellalandó személy az ötét oda vezetett személy által. Elvégezvén az esküvést, ismét vitetett a Nagy Hertzeghez és Spanyol Complementet tévén le térdepeltették a Thronus Grádittsának felsőbb fokára; ekkor fel tévén újjolag a Nagy Hertzeg az Ordóhoz tartozó Süvegit, a fenn szolgált 3 személyek közzűl edgyik a Nagy Hertzegnek bal keze felől azon Oltár mellől, a melynél az Instellált Urak meg esküdtének, Arannyal varrott vagy paszomántos veres bársony párnán oda vitte a Nagy Hertzegnek az Arany Lántzon függő Arany Bárányt, mellyet a Nagy Hertzeg elvévén, nyakában tette az Installált Úri személynek, és annakutánra a Nagy Hertzeg mindkét kezeivel, egyszer jobra, másszor balra megölelte a letérdeplett Arany Bárányos Úri Embert, de a Nagy Hertzeg maga székiből fel nem kelt. Észt el végezvén a Nagy Hertzeg, a szolgálatot tett 3 személlyek közzül edgyik elől menvén, utánna ment az Installált újj Arany Bárányos Úri, Ember, és vezette a székekben ülő Arany Bárányos Úri Emberekhez, elől kezdvén rendre a szerint, a mint ültének, mindenikhez, kik is minnjájan fel álván (az Installált uj Arany Bárányos Úri személy az ő megirt Domitivájával az széken kívül menvén) mint a Nagy Hertzeg, hasonlóképpen jobra, balra, megölelvén az Instellált új Arany Bárányos Úri Embert, mind a két orczájokhoz oda hajtogatták egymáshoz a Fejeket mind az utolsóig, a kinek tettett, meg is zsókolták egymást; a Nagy Hertzeg is szintén ugy oda hajtotta Fejit mindenik Instellált személynek rendre mind a két felől, de a Süvege fel volt téve és Senkit is meg nem zsókolt; de a töb Arany Bárányos Úri Emberek Süvegeket fel nem tették. Elvégezvén az Egymáshoz való Fő hajtogatásokat, a szolgálatot tett 3 Úri személyek közzül, a ki az akkor Instellált Arany Bárányos Úri Embert vezette, előtte ment azon személynek mind a széknek végéig, mely széki formálag volt téve, a melyben az Arany Bárányos Urak ültének, és ott meg mutatta, hogy ülljön bé a székben, kik is magok rendek s ki mutatott hellyek szerint rendre bé ültének. A szék pedig úgy volt formálva, hogy tsak az alsó véginél mehettenek bé. A Magyarok közzül ekkor ezek creáltattanak Arany Bárányos Uraknak : Grófi Eszterházi Ferentz ő Hertzegsége; Magyarországi Cancellarius Grófi Bottyáni Lajos ur ő Excellentiája. Minekutánna pedig elvégezte volna mind az Instellatiókat a Felséges Nagy Hertzeg, a Felséges Királyné Trombitássi, Réz Dobossá a Templom közepén lévén, egyszersmind Tus formát futtanak; ezek végezvén, a Templomnak más végin más rendbeliek secundálták észt és annakutánna Misézéshez fogtanak. Ezen ceremóniát a felséges királyné az Értz Hertzeg Kis Asszony Testvér öttsével, az sok Udvari s több Dámákkal az Nagy Hertzeggel által ellenben lévő, egy Kőből építtetett Chórusból nézte mind végig. Mely idő alatt még illy dolog történt. Volt ekkor az Udvarnál egy Török Kép író, igen hires, a kinek szabad volt ő Felségéhez bémenni, midőn tsak egi Kantusban volt is ő Felsége; ez talpig zöld Bársony hosszú Köntösben járt; ő festette volt le szegény Feleségemet is 10 Aranyért egi képit, de az festésnek szépsége nem mondathatta drágának. Ez az Török kép iró is bejött a Templomban ezen Czeremóniának nézésére, és a mely Cirrusban a Felséges Királyné volt, ő annak harmadik szakaszában volt, Süvege mindenkor Fejiben lévén. Midőn a Misézés volt, ő akkor is Fejiben felejtette Süvegét, mellyet a Felséges Királyné meglátván, oda külde s le vétéré vélte a Süveget, ő is tsak hamar szót fogada, nem lévén ekkor Constantzinápolyban. Az Arany Bárányos Uraknak pedig köntösseik illyetén formájuak voltának. Földig érő veres bársony, hátul a földön vándorodva, elől pedig ollyan hosszú volt, hogy alig látszottanak ki a paputsaik, annyira béfedte egész Testeket, hogy semmi egyéb Köntösök ki nem látszott, az újjá veressebb bársony volt, mint maga a Palást, de semmi varrás nem volt rajta, és ugy volt tsinálva, hogy se hátul, sem oldalfélt meg nem elmérszett, van-e ujja a Palástnak, hanem tsak elől, mivel az ujján felljül a Palást mintegy fél könyökig le ért s bé fedezte kezeiket. A Palást kötödés körül a könyökig érő részivel együtt égj arasznál szélesebben meg volt szkófiummal varrva és sűrűn a varrás közöt égj égi Lántz szemről fityegve Arany Bárányok voltának varrva. A Palást szélén mindenütt körül mintegy más fél újni szélességre ezüst szkófium volt-é, avagy hasonló paszamánt, nem tudhatom, és azon hellyen mindenütt körül arannyal Spanyol betűk voltának varrva. Süvegek ezen Arany Bárányos Uraknak volt hasonlóképpen veres bársony, melynek is a Fejekben álló része kerekded volt, a teteje pedig lapos és a hátulsó részin a Süvegnek kereken veres bársony ereszkedik le szintén a Válloknak közepéig; ezen Süveg meg van varrva szkófiummal, de nem egészen; vágjon a virágok között kevés Spatium. Czipellüsök ezen Arany Bárányos Uraknak fejér és a Sarka veresbőrrel vagjon béboritva. Parókájok mind fejér, minden szögözés nélkül hoszszan, lapossan, kerekdeden le eresztve, a két Vállokat fedi bé. Ezen parókából a két felől le eresztett részek között mintegy két újai hoszszúságú baj kerekdeden fodoritva. Az égi Eszterházi Ferentz Hertzegnek volt maga haja hoszszan lebotsátva és a Végei kerekdeden fel fodoritva. Ezen Arany Bárányos Uraknak az aranj lántzok, mellyeken az Aranj bárányok függettenek, volt illyen. Hoszszaságok ollyan volt, hogy a Vállaknak hátul szintén a közepéig ért, és jó szélesen a Vállakon elő jővén, az mellyeknek közepinél függött az Arany bárány. Semmi kő nem volt bennek sohuk, hanem négy szegeletű boglárok voltának sűrűn lapossak, égj ujnyinál szélesebbek; rajzolás volt rajtok, de semmi zamántzozás nem volt; minden két boglár között volt egy kerekded gombotska, az fejér és fekete zamántzal volt egészen megzamántzozva. Az Arany bárány pedig tsak tisztán volt; sem kő, sem zamántz nem volt benne s rajta, és a dereka volt az Aranj báránynak a Lántzhoz foglalva, első s hátulsó része lefele fügve. Audita vei relata refero: Ezen Arany bárányos lántzot, ha meghal az, a kinek adatik, viszsza nem venné az Ordó többé ; de igaz-e ez vagy nem, kételkedem benne, vagy nékem nem referáltatott jól tudakozódásomra, vagy talán Én nem értettem jól. Mert Mai számunkhoz agy iv melléklet van csatolva, tetik, akár tollal, akár diplomatiában, akár harertéren, jusson eszünkbe, hogy rólunk és miattunk is folyik az, mi bizonyítja érdekeink fentartásának és védelmének sikerét. Budapest, április 30. A Romániával kötendő szerződés ma is szóba került a házban. Széchenyi Pál miniszter, az ellenzék által provokálva, nyilatkozatot tett a rá vonatkozó kérdésben. A dolog érdemét ez a nyilatkozat nem tárgyalta ugyan, de a miniszter másodszori felszólalása alkalmával kijelentette, ami úgyis magától értendő és csak az ellenzék sürgetésére kellett kijelenteni. Kijelentette t. i., hogy a kormány mindent elkövet, mikép a szerződés Magyarország érdekeit előmozdítsa. Az ellenkezőt ki tételezhetné fel komolyan és nem pártszempontból ítélve ? Ki tehetné fel, hogy a magyar kormány a magyar állam kárára szerződjék Romániával? Mi volna Magyarország és különösen Erdély kára? Ha az agricultura és állattenyésztés semmi védelemben sem részesülne. Ha teljes vámmentesen jöhetne be a román gabona és román marha. És ha főleg orosz nyerstermények áraszthatnák el Magyarországot, román területet használva átmeneti út gyanánt. De erről szó sincs. A miniszter ma is kijelentette, hogy a teljesen szabad behozatalról szó sincs. De maga a szerződés létrejötte is egyelőre bizonytalan. A román megbízottak, Bécsből távozva, még nem adtak újra életijeit magukról. De habár az alkudozások újra felvétetnek, a szerződés nem történhetik és nem fog történni Magyarország hátrányára. Ezt nemcsak ma, hanem a minap különösen hangsúlyozva jelentette ki Széchenyi Pál miniszter. Erre nézve biztosítékot képez a kormány, s biztosítékot a parlament, melynek hozzájárulása nélkül a szerződés nem jöhet létre. De természetesen egy szerződés megkötésénél nem lehet irányadó csak az egyik szerződő fél érdeke. A jelen esetben három tényező érdekének kiegyenlítéséről van szó. Az első Magyarország, melynek az az első érdeke, hogy agricultur érdekei ne szenvedjenek. További érdeke, hogy a határszéli ipar Romániát, mint piaczot el ne veszítse. És nemcsak a jelen állapotról van szó, hanem egyszersmind a jövőről. Ha valahol úgy főleg Erdély egyes vidékein értek meg a viszonyok az ipar kifejlesztésére. Ott van az iparnak legtöbb csírája, mely tenyészésnek indulhat. Ipart pedig nem lehet piaczok nélkül teremteni. Igaz, hogy a hazai belfogyasztást még sohá nem elégíthetné ki a hazai termelés , de Erdély határszéleinek geographiai fekvése e határszéleket nem kis részben Romániára utalja, mint export területre. És a tapasztalás különben is azt mutatja, hogy a belföldi iparnak a kivitel szokott lendületet adni. A második tényező Ausztria. Ennek érdekei egészen a nagy ipar által vannak diétáivá. S mily erős az osztrák érdeklődés ez ügy iránt, mutatja a reichsrath mai ülése is, melyben az osztrák kereskedelmi miniszter nyilatkozott e kérdésben. Viszont Romániának az az érdeke, hogy nyers terményei minél könnyebben bejussanak Asztria-Magyarországa. E három, részben különböző, részben ellentétes érdeket nem könnyű kiegyenlíteni. Ez az oka annak, hogy a vámtárgyalások Romániával már oly régen és pozitív eredmény nélkül folynak. De ha lehetséges ez érdekek kiegyenlítését valamely középúton eltalálni, nincs ok a szerződés létrejöttét gátolni. Mert nemcsak gazdasági, hanem egyszersmind politikai okok is fenforognak. Ezek szintén igen nyomós okok, melyek előtt nem lehet szemet hunyni. Ausztria-Magyarország keleti politikája főleg abban áll, hogy a balkáni államok minél szorosabban befonódjanak érdekkörünkbe. Ha