Nemzet, 1889. augusztus (8. évfolyam, 2486-2516. szám)

1889-08-01 / 2486. szám

ÉKMucmerreeia. ?91«noBt»k't0re, Athenaeum-értület, 1. eraelat. E lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőség­hez intézendő. Bérmentetlen levelet csak ismert kéztől fogadunk «. Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. HIRDETÉSEK úgy mint előfizetések a kiadó-hivatalba (Ferencziek-tara, Athenaeum-épület) küldendők. Egyes szám helyben 5 kr, vidéken 8 kr. 2486. (209.) szám. Reggeli kiadás: Budapest, 1889. Csütörtök, augusztus 1. StUDÓ-Jimt­se: I­zranoziek-tera, Athenaeum-épület, folászisf. Előfizetési díj : A reggeli és esti kiadás postán egyszerre küldve, vagy Budap­pesten kétszer húshoz hordva: l hónapra „ ................. 9 frt I hónapra .................................... 6 * • hónap» ............. 19» Az asti kiadás postai kÜlönk­­ldéseért felül-' fisztás havonként 86 kr., negyedévenként 1­­ Egyes szám helyben 8 kr, vidéken 8 kr. VIII. évi folyam. Budapest, julius 31. Holnap lép hatályba Baross miniszter egyik legjelentékenyebb, leghatalmasabb al­kotása, a zóna-tarifa, mely — és méltán­y-­ a mily osztatlan, közhelyesléssel találkozott, a mily várakozásokat és reményeket támasztott ide haza, épp oly méltó tárgyát képezi az irigykedésnek az ország határain kívü­l. Közlekedési politikánk e nagyszabású reformjának jelentősége s remélhető hatásai méltatva voltak már lapunkban s általán a sajtóban ismételten. S hogy a hatálybalépés napján ismét visszatérünk e nagyfontosságú ügyre, melytől általában üdvös, forradalom­­szerű hatásokat várnak és remélnek ország­szerte széles körökben, teszszük azért, hogy ismételten felhívjuk a közönség figyelmét, kérve a közönséget, használja föl és használja ki a zóna-rendszer minden irányban kínál­kozó előnyeit. Mert lett légyen a kormány intenziója bármily nemes, bármily kifogástalan, sőt minden dicséreten is fölülálló, e korszakot al­kotni hivatott rendszabály csak úgy fog be­válni, pénzügyi, gazdasági, kulturális és tár­sadalmi hasznai csak úgy lesznek, ha a nagy közönség, melyre számítva van, igazán nagy mértékben igyekszik hasznára fordítni, hogy úgy mondjuk, kizsákmányolni a hol­nap életbelépő intézményt. Ellenkező esetben az állam csak nagymérvű áldozatokat fogott hozni polgárai érdekeinek, a­nélkül, hogy meg­felelő arányú recompensatiókban részesülne más téren. Midőn tehát az állam, illetőleg a kor­mány eddig soha nem remélt, még kevésbé tapasztalt mértékben mesés olcsóvá teszi a közlekedést, nevezetesen a személyforgal­mat; midőn ez­által az ország legtávolabbi vidékeit egymáshoz közelebb hozza s igy ter­mészetszerűleg nemcsak az utazási vágyaid, a vállalkozási szellemet és átalában a társa­dalomban nagyobb agilitást ébreszteni, ser­kenteni törekszik, — ami minden társadalmi rétegnek csak javára válhatik — és ebben fekszik a zóna-rendszer félreismerhetlek de­­mocratikus jellege és tendentiája is, viszont a nagy közönségre, a társadalomra ebből köte­lességek hárulnak. Csak ezeknek legsajátabb érdekében való teljesítésével használ a nagy közönség az államnak is, meg magának is. Egy tekintetben teljesen bizonyos a si­ker, mondá Baross miniszter, Irányi inter­­pellációja alkalmával. Bizonyos, közgazda­­sági tekintetben, azon előnyöknél fogva, me­lyek az új díjszabásból az ország minden la­kosára, szegényre és gazdagra egyaránt há­rulnak. Mi is így vagyunk meggyőződve. De hogy ezen előnyök minél nagyobbak legye­nek, ahoz okvetlenül szükséges, hogy a pub­licum is minél nagyobb mértékben vegye igénybe a mesésen kedvező eszközöket és mó­dokat, melyeket az állam nyújt. Ezt kívánjuk ismételten és ismételten hangsúlyozni a kö­zönségnek is, az államnak is, meg a szóban levő új rendszernek is az érdekében. A siker ezen fordul meg; ezen fordul meg az is, hogy pénzügyileg szintén bevalljék a zóna­­rendszer. Egy szóval az állam, a kormány meg­tette a magáét, most a nagy közönségen a sor, hogy sikerekkel igazolja a kormány in­­tenzióit. A képviselőház zajos helyesléssel fogadta Boross miniszternek ama kijelentését, hogy a kormány e kérdésnél szemügyre vette s megfontolta a pénzügyi szempon­tot is, de — téve hozzá — nem ez volt a döntő és praeponderans szem­pont. A lelkes hangulat, mely ez alkalommal a házban nyilvánult, remélni engedi, hogy midőn a magyar nemzeti cultura nem ke­vésbé fontos igényeinek egyben és másban még kielégítéséről lesz szó, a merev pénzügyi tekintetek szintén nem fognak oly döntő súly­­lyal felhozatni. S hogy éppen a magyar culturáról szó­lunk, eszükbe jut egy cseh lap éktelen lár­mája, melyet a miatti színlelt, vagy valódi fé­lelmében csap, hogy a zona­tarifa a hazai szlávok megmagyarosítására fog vezetni, mert közelebb hozza őket a magyar fővároshoz. Ilyen cseh jeremiadok megnyugtatására, ily képtelenségek c­áfolatára nem vesztegetünk egy árva szót sem. Azt azonban concedáljuk, egyúttal hiszszük és óhajtjuk is, — és ez a zóna­tarifának a sok közül egyik becses és hatásaiban igen áldásos jó oldala lesz — hogy a hazai különböző népfajok sűrűbb érintke­zését, egymás alaposabb megismerését, test­véries összesimulását fogja eszközölni és je­lentékenyen előmozdítani. Ez pedig az összes­ség érdekében csak kivánatos, a­nélkül, hogy bármelyik népfajra is veszedelmes volna. Különösen kivánatos a nagyobb mozgé­konyság s az ország különböző részeinek ala­pos megismerése a magyar fajra, első­sorban a politikusokra, közügyekkel foglalkozókra nézve. Ugyan hány alföldi, vagy dunántúli magyar ember utazta be és tette tanulmá­nyai tárgyává az ország felvidéki vagy er­délyi részeinek viszonyait ? Vajmi kevesen. Ez egyik oka annak, hogy a felvidéken vagy a Ki­rályhágón túl megindult, életbevágó magyar kultural mozgalmak nem részesülnek éppen a par excellence magyar vidékek oly mérvű támogatásában , melyet megérdemelnének. Évek sora óta most először történik, hogy az alföldről egy nagyobb társaság, a debreczeni dalárda járja be a Királyhágón túli bérezés vidékeket. És nemzeti szempontból mily mód nélkül káros és hátrányos, hogy az ország széleit és végeit oly minimális mértékben co­­lonizálja a magyarság olyan tájakról, melye­ken nagyobb tömegekben lakik. Mindezek tekintetében jótékony és kí­vánatos hatást várunk, remélünk az olcsósá­gában majdnem ingyenes szállítási rend­szertől. Egy kétségtelenül áll előttünk, hogy valamennyi közt a főváros fogja legnagyobb hasznát látni az inaugurált rendszernek. Arra, hogy a zonatarista önként vonja maga után a közlekedési eszközök sza­porítá­sát is, most nem terjeszkedünk ki, hanem azon reményben és őszinte óhajtással, hogy esztendőre ilyenkorra minden irányban a legjobb sikereket constatálhassuk, szerencsét kívánunk a zónarendszerhez Baross minisz­ternek, az államnak, a nagy közönségnek és a fővárosnak! Sz. Gy. A NEMZET TÁRCZÁJA. Julius 31. MONOSTORY KATINKA. Regény a szabadságharcz idejéből. Irta: GYARMATHY ZSIGÁKÉ. I. Öreges a régi nagy udvarház, a mint bámult fedelével kikandikál a zöld lombok közül, de nem fiatalos az az alak sem, ki a régi udvarház ablakából széttekint; csakhogy mig az idő barnára módositotta a nagy ház kőoszlopait, tetőzetét,­­ az alak barna fürtéit is fehér szálakkal szőtte be. Magyar Gyerő Mo­nostori Monostory Erzsébet áll ősei ódon lakának mély vágású ablakában. Olyan szikár, olyan előkelő, hogy csaknem átlátszó. Sovány, fehér kezével idege­sen dobol az önkarikás ablaküvegen s gyűrűinek drágakövei szivárványszineket szórnak a régi falak­­ra. Fekete szempárjának beható, éles tekintete a szemben levő havas hegység felé irányul, az­tán megszólal és hangja sem lágyabb, mint tekintete. — Keveset tud az a világból s még kevesebbet Erdély történetéből, a ki most sem tart a lázadástól! Kissé hátra fordítja fejét s végig tekint a nagy termen; az ősök félelmet nem ismerő feszességgel csüngenek a falakon, de bizonyosan nem ezekre czél­­zott Monostory Erzsébet, hiszen azok mind tökélete­sek voltak, nem egészen csak azért, hogy régen éltek, hanem mivel Erzsébet nem ismerte őket. Különös, hogy némely ember sohasem ismeri a jókat! Széttekintett, mert azt éppen nem óhajtotta, hogy magánbeszédét az ősökön kívül más ne hallja. Nyu­godt lehetett — már ha egyáltalán ezt az állapotot is­merné — mert hallották. Sok szót nem vesztegetett, de a­mit mondott, mindig elevenre talált. Fiatal korában szellemes életeit sokan csodálták, de még többen ke­rülték. Most, a­mi hajdan szellem volt, keserű gúnyra vált s valószínűleg ez sem vonzóbb, mint egykor él­­­zelései voltak. Néhány szóval kifejti abbeli nézetét, hogy ha netalán hinnék is, a­mi be fog következni, az éppen­­ nem zárja ki azon feltevést, hogy nem ismerik Erdély történetét. A teremben két alak volt Ezsébeten kívül. Az egyik egy gyönyörű leányka, nemes arczéllel, gazdag benső világot tükrö­ző lelkes tekintettel. A fiatal leány Monostory Katinka; övé az ódon, kastélyszerű nagy ház és még több nagy ház a megye minden ré­szében ; övé a két nagynéni is: Monostory Erzsébet, elhunyt atyja nővére, a másik, a­ki munkájára hajtja szelíd arczát, édesanyjáé, Özv. Kelemen Sándorné, vagy »Kata mama«, nyugodt szelíd arczával, göm­bölyű termetével, elüt külsőleg a másik nagynénitől, de nem hasonlít természetük sem. Monostory Erzsébet, a­mint finom kezével tovább dobol az ablakkarikákon, ugyancsak csillogtatja antique gyűrűit. Erzsébetnek van érzéke a szép iránt, de semmit sem szeret annyira, mint a drága köveket; a váltakozó színgazdag sugárzás leginkább szól kedélyéhez. Czimeres gyűrűje hármas mezején az ágaskodó karcsú szarvasra pazar fénynyel süt a nap és hold egyszerre. Vájjon a honfoglalás után, midőn az ős Mikolák sarjadékai pajzsukra vésették e czi­­mert, nem úgy tartotta-e a néphit, mint most, hogy: »átkozott lesz az a vetés, melyet akkor vetnek, midőn két nap süt az égen?« Monostory Erzsébet — az öreg leány — se­hogy sem akart megválni attól, a­mit különben senki sem szívesen bocsát útra, mert tudja, hogy többé vissza nem tér: a fiatalságtól. De midőn a nagy órán az idő­mutató a hatvanon is túl hajolt, egyszerre csak fordított egyet a dolgon és gúnyt űzött az időből, gúnyt a saját vén leányságából. Hanem az utóbbi időben csípős életeit ellensú­lyozta a rettegés, nem tudott szabadulni egy nyug­talan gondolattól, egy második Hóra-világ rémes esz­méjétől. Ennek hatása alatt megtörtént, hogy egész hosszú mondatok alatt nem kedveskedett semmi gúny­­nyal; már mint most is, midőn igy szólt: — Határozottan van valami borzalmat keltő a levegőben, hiában gyönyörködnek a napfényben, én már érzem azt a hús, kellemetlen illatot, megelőző­jét a jégverésnek és látom a romba dőlt urilakokat... — Én látom a szent ügy diadalának fé­nyességét, szétomolni az ab­lakok és kunyhók fe­lett egyaránt! szólt közbe ragyogó tekintettel Ka­tinka. — Oh­a tizennyolcz év sok fényességet lát! De­­ jer ide, mutatok én neked egyebet is. Látod a hegy-­­ oldalakon a topány*­­szekereket, miért követik azok egymást szakadatlanul éjjel nappal? Mit szállíta­nak? Gabonát? Az is gyanús, mert máskor csak őszszel és nem tavaszszal szoktak élelmet gyűjteni, de ki esküdnék meg arra, hogy a zsákokban nincsen lőpor s a zsákok alatt fegyver? Erre bizony senki sem esküdött meg Monostory Erzsébetnek, annyival inkább nem, hogy Kelemenné is tart valami olyantól, de úgy gondolja, hogy azzal el nem háríthatja a veszedelmet, ha másokat is ré­­mítget. Katinka az ablakhoz lép és a falu házai felett eltekint a vadregényes hegységek felé. Erzsébet is arra tekint és azt gondolja, hogy a­meddig szeme el­lát s még azontúl is, minden az ő édes atyjáé volt, később a Katinka atyjára szállt minden; most már az egyetlen leányt kellene, hogy illesse az ősi vagyon, ha egyharmadát — megfoghatatlan lágyszívűséggel — az édes­apa másra nem hagyja! Ha így nem cse­lekszik, akkor ez a történet sem lenne regény, hanem egy rövid kép abból a drámából, melyben egy ifjú hős, ifjú csapatával itt játszotta le utolsó jelenetét. A kék zománczú hegységeken még tömören áll a hó. Csak imitt-amott tarkállnak a hegygerinczek. A faluban már tavasz van, fák és bokrok rügyesednek, sőt a kökény és somfa bontogatja is fehér és sárga szirmait. A téli és tavaszi tájkép fölé rezegve borul a ragyogó tiszta jég. A fiatal leány gyönyörrel tekint szeretett szülőfölde tájára és olyan­­ szépnek találja, mintha egészen az övé lenne. És azt a tiszta gyönyört, melyet mindig fokozódva nyújt a szülőföld szépsége iránti szeretet, csak azzal az érzéssel lehet összeha­sonlítani,­­mert olyan is van, mint mikor a hitvesi vonzalmat bensőbbé teszi a hosszas együttlét. Ezek a nemesebb kedélyek tartós igaz örömei, nem kívülről várják a boldogságot, benn termelik a szívben. A­mint vonulnak felfelé a havasi szekerek, az öreg leány fiatal hugához fordul: — Látod, Katinka ? Katinka látja és lelkesülő természete egész me­legével festi, hogy a magyar jogos téren áll s ha fegy­verre kerülne a sor, mienk lenne a győzelem. Erzsébet közbeszól: *) így nevezik a havasi oláhokat. — Minő bölcsesség! Elér egészen a bokádig! Azt hiszem átélted már a Hóra-világot is ? Katinka nem élte át a Hóra-világot, de azért tudja, hogy ez most más, mert mások a körülmé­nyek ; nemes eszmék hevítik az emberiség javát; a sza­badság foglalkoztat minden elmét; a nép szabad lesz Magyarországon, az lesz napok múlva Erdélyben is; hát akkor ugyan miért lázadna föl ? Kelemenné, a mint föltekintett munkájáról, szelid arczán annyi szeretet ömlött el s oly látható gyönyörrel hallgatta a lelkes, szép gyermeket, hogy a másik nagynéni el nem mulaszthatott egy gyönge meg­jegyzést. — Ha minden népszónokot ily csudálattal hall­gatnának, mondhatom, irigylendő sors várna a sze­gény földesurakra . . . — Azok a földesurak is nagyok, méltók, hogy nevüket megőrizzék az idő végéig .. . — Talán még nagyobbak, mint a­kik azt a föl­det szerezték, melyet ők most fölosztanak ? Katinka nem felelt Erzsébetnek, Kelemenné újból munkájára hajolt és Tamás, a vén legény új lapokat hozott be; úgy volt a szokás, hogy a faluból minden úri­ember lapját ide hozták előbb, hadd ol­vassa Katinka, hiszen senki sem élvezi azt úgy. Ide hozták a Farkas András lelkész »Életképek«-jét és kolozsvári két lapját, ide a birtokostárs, Pósi Pál lapjait; mert ifjabb Pósi Palika előtt nem lett volna olyan nagyszerű a »Martius 15-ike« sem, ha azokat tegnap nem Katinka olvassa fel; csak e lelkesült, el­ragadó előadásnak köszönheti, hogy otthon ő is meg­lehetős sikerrel adta elő az eseményeket öregeinek, a­kik kényezve hallgatták. Az ódon, galambduszes kapu nyitott szárnyán át egy szekér tűnik fel s Erzsébet megjegyzi, hogy Palika valahova megy s hogy ott irigylésreméltó mu­latság leend. — Liza néni, Pali nagyon, nagyon jó fiú, — szól közbe Katinka, aztán tovább olvas, de már nem fenhangon. — Jó, a szappant sem eszi meg s a puskapor feltalálásával sem okozna nagy veszedelmet! Azt sze­retném én látni, mit szállítanának most azok a móczok, ha Pál urfira lett volna bizva a puskapor föl­találása ? ... Akkor legalább te sem rémítgetnél másokat! — gondolja Kata néni. Az öreg leány folytatja: — Várjon kit fog ma a jó Pali mulattatni ? Úgy hiszem Kuthy Elemért, no inkább is­ötét, mint engem, mert szegény Pali azok közé tartozik, a­kik csak jönnek, de el nem mennek . .. — Liza néni! — kiált lelkesülten Katinka — már bizonyos, hogy meg lesz az egyesülés Erdély és Magyarország között....­­ Szívesebben gondolnék egy más egyesülésre, Katinka. Ilyen villongós időben nem felesleges egy családban egy férfi. Különben is egy Monostory leány elég vén leánynak, ugy­e Kata? A leányka heves mozdulattal felveti fejét, a la­pokat összeszedi és távozik. Kata néni leteszi kezéből a munkát, nyugodt tekintettel néz sógornőjére és csöndesen mondja: — Ha engem kérdez Liza néni, csak annyit mondhatok, hogy ez a heves természetű gyermek egé­szen elmakacsodik az ilyen megjegyzésekre; bizonyos idő óta többször hallom mondani neki, hogy menjen férjhez. De hát kihez? Nem szerelmes senkibe s a végén is nem hiszem, hogy Liza néni látna valakit, a­kit nem szeretne elszalasztani ? Én legalább nem lá­tok olyat. Monostory Erzsébet lassan fordítja fejét Kele­menné felé s megvető büszke tekintete kifejezi, hogy nagy merészség hozzá igy szólani a Mo­­nostoryak ősi birtokán. Előbb méltóságán alul valónak tartotta felelni, de csakhamar megváltoz­tatta ebbeli nézetét s a sógorasszonynak éppen nem lehet panasza a fukar szó miatt. A többek között, megmagyarázta azt is, hogy ha a rajongóknak tetszik az országot fölforgatni, akkor csak ő is gondolhat va­lami védelemre, hiszen talán tudja Kelemenni, hogy a Monostoryaknak van mit félteniök ? Könnyű azok­nak az uraknak, a népbolondító szónokoknak, a­kik­nek egy fitying jobbágyuk sincs, de ő nekik az más. Kelemenné szó nélkül hajol munkájára, Erzsé­bet büszkén fordul el tőle és újból kitekint a hegyek felé; ott pedig a havasi szekerek csöndes egymás­utánban vonulnak fölfelé. Az innen eső hegygerinczen a »bokron« még kivehető ember, szekér, de már a fenyves hegységek oldalán, a tavaszi nap verőfényében, úgy tűnnek föl, mint sötét alapon egy-egy fénylő pont — valami nagy csillogó bogár. (Folytatjuk.) B­ELFÖLD. Budapest, jul. 31­ ( A vármegye székhelye.) Szatmárról távirják mai kelettel az »O. É.«-nek. Szatmár­ vármegye székhelyének Nagy- Károlyból Szatmárra leendő áttétele tárgyában ma oly rendkívül népes értekezletet tartottak, hogy a városháza nagyterme szűk volt a közönség befogadá­sára. Nagy László, a tanácskozás jegyzője, felolvasta a bizottság által készített terjedelmes memorandu­mot, melyben indokolva van, hogy a megye székhelyé­nek áthelyezése Szatmárra, múlhatatlanul szükséges; a késedelem csak a lethargiát növelné a megyei élet iránt. Az értekezlet a memorandumot egyhangúlag elfogadta és annak a minisztériumhoz leendő átadá­sával egy, az értekezlet által nyomban megválasztott 100 tagú bizottságot bízott meg. Az értekezlet azon reményének adott kifejezést, hogy a kormány Szatmár­­vármegye sérelmét gyökeresen orvosolni fogja az által, hogy a vármegye székhelyét, valamint a pénzügyigaz­gatóságot Szatmárra fogja áttétetni. IBZ-CrSZF­ÖI­.JD. Budapest, jul. 31. (Diplomatiánk köré­­b­ő­l). A »P. Lt.« jelenti, hogy Hengervári Hengel­­m a 11 é­v belgrádi osztrák-magyar követ vissza fog hivatni és helyére T­h­ü­m­m­e­r Gusztáv br. vezérőr­nagy neveztetik ki. Báró Thömmelről az idézett for­rás a következőket írja: Itt követünk a szerb udvarnál nemcsak nagy ismeretekkel rendelkező katona, hanem a diplomatiai szolgálat terén is bizonyságot tett tehetségeiről, külö­nösen a berlini congressus után, mikor, mint osztrák­magyar megbízott részt vett Montenegro és Albánia valamint Montenegro s Herczegovina határ­vonalai­nak megállapításában. Nőtelen, körülbelől 54 éves, felette rokonszenves társalgó, ki a világ nagy részét bejárta. 1866 után, mint százados ő felsége katonai irodájában tett szolgálatot s onnét 1869 ben a déli dalmát lázadás alkalmával jelentéstétel végett, a catta­­roi főhadiszállásra küldetett, a­hol Auersperg gr. vezér­őrnagy volt a katonai parancsnok és R o d i c­h br. a kneziaci hirhedt fegyverletételt viscenirozta. Thömmel, ki, ha nem tévedünk, nagyszombati születésű, ismeretes és több szláv nyelv tökéletes leírása következtében, ké­sőbb is sikeres alkalmaztatást nyert a balkán-félszigeti külön szolgálatban 1871-ben őrnagygyá, 1876-ban alez­redessé neveztetett ki a vezérkarban s egy-két évig a 43-ik (karánsebesi) gyalogezrednél szolgált, de midőn a herczegovinai,majd a boszniai zavarok, valamint Szer­bia Montenegró actiója Törökország ellen, a látha­tárt borússá tették, újra visszatért a vezérkarba, hogy a külön megbízatásokéban járjon el. A III. oszt. vaskorona rendet a hadi jelvénynyel, Thömmel még az 1876-ks háborúban érdemelte ki. Az occupatio­­nális hadjárat közben a Lipót-rend lovagkeresztjét kapta és 1878 novemberében ezredessé lépett elő. Egy évvel később, amint Cettinjében osztrák magyar képviselőség állíttatott fel, kineveztetett ez állomásra, amelyen hasznos szolgálatokat teljesített. Midőn a cettinjei állásról távozott, ő felsége a Szt. István­­rend lovagkeresztjével tüntette ki, a­melynek alapján bárói rangra emeltetett. Habár rendelkezési állapot­ban volt 1884-ben, mégis előléptették vezérőrnag­gyá. Múlt évben nagy utazásairól visszatérve, mint t­e­h­e­­r­á­n­i rendkívüli követ újra a diplomatiai szolgálatba lépett. Egy évi működés után Teheránból újra a kül­ügyi hivatalba hívták, minthogy külügyi kormányunk alkalmas belgrádi követet keresett. Budapest, júl. 31. (Boulanger veresége.) Mint már több ízben említettük, Boulangert csak 12 kerületben választották meg megyei tanácsosul. Clermont-Ferrandban, hol egykor hadtestparancsnok volt, csak 961 szavazatot kapott, míg Pommerot köz­­társasági 3050 szavazatot. A nagyobb városok közül megbukott a többi közt Marseille-ben, Rouenben, Havreben, Caenben, Montpellierben, Montbeliardban, Reimsban, Perpignanban, Beauvaisben, Pontaiseben, Clairvauxban, Annemasseban, Limogesben, Gueret­­ben s még számos más helyt. A nagyobb városok kö­zül, a­hol i megvá­tt.”*“üw'-'; is... "*■ „—, skét­szer­, szülővárosa Rennes, Issondun, Nancy, Mont­­lucon, Amiens. A vereség Boulangerre, hír szerint, lesújtó hatással volt. A választási hírek óta sehol sem mutatkozik. Azt állítja, hogy eleve megmondta: csak 80 kerületben állítják fel jelöltül, de a túlbuzgó barátok az erőket szétforgácsolták. A »Siécle« a boulangeristák választási kiadásait 2 millió francra becsüli. A mezőgazdasági állapotról. A földmivelésügyi minisztériumhoz július hó 23-tól 29-ig bezárólag beérkezett jelentésekből a vetések állásáról és a mezőgazdasági állapotról, a következőket közöljük: Búza. A Duna balpartján Árva-, Liptó- és Zólyom­ vármegyében is kezdetét vette már az aratás, egyebütt learattatott, behordatott és cséplése javában folyik. A termés, mely átlag gyenge középszerűnek mondható, sehol sem felelt meg teljesen a hozzáfűzött reménynek; a szem túlnyomólag szorult, vékony és könnyű s csak helylyel-kézzel találni szép, nagy és súlyos magot. Szalma kielégítő mennyiségű lett. A Duna jobbpartján nagyobbrészt betakarittatott, csép­­lése folyamatban van, a korán érett eléggé szép szemű, a későn érett azonban megszorult, általában gyenge, közép- és középszerű termést fog adni; szalma meglehetősen lesz. A Duna-Tisza közén az aratás végkép befejeztetett, sőt egyes helyeken a behordás is; a cséplés folyamatban van, az eredmény — mint már a múltkor is jeleztetett — nagyon különböző, sok benne a megszorult szem, csak kevés helyt van tökéle­tesen kifejlődött mag, úgy hogy egészben véve gyenge középszerű a termés. A Tisza jobbpartján többnyire le­aratták, behordás és cséplés általános folyamatban van, a termés — mint előre jeleztetett — nagyon külön­böző átlag gyenge középen, aluli, itt-ott, főleg Gömör- és Kishontban középszerű. Minőségileg csak helyen­ként jó az eredmény. A behordást és cséplést a gyak­ran változó időjárás sok helyen akadályozta. A Tisza balpartján az aratás most már mindenü­t véget ért s a cséplés folyamatban van. A termés, mint jelezve volt, általánosságban középen aluli, ritka helyen mondható valamivel jobbnak. Minősége gyenge, szép piros, aczélos búzát alig lehet találni, hanem annál több a szorult szemű. Szalmára nézve sem kielégítő a termés. A Tisza-Maros szögén csaknem mindenütt csépelnek; az eredmény az eddigiek után ítélve álta­lában nem felel meg a kivánalmaknak s csak helylyel­­közzel van kielégítő s jó középszerű termés. Minősé­gileg az eredmény nagyon különböző, szórványosan igen jó, többnyire azonban nagyon rossz, apadt szemű, megszorult és ennek következtében könnyű is. A 24-ei vihar sok kárt okozott benne. Az erdélyi megyékben aratása több helyt befejeztetett, cséplése folyamatban van, Udvarhely­ vár­megye nagy részében az aratás most veszi kezdetét, Csikban pedig több helyt még meg sem kezdetett. Az eredmény, a­mennyiben már constatálható, általán véve középen aluli. A nagy szárazság sok szorult szemet okozott, a­hol meg nem szorult, kielégítő. Rozs. A Duna balpartján már csak Zólyom­­vármegye kis részében zöldet, Árva- és Liptó­ me­­gyében aratják, középszerű hozamot igér, kalásza meglehetős nagy, Liptóban azonban csorba. Egyébütt már mindenütt learattatott, kevés kivétellel be is hor­datott, cséplése javában folyik; a termés valamivel jobb ugyan, mint a búzáé, átlag azonban mégsem ki­elégítő, mert sok szem apró maradt, hirtelen érett és megszorult. A Duna jobbpartján néhol cséplik, apadt és könnyű szemű, gyenge közép­hozamot fog adni, szalmából jó termést ígér. A Duna-Tisza közén az aratást, sőt a behordást is nagyrészt befejezték, a cséplés jól halad, mennyiségre nézve a múlt évit meg­közelítő gyenge középszerű termést adott, minősége gyenge. A Tisza jobbpartján az aratást csekély kivé­tellel befejezték, az eredmény gyenge közép és kö­zépen aluli, különböző minőséggel, itt-ott jó minősé­gűt adott, de többnyire csak gyenge középszerű, mert VrSSpA ’i Ti.» bal- pax­aj-i rosszabb termést adott, mint a búza, sok helyt alig adta vissza a magot. A minőség rész­ben közepes, részben gyenge. A Tisza-Maros közén cséplik, a hozam ritka helyt nagyobb gyenge közép­szerűnél, minőségileg hasonló a búzáéhoz. A vihar sok kárt okozott. Az erdélyi megyékben aratása rész­ben folyik, részben befejeztetett, szára burta, a sze­mek fejlettsége több helyt kielégítő. Aszály és rozsda sokat ártottak, az eredmény a féltermésnél alább áll. Árpa: A Duna bal partján aratása még foly­ton tart, sőt sok helyen még teljesen zöld, az ered­mény átlag gyenge, mert a vetés ritka és alacsony maradt, sok szem hiányosan fejlődött és egyenetlenül ért meg. A Duna jobb partján itt-ott cséplése folya­matban van, silány minőség mellett középen alul fizet. A Duna-Tisza közén a tavaszit még aratják, az őszit learatják, csépelik, gyengén önt, sok benne a so­vány és könnyű szem, csak szórványosan fordul elő súlyos és kifejlődött, szalmára igen rosszul fizet. A Tisza jobb partján helylyel-közzel a tavaszit még aratják, közepén aluli termésre van kilátás, kivéve Szepes megyét, hol jól áll. Gömör és Kishontban meg­lehetős jó minőségű termett. A Tisza bal partján a termés mindenütt a várt reményen alul maradt, he­lyenként, mint Bihar-, Szatmár- és Ugocsa­ megyében egyáltalán nem sikerült, néhol alig érdemes leka­szálni, máshol pedig csak féltermést adott. Minőségre nézve itt-ott kielégítő, többnyire azonban apró, köny­­nyű és sárgás. A Tisza-Maros szögén learatták, be­­hordták, helyenként már el is csépelték, átlag véve nem kielégítő, itt-ott középszerű. Az erdélyi megyék­ben aratása már megkez­dezett, a várakozásnak kevés helyen felel meg, az eredmény gyenge középszerű. Zab: A Duna balpartján részben még lábon áll, a legutóbbi időben némileg javult. A Duna jobb­partján helyenként már learatták, átalában jó közép, itt-ott azonban középen aluli lesz a termés. A Duna- Tisza közén az aratás átalánosan folyik, a termés igen különböző eredményt, igér, átlag középszerű; e hó 29-én a vihar is sok kárt okozott benne. A Tisza jobb partján aratása kezdetét vette, a termés gyenge középszerűnek jelezhető. A Tisza bal partján Szilágy­megyében még zöld s az esőzésre javult, egyebütt nagyrészt learattatott, átalában középen aluli termés­re van csak kilátás, szalmára úgy, mint szemre nézve, minőségre itt-ott kielégítő. A Tisza-Maros szögén itt-ott még aratják, behordása folyik, sőt helyenként már a cséplés is, a termés többnyire gyenge közép­szerű, minősége kielégítő lesz. Az erdélyi megyékben nagyon különböző, szára­ytalan kurta, sőt néhol a fej is, aratása még nem kezdetett meg. Tengeri. A Duna balpartján a legutóbbi esőzésre tetemesen javult, szeme szépen telik, kevés kivétellel mindenütt ismét kielégítő. A Duna jobb­partján az utóbbi esőzések folytán javult, jól csövese­­dik, jó középszerű terméssel biztat. A Duna-Tisza közén az esőzésekre ismét szép fejlődésnek indult, so­kat javult, azonban itt is kárt tettek benne a viharok. A Tisza jobbpartján az utóbbi napokban helylyel­­közzel jó eső volt, mi a tengerire is jól használt, fel­üdült, helyenként azonban még sínyli a szárazságot. A Tisza balpartján helyenként a bekövetkezett eső­zésekre felfrissült, néhol azonban az eső már elké­sett, legjobban áll Ugocsa-, Szilágy- és Szatmár-me­­gyékben, hol az eső igen sokat használt neki. Békés-, Bihar-, Hajdú- és Szabol­cs-megyében csak féltermést remélnek. A Tisza-Maros szögén Csanádban már na-

Next