Nemzet, 1887. augusztus (6. évfolyam, 1768-1796. szám)

1887-08-01 / 1768. szám

Szerkesztőség : Ferencziek­ tere, Athenaeum-épület, I. emelet. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőség­hez intézendő. Bérmentetlen levelet csak ismert kéztől fogadunk el Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. HIRDETÉSEK úgy mint előfizetések a kiadó­hivatalba (Ferencziek-tere, Athenaeum-épület) küldendők. Egyes szám 2 kr. 1768. (210.­ szám. Budapest, 1887. Hétfő, augusztus 1 Reggeli kiadás. KIADÓ-IVATAL,­ Ferenicziek-tere, Athenaeum-épület, földszint, Előfizetési díj : A reggeli és esti kiadás postán egyszerre küldve, vagy Buda­pesten kétszer házhoz hordva: 1 hónapra .......................................... .. 2 fr­ 3 hónapra .. ..................................... „ 6 » 6 hónapra .. .. ..................................... _ lg » Az esti kiadás postai különküldéséért felül­­fizetés havonként 35 kr., negyedévenként 1 * Egyes szám 2 kr. VI. évi folyam. Budapest julius 31. Coburg Nándor herczeg, a bolgárok megválasztott fejedelme, tegnap óta Bécsben időzik és könnyen érthető, hogy ottani tar­tózkodásához az újabb combinatiók egész serege fűződik. Annyi tény, hogy a herczeg itt várja be Nacsevics bolgár külügyminisz­tert, a­ki, mint a sophiai jelentésekből kitű­nik, fontos tanácskozásra készül a fejedelem­mel, a­mely — lehetséges — döntő fontos­sággal lesz a bolgár események fejlődésére. A herczegnek találkozása Nacsevicscsel mára volt kitűzve és a viszonyokat tekintve, csak­nem biztosra vehető, hogy a bolgárok kül­dötte, utalással az országban uralkodó izga­tottságra, igyekezni fog a herczeget rábírni, hogy népe körében mihamarább megjelen­jen. A herczeg végleges elhatározása tán most már rövid idő múlva várható. Ügyének mindenesetre kedvezőtlen állására vall az orosz félhivatalos »Nord« csak legújabban megjelent czikke, hogy a czár Coburg her­czeg trónraléptét soha sem fogja a nemzet­közi megállapodás alapjául elfogadni. Orosz­országnak merev magatartását a herczeggel szemben más oldalról is megerősítik s ily kö­rülmények között valóban be nem látható, mely­et fog kivezetni a bolgár válság bo­nyodalmaiból. Jules F­erry, miként az újabb távira­tok jelentik, elfogadta Boulanger tábornok kihivását s a párbaj, hir szerint, már holnap fog végbemenni. Bár mint végződjék is e mér­kőzés, nem fogja Boulanger babérait szapo­rítani, sőt ellenkezőleg az ügy csak újabb adattal járult az elkapatott franczia tábornok jellemrajzához, mely módnélküli hiúságot és szenvedélyességet mutat; oly tulajdonok, me­lyek az ő sokat hántorgatott államférfim hi­vatottságát nagyon problematicussá teszik. B­EL FÖLE, Budapest, júl. 31. (A kis-tiszai zsilip.) Baross Gábor közmunka- és közlekedésügyi minisz­ter a kis-tiszai zsilip ügyében a helyszíni szemlét au­gusztus hó 5-re tűzte ki. A vizsgálatot L­u­d­v­i­g­h Gyula, az államvasutak elnök-igazgatója vezetése alatt működő bizottság fogja megejteni. Budapest, júl. 31. (A horvát pártvisz­o­nyok.) Az »Agramer Zeitung« ban Cernkovic Mik­lós horvát képviselő a következő nyilatkozatot teszi közzé: Ámbár f. hó 23-án közölt nyilatkozatomban tisztán és minden gondolkozó egyénnek érthető mó­don fejtegettem a harminc­, állítólag felajánlott man­dátumról szóló ügyet, az »Obzor« ezt ismételten sző­nyegre hozza és magyarázatokkal kíséri. Részemről az »Obzor«-ral nem bocsátkozom semminemű polé­miába fentebb említett nyilatkozatom magyarázatára nézve, mivel az »Obzor« ítéletével, magyarázóival és magyarázataival régóta tisztában vagyok és e szerint rám nézve teljesen mindegy, akár vezérczikkében, akár tárczájában űzi ezt a mesterségét, és mert épen nem szeretném, ha azt a nem választé­kos, de mindenesetre igaz példabeszédet reám olvas­nák: »A­ki a korpa közé keveredik stb.« Azért csak az »Obzor« amaz állításával szemben nyilatko­zom, hogy Zerjavic dr. elmesélte volna és Folnegovics azt meg is írta volna, hogy én nekik a kormánypárt nevében 30 mandátumot, még­pedig ez utóbbinak e szavak kíséretében: »Mi önt megkínáljuk«, felaján­lottam. Ha Zerjavic lelkész azt beszélte, a­min egyéb­iránt kételkedem, hogy én neki a kormánypárt nevé­ben 30 mandátumot felajánlottam, és ha Folnegovics Draskovich grófnak azt irta, hogy én a kormánypárt nevében e szavakkal: »Mi megkínáljuk önt« ugyanazt az ajánlatot tettem, akkor azok az urak, név szerint Zerjavics dr. és Folnegovics Ferencz a legalávalóbb módon hazudtak. Budapest, julius 31. (Városi tisztviselők fizetésének emelése.) Nagyvárad város tiszt­viselőinek fizetési viszonyaival foglalkozott a napok­ban az ottani pénzügyi és jogi szakosztály. A szak­osztály először is a tanács által benyújtott tervezetet vette tárgyalás alá , miután tekintetbe vette a jövő évi költségvetést, amely tizenkétezer forint fölösleget mutatott ki, kimondotta, hogy a városi tisztviselők fizetésének felemelését helyesli. Ezután az egyes tisztviselők fizetés­fölemelésének arányát állapította meg, úgy, hogy a fizetésfölemeléssel a város kiadása csak 7750 forinttal szaporodik. A szakosztály által megállapított fizetés fölemelés ily arányban történik. A polgármester fizetése lesz 3000 frt (eddig volt 2100 frt), a főjegyzőé 1700 (eddig 1400), a főkapi­tányé 1600 (eddig 1400), a gazdasági tanácsosé 1600 (eddig 1400), adóügyi tanácsosé 1500 (eddig 1400), a főmérnöké 1500 (eddig 1000), a főpénztárnoké 1400 (eddig 1200), a főügyészé 1200 (eddig 1000), az al­jegyzőé 1000 (eddig 900), az alügyészé 600 (eddig 500), a főszámvevőé 1300 (eddig 1100), adópénztár­noké 1100 (eddig 1000), főorvosé 800 (eddig 600), árvaszéki előadóé 1100 (eddig 1000) stb. Természe­tes, hogy e terv a közgyűlés s azután a belügyminisz­ter jóváhagyására szorul. Budapest, júl. 31. (Rendezett tanácsú városból — nagyközség.) Félegyháza város legutóbbi közgyűlésén szóba került, hogy a város adja fel rendezett tanácsú városi minőségét és alakuljon át nagyközséggé. Az eszmét ifj. Kocsis Sándor vetette fel, ki indítványozta, hogy a jövő közgyűlésen mondja ki Félegyháza város képviselőtestülete, hogy e vissza­fejlődést óhajtja s annak útjába akadályt nem gördít. Az indítvány indokolásáral szóló ezúttal adós maradt s azt akkor kívánta előterjeszteni, ha majd indítvá­nya napirendre tűzetik. — Dr. Zámbó Géza nem osztja ifj. Kocsis Sándor indítványát s a közgyűlés­nek napirendre térést ajánl, mert úgy sem illetékes ez a közgyűlés a visszafejlődés kérdésében határozatot hozni, s mert továbbá mind anyagi, mind szellemi ereje elegendő Félegyházának arra, hogy a magistrá­­tust fentarthassa. Dr. Holló Lajos ugyanily értelem­­­­ben szólalt fel, a napirendre térés helyett azonban­­ kérte ifj. Kocsis Sándort, hogy indítványát vonja­­ vissza. Ifj. Kocsis Sándor ezekkel szemközt is fenn­­­­tartja indítványát. A polgármester erre a szólók többségének, de a közgyűlés többségének is biztos tu­datában kimondta, hogy az indítvány nem tűzetik ki a jövő közgyűlés napirendjére, mert abban a közgyű­lés még­sem hozhatna határozatot, s mert továbbá puszta óhajtások felett tanácskozni a közgyűlésnek ideje nincs. ■ Sarmizegetusa. (A történelmi társaság kirándulása alkalmából.) Szép és feledhetetlen napjai közé számítja Hu­­nyadmegye azt az időt, melyet az országos történelmi társulat nagytekintélyű elnökének, gróf Széchen An­­t­­al urnak vezetése alatt egy lelkes kis csoport Déva, I­V.-Hunyad,Hátszegvidék történeti nevezetességeinek s a hunyadmegyei történelmi és régészeti társulat közgyű­lésének szentelt. Magyaros vendégszeretet, a tudo­mány iránti lelkesültség fogadá kedves vendégeinket mindenfelé s a hunyadmegyei gyérszámu intelligentia tagjai, egymással versenyezve gondoskodtak nemcsak T­áviratok. Róma, jul. 31. Crisp­i miniszter ideig­lenesen megbizatott a külügyi tárcza veze­tésével. Róma, julius 30. (Este) Mint a Stefani ügynök­ségnek Londonból és Berlinből jelentik, Salisbury kormányelnök, illetőleg a német államtitkár egyelőre­­ is részvétüknek adtak kifejezést Olaszország képvise- l­­ői előtt Depretis elhunyta alkalmából. A vidékről folytonosan érkeznek táviratok, me­lyek ama fájdalmas benyomást ecsetelik, melyet Dep­retis elhunyta mindenütt előidézett. Nápolyban a vá­rosi hatóság falragaszok útján tudatta a kormányel­nök halálát. Pétervár, júl. 31. A pénzforgalom könnyítése czéljából a pénzügyminisz­terhez ukáz érkezett, mely elrendeli, hogy a 330 milliónyi ideiglenesen kibocsátott kincs­tári utalvány fejében a birodalmi banknak fennálló adósság törlesztésekép a 40 millió aranyrubelt tevő beváltási alap a forgalmi pénztárból a bank pénztárába befizettessék. Az adósság további törlesztése a beváltási alapba befizetendő aranyértékek vagy pedig az utalványoknak megsemmisítése útján a pénzforgalom megzavarása nélkül fog esz­közöltetni. Páris, júl. 31. A lapok jelentik, hogy Ferry segédjeiként Raynalt és Perrier Káz­­mért jelölte meg. A párbaj valószínüleg hol­nap megy végbe. Boulanger két tanúja Párisba visszaér­kezett, hol Ferryt holnapra megvárják. Páris, jul. 30. Éjjel. Laur képviselő, a »Fran­­ce«-ban megjelent s Clermontból keltezett levelek szerzője, Delafosse manchi képviselőt, megjelöli mint egyikét azoknak, kik Boulanger tábornoknak államcsíny keresztülvitelét ajánlották. Az »Evenement« állítja, hogy Delafosse tanúit Laurhoz küldte. Páris, jul. 31. D­e­l­a­f­o­s­s­e megc­áfolja azon hírt, mintha ő valakit felhatalmazott volna arra, hogy Boulangernek államcsíny iránt tegyen ajánlatot. Páris, jul. 30. (Éjjel.) A fővárosi meetinget 9 órakor este a téli circusban tartották meg. Az elnöki széket L­o­c­k­r­o­y foglalta el. Midőn S­o­u­d­e­y a tudakozó intézetek elleni liga agitátora szólni akart, a gyűlés rendezői az arénába szorították. Erre nagy zaj keletkezik. Forradalmi szónokok előre rohannak és hatalmukba kerítik az el­nökséget. Általános verekedés kelet­kezik. Soudey majdnem fáradozva lábaival dobá­­lódzik. Lockroy a rend helyreállításán fáradozik. A jelenlevőket azonban óriási félelem szállja meg: min­­denki menekül és a terem a forradalmárok birtoká­ban marad. Athén július 31. A Görögország és Törökor­szág közti viszonyok, mint a H­avas ügynökség írja, a Crétai ügy kielégítő megoldása folytán, igen szívélyes jelleget öltöttek. Caneából érkező táviratok jelentik, hogy a nemzetgyűlés ülésszaka berekeszte­­tett, minekutána a szultán által nyújtott előnyös en­gedményeket elfogadta. Megerősítést nyer, hogy a kér­dés békés megoldása majdnem kizárólag a görög kor­mány legális magatartásának köszönhető, melynek beavatkozása az ügybe, daczára egyes hatalmak ellen­kező véleményének, az ismert eredményekhez veze­tett. A porta hálásnak is mutatkozik ezért Görögor­szággal szemben. A szultán ugyanis meghagyta a Crétába küldött török meghatalmazottnak, hogy a Ca­­neában székelő görög consulnak, kinek megelégedése jeléül a medsidi rend második osztályát adományozta, köszönetét fejezze ki. A szultán továbbá elküldte ma­gántitkárát Konduriotishoz, a Konstan­tinápolyban székelő görög követhez, hogy neki azon hathatós támogatásért, melylyel a görög kormánynak a krétai nehézségek kiegyenlítésére irányított törek­véseit előmozdította, köszönetet mondjon. Végül pe­dig az athéni török követ is hasonlóan Dragumis miniszter előtt ugyanily értelemben nyilatkozott. Pétervár, jul. 31. Mussin-Puschkin tá­bornok, az 5. hadtest parancsnoka, Gurko tábornok varsói főkormányzó segédjévé neveztetett ki. Berlin,jul. 31. A művészeti académia nagy kiállítását az országos kiállítási palotában ma nagy ünnepélyességgel megnyitották. G­o­s­s­­­e­t mi­niszter is jelen volt. A kiállításban 970 olajfestmény, 39 rajzfestmény, 132 aquarellekép és 147 szobormű van képviselve­ a szórakoztatásról, de arról is, hogy a história elis­mert szaktekintélyei minél behatóbb tájékoztatást nyerjenek a múlt emlékei felől. Csak igy vált lehe­tővé, hogy aránylag rövid idő alatt Vajdahunyad után Hátszegvidék is sorba kerülhetett s a fejede­­lemségnyi megye három negyed részét érintő tudó­saink vándorútja. E sorok ezél ja, a hátszegi szép medenczén vé­gig vezetni azokat, kik az élvezetes kirándulás iránt érdeklődnek s mellőzve az odavaló értelmiség rend­kívüli előzékenységét, szóval alig magasztalható ál­dozatkészségét, egyenesen az expeditio czélpontjához Sarmizegetusához (magyarul Várhely, oláhul Gredis­­tye) kísérjük az olvasót. A társulat útja a rendezőség intézkedése foly­tán Barkadinon át Demsus felé irányult, hol tudva­levőleg még írástudó emberek is egy valóságos római templomot feltételeznek. A meglepő tévedés kutfor­­rását báró Hohenhausen csajkás kerületi határőrségi őrnagy jelentésében kereshetjük, ki II. József megbí­zásából a római emlékeket lett volna hivatva feldeb­­­­itni; de a ki oly csekély szakismerettel fogott meg­bízatásához, hogy e kis helységnek római téglából, sírkövekből és egyéb építészeti romladékából kontár kézzel összetákolt templomát egyenesen Mars szenté­lyévé minősité. A dilettantismusnak eme nem épen ritka tévedését odáig izmositá későbbi íróink buz­galma, hogy Duruynek épen most kiadás alatt álló s különben nagy értékű császárság történetében Dem­sus igénytelen gör. cath. templomocskája romai emlék gyanánt van kitüntetve. Demsusnál az emlitett épitésanyagon kívül — még egy útjelzőt is keresnek a rómaiság ábrándos lo­vagjai — abban a termetes utszéli kereszt alapzat­ban, melyet Várhely felé haladólag jobbra a fa­lun kívül mindjárt megpillanthatunk, s mely már szerkezeténél fogva kizárja a felettébb megtisz­telő vélekedés alaposságát, ily lehangoló tapasztala­tok után nem csoda, ha kétkedés vesz erőt az utazón s még Vár­hely hamisítatlan római reliquiait is bizal­matlanul kezdjük szemlélni. A hajdan nagy szerepet játszó, a közép Duna-völgy sorsára irányadó metro­polis helyén szegényes viskók dísztelenkedését látni valóban nagyon is meglepő annak, ki az egykori fény­ről, szellemi emelkedettségről csak némileg is tájé­kozva van. Már Trajan hódító hadjárata előtt messze vi­dékre kiterjedő hatalom összpontosul itt a Retyezát fellegekbe nyúló sziklaóriásainak lábánál. Decebal innen intézi — elszánt — harczait s a 101-ben meg­indított occupationális hadjárat csak 107-ben a fővá­ros lerombolásával s a rettenthetlen hadvezér öngyil­kosságával nyer teljes befejeződést. A szó szoros értel­mében kiirtott tartomány újjászervezése gyorsan ha­lad, úgy, hogy 110-ben Scaurianus helytartó az új tartomány fővárosát, Ulpia Trajana, Colonia Dacica Sarmizegetusa néven hivatali székhelyévé avatja. A kipusztított őslakosság gyér maradványaihoz tarka népvegyüléket telepített a hatalmas imperator , mint a dévai reáliskola tanára Király Pál Sarmi­­zegetusát tárgyazó tanulmányaiban kideríté, leginkább a távol kelet népeit édesgeté ide, így a szomszéd Pannóniából toborzott bremok, kevés görög és dal­­mát pirusza mellett a többséget arabok, syriaiak, pal­­myraiaik, asianusok, bythyniaiak, commaginebeliek, glatak szolgáltaták, kiket a latin hivatalos nyelv s az imperium erős kormányrendszere tartott össze. De a közkormányzat egysége azért nem zárta ki azt, hogy a birodalom megszemélyesítőjéül tekintett Jupiter cultus mellett saját hazai isteneiknek ne áldozzanak. Erre épen a város egyik jeles polgármestere P. Aelius Thermes arab szolgál jó példával, ki a várhelyi flamén (főpap) által rendezett körmeneteken, ható­sági minőségénél fogva részt vett ugyan s Aesculap és Hygiaeanak szobrot szentelt, de a Roma isteneinek hozott áldozat mellett sem feledkezik meg saját iste­neiről s a városon kívül nyugat felé Diis patri­s Ma­­lagbel, Bebellabamon, Benefal et Manavatnak külön szentélyt emel s ahhoz saját költségén áldozati kony­hát illeszt. E rendkívül érdekes felirat a dévai múzeum­nak egyik büszkesége s két egészen uj sémi isten neve egész irodalom alapjává vált. A­­forró Arábiától — mint Király Pál írja — a ködös Brittaniáig minden nép istenségét megtalálták. A dolibhebeliek, erizasok, tavianusok saját nap­isteneiket az imperium Jupi­terével azonosítva. J. dolubenus, J. eruzenus, J. ta­­vianus számára külön szentélyeket emeltek. A pessi­­nusi Magna Mater szobra előtt sok ember borult földre. A hírhedt abonoteichosi szédelgő Alaxender kígyója Gl y­c­o­n, hívőkre talált; a phrygiai és mysiai telepesek Adrasteanak emeltek templomot. Isis és Serapis­s Isis Myrionyme (az ezernevű Isis) szent helyeit aligha kizárólag egyptomiak keresték fel. Platón és Persephone, Aesculap, és Hygaea, Liber pater et libera mater, Diana, Apollo szintén számos kápolnával szerepeltek ott a hívők buzgalmából. Az idegen istenségek közül Jupiter Doliche­­nuson kívül a Sol Invictus Mithra (Mithra a legyőzhetetlen nap) jutott legnagyobb jelentőségre s ennek már két szentélyéről szerzett tudomást a dévai archeológiai históriai társulat. Az első szentély közel kétszáz szobrászati emléket hagyott ránk s Ki­rály Pál tanár ezekről a m. tud. Academia által ki­adásra méltatott monographiával is gazdagitá irodal­munkat. Mithi’at sötét földalatti helységekben s a hol ez lehető vala, barlangokban tömérdek mythicus szertar­tással imádták. Híveit hét osztályba sorolták, s e fo­kozatokon súlyos megpróbáltatások árán juthatott át a jelentkező. Csak ha az önkínzásokon, életveszélyes megpróbáltatásokon sikerrel átjutott valaki, akkor tárultak fel a szentély ajtai előtte. Ott volt elhelyezve a hatalmas oltárkép: egy bikát ölő ifjú. Ez volt hi­vatva a jó győzelmét symbolisálni a gonosz felett. Bizonyos napokon az istenség szobrát ünnepélyesen körülhordozák. Ilyenkor a holló, hiéna, oroszlán stb. alakban átöltözött hívek ének és zene hangjaira ugrándoztak, egész az önkívületig izgatva idegeiket. Sarmizegetusában székelt a császári legátus, kormányzó, a polgári és katonai legfőbb hatalom tu­lajdonosa. Itt székelt a procurator, a pénzügyigaz­gató s vele együtt valószínüleg a pénzverő hivatal. A kormányzóhoz közvetlen alárendeltségben állottak a polgármesterek (duumvirek), kik havonta felváltva intézték a város ügyeit s egy év múlva megbízásukat letéve, a duumvirek collegiumába léptek, de azért ta­nácstagok maradtak továbbra is. A tanácsosok (decuriok) mellett a vicariusok egy-egy utcza, szomszédság ügyeit intézték. A seribak, írnokok, a tanács végzéseit öntötték formába, a pana­szokat vették fel. A tabularius a számvitel mellett levéltári teendőket is teljesített. Végre az igazság­szolgáltatás a bírák tanácsának kezében vala, és pedig bűnügyekben a császári ügyész indítványaihoz képest. A városi polgárság szórakoztatását fürdők, nyil­vános mulatóhelyek s a castrum mellett máig látható­­ amphitheatrum biztositá. Az uj város tekintélye hamar emelkedett, úgy, hogy Antonius Pius sem utasitá vissza polgármesteri­­ czimét. 239-ben Kr. u. metropolis, birodalmi város­i rangot nyer, de e minőségének már nem örvendhetett sokáig s mert pár évtized múlva a géták árja átcsa­pott Dácia felett s Aurelianus a meghiúsult védelmi kísérletek után a légiókat Moesiába vonja onnan vissza, vesztüknek engedve a költséges telepítéseket s mindazt, mi hamarosan menthető nem vala. A rombolás munkája, fájdalom, oly teljesen si­került, hogy nagyobb terjedelmű feliratos táblát, szob s borművet épségben találni a legnagyobb ritkaság. Főleg a szobrokat vette czélpontul a barbárok rombolási szenvedélye, úgy hogy csak véletlenül jut­hatunk összeilleszthető darabokhoz. A dévai múzeum e ritka példányok egyikét mutathatja fel. A nagy jólét, műveltség egyéb bizonyítékai nemcsak márványban, de, arany, ezüst, bronzban, szebbnél szebb cameákban kerülnek időnként nap­fényre. Fájdalom a legújabb időkig a pusztulás volt a leletek legbiztosabb osztályrésze s a várterületen felállított mészkemenezék megbecsülhetetlen károkat okoztak a régészeti tudománynak. Igen keveset men­tett meg a környék urainak régiség kedvelése s ilye­nekből épült a farkadini gr. Lónyay udvar terasse-a, ilyeneket látni Naláczon gr. Teleky György parkjá­ban, Boldogfalván, Nagy-Pestenyben, az osztrói gör. templom falkeritése körül és számos más más helyen. Annak idején a Hunyadiak is szorgalmasan aknázta­­ták a romokat s Hunyadi János kastélya közelében a vajdahunyadi Szt.-Péter hegyen két szép szobor tö­redék jutott át, e gyűjteményből korunkba. A vár­helyi feliratok, faragványok hire, dicsősége messzi földre elterjedt. Találunk idevaló emlékeket Tolna­megyében s erdélyszerte fel Kolozsvármegyéig. Jobb és alkalmasabb helyen tehát történelmi régészeti tár­sulat nem alakulhatott volna s gróf Kuun Géza, a tudós elnök és táborkara a nemzet elismerését érdem­lik ki hazafias munkájukkal. S. HÍREK. Julius 31. — Hivatalos. Kinevezések. A vallás- és közoktatás­ügyi miniszter, Kárpáthy Gusztáv homonnai polgári is­kolai tanítót a nagy­szebeni állami főgymnasiumhoz ren­des tanárrá nevezte ki. A földmivelés, ipar- és keres­kedelemügyi miniszter, Kovácsics János lippai lakost és tanítót Temes vármegye lippai járására a gazdasági tu­dósítói tiszttel bizta meg. Pirkner János törési lakost, u. p. Misérd, Pozsony vármegye felső-csalóközi járására az állandó gazdasági tudósítói tiszttel bizta meg. — Névváltoztatások. Kisk. Schattelesz József makói il­letőségű újpesti lakos vezetéknevének »Sebők«-re. Spitzer Hermann (Endre) kecskeméti illetőségű czeglédi lakos vezetéknevének »Székelyére, kisk. Kohn Miksa kle­­nóczi illetőségű ugyanottani lakos vezetéknevének »Ren­dekre kért átváltoztatása belügyminisztériumi rendelet­tel megengedtetett. — Nyilvánossági jog. A vallás- és közoktatásügyi miniszter, a nagy-szalontai középiskolának, mint négy osztályú gymnasiumnak, a nyilvánossági jogot az 1887-dik tanév tartamára megadta. — Posta. A Szent-Jobb és Székelyhid közt jelen­leg naponta közlekedő kocsiküldöncz-postajáratnak f. évi julius hó végével való beszüntetése mellett, hason­­minőségü napontai postajárat augusztus hó 1-vel Szent- Jobb és Bihar-Diószeg közt rendeztetik be. — A király Erdélyben, Déváról táviratilag je­lentik : Ő felsége fogadtatására lázas sietséggel foly­nak az előkészületek. A magna cumiából a megyei ha­tóság már jó ideje kiköltözködött. Az adóhivatal és főispáni iroda is áthurczolkodtak s holnap kezdetét veszi a gyökeres átalakítás és javítás. Branko lovag holnap ideérkezik tett intézkedései foganatosí­tásának felülvizsgálására. A belügyminisztériumtól megérkezett a nagy vezérkar elfogadása iránti ren­delkezés. Albrecht főherczeg és kísérete számára szeptember 10 ike körül rendezik be a lakásokat. A Pogány főispán által összehívott értekezlet szű­­kebb bizottságot küldött ki a fogadási ünnepélyessé­gek megállapítására. A Maroshid alapból 6000 frt bocsáttatott a szükséges utjavítás és egyéb­ czé­­lokra az alispán rendelkezésére, mely összegből 1000 frttal Déva város utczáinak rendezését veszik első­sorban munkába, miután a város semmi közjövede­lemmel ily czélokra nem rendelkezik. B­a­r­c­s­a­y alispán és D­u­k­a főmérnök közbenjöttével a had­­vonal utjai és hidjai felülvizsgáltattak s a szükséges teendők a helyszínen kijelöltettek. — Vilmos császár Gasteinban. A német lapok nem győzik eléggé csodálni az agg német uralkodó-­­­nak testi és szellemi rugékonyságát, melyről az ősz fejedelem, gasteini tartózkodása alatt napról napra újabb bizonyítékokat nyújt. A napokban az öreg csá­szár ismét megtette a fenyvesek közé régi kedvencz sétáját, melyet az út nehézségei miatt 2 év óta mel­lőztek. Délelőtti 10 óra tájban a császár, szárnysegé­dével , Petersdorff alezredessel elhagyta a fürdőkas­télyt és ez alkalommal a komornyik támogatását sem vette igénybe, ki rendesen a lépcsőn való járásnál se­gédkezik. Az utczáról megpillantotta főhadsegédét gr. Lehndorff tábornokot s egy barátságos intéssel a sétá­ban való részvételre bizta föl. Útközben a gyalogjá­rókkal szemben jött 3 úri nő, kikben Albedyll altá­­bornok nejét és leányait ismerték fel. A lánykák ke­zet csókoltak a császárnak, ki látható örömmel fo­­gadta el a nagyobbik leánytól átnyújtott rózsákat. Rövid társalgás után tovább haladt az agg császár kísérőivel és megérkezve a Kaiserpromenade-on, rö­vid időre egy padra ült le, hogy az út fáradalmait kissé kipihenje. E pillanatban egy müncheni művész észrevétlenül vázlatot készített az egész jelenetről. Haza­felé hol gyalog, hol kocsin ment a fejedelem és az­nap este 8 órakor a solitude-ben jelent meg, a je­lenlevőknek nem kis csodálkozására. Lehndorff gróf­né az estélyre meghitt aristocraták közül bemutatta Széchenyi Kálmán grófot és Taxis herczeget nejé­vel. Az estélyen részt vettek Grünne grófné és Thun gróf helytartó is. — Személyi hírek. Tisza Kálmánné, szül. D­e­­g­e­n f­e­­­d Ilona grófnő holnap reggel a fővárosba ér­­kezik és elnökölni fog az orsz. kisdedóvó egyesület vá­lasztmányi ülésén. — Edelsheim Gyulai Lipót dr. nejével és fiával tegnap meglátogatta a kereskedelmi múzeum kiállítását és több vásárlást tett aradmegyei új kastélya számára. — Jellinek Henrik a budapesti közúti vaspályatársaság vezérigazgatója szabadságáról visszatért a fővárosba és átvette hiva­talának vezetését. — Weisz B. Ferencz kir. ta­nácsos 100 frtot adományozott az orsz. kisdedóvó egyesületnek. — Porcsa Lajos gróf, a Herkules­­fü­rdő állami biztosa Budapestre érkezett. — A persa sah. Mint az»Indépendance Belge« értesül, a persa sah a jövő évben április vé­gén Teheránból nagy európai körútra kel, mely mint­­egy 5—6 hónapot fog igénybe venni. A persa feje­delem útjába ejti majd Oroszországot, Németorszá­got, Belgiumot, Angolországot, Francziaországot, Ausztria-Magyarországot és ez országokban főleg a a legkiválóbb iparvállalatokat szándékozik megte­kinteni. — Roboz István kitüntetése. A hivatalos lap mai száma közli, hogy ő felsége Roboz István lap­­szerkesztőnek a magyar irodalom, a sajtó és köz­ügyek terén szerzett érdemei elismeréséül, a királyi tanácsosi czimet díjmentesen adományozta. — Gvadányi-ünnep. Szakolcza sz. kir. város, egy­kori lakosának, a jeles humorista, Gvadányi József gr. magyar lovas generálisnak máig is meglévő lakóházát emléktáblával jelölte meg, melynek leleplezése alkal­mából ünnepélyt rendez a következő sorrenddel: 1. Augusztus 17-én, délután 7 órakor a szakolczai ca­sino és zeneegylet által a városligetben rendezendő zeneestély. 2. Augusztus 18-án, délelőtt 9 órakor ün­nepi isteni tisztelet a plébániatemplomban, 10 órakor­­beszédek kíséretében az emléktábla leleplezése, dél­után 2 órakor a volt jezsuita­ collegium nagytermében díszebéd, délután 6 órakor tánczestély a városliget­ben. Az ünnep napjára az emléktáblabizottság meg­bízásából dr. Kovács Dénes emlékkönyvet ad ki. A bizottság Sebesi József polgármester elnöklete alatt mindent elkövet a fővárosból és a vidékről érkező ven­dégek méltó fogadása­­ és szórakoztatása érdekében. Jelentkezők részére Gödingben a kocsikról és Sza­­kolczán az elszállásolásról gondoskodva lesz. A dísz­­ebéden részt venni akarók augusztus 10-ig a polgár­­mesteri hivatalban jelentkezhetnek. — A hadgyakorlatok. A 18. számú lovas dandár parancsnoksága, egyesülve az ezreddel és a 4 lovas tüzérosztálylyal, már megérkezett a Czegléden tar­tandó fegyvergyakorlatokra. E hó 29-én a 3 tiszt, 147 ember és 154 lóból álló lovas század a menetet Ócsáig, 30-án Örkényig tette meg s 31-én érkezett Czeglédre. A dandár és ezredtörzs, valamint 5 lovas század, to­vábbá a lovas tüzérosztály, körülbelül 38 tiszt, 970 ember és 990 ló 30-án egészen Monorig ment s szin­tén 31-én érkezett Czeglédre. A 4.honvédhuszárezred 1-fő osztálya 1. évi augusztus hó 31-én kezdi meg 10 napig tartó összpontosítási gyakorlatait Pest megyé­ben. Ez idő alatt Csanádon 3 tiszt, 140 ember és 132 ló s Szent-István községben 100 ember és 100 ló lesz a lakosságnál beszállásolva. — Hygieniai congressus Bécsben. A Bécsben ez évben tartandó hygieniai congressusnak érdekeit terjesztendő s a résztvételt biztosítandó, a napokban helyi bizottság alakult a fővárosban. A bizottság tagjai: Gebhard Lajos tiszti főorvos, Müller­­ kór­házi igazgató, Rózsafi Alajos rendőr-főorvos, Marku­­sovszky Lajos min. tanácsos, Réczey Imre egyetemi tanár, Ángyán Béla magántanár, Csatáry Lajos egészségügyi tanácsos, Oláh Gyula egészségügyi fel­ügyelő. — Halálozás:Hunyadvári Arányi Lajos,nyu­galmazott egyetemi tanár, a magyar tudományos académia levelező tagja, tegnapelőtt Nagy-Maroson meghalt. Elhunytával a magyar tudományos világot gyász érte. A megboldogult élete javát a cultura fel­adatainak szentelte, nemcsak kitűnő orvos volt, a­ki különösen a szemgyógyászat terén szerzett magának nagy érdemeket, hanem irodalmilag és a tanári szék­ből is terjesztette a tudomány igéit, melyeknek kevés hivatottabb művelője akadt az ő idejében. A közélet is egy tevékeny munkáját vesztette el az elhunytban. A vajda­hunyadi vár restaurálása körül annak idején élénk actiót fejtett ki; egy munkájában megpendítette az eszmét, hogy a hazai műépítészet e szép maradvá­nya áldozatul ne essék az idő romboló hatásának, azt egy alapos restaurálással meg kell menteni az enyé­szettől. De működésének súlypontja az orvosi szak­­tudomány művelésében van; több művével keltett feltűnést és a tud. academia ennek folytán már 1858-ban választotta meg levelező tagjának. Arányi Komáromban született 1812-ben; szüleit már gyermekkorában veszt­vén el, egy vagyonos nagybátyja fogadta örökbe, ki őt nagy gonddal nevelte. Eredetileg a bölcsészeti pályára lépett, utóbb a jogot végezte el és a harminczas évek elején kitört cholera alkalmával samaritanus szolgá­latra ajánlkozott a betegek közül. Ezután teljes lélek­kel az orvosi tudományoknak élt. Dolgozott a híres sebész, S­t­á­b­­­y mellett; kiállott szigorlata után B­e­n­e Ferencz assistense lett, végül tanulmányainak kiegészítése végett európai körútra kelt. Különösen a bécsi és páduai egyetem bírták a törekvő orvost lebi­lincselni és 1844-ben már a pesti egyetemen találjuk mint a kórboncttan rendkívüli tanárát. 1855-ben rendes tanárrá lett és 1869-ben a király a ma­gyar nemességgel tüntette ki az érdemes orvost. Azóta igen tevékeny részt vett a természettudományi mozgalmakban, a magyar orvosok és természettudó­sok vándorgyűlésén is vezérszerepet vitt s e mellett archaeologiával is foglalkozott. A hetvenes évek eleje óta nyugalomban élt. A család a következő gyászla­pot bocsátotta ki: Alulírottak fájdalmas szívvel je­lentik dr. hunyadvári Arányi Lajos nyug. ny. r. tanár, a magyar tudományos académia levelező, több tudományos és emberbaráti társulat alapító, rendes, levelező és pártoló tagjának, folyó hó 28-án esti 11 órakor, Nagy-Maroson, életének 76-ik évében végel­gyengülés következtében történt gyászos elhunytát. A boldogultnak halt tetemei f. hó 30-án fognak Nagy-Maroson a római kath. szertartás szerint beszen­teltetni és folyó hó 31-én délután 5 órakor, Buda­pesten, a kerepesi­ ut melletti temető halottas házából örök nyugalomra tétetni. Az engesztelő szent mise­áldozat f. évi augusztus 1-én reggel 9 órakor fog a ferenczrendiek belvárosi templomában az urnák be­mutattatok Budapesten, 1887. júl. 29-én. Arányi Ágost, főgymn. tanár, Arányi Béla főgymn. igazgató, Arányi Kornélia férj. Vámbéry Árminné, dr. Arányi Árpád, Arányi Hortenzia, dr. Arányi Taksony címz. kerületi kapitány, Arányi Krisztina gyermekei. Vám­béry Ármin egyetemi tanár, veje. Dr. Arányi Ár­­pádné, szül. Greth Louise, dr­ .Arányi Taksonyné, sz. Nyeviarevitz Adrienne, menyei. Vámbéry Rustem, Arányi Adrienne, Arányi Hortenzia unokái. Özvegy Mayerhoffer Ignáczné szül. Strobl Jozefa, özvegy Domokos Antalné szül. Strobl Angéla unoka­­testvérei.

Next