Nemzeti Hirlap, 1905. július-december (2. évfolyam, 146-277. szám)

1905-07-01 / 146. szám

f „Fordulat várható“, Kolozsvár, m­i.­­ A­mit óhajtunk, azt reméljük is. Olyan könnyen elhiszünk mindent, a mi vágyaink, reménységeink teljesülé­­t hirdeti, hogy szinte csodálkozva be­-dezhetjük, hogyan, miért szokták a naivságot épen csak a gyermekkor tu­­l­­jdonságául jelölni. Íme tegnapi távirataink között egy írről ad hírt, hogy a béketárgyalások dolgában fordulat várható. Szinte mohó nagygyal, ismételve is elolvassuk, hogy sajjon jól látták-e szemeink. Fordulat várható? Igen, sőt „el van terjedve, — még­pedig állítólag udvari körök­ből származó értesülések alapján — annak a hire is, hogy a király az en­­gedékenység terére lépett a koaliczió követeléseivel szemben“. Ez a további toldalék pedig egyenesen minden vá­gyaink és reményeink netovábbját ké­pezi s épen azért majdnem felujjongunk örömünkben, a miért a válság ilyen szerencsés megoldáshoz jut. Persze aztán ismét csak elszomo­rodunk. Hiszen sehol semmi biztos nyoma még annak, hogy itt mi nem vágyakozással, hanem valósággal ál­lunk szemben. Hát csakugyan várható-e ama bizonyos, ama várva-várt, ama szük­ségszerű fordulat ? Minden bizonynyal várható, de csak — várható és vá­randó. A mi meggyőződésünk szerint nem lehet a megoldás képét úgy ki­­czirkalmazni, hogy „a király az enge­dékenység terére lépett“ — és ezzel punktum. Engedékenységnek kell bekö­vetkezni a politikai életben minden vo­nalon, mert különben érvénybe sodor­tatunk. Engedékenység! Különös egy szó, a­melyhez úgy­ kívülről a gyöngeség­nek a máza van tapadva. Pedig az en­gedékenység az emberi­ társas együtt­élésnek az egyedüli biztosító szerepe, az államok politikai életében pedig az egyetlen erő, a­mely az elkerü­lhet­len torlódások vészes következményeit pa­ralizálni képes. Nem a gyöngeségnek jele, hanem a bölcseség erejének a fő-fő rugója. Ismételjük : mi a fordulatot csak akkor tartjuk szerencsésnek, a nem­zetre nézve valóban áldásosnak, ha az engedékenység a politikai élet egész vonalán bölcsen vezérlő elvvé lesz. Mert ne feledjük, hogy összes bajainknak, államunkat, nemzetünket, társadalmun­kat s ezek mindennemű életét egyaránt súlyosan fenyegető veszedelmeknek fő-fő okozója az az intranzigens szellem, mely szinte despota módjára kerítette hatalmába nemzetünk fiait. Nézzük csak a közel­múltnak his­tóriáját! Kezdjük legfelül! Tagadhatat­lan, hogy felséges urunk királyunk nem egy ízben győzte le saját álláspontját, meggyökerezett meggyőződését, hogy a nemzettel való harmóniáját fentartsa. Kis ime, mégis volt egy terrénum, a melyről az engedékenység teljesen ki­zártnak látszott. Ez a hadsereg köre, mint az a kör, a melyen az uralkodó­ház hatalma felépült s a melytől várta annak jövőbeli biztosítását is. És az ellentétek természete szerint, minden kontroverálttel működő erőnek ezen a­­ ponton kellett megütközni. Igen, mert a nemzetnek hasonlóképen életérdeke, hogy az ő szelleme a maga hadse­regében is okvetlen érvényesüljön. A szabadelvű­ párt politikája ezen a téren az engedékenységet képviselte. Ilyenre bírta reá az uralkodót, ilyenre kívánta rábírni a nemzetet is. És sikerekkel is járt e téren, csakhogy sikereinek gya­korlati eredményeit a többi parlamenti pártokkal való másnemű összeütközése nem engedte meg érett gyümölcscsé válni. Bizonyos dolog, hogy a nemzet is engedékenységet tanúsított sok dolog­ban az uralkodójával szemben. De mi­kor a szenvedélyeknek mesterségesen felkorbácsolt hullámai a józan belátás és megfontolás sziklavárát lerontották, most oda jutottunk a hirtelen fellob­bant intranzigens szellem uralma alatt, hogy a két ellentétes oldalon az ab­szolutizmus és a forradalom szörnyké­peit kezdik már festegetni az élénkebb fantáziával bírók. Az engedékenység legkevésbbé az ellenzéki politikusoknak az erénye. Kü­lönösen a mi közjogi ellenzékünk jege­­czesedett bele az intranzigens irányba. Politikátlan magaviselete arra vitte, hogy egy olyan programmot állítson fel és ezt sérthetetlen, m­egváltoztathatlan dog­mává avassa, a­mely a gyakorlati élettel semminemű összhangban nem állott. E miatt ez a párt a legközelebbi fel­fordulásig alig-alig érvényesülhetett. És épen ez tette parlamenti küzdelmét a nemzetre nézve elviselhetlenné, a­mikor utoljára is az obstrukc­iót az alkot­mánynak fontosabb palládiumává emelte magánál a parlamentarizmusnál is. Nem mentegetjük magunkat sem. A szabadelvű­ pártnak a parlamentarizmus megmentése érdekében megindított ak­­c­ióját szintén az intranzigens bélyeg jellemzi. Nem sajátos, nem tulajdon­­képeni vonás volt ez a szabadelvű párton , hanem felkényszerített és ideiglenesen felvett firmáczió. Csakhogy ez a magára erőszakolt vonás merő ellentétben áil­­ván a párt alapjellemével, utoljára is magának a pártnak a legyőzetését okozta. Akármerre nézünk, úgy találjuk, hogy egyidőben, egyszerre mindenfelől kiveszett az engedékenység szelleme közéletünkből. Most a kérlelhetetlen ellenségeskedés űzi orgiáit. Ennek nyo­maiban valóságos anarchia támadt, mely az egész társadalmi élet fundamentu­mait is keményen megrázkódtatta. A jövő fejlődés biztonsága okvetlenül meg­kívánja azt, hogy minden közéleti té­nyező az engedékenység terére lépjen. Várjuk felséges urunktól is, hogy a nemzet minden teljesíthető igényét vegye figyelembe. Várjuk nemzetünktől is, hogy egész addig a határig menjen el jogos igényei fokozatos megvalósításának az útján, a­meddig azt a közös uralkodó más nemű kötelességeinek figyelembe vétele mellett, saját léte veszélyezte­tése nélkül teheti. Várjuk a koalíc­ió­­tól, különösen annak függetlenségi ré­szétől, hogy orthodox dogmáit idomítsa a megváltozott helyzethez s igy vegye át a most reá váró feladatok teljesíté­sét és ha ezt megtette, okvetlenül gon­doskodjék a parlament zavartalan mű­ködéséről. Várjuk a kisebbséggé deval­válódott szabadelvű­ párttól, hogy uj helyzetében minden békességes eszköz­zel mozdítsa elő a kibontakozást. Mihelyt erre mindnyájan együttesen törekedni kezdenek, csak akkor kon­statálhatjuk, hogy „fordulat várható­“ 1905. II. évfolyam Kolozsvár, szombat, julius 1. 15* 146. szám. Előfizetési árak* évre• • • • K$l pAI ívre .... fran­jTecl évre • • • Egy hónáé­• Egye*szám ara 28 kor. — fill. 14 kor. — fill. 7 kor. — 911. 2 kor. 40 fill. — kor. 10 fill. nogyeb­rák naponként, — a* ünnepek ki­vételével.NEMZETI HÍRLAP Szerkesztőség • Farkas-utcza 8. az. — Telefon 49 m­ —8*3'­Kiadóhivatal: Deák Ferencz u. 4. az. — Telefon 364 -8*3'­Hirdetések □ cm.-ként ... II' fillér. Nyilb­er potit sara...............40 Litér A politikai helyzet. Fejérváry Géza báró miniszterelnök — mint táviratban már jelen­tettük — tegnap délután fél 2 órakor kihall­gatáson volt, a­ felségénél. A miniszterelnök részletes jelentést tett a kinevezése óta tör­tént eseményekről és valószínileg el is bú­csúzott egy időre a királytól, a­ki nemsokára Iseidbe utazik. A miniszterelnök délután 5 órakor tért vissza Bécsből Budapestre és rövid időn be­lül megkezdi a tárgyalásokat a koalíc­ió ve­zetőivel. Fejérváry báró bécsi útján miind a teg­napi napnak a válságra vonatkozólag nincs említésre méltó eseménye. A kormány akcziója. Budapest, jan. 30. A Fejérváry-kabinet hivatása : a ha­laszthatatlan állami ügyek intézése és az alkotmányos kibontakozás közvetí­tése. Eddigelé még ez utóbbira sor nem kerülhetett. A miniszterelnöknek a koalíc­iós pártok vezetőinél tett láto­gatásai főképen az udvariasság jellegé­vel bírtak. A halaszthatatlan állami ügyek in­tézése ugyanis e peretben annyira igénybe veszik a kormány egész mun­kásságát és idejét, hogy egyébre ideje nem marad. Fejérváry Géza báró nem tudott kitérni sem azon teendők elől, melyek a belső politikában, sem azok elől, melyek a nemzetközi kereskedelmi vonatkozásban sürgős elintézést igé­nyelnek. A belső politika terén a me­gyék főispánjainak fogadása, a törvény­­hatóságok állásfoglalásai, az aratási sztrájk mozgalma, adnak munkát és gondot a kormánynak. A főispánok fogadása ezen a hé­ten véget ér és pedig azzal az ered­ménynyel, hogy a főispá­ni­ kar legna­gyobb része megmarad állásában. A belügyminiszter kétségbevonhatlanul ki­fejtette az urak előtt, hogy a szigorú alkotmányosság elvei szerint óhajt kor­mányozni és felkérte a főispánokat, hogy állásaikat egyelőre tartsák meg és az azokkal kapcsolatos hivatalos köteles­ségeiket teljesítsék. A törvényhatóságok állásfoglalása kétségtelenül komoly válságba sodor­hatja az államot. A­míg a törvényha­tóságok csak odáig mentek el, hogy a törvénytelen rendeletek végrehajtása, a törvénytelen adószedés és újonczozá­­sok kiírása ellen már eleve is állást foglaljanak, addig ez az állásfoglalás nem volt egyéb szélmalom elleni harcz­nál, mert ilyen alkotmányellenes kísér­letek távol állanak a kormánytól. A­mikor azonban az önkéntes adófizetés elfogadását is megtiltják, sőt a köz­vetett adóknak a kincstárba való be­szolgáltatása ellen is állást foglalnak, egyenesen Magyarország állami léte ellen törnek, mert végeredményben lehetetlenné teszik anyagi kötelezett­ségeink teljesítését, minek más kon­­zekvenc­iája nem lehet, minthogy az egész állami gépezetet megállásra kény­szerítik. Tisztelettel kérdezzük, hogyan fognak adminisztrálni maguk a várme­gyék, ha az anyagi szolgáltatás teljes hiányában és pedig épen a vármegyék egyes állásfoglalásának egyenes követ­kezményeképen a minisztérium a me­gyék kormánytámogatását beszünteti ? Nem szabad feledni, hogy ha Ma­gyarország még oly súlyos politikai válságban sínylődik is, azért az állam­nak tovább kell élnie. A belpolitikai válság nem lehet ok arra, hogy kül­földi hitelezőink, a­kik a magyar nem­zeti állam kiépítésére milliárdokat köl­csönöztek, pénzük kamatját meg ne kapják. Ha kompromittáljuk magunkat egész Európa előtt, ennek csak ellen­ségeink fognak örülni. A nemzetközi vámpolitika terén a kormány érett megfontolás után úgy határozott, hogy az őszszel lejáró kül­földi szerződéseknek ideiglenes meg­hosszabbítása elé akadályokat nem gör­dít. Ez annyit jelent, hogy Bulgáriával és Svájc­c­al a szeptemberben lejáró megállapodásokat jövő évi márczius hónapig fentarthatják. Ezt az ország érdeke követeli, mert a krízisnek a kereskedelmi forgalmat nem lehet meg­akadályoznia és megbénítania. Az ország most már feszült érdek­lődéssel várja kormányunk közvetítő akc­ióját. Remélhetőleg, mielőbb sor kerül reá és legalább részleges ered­ményre vezet olyképen, hogy ha egyéb módon nem is, a koalíczió, mint ügy­vezető, vállalkozik a kormányzásra. (K. sz.) K n N V VT A R A­­ TARGIA. A falu kútjánál. Irta : Versényi György. A falu kútja nevezetes egy hely. Azt mondják az üregek, hogy a falu régen a bor­­sóhelyi klülön volt. A tatárjárás után egy György nevű pásztor az erdőben jó forrást talált Kalyibát épített mellé, úgy épült fel körülötte lassanként az új falu. Akkor tar­­tont, hogy a Szabó Miklósék egyik leányát elrabolták a tatárok. Ötsztendők múlva vissza­került egész szőrös ábrázattal. Senki sem is­mert rá, nem akarták elfogadni.­­ * Ilaueta az a fő, hogy a falu kútja a falu kaszinója. Mikor a marhákat itatják, ott be­­*'-ügetnek, szapulják egymást emberek és amszonyok, vének és fiatalok. bundán Gyuri apró kis száraz ember. O "fc'u rágódik senkin. Csak nagyon jó mon­­^Ha' 'au»»k. Azon nevetnek tele torokkal, lel­kokbel. ^kos J,ás­dó Márton meg nagy riguni* eujl­er. Az egész falut versbe szedte. •I'm­int némáit a kurázsié Vajasakról, a paj­­ingkedvü Sajgókról, a hazug Kunokról. K a papot íh nótába keverte. Egyszer, Hi, kos, Mé, hegy az. apósától egy csomó bort kapott s igatja, László Márton mindjárt kidu­gta : fUj, ez falu hires város, 'jeri a pap­i.­ korcsom­áros. v »'■űrnap az Istent kéri, Hétköznapon a bort méri. Enyedi Józsi a falu bölcse. Sokat dicse­kedett a becsületével s büszkén emlegette: Nem loptam soha ! Egyszer a legények ki akarták próbálni, hogy csakugyan olyan hozzáférhetetlen, mint a­hogyan hireszteli magát. Egyik bebújt az ólba s röfögni kez­dett. A többiek körülveszik a mi emberün­ket: Józsi bácsi, egy disznó tévedt az óljába, öljük meg! Mindjárt kész volt rá: Hüsze, az isten adta! Mikor kisült a bolondság, nagy ha­ragra gerjedezett az ő puritán lelke, f hanem a becsületnek mindörökre vége lett. A sánta csizmadia gőgös, rangos ember. A feleségét egyszer hitta a testvére, Kati, hogy segítsen eserényt csapni. De a csiz­madia nem engedte. Nem a dologért, hanem a tekintélyért. Nem alázhatja meg magát, hogy Katinak segítsen, ha édes testvére is, mert Kati a szomszéd határban pénzért szo­kott dolgozni. A falu kutjánál szokta elpa­­naszolni Kati ezt a furcsa históriát, etet­vén a májsztert különféle veszedelmes ele­mekkel. Van egy kicsi, vastag öreg asszony. Bottal jár. De azért ki-kibiczeg a kúthoz. A tanítónőt mindig megállítja az utczán s újságokat kérdez. Azt aztán elmeséli a hall­gatóságnak. Ezért várva-várják. De a maga kalandjaival is elő-előhozakodik. Különösen szereti életének egy harczias epizódját elbe­szélni. . Mikor az öregem­ haldoklóit, én m­it­­ll szorogtam az ágy végibe. Egyszer csak gon­dolt egyet. Azt gondolta, hogy engem lelök­jön. Összeszedte minden erejét s le is lökött. De új pendely volt rajtam, megakadt a ma­gas ágy fájába, nem ütöttem meg magamat. Kapok egy basátg fát, visszamászom velem. Megszeppent az öreg. Kérdem tőle: Hány esztendeig éllünk együtt ? Ötvenig. No, hát annyit verek kendre. S hiába nyöszörgött, kikapta pontosan a magáét. De már erre Báli Gyuri Pistánénak el­­facsarodik a szive. Negyedik ura van s egy csomó unokája. Ám, ha elfogja a lagymatag­­érzés, siratja a leányságát. Kelemen Józsi vak is, hülye is már. De nem erről nevezetes, hanem arról, hogy iszonyú nagyétű. Huszár korában megette a lova elől a zabot. Most is megeszi a török­­búza-csutkát, megiszik rá egy kanta ugorka­­level. Jómódú, de azért koldul, csakhogy ellessék. Ha a kúthoz vetődik, tánczol, mint a medve. Adnak érte valamit. De Szikitor Marczit nem szeretik. Pedig pinczér a városban s nyalka fiú. Ha haza megy, kerüli a kutat, mert csúfolják, hogy selyembélléses kaputja van. Nem is igen sze­ret haza járni. Különben az urakat egyáltalában, mintha nem nagyon kedvelnék, t. i. az igazi urakat sem. Az özvegy papról azt mondják, hogy egyszer vendégei érkeztek. Meghagyta a gazd­­asszonynak, hogy jó ebédet csináljon. Csinált is. De ebéd előtt kiosont a pap a konyhába, számodoltatta a gazdasszonyt. Drágának ta­lálván a lakomát, szidni kezdte a szegény asszonyt, mint a bokrot: Hogy mert igy pré­dáim? Devonom a béréből ! Itt a pénze! pattant fel a gazdasszony s az egész ebéd árát leolvasta. Hanem most enyém az egész, elviszem Azzal összeszedte holmiját, a kész ebédet is s ott hagyott örökre csapot,­­ Wt: 0 ventWg‘ sereg. 2fi5 * iOóG. AF’R.O6'. A szomszéd falubeli grófon is megbotrán­­koznak. Azt mondja egyik: A szememmel láttam, hogy a gróf a feleségének kezet csó­kolt. Ha még olyan fáin (t. i. erős, tagba­szakadt) fehérnép volna, mint a pápista pap gazdasszonya, nem csudálnám, hogy fél tőle. De egy vékony kis gyenge asszony. Rossz törvény van az uraknál. Ha az ember ott ülhetne a falu kutjánál s nem csak röptében kaphatna el egy-egy szót, még egész regényíróvá válhatnék. Ám csak maguk közt nyílik meg igazán a szívek. Gyilkos paraszt. Irta: Feszi Géza. Erős, ügyetlen, tagbaszakadt paraszt áll a bírái előtt, bűne az, hogy megölt egy embert. Mentsége, a közfelfogás által approbált ment­sége : nincs. Durva és esetlen a vádlott. Földre szege­­ződik a tekintete. Tétovázva keresni látszik valamit. De mit ? Talán kibúvót a burok alól? . . . Vagy talán menekülést az elpusztulás­­veszélye elől — a családja számára ? . . . Elfátyolozott talány az ilyen marezona képű, szomorú paraszt. Rejtélyes, mint az éj­szakai csönd. Rossz hatással van a közön­ségre, mint a f­élelm­et ébresztő bizonytalanság. A villogó szem és a hallgatag lélek ép úgy, mint az elkövetett bűntény: feketébe játszik. Itt a bűn­ bűnként jelentkezik a köz­­f­elfogás előtt. És a sötét alapszint nem ara­nyozzák meg semmiféle idealizált motívumok. A gyilkos paraszt előéletével foglalkozott a bíróság egész nap. És azok a szürke élet­képek, melyek a szegény ember múltját jelem­zik és alkotják , roppant unalmat árasztottak ma­guk körül. Estefelé az egyik esküdt, (nehogy szé­gyenszemre egészen­­elnyomja az álom) rosz­­szullétet színlelt és hazament lefeküdni. A­kik visszamaradtak a népbíróság díszes és nagy­jelentőségű dobogóján, azok irigykedve néz­tek a távozóra, a­kit azután az egyik pót­­esküdt helyettesített a további bóbiskolásban. Különben nem csoda, hogy a független lelkiism­eret hivatott képviselői versenyt szun­­ditottak egymással, mikor nemcsak a vádlott előélete színtelen, szürke és köznapi, de még az elkövetett bűntény is szörnyen közönsé­ges. Elejétől végig annyira híjával volt a tárgyalás minden lendületnek, mint a szegény ember élete a regényes epizódoknak. Nem is volt kihámozható az egész bűncselekvésből semmi más, mint egy nagy adag emberi nyomor, azután egy pillanatnyi megvadulás és ezenfelül valami szokatlan őrjöngés egy panaszos tekintetű, kettes asszony és egy élő, meg egy elhalt gyerek után. A rajongó szeretet gondja az, mely szűk mederben, a család keretén belül hullámzik. A paraszt türelmesen és tisztességtudóan válaszolt ama tengersok kérdésre, melyekből nehéz küzdödése és hosszú időn át kitartó, egyszerű becsületessége bontakozott ki a zsűri előtt. Pillanatnyi derültség váltotta föl a tár­gyalás monoton hangulatát, mikor a vádlott vallomásai során elbeszélte, hogy egy időben, mint postaszolgának hatvan forint fizetése volt. — Havonta ? — kérdezte az egyik es­küdt, a­ki a fától nem látta az erdőt és a fővároson keresztül nézvén a világot, bizo­nyára sokallotta az említett összeget. — Ó, uram­, dehogy -- válaszolt szelid mosolylyal a paraszt — egy évre, egy egész esztendőre volt hatvan forintom. A hetven-, hatvan-, ötven- meg negy­ven krajczáros napszám, melyből a parasztnak családostul kellett megélnie, szintén hihetet­lenül Csengést a telivér fővárosi polgárok fülében. Az arató-sztrájk. A dunántúli arató-sztrájk szű­nőfélben van. Ez köszönhető első­sorban a belügyi és a földmivelésügyi kormány erélyes és czélszerű intézkedésének, a munkás nép józanabb fel­fogásának és a birtokosok méltányosabb el­járásának az arató munkásokkal szemben. Mint a legilletékesebb forrásból jelentik, a földmivelésügyi kormány által jóeleve, még május első napjaiban felfogadott pótmunkások nagy részére már nincs szükség. Még azok a birtokosok is visszarendelték a pótmunkáso­kat, a­kik a múlt héten erősen szorítva vol­tak arra, hogy a pótmunkásokkal dolgoztas­sanak. Újabban pedig pótmunkásokat sehon­nan sem kértek. Ugyancsak a csendőrség jelentése szerint rendkívüli intézkedésekre sehol szükség nincs. A katonai karhatalmat, melyet készenlétben állítottak, sehol nem kérték, igénybe nem vették. Általában az arató-sztrájk mozgalom a Dunántúlon ebben a pillanatban kialvóban van. A mezei munkát mindenütt csendben és rendben folytatják. Érdekes adatokat mondanak a dunántúli sztrájkmozgalom keletkezésének okairól. A tavalyi vasúti sztrájk nyitotta fel szemeit ezeknek a békés, jámbor természetű mezei munkásoknak, kik azelőtt talán híréből sem ismerték a sztrájkot. Ehhez járult a téli vá­lasztási mozgalom, melyet a kormány és a hatóság ellen a legféktelenebb izgatásra, en­gedetlenség terjesztésére használtak fel. A főszolgabíró, az elöljáróságok parancsait, in­tézkedéseit semmibe se veszi a nép, mely politizál, gyűlölködik, főként az állami és közhatalom kezelőivel szemben, mert teljes a politikai és társadalmi anarchia Ezenkívül a dunántúli nagy latifundiu­mokban kezdett a kapzsiság felülkerekedni és a munkások eddigi bérét leszorítani pró-

Next