Nemzet, 1889. augusztus (8. évfolyam, 2486-2516. szám)
1889-08-01 / 2486. szám
ÉKMucmerreeia. ?91«noBt»k't0re, Athenaeum-értület, 1. eraelat. E lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelet csak ismert kéztől fogadunk «. Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. HIRDETÉSEK úgy mint előfizetések a kiadó-hivatalba (Ferencziek-tara, Athenaeum-épület) küldendők. Egyes szám helyben 5 kr, vidéken 8 kr. 2486. (209.) szám. Reggeli kiadás: Budapest, 1889. Csütörtök, augusztus 1. StUDÓ-Jimtse: Izranoziek-tera, Athenaeum-épület, folászisf. Előfizetési díj : A reggeli és esti kiadás postán egyszerre küldve, vagy Budappesten kétszer húshoz hordva: l hónapra „ ................. 9 frt I hónapra .................................... 6 * • hónap» ............. 19» Az asti kiadás postai kÜlönkldéseért felül-' fisztás havonként 86 kr., negyedévenként 1 Egyes szám helyben 8 kr, vidéken 8 kr. VIII. évi folyam. Budapest, julius 31. Holnap lép hatályba Baross miniszter egyik legjelentékenyebb, leghatalmasabb alkotása, a zóna-tarifa, mely — és méltány- a mily osztatlan, közhelyesléssel találkozott, a mily várakozásokat és reményeket támasztott ide haza, épp oly méltó tárgyát képezi az irigykedésnek az ország határain kívül. Közlekedési politikánk e nagyszabású reformjának jelentősége s remélhető hatásai méltatva voltak már lapunkban s általán a sajtóban ismételten. S hogy a hatálybalépés napján ismét visszatérünk e nagyfontosságú ügyre, melytől általában üdvös, forradalomszerű hatásokat várnak és remélnek országszerte széles körökben, teszszük azért, hogy ismételten felhívjuk a közönség figyelmét, kérve a közönséget, használja föl és használja ki a zóna-rendszer minden irányban kínálkozó előnyeit. Mert lett légyen a kormány intenziója bármily nemes, bármily kifogástalan, sőt minden dicséreten is fölülálló, e korszakot alkotni hivatott rendszabály csak úgy fog beválni, pénzügyi, gazdasági, kulturális és társadalmi hasznai csak úgy lesznek, ha a nagy közönség, melyre számítva van, igazán nagy mértékben igyekszik hasznára fordítni, hogy úgy mondjuk, kizsákmányolni a holnap életbelépő intézményt. Ellenkező esetben az állam csak nagymérvű áldozatokat fogott hozni polgárai érdekeinek, anélkül, hogy megfelelő arányú recompensatiókban részesülne más téren. Midőn tehát az állam, illetőleg a kormány eddig soha nem remélt, még kevésbé tapasztalt mértékben mesés olcsóvá teszi a közlekedést, nevezetesen a személyforgalmat; midőn ezáltal az ország legtávolabbi vidékeit egymáshoz közelebb hozza s igy természetszerűleg nemcsak az utazási vágyaid, a vállalkozási szellemet és átalában a társadalomban nagyobb agilitást ébreszteni, serkenteni törekszik, — ami minden társadalmi rétegnek csak javára válhatik — és ebben fekszik a zóna-rendszer félreismerhetlek democratikus jellege és tendentiája is, viszont a nagy közönségre, a társadalomra ebből kötelességek hárulnak. Csak ezeknek legsajátabb érdekében való teljesítésével használ a nagy közönség az államnak is, meg magának is. Egy tekintetben teljesen bizonyos a siker, mondá Baross miniszter, Irányi interpellációja alkalmával. Bizonyos, közgazdasági tekintetben, azon előnyöknél fogva, melyek az új díjszabásból az ország minden lakosára, szegényre és gazdagra egyaránt hárulnak. Mi is így vagyunk meggyőződve. De hogy ezen előnyök minél nagyobbak legyenek, ahoz okvetlenül szükséges, hogy a publicum is minél nagyobb mértékben vegye igénybe a mesésen kedvező eszközöket és módokat, melyeket az állam nyújt. Ezt kívánjuk ismételten és ismételten hangsúlyozni a közönségnek is, az államnak is, meg a szóban levő új rendszernek is az érdekében. A siker ezen fordul meg; ezen fordul meg az is, hogy pénzügyileg szintén bevalljék a zónarendszer. Egy szóval az állam, a kormány megtette a magáét, most a nagy közönségen a sor, hogy sikerekkel igazolja a kormány intenzióit. A képviselőház zajos helyesléssel fogadta Boross miniszternek ama kijelentését, hogy a kormány e kérdésnél szemügyre vette s megfontolta a pénzügyi szempontot is, de — téve hozzá — nem ez volt a döntő és praeponderans szempont. A lelkes hangulat, mely ez alkalommal a házban nyilvánult, remélni engedi, hogy midőn a magyar nemzeti cultura nem kevésbé fontos igényeinek egyben és másban még kielégítéséről lesz szó, a merev pénzügyi tekintetek szintén nem fognak oly döntő súlylyal felhozatni. S hogy éppen a magyar culturáról szólunk, eszükbe jut egy cseh lap éktelen lármája, melyet a miatti színlelt, vagy valódi félelmében csap, hogy a zonatarifa a hazai szlávok megmagyarosítására fog vezetni, mert közelebb hozza őket a magyar fővároshoz. Ilyen cseh jeremiadok megnyugtatására, ily képtelenségek cáfolatára nem vesztegetünk egy árva szót sem. Azt azonban concedáljuk, egyúttal hiszszük és óhajtjuk is, — és ez a zónatarifának a sok közül egyik becses és hatásaiban igen áldásos jó oldala lesz — hogy a hazai különböző népfajok sűrűbb érintkezését, egymás alaposabb megismerését, testvéries összesimulását fogja eszközölni és jelentékenyen előmozdítani. Ez pedig az összesség érdekében csak kivánatos, anélkül, hogy bármelyik népfajra is veszedelmes volna. Különösen kivánatos a nagyobb mozgékonyság s az ország különböző részeinek alapos megismerése a magyar fajra, elsősorban a politikusokra, közügyekkel foglalkozókra nézve. Ugyan hány alföldi, vagy dunántúli magyar ember utazta be és tette tanulmányai tárgyává az ország felvidéki vagy erdélyi részeinek viszonyait ? Vajmi kevesen. Ez egyik oka annak, hogy a felvidéken vagy a Királyhágón túl megindult, életbevágó magyar kultural mozgalmak nem részesülnek éppen a par excellence magyar vidékek oly mérvű támogatásában , melyet megérdemelnének. Évek sora óta most először történik, hogy az alföldről egy nagyobb társaság, a debreczeni dalárda járja be a Királyhágón túli bérezés vidékeket. És nemzeti szempontból mily mód nélkül káros és hátrányos, hogy az ország széleit és végeit oly minimális mértékben colonizálja a magyarság olyan tájakról, melyeken nagyobb tömegekben lakik. Mindezek tekintetében jótékony és kívánatos hatást várunk, remélünk az olcsóságában majdnem ingyenes szállítási rendszertől. Egy kétségtelenül áll előttünk, hogy valamennyi közt a főváros fogja legnagyobb hasznát látni az inaugurált rendszernek. Arra, hogy a zonatarista önként vonja maga után a közlekedési eszközök szaporítását is, most nem terjeszkedünk ki, hanem azon reményben és őszinte óhajtással, hogy esztendőre ilyenkorra minden irányban a legjobb sikereket constatálhassuk, szerencsét kívánunk a zónarendszerhez Baross miniszternek, az államnak, a nagy közönségnek és a fővárosnak! Sz. Gy. A NEMZET TÁRCZÁJA. Julius 31. MONOSTORY KATINKA. Regény a szabadságharcz idejéből. Irta: GYARMATHY ZSIGÁKÉ. I. Öreges a régi nagy udvarház, a mint bámult fedelével kikandikál a zöld lombok közül, de nem fiatalos az az alak sem, ki a régi udvarház ablakából széttekint; csakhogy mig az idő barnára módositotta a nagy ház kőoszlopait, tetőzetét, az alak barna fürtéit is fehér szálakkal szőtte be. Magyar Gyerő Monostori Monostory Erzsébet áll ősei ódon lakának mély vágású ablakában. Olyan szikár, olyan előkelő, hogy csaknem átlátszó. Sovány, fehér kezével idegesen dobol az önkarikás ablaküvegen s gyűrűinek drágakövei szivárványszineket szórnak a régi falakra. Fekete szempárjának beható, éles tekintete a szemben levő havas hegység felé irányul, aztán megszólal és hangja sem lágyabb, mint tekintete. — Keveset tud az a világból s még kevesebbet Erdély történetéből, a ki most sem tart a lázadástól! Kissé hátra fordítja fejét s végig tekint a nagy termen; az ősök félelmet nem ismerő feszességgel csüngenek a falakon, de bizonyosan nem ezekre czélzott Monostory Erzsébet, hiszen azok mind tökéletesek voltak, nem egészen csak azért, hogy régen éltek, hanem mivel Erzsébet nem ismerte őket. Különös, hogy némely ember sohasem ismeri a jókat! Széttekintett, mert azt éppen nem óhajtotta, hogy magánbeszédét az ősökön kívül más ne hallja. Nyugodt lehetett — már ha egyáltalán ezt az állapotot ismerné — mert hallották. Sok szót nem vesztegetett, de amit mondott, mindig elevenre talált. Fiatal korában szellemes életeit sokan csodálták, de még többen kerülték. Most, ami hajdan szellem volt, keserű gúnyra vált s valószínűleg ez sem vonzóbb, mint egykor élzelései voltak. Néhány szóval kifejti abbeli nézetét, hogy ha netalán hinnék is, ami be fog következni, az éppen nem zárja ki azon feltevést, hogy nem ismerik Erdély történetét. A teremben két alak volt Ezsébeten kívül. Az egyik egy gyönyörű leányka, nemes arczéllel, gazdag benső világot tükröző lelkes tekintettel. A fiatal leány Monostory Katinka; övé az ódon, kastélyszerű nagy ház és még több nagy ház a megye minden részében ; övé a két nagynéni is: Monostory Erzsébet, elhunyt atyja nővére, a másik, aki munkájára hajtja szelíd arczát, édesanyjáé, Özv. Kelemen Sándorné, vagy »Kata mama«, nyugodt szelíd arczával, gömbölyű termetével, elüt külsőleg a másik nagynénitől, de nem hasonlít természetük sem. Monostory Erzsébet, amint finom kezével tovább dobol az ablakkarikákon, ugyancsak csillogtatja antique gyűrűit. Erzsébetnek van érzéke a szép iránt, de semmit sem szeret annyira, mint a drága köveket; a váltakozó színgazdag sugárzás leginkább szól kedélyéhez. Czimeres gyűrűje hármas mezején az ágaskodó karcsú szarvasra pazar fénynyel süt a nap és hold egyszerre. Vájjon a honfoglalás után, midőn az ős Mikolák sarjadékai pajzsukra vésették e czimert, nem úgy tartotta-e a néphit, mint most, hogy: »átkozott lesz az a vetés, melyet akkor vetnek, midőn két nap süt az égen?« Monostory Erzsébet — az öreg leány — sehogy sem akart megválni attól, amit különben senki sem szívesen bocsát útra, mert tudja, hogy többé vissza nem tér: a fiatalságtól. De midőn a nagy órán az időmutató a hatvanon is túl hajolt, egyszerre csak fordított egyet a dolgon és gúnyt űzött az időből, gúnyt a saját vén leányságából. Hanem az utóbbi időben csípős életeit ellensúlyozta a rettegés, nem tudott szabadulni egy nyugtalan gondolattól, egy második Hóra-világ rémes eszméjétől. Ennek hatása alatt megtörtént, hogy egész hosszú mondatok alatt nem kedveskedett semmi gúnynyal; már mint most is, midőn igy szólt: — Határozottan van valami borzalmat keltő a levegőben, hiában gyönyörködnek a napfényben, én már érzem azt a hús, kellemetlen illatot, megelőzőjét a jégverésnek és látom a romba dőlt urilakokat... — Én látom a szent ügy diadalának fényességét, szétomolni az ablakok és kunyhók felett egyaránt! szólt közbe ragyogó tekintettel Katinka. — Oha tizennyolcz év sok fényességet lát! De jer ide, mutatok én neked egyebet is. Látod a hegy- oldalakon a topány*szekereket, miért követik azok egymást szakadatlanul éjjel nappal? Mit szállítanak? Gabonát? Az is gyanús, mert máskor csak őszszel és nem tavaszszal szoktak élelmet gyűjteni, de ki esküdnék meg arra, hogy a zsákokban nincsen lőpor s a zsákok alatt fegyver? Erre bizony senki sem esküdött meg Monostory Erzsébetnek, annyival inkább nem, hogy Kelemenné is tart valami olyantól, de úgy gondolja, hogy azzal el nem háríthatja a veszedelmet, ha másokat is rémítget. Katinka az ablakhoz lép és a falu házai felett eltekint a vadregényes hegységek felé. Erzsébet is arra tekint és azt gondolja, hogy ameddig szeme ellát s még azontúl is, minden az ő édes atyjáé volt, később a Katinka atyjára szállt minden; most már az egyetlen leányt kellene, hogy illesse az ősi vagyon, ha egyharmadát — megfoghatatlan lágyszívűséggel — az édesapa másra nem hagyja! Ha így nem cselekszik, akkor ez a történet sem lenne regény, hanem egy rövid kép abból a drámából, melyben egy ifjú hős, ifjú csapatával itt játszotta le utolsó jelenetét. A kék zománczú hegységeken még tömören áll a hó. Csak imitt-amott tarkállnak a hegygerinczek. A faluban már tavasz van, fák és bokrok rügyesednek, sőt a kökény és somfa bontogatja is fehér és sárga szirmait. A téli és tavaszi tájkép fölé rezegve borul a ragyogó tiszta jég. A fiatal leány gyönyörrel tekint szeretett szülőfölde tájára és olyan szépnek találja, mintha egészen az övé lenne. És azt a tiszta gyönyört, melyet mindig fokozódva nyújt a szülőföld szépsége iránti szeretet, csak azzal az érzéssel lehet összehasonlítani,mert olyan is van, mint mikor a hitvesi vonzalmat bensőbbé teszi a hosszas együttlét. Ezek a nemesebb kedélyek tartós igaz örömei, nem kívülről várják a boldogságot, benn termelik a szívben. Amint vonulnak felfelé a havasi szekerek, az öreg leány fiatal hugához fordul: — Látod, Katinka ? Katinka látja és lelkesülő természete egész melegével festi, hogy a magyar jogos téren áll s ha fegyverre kerülne a sor, mienk lenne a győzelem. Erzsébet közbeszól: *) így nevezik a havasi oláhokat. — Minő bölcsesség! Elér egészen a bokádig! Azt hiszem átélted már a Hóra-világot is ? Katinka nem élte át a Hóra-világot, de azért tudja, hogy ez most más, mert mások a körülmények ; nemes eszmék hevítik az emberiség javát; a szabadság foglalkoztat minden elmét; a nép szabad lesz Magyarországon, az lesz napok múlva Erdélyben is; hát akkor ugyan miért lázadna föl ? Kelemenné, a mint föltekintett munkájáról, szelid arczán annyi szeretet ömlött el s oly látható gyönyörrel hallgatta a lelkes, szép gyermeket, hogy a másik nagynéni el nem mulaszthatott egy gyönge megjegyzést. — Ha minden népszónokot ily csudálattal hallgatnának, mondhatom, irigylendő sors várna a szegény földesurakra . . . — Azok a földesurak is nagyok, méltók, hogy nevüket megőrizzék az idő végéig .. . — Talán még nagyobbak, mint akik azt a földet szerezték, melyet ők most fölosztanak ? Katinka nem felelt Erzsébetnek, Kelemenné újból munkájára hajolt és Tamás, a vén legény új lapokat hozott be; úgy volt a szokás, hogy a faluból minden úriember lapját ide hozták előbb, hadd olvassa Katinka, hiszen senki sem élvezi azt úgy. Ide hozták a Farkas András lelkész »Életképek«-jét és kolozsvári két lapját, ide a birtokostárs, Pósi Pál lapjait; mert ifjabb Pósi Palika előtt nem lett volna olyan nagyszerű a »Martius 15-ike« sem, ha azokat tegnap nem Katinka olvassa fel; csak e lelkesült, elragadó előadásnak köszönheti, hogy otthon ő is meglehetős sikerrel adta elő az eseményeket öregeinek, akik kényezve hallgatták. Az ódon, galambduszes kapu nyitott szárnyán át egy szekér tűnik fel s Erzsébet megjegyzi, hogy Palika valahova megy s hogy ott irigylésreméltó mulatság leend. — Liza néni, Pali nagyon, nagyon jó fiú, — szól közbe Katinka, aztán tovább olvas, de már nem fenhangon. — Jó, a szappant sem eszi meg s a puskapor feltalálásával sem okozna nagy veszedelmet! Azt szeretném én látni, mit szállítanának most azok a móczok, ha Pál urfira lett volna bizva a puskapor föltalálása ? ... Akkor legalább te sem rémítgetnél másokat! — gondolja Kata néni. Az öreg leány folytatja: — Várjon kit fog ma a jó Pali mulattatni ? Úgy hiszem Kuthy Elemért, no inkább isötét, mint engem, mert szegény Pali azok közé tartozik, akik csak jönnek, de el nem mennek . .. — Liza néni! — kiált lelkesülten Katinka — már bizonyos, hogy meg lesz az egyesülés Erdély és Magyarország között.... Szívesebben gondolnék egy más egyesülésre, Katinka. Ilyen villongós időben nem felesleges egy családban egy férfi. Különben is egy Monostory leány elég vén leánynak, ugye Kata? A leányka heves mozdulattal felveti fejét, a lapokat összeszedi és távozik. Kata néni leteszi kezéből a munkát, nyugodt tekintettel néz sógornőjére és csöndesen mondja: — Ha engem kérdez Liza néni, csak annyit mondhatok, hogy ez a heves természetű gyermek egészen elmakacsodik az ilyen megjegyzésekre; bizonyos idő óta többször hallom mondani neki, hogy menjen férjhez. De hát kihez? Nem szerelmes senkibe s a végén is nem hiszem, hogy Liza néni látna valakit, akit nem szeretne elszalasztani ? Én legalább nem látok olyat. Monostory Erzsébet lassan fordítja fejét Kelemenné felé s megvető büszke tekintete kifejezi, hogy nagy merészség hozzá igy szólani a Monostoryak ősi birtokán. Előbb méltóságán alul valónak tartotta felelni, de csakhamar megváltoztatta ebbeli nézetét s a sógorasszonynak éppen nem lehet panasza a fukar szó miatt. A többek között, megmagyarázta azt is, hogy ha a rajongóknak tetszik az országot fölforgatni, akkor csak ő is gondolhat valami védelemre, hiszen talán tudja Kelemenni, hogy a Monostoryaknak van mit félteniök ? Könnyű azoknak az uraknak, a népbolondító szónokoknak, akiknek egy fitying jobbágyuk sincs, de ő nekik az más. Kelemenné szó nélkül hajol munkájára, Erzsébet büszkén fordul el tőle és újból kitekint a hegyek felé; ott pedig a havasi szekerek csöndes egymásutánban vonulnak fölfelé. Az innen eső hegygerinczen a »bokron« még kivehető ember, szekér, de már a fenyves hegységek oldalán, a tavaszi nap verőfényében, úgy tűnnek föl, mint sötét alapon egy-egy fénylő pont — valami nagy csillogó bogár. (Folytatjuk.) BELFÖLD. Budapest, jul. 31 ( A vármegye székhelye.) Szatmárról távirják mai kelettel az »O. É.«-nek. Szatmár vármegye székhelyének Nagy- Károlyból Szatmárra leendő áttétele tárgyában ma oly rendkívül népes értekezletet tartottak, hogy a városháza nagyterme szűk volt a közönség befogadására. Nagy László, a tanácskozás jegyzője, felolvasta a bizottság által készített terjedelmes memorandumot, melyben indokolva van, hogy a megye székhelyének áthelyezése Szatmárra, múlhatatlanul szükséges; a késedelem csak a lethargiát növelné a megyei élet iránt. Az értekezlet a memorandumot egyhangúlag elfogadta és annak a minisztériumhoz leendő átadásával egy, az értekezlet által nyomban megválasztott 100 tagú bizottságot bízott meg. Az értekezlet azon reményének adott kifejezést, hogy a kormány Szatmárvármegye sérelmét gyökeresen orvosolni fogja az által, hogy a vármegye székhelyét, valamint a pénzügyigazgatóságot Szatmárra fogja áttétetni. IBZ-CrSZFÖI.JD. Budapest, jul. 31. (Diplomatiánk köréből). A »P. Lt.« jelenti, hogy Hengervári Hengelm a 11 év belgrádi osztrák-magyar követ vissza fog hivatni és helyére Thümmer Gusztáv br. vezérőrnagy neveztetik ki. Báró Thömmelről az idézett forrás a következőket írja: Itt követünk a szerb udvarnál nemcsak nagy ismeretekkel rendelkező katona, hanem a diplomatiai szolgálat terén is bizonyságot tett tehetségeiről, különösen a berlini congressus után, mikor, mint osztrákmagyar megbízott részt vett Montenegro és Albánia valamint Montenegro s Herczegovina határvonalainak megállapításában. Nőtelen, körülbelől 54 éves, felette rokonszenves társalgó, ki a világ nagy részét bejárta. 1866 után, mint százados ő felsége katonai irodájában tett szolgálatot s onnét 1869 ben a déli dalmát lázadás alkalmával jelentéstétel végett, a cattaroi főhadiszállásra küldetett, ahol Auersperg gr. vezérőrnagy volt a katonai parancsnok és R o d i ch br. a kneziaci hirhedt fegyverletételt viscenirozta. Thömmel, ki, ha nem tévedünk, nagyszombati születésű, ismeretes és több szláv nyelv tökéletes leírása következtében, később is sikeres alkalmaztatást nyert a balkán-félszigeti külön szolgálatban 1871-ben őrnagygyá, 1876-ban alezredessé neveztetett ki a vezérkarban s egy-két évig a 43-ik (karánsebesi) gyalogezrednél szolgált, de midőn a herczegovinai,majd a boszniai zavarok, valamint Szerbia Montenegró actiója Törökország ellen, a láthatárt borússá tették, újra visszatért a vezérkarba, hogy a külön megbízatásokéban járjon el. A III. oszt. vaskorona rendet a hadi jelvénynyel, Thömmel még az 1876-ks háborúban érdemelte ki. Az occupationális hadjárat közben a Lipót-rend lovagkeresztjét kapta és 1878 novemberében ezredessé lépett elő. Egy évvel később, amint Cettinjében osztrák magyar képviselőség állíttatott fel, kineveztetett ez állomásra, amelyen hasznos szolgálatokat teljesített. Midőn a cettinjei állásról távozott, ő felsége a Szt. Istvánrend lovagkeresztjével tüntette ki, amelynek alapján bárói rangra emeltetett. Habár rendelkezési állapotban volt 1884-ben, mégis előléptették vezérőrnaggyá. Múlt évben nagy utazásairól visszatérve, mint teheráni rendkívüli követ újra a diplomatiai szolgálatba lépett. Egy évi működés után Teheránból újra a külügyi hivatalba hívták, minthogy külügyi kormányunk alkalmas belgrádi követet keresett. Budapest, júl. 31. (Boulanger veresége.) Mint már több ízben említettük, Boulangert csak 12 kerületben választották meg megyei tanácsosul. Clermont-Ferrandban, hol egykor hadtestparancsnok volt, csak 961 szavazatot kapott, míg Pommerot köztársasági 3050 szavazatot. A nagyobb városok közül megbukott a többi közt Marseille-ben, Rouenben, Havreben, Caenben, Montpellierben, Montbeliardban, Reimsban, Perpignanban, Beauvaisben, Pontaiseben, Clairvauxban, Annemasseban, Limogesben, Gueretben s még számos más helyt. A nagyobb városok közül, ahol i megvátt.”*“üw'-'; is... "*■ „—, skétszer, szülővárosa Rennes, Issondun, Nancy, Montlucon, Amiens. A vereség Boulangerre, hír szerint, lesújtó hatással volt. A választási hírek óta sehol sem mutatkozik. Azt állítja, hogy eleve megmondta: csak 80 kerületben állítják fel jelöltül, de a túlbuzgó barátok az erőket szétforgácsolták. A »Siécle« a boulangeristák választási kiadásait 2 millió francra becsüli. A mezőgazdasági állapotról. A földmivelésügyi minisztériumhoz július hó 23-tól 29-ig bezárólag beérkezett jelentésekből a vetések állásáról és a mezőgazdasági állapotról, a következőket közöljük: Búza. A Duna balpartján Árva-, Liptó- és Zólyom vármegyében is kezdetét vette már az aratás, egyebütt learattatott, behordatott és cséplése javában folyik. A termés, mely átlag gyenge középszerűnek mondható, sehol sem felelt meg teljesen a hozzáfűzött reménynek; a szem túlnyomólag szorult, vékony és könnyű s csak helylyel-kézzel találni szép, nagy és súlyos magot. Szalma kielégítő mennyiségű lett. A Duna jobbpartján nagyobbrészt betakarittatott, cséplése folyamatban van, a korán érett eléggé szép szemű, a későn érett azonban megszorult, általában gyenge, közép- és középszerű termést fog adni; szalma meglehetősen lesz. A Duna-Tisza közén az aratás végkép befejeztetett, sőt egyes helyeken a behordás is; a cséplés folyamatban van, az eredmény — mint már a múltkor is jeleztetett — nagyon különböző, sok benne a megszorult szem, csak kevés helyt van tökéletesen kifejlődött mag, úgy hogy egészben véve gyenge középszerű a termés. A Tisza jobbpartján többnyire learatták, behordás és cséplés általános folyamatban van, a termés — mint előre jeleztetett — nagyon különböző átlag gyenge középen, aluli, itt-ott, főleg Gömör- és Kishontban középszerű. Minőségileg csak helyenként jó az eredmény. A behordást és cséplést a gyakran változó időjárás sok helyen akadályozta. A Tisza balpartján az aratás most már mindenüt véget ért s a cséplés folyamatban van. A termés, mint jelezve volt, általánosságban középen aluli, ritka helyen mondható valamivel jobbnak. Minősége gyenge, szép piros, aczélos búzát alig lehet találni, hanem annál több a szorult szemű. Szalmára nézve sem kielégítő a termés. A Tisza-Maros szögén csaknem mindenütt csépelnek; az eredmény az eddigiek után ítélve általában nem felel meg a kivánalmaknak s csak helylyelközzel van kielégítő s jó középszerű termés. Minőségileg az eredmény nagyon különböző, szórványosan igen jó, többnyire azonban nagyon rossz, apadt szemű, megszorult és ennek következtében könnyű is. A 24-ei vihar sok kárt okozott benne. Az erdélyi megyékben aratása több helyt befejeztetett, cséplése folyamatban van, Udvarhely vármegye nagy részében az aratás most veszi kezdetét, Csikban pedig több helyt még meg sem kezdetett. Az eredmény, amennyiben már constatálható, általán véve középen aluli. A nagy szárazság sok szorult szemet okozott, ahol meg nem szorult, kielégítő. Rozs. A Duna balpartján már csak Zólyomvármegye kis részében zöldet, Árva- és Liptó megyében aratják, középszerű hozamot igér, kalásza meglehetős nagy, Liptóban azonban csorba. Egyébütt már mindenütt learattatott, kevés kivétellel be is hordatott, cséplése javában folyik; a termés valamivel jobb ugyan, mint a búzáé, átlag azonban mégsem kielégítő, mert sok szem apró maradt, hirtelen érett és megszorult. A Duna jobbpartján néhol cséplik, apadt és könnyű szemű, gyenge középhozamot fog adni, szalmából jó termést ígér. A Duna-Tisza közén az aratást, sőt a behordást is nagyrészt befejezték, a cséplés jól halad, mennyiségre nézve a múlt évit megközelítő gyenge középszerű termést adott, minősége gyenge. A Tisza jobbpartján az aratást csekély kivétellel befejezték, az eredmény gyenge közép és középen aluli, különböző minőséggel, itt-ott jó minőségűt adott, de többnyire csak gyenge középszerű, mert VrSSpA ’i Ti.» bal- paxaj-i rosszabb termést adott, mint a búza, sok helyt alig adta vissza a magot. A minőség részben közepes, részben gyenge. A Tisza-Maros közén cséplik, a hozam ritka helyt nagyobb gyenge középszerűnél, minőségileg hasonló a búzáéhoz. A vihar sok kárt okozott. Az erdélyi megyékben aratása részben folyik, részben befejeztetett, szára burta, a szemek fejlettsége több helyt kielégítő. Aszály és rozsda sokat ártottak, az eredmény a féltermésnél alább áll. Árpa: A Duna bal partján aratása még folyton tart, sőt sok helyen még teljesen zöld, az eredmény átlag gyenge, mert a vetés ritka és alacsony maradt, sok szem hiányosan fejlődött és egyenetlenül ért meg. A Duna jobb partján itt-ott cséplése folyamatban van, silány minőség mellett középen alul fizet. A Duna-Tisza közén a tavaszit még aratják, az őszit learatják, csépelik, gyengén önt, sok benne a sovány és könnyű szem, csak szórványosan fordul elő súlyos és kifejlődött, szalmára igen rosszul fizet. A Tisza jobb partján helylyel-közzel a tavaszit még aratják, közepén aluli termésre van kilátás, kivéve Szepes megyét, hol jól áll. Gömör és Kishontban meglehetős jó minőségű termett. A Tisza bal partján a termés mindenütt a várt reményen alul maradt, helyenként, mint Bihar-, Szatmár- és Ugocsa megyében egyáltalán nem sikerült, néhol alig érdemes lekaszálni, máshol pedig csak féltermést adott. Minőségre nézve itt-ott kielégítő, többnyire azonban apró, könynyű és sárgás. A Tisza-Maros szögén learatták, behordták, helyenként már el is csépelték, átlag véve nem kielégítő, itt-ott középszerű. Az erdélyi megyékben aratása már megkezdezett, a várakozásnak kevés helyen felel meg, az eredmény gyenge középszerű. Zab: A Duna balpartján részben még lábon áll, a legutóbbi időben némileg javult. A Duna jobbpartján helyenként már learatták, átalában jó közép, itt-ott azonban középen aluli lesz a termés. A Duna- Tisza közén az aratás átalánosan folyik, a termés igen különböző eredményt, igér, átlag középszerű; e hó 29-én a vihar is sok kárt okozott benne. A Tisza jobb partján aratása kezdetét vette, a termés gyenge középszerűnek jelezhető. A Tisza bal partján Szilágymegyében még zöld s az esőzésre javult, egyebütt nagyrészt learattatott, átalában középen aluli termésre van csak kilátás, szalmára úgy, mint szemre nézve, minőségre itt-ott kielégítő. A Tisza-Maros szögén itt-ott még aratják, behordása folyik, sőt helyenként már a cséplés is, a termés többnyire gyenge középszerű, minősége kielégítő lesz. Az erdélyi megyékben nagyon különböző, száraytalan kurta, sőt néhol a fej is, aratása még nem kezdetett meg. Tengeri. A Duna balpartján a legutóbbi esőzésre tetemesen javult, szeme szépen telik, kevés kivétellel mindenütt ismét kielégítő. A Duna jobbpartján az utóbbi esőzések folytán javult, jól csövesedik, jó középszerű terméssel biztat. A Duna-Tisza közén az esőzésekre ismét szép fejlődésnek indult, sokat javult, azonban itt is kárt tettek benne a viharok. A Tisza jobbpartján az utóbbi napokban helylyelközzel jó eső volt, mi a tengerire is jól használt, felüdült, helyenként azonban még sínyli a szárazságot. A Tisza balpartján helyenként a bekövetkezett esőzésekre felfrissült, néhol azonban az eső már elkésett, legjobban áll Ugocsa-, Szilágy- és Szatmár-megyékben, hol az eső igen sokat használt neki. Békés-, Bihar-, Hajdú- és Szabolcs-megyében csak féltermést remélnek. A Tisza-Maros szögén Csanádban már na-